Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-16 / 137. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 16. Vélemény és háttér 7 Csendes év - Andrej Kiska eddig nem állt ki látványosan a kisebbségek mellett A konfliktuskerülő elnök Andrej Kiska egy évvel ezelőtti beiktatásakor mondott beszéde valószínűleg a legjobb politikai beszéd volt, mely az elmúlt húsz évben Szlovákiában elhangzott. NAGYANDRÁS A beszéd alapján úgy tűnt, az államfő és környezete nagyon is tudja, melyek az ország legégetőbb gondjai és ezekkel kapcsolatban milyen feladatai vannak az elnöknek. Most nagyon sokan abba a hibába esnek, hogy Kiska első évét az előző államfők tétlenségéhez vagy hibáihoz mérik. Hasznosabb, ha azt nézzük, hogy saját beiktatási beszédéhez képest hogyan teljesített. A legtöbb kritika azzal kapcsolatban éri, hogy bizonyos politikai konfliktusokat nem vállalt fel, vagy nem volt megfelelő ellensúlya a kormánynak. Mindez tudatosnak tekinthető a részéről. Andrej Kiska nem a jelenlegi Smer-kormány és Robert Fico ellenfele akart lenni, bármennyire is hitték vagy szerették volna sokan ezt. Nem az volt a cél, hogy az államfő körül, az ő szellemi irányításával kialakuljon a jelenlegi kormánykoalíció ellensúlya. Emlékezzünk rá, hogy Kiska a választási kampányban végig független jelöltként szerepelt, a politikai pártok gyakorlatilag az utolsó pillanatban álltak mellé, amikor nagyjából más választásuk már nem volt. Kiskát a tanácsadói úgy próbálják pozícionálni, hogy az elnöknek legyen véleménye, de felesleges konfliktusokat, vagy olyan témákat, ahol a társadalom aktuális többségével szemben kisebbségbe szorulhat, ne vállaljon fel. Erre kiváló példa volt a család védelméről szóló népszavazás előtti lépéssorozata. A kérdéseket először az Alkotmánybíróságra küldte, hogy a népszavazás jogilag mindenképpen tiszta legyen, illetve ne neld kelljen felvállalnia a konfliktust, majd a megmaradt három kérdésről úgy nyilatkozott, ahogy azt a többség gondolja, tehát a „tradicionális család védelmében”. Az, hogy végül az emberek a lábukkal szavaztak, azaz otthon maradtak, azt mutatja, hogy a téma nem volt fontos. Kiska nem állt ki látványosan egyetlen kisebbség védelmében sem a többséggel szemben. Nem véletlenül kellett közel egy évet várni arra, hogy végre magyarlakta vidékre is ellátogasson. Az elnök közvetlen környezetében, a stábjában nincs egyetlen magyar sem, így az államfőnek a mai napig leegyszerűsített képe lehet arról, hogy melyek a legnagyobb problémái közösségünknek, s hogyan lehetne ezeken valóban segíteni. Természetesen tudja, hogy mennyi szavazatot kapott a déli járásokban, de úgy tűnik, hogy a többi témával szemben a kisebbségi kérdések nála is folyamatosan a háttérbeszorulnak. Az államfő jogkörei korlátozottak, nem várhatunk tőle csodát, éppen ezért fontosak a gesztusai, szimbolikus megnyilvánulásai. Ám az, hogy a fizetését szétosztja a szegények között, inkább személyes PR, mint szimbólum. Az elnöktől leginkább azt vártuk, hogy olyan dolgokkal is foglalkozzon, olyan ügyeket is támogasson, amelyeket a többi politikus nem mer felvállalni, hiszen rövid távon nem hoznának semmit a konyhára. Az elnöki beszédben több ilyen volt, de az elmúlt egy évben nem kerültek elő ezek az ügyek. Kiska egyelőre nem került valódi konfliktushelyzetbe, így ma sem látjuk igazán, hogy milyen politikus. Az idei év egyfajta felkészülés volt számára, a rázósabb időszak jövő tavasszal érkezik. Reméljük, kiderül, hogy igazi államférfi-e. LOVESZAROK Megbeszéljük! Javában zajlanak „Beszéljük meg!” vitafórumaink, melyeken