Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-17 / 138. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 17. Vélemény És háttér 7 Túl sok adósság, tőzsdei, ingatlanpiaci buborékok, növekvő egyensúlytalanságok - ismerős, ugye? Szép új világ - déja vu? Most, mikor látszólag jól megy a világgazdaság szekere, nem sokan gondolnak a válságra. A növekedés azonban törékeny, sokasodnak az aggasztó jelek, de ami a legrosszabb, az országok jó része kifogyott a munícióból és ezért felkészületlen. GÁL ZSOLT Mintha ez egyszer már megtörtént volna: úgy hét-nyolc évvel ezelőtt szintén jól teljesített a globális gazdaság (a hazai meg egyenesen száguldott). Bár akkor is voltak nyugtalanító jelenségek, növekvő egyensúlytalanságok, buborékok, vészharangot kongató szakértők, mégis az optimizmus dominált. Akárcsak most. Elvégre szinte minden fejlett országba visszatért a növekedés, az amerikai gazdaság újra 300 ezer új munkahelyet teremt havonta, a tőzsdék csúcsokat döntögetnek, újra itt a szép új világ. Vagy mégsem? Bár a pénzügyi válság hullámait már rég magunk mögött hagytuk, azért nem árt egy adag egészséges szkepticizmus. Mert sok a párhuzam a korábbi válságokat megelőző növekedési időszakokkal, sok a nyugtalanító tényező, és mert a sikereket többnyire agyondoppingolt és agyonszteroidozott gazdaságok érték el, vagyis a növekedés (megint) nem fenntartható. Aggodalomra ad okot, hogy az adósságok lassú és fájdalmas lefaragása helyett (minden korábbi válság következménye) az összes (állami, lakossági, vállalati és banki) adósságok további növekedése a világszintű tendencia. Az államadósságok rekordnagyságúra híztak, a világ egy csődhullám szélén egyensúlyoz: Görögország, Argentína, Venezuela, Ukrajna, Egyiptom, Pakisztán mind ott vannak a legsebezhetőbbek között. A világgazdaságot korábban húzó fejlődő országok növekedése akadozik. A hírhedt BRIC négyesből Oroszországra és Brazíliára recesszió vár. Kína pedig folyamatosan lassul. De lehet, hogy nem eléggé, és gazdasága annyira túlfűtötté vált, hogy felrobbanhat. Szédítő tempójú eladósodás, ingatlanpiaci és tőzsdei buborékok kialakulása jellemezte az elmúlt években. A fő kínai tőzsdeindex egyetlen év alatt megduplázódott, a technológiai startupokat tömörítő ChiNext index megháromszorozódott. De csúcsokon vannak az amerikai tőzsdeindexek is, egyre nő a kölcsönből finanszírozott részvényvásárlások aránya, egyre több a tapasztalatlan kisbefektető - ahogy minden tőzsdekrach előtt. A legfőbb gond mégsem az, hogy képtelenek vagyunk tanulni az előző hibákból, hanem, hogy az országok többsége, különösen a fejlettek, kifutottak az eszközökből, és muníció nélkül néznek szembe egy esetleges következő re- cesszióval. Mert ugye hogyan lehetne védekezni? Például jegybanki eszközökkel. 1. Az alapkamatok csökkentésével (de ezek mindenhol nulla közelében vannak). 2. A kereskedelmi banki tartalékráták csökkentésével (de ezek is nulla közelében vannak). 3. Esetleg eszközvásárlási programokkal (az elmúlt években ezeket is csúcsra járatták). 4. Szóba jöhet még az állami gazdaságösztönzés, a kiadások megemelése hitelből, csakhogy az államok nyakig eladósodtak. Szteroiddal meg doppinggal agyonpumpált gazdaságok növekedése volt ez. így már nem maradt puskapor a következő válság elleni harcra. Ami maradt, az a remény, hogy a krach mégsem üt be egyhamar. