Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-18 / 139. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 18. Vélemény És háttér 7 A menekült kérelmének elbírálása nemzeti hatáskör, így nagyon eltérő gyakorlatok alakultak ki Menekült, oltalmazott, befogadott Milliók indultak útnak Európa felé a szegény vagy háború sújtotta területekről. Stratégiai döntés kell arról, hogy mit vállalhat fel a 28 tagállam, de sok a félreértés és az olyan részlet, amelyekről ritkán esik szó. FELEDY BOTOND Komoly morális dilemmában van néhány EU-tagállam. Mivel a menekültkérelmek elbírálása (hogy valóban menekültről van- e szó), teljes egészében nemzeti hatáskör, így nagyon eltérő gyakorlatok alakultak ki. Vannak olyan országok, amelyek eddig is sok bevándorlót, menekültet engedtek be. Például Svédország. Ám a Husby-zavargások és a svéd radikális párt erősödése óta érezhető a növekvő társadalmi feszültség még e békés skandináv államban is. Ha Franciaországot nézzük, az ország régóta nagyon kemény vonalas a menekültkérelmeket illetően. 2013-ban, tehát a nagy hullám megindulása előtt a leadott közel 52 ezer kérelemből 40 ezret már első fokon elutasítottak, majd a fellebbezési szakaszban is csupán további körülbelül 5 ezer főnek adtak valamilyen menekültstátust. Magyarországon 2014-ben 42 777 menedékjogi kérelmet adtak be, ebből összesen (!) 503 főt részesítettek valamilyen fajta védelemben (menekült vagy ún. oltalmazott), vagyis fogadták be részben vagy egészben a kérelmét. Mi történik azokkal, akiket elutasítanak? Még mindig előfordulhat, hogy ugyan nem ismerik el menekültként, viszont a visszaküldés tilalmát megállapítja a hatóság. Ebben az esetben befogadottá válik az adott személy, tehát speciális engedélyt kap arra, hogy ideiglenesen Magyarországon maradjon. Az a kevés szerencsés, aki elismert státust szerez, sok segítséget is kap mellé, hogy beilleszkedjen a magyar társadalomba. Ezt egy integrációs szerződés biztosítja, amit a bevándorlási hivatal köt vele. Még anyagi támogatást is kaphat, 215 ezer forint/hó családonként a plafon, maximum két éven át. Ahogy a tagállami bővítések is megtorpantak amiatt, hogy egyszerűen az uniós intézmény- rendszer sem bírja a lendületet; úgy a társadalmakat sem lehet végtelenségig terhelni, hiszen akkor még annyi embernek sem tudnak majd segíteni, mint most vagy a korábbi nyugodtabb időszakokban. Mindenképpen figyelembe kell venni itt is a hosszú távú fenntarthatóság szempontjait, a krízis kezelése mellett; ugyanakkor világos, hogy például egymaga Törökország nagyságrendekkel több menekültnek ad otthont jelenleg is. Az is egyértelmű, hogy az unió a nemzetközi szervezetekkel együttműködve az USA-tól is támogatást várhat el. Nincs konszenzus még abban sem, hogy a saját problémáikkal küszködő európai államok hogyan fogjanak hozzá a megoldáskereséshez. Két nagy opció létezik: ha a határon kívülre rekesztik a tömegeket, azzal a még gyengébb szomszédos régiókban - Szerbiától Líbiáig - keletkezik óriási feszültség. Ha csak befogadottként átveszik őket, úgy a Charlie Hebdo utáni hangulatban a belső társadalmi kohéziólazul. A vita tehát jóval józanabbul lehetne folytatni, ha abban konszenzus lenne, hogy egy ideiglenes megoldást keresünk a remélhetőleg ideiglenesen menekülő tömeg számára; senkinek sem célja az európai társadalmi arányokradikális felforgatása. KORMÁNY =* INFORMÁCIÓ MENEKÜLJETEK! a bevándorlásról és terrorizmusról uanyugat.hu (Cartoonizer) VISSZHANG Már panaszra sem futja... Olvasom az Új Szó 2015. 6. 