a Magyar Közösség Pártja bemutatja ,A szlovákiai magyar közösség megmaradásnak és gyarapodásának, valamint Dél- Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei” című dokumentumát. Hívhatjuk bárhogy a dokumentumot, egy mozzanatát ki kell emelnünk: ez nem holmi látomás, káprázat, ez közösségünk, régióink valós helyzetének elemzése és egy megfogható jövőkép alap- j ainak dokumentuma. A lakossági találkozók lehetőséget adnak, hogy mérleget készítsünk a hozzászólásokról, véleményekről. A dokumentum ismertetésekor szinte az összes helyszínen döbbent arckifejezéseket láttunk, amikor feltártuk régióink gazdasági kiéhezteté- sének bizonyítékait. Hogy az olvasó is értse, az Európai Unió 2007-2013-as tervezési időszakának támogatásai vonatkozásában a magyarok által lakott régiók szinte minden esetben a nagyon alacsony szinten támogatottak között volták. Néhány konkrét példa ennek szemléltetésére: csatornázásra a Malackai járásban 480 euró/lakos összeg jutott, aDunaszerdahelyiben47 euró. Az árvízvédelem esetében a legtámogatottabb járás a Mia- vai volt 273 euróval, a Duna- szerdahelyi 0 (azaz nulla!), ugyanúgy, ahogy nulla volt az Érsekújvári, a Rimaszombati, a Nagymihályi vagy a Rozsnyói járás támogatása is. Hosszan sorolhatnánk még a tényeket, de nem ez a cél, hanem az, hogy megmutassuk: régiónk,legrosszabb” gazdája a központi kormány, hiszen a fentiek két Fico- és egy Radiéová-időszak eredményeit tükrözik. A rendezvényeken szinte egyöntetű véleményként hangzik fel, hogy ezeket az a adatokat nagydobra kell vernünk, hangsúlyosabban meg kell jelentetnünk, hiszen régióink leszakítottsága miatt az ott élő szlovákokat, romákat és más nemzetiségűeket is hátrányok érik. Közös érdekünk, hogy a mai megyerendszer - a természetes régiók alapértelmezése mentén, széles körű és sajátos jogkörökkel, valamint önálló finanszírozás megteremtésével - módosításon essen át. Magyarán: újra kell gombolnunk a kabátot a megyei önkormányzati rendszer vonatkozásában is! Más kérdés, hogy közösségünk fogyása, a magas munkanélküliségi ráta, a munkahelyteremtő beruházások hiánya, jogállásunk, nyelvhasználati lehetőségeink, az iskolák leépítésére, bezárására tett lépések mind azt mutatják: saját ügyeinket saját hatáskörben - nekünk magunknak - kell kezelnünk, mégpedig úgy, hogy ahhoz a források is saját rendszerben jönnek (jöjjenek) létre. Mondhatjuk ezt önigazgatásnak, önrendelkezésnek vagy autonómiának is, egy dolog biztos, meg kell nyitni azokat a kérdéseket, amelyek elhallgatása közösségünket a mai helyzetbe, lelkületét tekintve pedig - az általam - közösségi Stockholm-szindrómának nevezett állapotba juttatta. Óry Péter, azMKP alelnöke KOMMENTAR A titokzatoskodó Fico TOKÁR GÉZA j ^ A miniszterelnök ritkán ad inteijút. Szlovákiában az a szokás honosodott meg, hogy a Ei|«f kormányfő nem hajlandó mélyebb kommuni- kációra, csak a baráti csatornákon, azaz a köz- 'TÄpr-' szolgálati televízióban és rádióban. A napokban az egyik internetes hírportálnak HnH sikerült szóra bírnia Robert Ficót, de az egyszeri olvasóban nem hagytak mély nyomot az elhangzottak, a maradandó élmény elmaradt. Politikussal készített interjút olvasni gyakran elsősorban csak szórakozás, a körmönfont válaszokból hosszas fejtörés után lehet kisilabizálni, hogy „niit is akart mondani a költő” - azaz az interjúalany. A legjobb módszer a semmitmondás leleplezésére, ha egy-egy kérdés és válasz után magunkban visszaidézzük, mi is volt az eredeti kérdés és a válasz, és belegondolunk, saját magunk milyen érdemi választ vártunk volna. Robert