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója JEGYZET A nagy kampánycsel VERES ISTVÁN “^ Bár a szlovák parlamenti váI lasztasok csak |i jövő márciusž ■ már érezni a... Hkfll hát hogy is nevezzük. .. az események egy- irányosodását. Látszólag jelentéktelen megnyilvánulások kezdik ugyanazt a célt szolgálni, a fizikai és a virtuális térben egyaránt. A kampánystábok még szusszannak egyet a nyárelőn, aztán augusztus végével felfűtik a gépezetet. Minden ki van már találva: plakátok, jelszavak, lakossági fórumok, (ál)kulturális rendezvények satöbbi satöbbi. A csodafegyvert viszont most sem sikerült senkinek kifejlesztenie. Ebből az alkalomból ajánlanánk egy tuti tippet a pártok figyelmébe. Az örök kérdés ugye az, hogy mivel lehet az embereket megszólítani. Nem azokat, akik akkor is ránk szavaznának, ha nem is indulnánk, hanem azokat, akik nem mennek el szavazni, mert jobb dolguk is van. Nem járnak lakossági fórumokra, újságot és hírportálokat sem olvasnak, de még otthon sem igazán beszélnek politikáról, mert nem érdekli őket, nem értenek hozzá, és nem is akarnak. Mit lehet ezekkel a (nem)választókkal kezdeni? Mutatni nekik valami jelentőségteljeset, valami kolosszálist. Tényleg nem könnyű feladat, hisz minden csoda megtörtént már az elmúlt hetekben. A kenyér olcsóbb lesz, a párkányi zenélő ház már nem zenél, a magyar fociválogatott nyerni tudott, Andrej Kiska köztársasági elnök pedig dél-szlovákiai kiruccanása után megállapította, hogy felénk nincsenek nemzetiségi gondok, hiszen senki nem fordult hozzá ilyen panasszal. Tegnap reggelre ráadásul Stahl Judit konyhájában szétrobbant a sütő ajtaja - a műsorvezető nem tudta megsütni az aznapra tervezett cseresznyés lepényt. Az embereket viszont nem ez érdekli, hanem hogy hogyan fog véget érni a Trónok harcának aktuális évadja. A filmsorozat a napokban véget is ért, a rajongók nagy része pedig nagyon, de nagyon csalódott. Miért így lett vége? Hogy csinálhattak velünk ilyet? Minden ezzel van tele. Ezeket a kiábrándult embereket egy ötletes kampányhadjárattal szépen be lehetne gyűjteni. „Ha minket választ,' a Trónok harca is normálisan ér majd véget!” Ez lehetne a kampány csodafegyvere, egy világos, konkrét, kézzelfogható ígéret, amely mindenkinek reményt ad. Ennél nagyobb őrültségeket is ígértek már, és mégis jött a szavazat. KOMMENTÁR Postaládaország MARIÁN LEŠKO A kormány immár nyolc hónapja úgy tesz, mintha elfogadta volna a postaládacégek elleni törvényt. Azóta sok minden változott, de egy dolog nem: Robert Fico ugyanazt mant- rázza, mint a tavalyi évvégén. „Megtiltottuk a postaládacégek működését, most már semmi esélye az állami közbeszerzési pályázatokon részt venni egy olyan cégnek, amely Cipruson vagy a Kajmánszigeteken bujkál.” Fico természetesen nem mond igazat. 2014 decemberében a Smer képviselői gyorsított eljárásban (!) fogadtak el egy törvényt, amelyben egyetlen paragrafus szólt a postaládacégekről. A közbeszerzési törvény 26a paragrafusa kimondta, hogy a pályázatokon csak olyan cégek vehetnek részt, amelyeknek teljes mértékben ismert a tulajdonosi hátterük, tehát kizárta a postaládacégeket. Csakhogy a törvényt nem sikerült az uniós normákkal összhangban megfogalmazni, ezért a kormány 2015 áprilisára elkészített egy módosítást, amely a 26a paragrafust törölte a törvényből. Két