15-i számában az Andrej Kiska köztársasági elnök dél-szlovákiai útjai során szerzett tapasztalatairól szóló cikket. Azt mondja, sehol sem tapasztalta, hogy a magyarok elégedetlenek lennének a kisebbségi jogok szintjével vagy érvényesítésével, neki ilyen jellegű megjegyzéseket nem tettek. Nem tudom, hogy pontosan kikkel találkozott, de nyilvánvaló, hogy a polgárok mellett a magyarság választott képviselőivel is, és ők ezek szerint szóba se hozták a kisebbségi jogokat. Ez az ő szegénységi bizonyítványuk, s nem is tudom, mi lehet ennek hátterében. Talán nem akarták az elnök urat „megbántani”? A magyar vendégfogadási szokásokon esett volna csorba, ha a vendégnek szemrehányást tesznek, vagy a génjeinkbe kódolt félelem munkálkodott? Mert ezek szerint az elnök úr a körút után a szlovákiai kisebbségi létet úgy értelmezheti, hogy ezen a téren minden rendben van! Választási kampányában azt ígérte, hogy az ország minden polgárának elnöke akar lenni. Hogy elnök legyen, ahhoz a magyarok szavazataira is szükség volt, ezért szeretnék a figyelmébe ajánlani néhány fájó pontot kisebbségi létünket illetően: elsősorban az embertelen Beneš-dekrétumokat kellene érvényteleníteni, amelyeket a szlovák parlament újfent megerősített. így a szlovákiai magyarság de jure jelenleg is hontalan ezeréves szülőföldjén. Meg kellene változtatni a szlovák alkotmány előszavát is, amely így kezdődik: Mi, a szlovák nemzet... Tehát itt csak másodrendű állampolgárok vagyunk. A kettős állampolgárság megtagadását sem akarjuk elviselni, hiszen a szlovák alkotmány kimondja, akarata ellenére senkit sem lehet megfosztani szlovák állampolgárságától. A dunaszerdahelyi szurkolók megverettetésének kivizsgálása sem történt meg. Fájó pont Maiina Hedvig esete, az áldozatból a szlovák állam vádlottat kreált. Kisiskoláink felett Damoklész kardjaként függ a bezárás veszélye. A nyelvtörvény az államnyelvet az őshonos kisebbségek nyelve fölé helyezi, büntetéseket helyezve kilátásba. A kisebbség nyelvét védeni illene. Az Andrej Kiskával készült interjúban az Új Szó újságírói a hivatali kétnyelvűség problémáját felvetve azt hangoztatták, hogy van rá törvény, ám a gyakorlatban sokszor nem működik. Az elnök válasza: a hivataloknak a polgárokat kell szolgálniuk. Ami azt jelenti, hogy a magyarlakta területeken a hivataloknak biztosítaniuk kell a magyar nyelv hivatalos használatát. Ám a törvény rossz! Nem kötelezi a hivatalokat a kétnyelvűség használatára, hanem lehetőségként beszél róla. S ez a lehetőség általában csak lehetőség marad. Az Új Szó mindezt jogosan hiányolta az elnök körútja kapcsán. Ha megkésve is, remélem, mindez a tudomására jut. Mert csak akkor fogjuk magunkat otthon érezni szülőföldünkön, csak akkor lehetünk lojálisak, ha az állam biztosítja jogainkat és a lehetőséget az önrendelkezésre. Fóthy János KOMMENTÁR Szavazatvásárlás más pénzén LAJOS P. JÁNOS Végleges számok még nincsenek, de előzetes adatok alapján százezerre tehető azoknak a nyugdíjpénztári tagoknak a száma, akik az elmúlt három hónapban úgy döntöttek, hogy visszatérnek az egypilléres állami rendszerbe. A pénztáraknak még így is mintegy 1,4 millió ügyfele maradt, vagyis az aktív korú lakosság többsége, így az eredményt ki-ki saját politikai beállítottságának megfelelően értékelheti. Ján Richter szociális ügyi miniszter máris kijelentette, hogy ez az eddigi „legnagyobb” nyitás, az ellenzék viszont azt emelte ki, hogy a pénztártagok túlnyomó többsége nem dőlt be a kormánypropagandának, nem ijedtek meg a folyamatosan sulykolt állítástól, hogy a második pillérben maradók alacsonyabb nyugdíjat kapnak