Ficóból konkrétan semmit sem tudtak kihúzni a hírportál riporterei. A miniszterelnök azt tette, amit a médiával folyamatosan tesz: háborúzott és minősített, ahelyett, hogy válaszolt volna. A kérdésekre folyamatosan visszakérdezés volt a válasz, tett néhány kinyilatkoztatást, vagy figyelmen kívül hagyta az eredeti kérdést és egészen másról beszélt. Az interjú elolvasása után sincs fogalmunk arról, hogyan viszonyul Fico az SNS-hez és a többi lehetséges koalíciós partnerhez, miként ítéli meg Andrej Kiska első évét az elnöld székben, mi lesz Pavol Paška sorsa, feltűnik-e ismét a Smer keleti erős embere a párt választási listáján. Olcsóbb lesz-e az élelmiszer és pontosan miből fog állni a kormánypárt szociális csomagja? Annyit sikerült megtudni Ficótól, hogy a kormány jól teljesít és már szerinte is bevallottan kampányidőszak van. Továbbá azt, hogy a miniszterelnök magabiztos és határozottan eleven („Azt kéne mondanom, hogy holnap meghalok?” - válaszolta Fico, amikor szembesítették korábbi kijelentéseivel, hogy 2014-ben már nem szeretne a politikában ténykedni, viszont 2015-öt írunk). Ami a legfurcsább, hogy Fico az arroganciájával és a semmit- mondásával egyetemben a következő választások után is Szlovákia miniszterelnöke lesz, most ez a legvalószínűbb verzió. Akit magára haragíthatott, azt magára is haragította, nincs, aki elszámoltassa, a választókat egy újabb szociális csomaggal kiengeszteli. Márpedig ha az ellenzék nem képes megfelelő alternatívát felmutatni, akkor a Smer minimál- programmal, mindössze a kollektív osztogatásra alapozva hitelesebbnek fog tűnni a választók szemében, mint bárki más. Legfeljebb az lehet a kérdés, hogy melyik párt vállalja fel a gyors haszonnal és kevés hosszú távú érvényesülési lehetőséggel biztató másodhegedűs szerepét Fico új kormányában. FIGYELŐ Bécs nem adna családi pótlékot külföldinek A külföldieknek, így az Ausztriában dolgozó szlovákiai alkalmazottaknak juttatott szociális szolgáltatások, például a családi pótlék európai uniós szintű reformját sürgeti Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter - írta a Kronen Zeitung osztrák lap. A pénzügyminisztérium nyilvánosságra hozott egy listát arról, hogy Ausztria 2010 és 2013 között mennyi családi pótlékot juttatott más EU- tagállamokba, mivel valamelyik családfenntartó Ausztriában dolgozott. 2013-ban több mint 65 millió eurónyi juttatást küldött Magyarországra, 48 millió eurót Szlovákiába, további 13,2 müliót Szlovéniába, 31 milliót Lengyelországba. Romániába 2013-ban 11,3 millió euró került, ez 2010-hez képest 260 százalékos növekedés. Bulgáriában három év alatt 365 százalékkal, 530 ezer euróra nőtt a kifizetések összege. Ausztria két tíz év alatti gyerek esetén 300 eurós családi pótlékot ad, miközben az ilyen típusú hozzájárulás például Romániában 30 euró - magyarázta az osztrák diplomácia vezetője, és hozzátette: a helyzetet ugyanúgy látjuk, mint a britek: azonnali reformokra van szükség az Európai Unión belül. Az osztrák külügyminiszter nemrég egyeztetett brit kollégájával, Philip Hammonddal, aki egyebek mellett azt mondta, meg kell akadályozni, hogy a nem Nagy-Britanniában élő családtagok szociális támogatásokból részesüljenek. Kurz úgy vélte, az EU-nak együttes erővel kellene szigorítani a jelenlegi rendelkezéseken, amelyek meghaladhatják néhány ország szociális rendszerének teljesítőképességét. Példaként hozta fel Romániát, ahol az átlagbér jóval alacsonyabb, mint Ausztriában az úgynevezett minimális segély. Az osztrák munkanélküli-segély (Mindestsicherung) havi 744 euró. (MTI)