lehetséges válasz van arra, miért dicsekszik a kormányfő olyasmivel, amit töröltetett a törvényből. A Smer elnöke vagy nagyon elfáradt már szellemileg, vagy pedig a legrosszabb fajta mečiari propagandát használja: amíg hisznek nekem, teljesen mindegy, hogy mit mondok. Mindezek ellenére az elmúlt nyolc hónap nem volt teljesen elvesztegetett idő. Bár a Smer a saját politikai problémáját próbálta rendezni 2014 novemberében a postaládatörvénnyel (utcai tiltakozások a CT-botrány után, amelyben a Medical Group szerepelt), azonban a nyilvánosság sokkal érzékenyebb lett az állami közbeszerzésekkel kapcsolatos botrányokra. Azokból pedig volt elég az elmúlt nyolc hónapban. Lássuk. A Castelo Holding levélszekrénycég titkolja, kihez kerül az a 60 millió euró, amit egy fondorlatos eljárás során kipereltek az államtól. Azt sem tudjuk, ki áll a Paywell cég mögött, amelyhez a Flettpaly cég könnyen szerzett bevételei folynak az állami útdíjrendszer keretében kiadott üzemanyagkártyákból. Nem tudjuk, ki profitál a négy állami kórház étkeztetést végző cégekből, és azt sem, kijutott több százmillió euróhoz a Prefto társaság eladásával, amely a Dôvera biztosító társtulajdonosa volt, vagy hogy ki birtokolja a Falck mentőszolgálat felét. A Doprastav egy adóparadicsomban bújtatta el a tulajdonosát, a Váhostav meg azokat a postaládacégeket, amelyek a csődvédelmi eljárás megkezdése előtt 40 milliót folyattak a cégbe. Turócszentmárton városa nem tudja, ki is perelt ki tőle 8,4 millió eurót a városi sípálya-fejlesztési perben, mindenesetre a sípálya üzemeltetője egy ciprusi offshore cég. Csak tavaly november óta még legalább négy hasonló ügyben bukkantak fel postaládacégek, lassan már az egész ország egy nagy postaláda-köztársaság lesz. Az ilyen ügyek miatt most már az egyszerű emberek is egyre jobban értik, miért megengedhetetlen, hogy ilyen cégek üzletelhetnek az állammal, és lejáratja magát az a kormány, amely nem tesz ellenük semmmit. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa FIGYELŐ Derékszögben zuhant a gép A katari Texas A&M University matematikusai szerint derékszögben zuhanhatott az Indiai-óceánba a maláj légitársaság MH370-es járata tavaly márciusban, ezért nem találtak roncsokat a keresőcsapatok a katasztrófa után - írta a The Independent brit napilap. A Kuala Lumpurból Pe- kingbe tartó repülőgépen 239 ember volt, amikor egy órával a felszállás után eltűnt a radarokról, és a fel- tételezések szerint az Indiaióceán déli részén lezuhant 2014. március 8-án. A katari egyetemen dolgozó matematikus csapat most azt állítja, megtalálták az okát annak, hogy miért nem sikerült a keresésben részt vevő szakembereknek a roncsdarabokra bukkanniuk. Számítógépes szimulációkkal modellezték, mi történhetett. Véleményük szerint a járat 90 fokot bezáró szögben, orral csapódhatott a vízbe, ez pedig azt jelenti, hogy egy percen belül lemerült az óceán fenekére. Mindez megmagyarázná, hogy a keresőcsapatok miért nem találtak olajfoltokat vagy roncsdarabokat a térségben. „Az MH370-es járat utolsó pillanatinak rejtélye valószínűleg megoldatlan marad egészen addig, amíg meg nem találják és dekódolják a repülő fekete dobozát. Azonban a vizsgálat azt támasztja alá, hogy az utas- szállító bukórepülésben, orral csapódott az óceánba” - nyilatkozta Goong Chen, a kutatás vezetője. (MTI)