majd, mintha csak állami nyugdíjuk lenne. Ez nem jelenti azt, hogy a pénztártagok a lehető legjobbnak tartják a jelenlegi rendszert, annak szabályozását, de feltehetően úgy vélik, hogy még mindig biztonságosabb „két pillérre támaszkodni”. Azt leszögezhetjük, hogy a kormány szándéka a rendszer három hónapos megnyitásával elsősorban a szavazatok maximalizálása volt. Robert Fico nem a kevés megtakarítással rendelkező pénztártagok alacsony, „második pilléres” nyugdíja miatt aggódott. Ha az lett volna a lényeg, akkor a nyugdíjak kifizetésének tavalyi szabályozása során például szélesebb réteg számára is elérhetővé tették volna, hogy ne csak az életbiztosítók közvetítésével juthassanak hozzá megtakarításukhoz, vagy most módosították volna a nyugdíjak kifizetését, ahogyan az ellenzék is kérte. AFico-kormánynak a 2. pillér újabb megnyitásával két célja volt, és ezeket várhatóan el is éri. „Megmentőként” akart fellépni, meg akarta mutatni, hogy „megvédi” a pénztártagokat a „gonosz és kapzsi” nyugdíjpénztáraktól, bizonyítani akarta, hogyha törik, ha szakad, az állami nyugdíj lesz a magasabb, természetesen az adófizetők pénzéből. Egyben azt is üzente a pénztártagoknak, hogy „én már mindent megtettem, ennél többet ne várjatok tőlem, ha most sem hallgattok rám, akkor újabb segítséget már nem várhattok”. Ezt erősítette fel a minimálnyugdíj bevezetésével, amelyet jó időzítéssel éppen a második pillér nyitva tartása alatt fogadott el a kormány olyan formában, hogy a nyugdíjpénztártagoknak természetesen alacsonyabb minimálnyugdíjat hagyott jóvá, mint az egypilléres rendszer résztvevőinek. A politikai marketing mellett a másik ok sokkal egyszerűbb: csökkenteni kell az első pillér, a Szociális Biztosító hiányát. Ahogyan a kilépők pontos számát, úgy megtakarításaik pontos összegét sem lehet még tudni, de biztosan több százmillió eurós egyszeri pénzinjekcióról beszélünk, ami segít a mintegy milliárdos hiánnyal működő állami rendszernek. Ez a kiigazítás jól jön Ficónak a választások előtti évben, hiszen ennyivel is kevesebbet kell befizetni a Szociális Biztosító büdzséjébe, több marad a második, harmadik, ikszedik „szociális csomagra”, vagyis a szavazatvásárlásra. FIGYELŐ Gömöri a hitelre hajtott Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság kedden lemondott elnöke már az első munkanapján a hitelét intézte a felügyelőbizottságjelentése szerint. A Hvg.hu birtokába jutott a Magyar Paralimpiai Bizottság felügyelőbizottságának jelentése, amelyből kiderül, hogy Gömöri Zsolt egy nap leforgása alatt, 2012. január 27-én elnök lett, felvették főállású munkavállalónak, és már be is adta a kérelmet a munkáltatótól járó svájci frankos hitele végtörlesztéséhez. így sikerült rendeznie hitelét a törvényes határidőn belül, az utolsó napon, január 30-án - írja a lap. Az összeget, 3 millió forintot közvetlenül a hitelintézet folyószámlájára kellett volna átutalni, az azonban Gömöri saját számlájára érkezett. A végtörlesztés határideje 2012. január 30. volt, eddig kellett Gömörinek igazolnia, hogy a végtörlesztéshez szükséges pénz a rendelkezésre áll. Egy külön törvényt hozott a magyar parlament 2011-ben, hogy a végtörlesztéshez 7,5 millióig adómentesen adhasson támogatást a munkáltató. A törvény szerint azonban a pénzt csakis a banknak utalhatták volna. A törvény szerint „az ilyen célra adott kölcsönt a munkáltatónak közvetlenül a hitelintézet folyószámlájára kell átutalni”. Gömöri szerint a rossz utalásért az akkori gazdasági vezető, a többek közt ezért kirúgott Kovács Brigitta felelős, (hvg.hu)
