Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-13 / 135. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 13. Szalon 21 Az árvíz után, 1966-ban Nagymegyer megkapta az egyik legmagasabb állami kitüntetést, a Munka Érdemrendet A város, amely nem adta meg magát Az 1965. június 17-ikul- csodi gátszakadás után veszélybe kerültek a régió települései, köztük Nagymegyer is. A korabeli sajtóból kiderül, hogy a csallóközi kisvárosban ötven évvel ezelőtt gyorsan és határozottan cselekedtek. Döntés született, hogy megkísérlik megmenteni a települést az egyre közelgő víztömegtől. VARGA LÁSZLÓ A város feletti teljes irányítást átvette az ún. árvízvédelmi bizottság, amelynek élén Lapos Ferenc, a városi nemzeti bizottság elnöke, valamint Buzgó Kálmán és Méry Dezső állt. Elrendelték a város előbb részleges, majd teljes kiürítését (mintegy 4500 személyt evakuáltak), csak a mentési munkálatokba bekapcsolódni képes férfiak (nagyjából 700 fő) maradhattak. Farkas Jenő: Szeretettel Nagymegyerről Platon Lescsenko mérnöknek Bem lengyel volt, te orosz... Újra lapozgatom a negyvennyolcas évek történetét, nézem Petőfi Bemről rajzolt képét - egyszerre megejt a bűvölet s szeretném ide, e sorok mellé iktatni rajzomat, melyet rólad mintáztam egy riadt éjszakán öregbarátom: Lescsenko Platon. Zúgott az utca. * Kétéltűek csiszolták ki a megyeri utakat, az asszonyok batyukkal kapaszkodtak fel az autóbuszokra, melyek közömbösen álltak a téren - kormánykerekükre borulva aludtak a vezetők... rohantunk erre, füleltünk amarra, hallgattuk a hangszórók rekedt trombitahangját s öreg barátom Te ott voltál mindenütt. Egy délutánon teherautók gördültek be. Segíteni... Te a gátakon álltái... Helyetted volt más, ki parancsolt. S bizony a „parancs az parancs!” Tíz percS tíz percig álltak a gépek, mert - bocsánat - nincs még itt az idő! S ekkor láttam meg benned Bem apót! Ősz hajad fénylett a tűző napban. Parancsod pattogott, rendelkeztél. Szeretettel szóltál mindenkihez S az autók elindultak a gátak felé. Vitték a szántóföldeket, A szántóföldek kitépett húsából lelankadó odaadással hanyatlott le a kerekekre, utcákra, terekre, vízre, sárra, jövőnknek elvesztett reményére a búzakalászok bölcsen megnehezült feje, mint koporsóból aláhulló csipkés szemfedelek S te, Bem apó, ott voltál. Nem! Nem parancsoltál! Volt ott elég Görgei, Mészáros, Klapka s Kossuth is. (Akadt pár Petőfi is a csatában!) Te csak-voltál. Mikor meghívtalak, hogy aludd ki magad, s szürcsöltük a kávét: elhárítottad a neked szóló dicséretet - Nicsevo! Ja nyics! Javas szluga! S a szabadságharc, mely egyszer elveszett, most győzött: a megyeri magyarok s a többi magyarok a szlávokkal s Bem apóval örülnek, hogy kivívták a nagy diadalt, amikor nem parancsra léptek a gátra, de: emberszeretetből! kapcsolódott, Magyarországról ide vezényelt szovjet katonák parancsnokához, Platon Lescsenko mérnökhöz.) Az emberi élet mentése mellett ezekben a napokban biztosítani kellett az egyéb értékek - nem utolsósorban a szövetkezet, az állami gazdaság és a lakosság állatállományának - védelmét is. Nagymegyemekaz adott időszakban két ipari üzeme volt. A betonelemeket gyártó üzemben a legnagyobb próbatétel idején tűz ütött ki, egy csarnok és raktár leégett. A másik a tejüzem volt, amelynek a megóvása nagy kihívást jelentett, mivel a lakott területen - és a körgát vonalán - kívül állt. Az üzemben június 20-án, amikor kritikussá vált a helyzet, leállították a termelést. Az otthon maradt 45 férfi dolgozó leszerelte a gépeket, a villanymotorokat. Az épületet kisebb gáttal igyekeztek elszigetelni az ártól, és ez nagyrészt sikerült is: csak a padlózat ment tönkre. Míg Nagymegyert a körgáttal sikerült a kulcsodi gátszakadás után megmenteni, addig a ma a városhoz tartozó Izsap falunak nem volt ilyen szerencséje. A víz elárasztotta a települést, és jelentős pusztítást végzett. A helyieket előbb a község magasabb területére telepítették, majd Hódosra, Nemesabonyba szállították őket. A községben végül 8 ház dőlt össze, 18 ház pedig lakhatatlanná vált. Jutalom a városnak Az Új Szó 1965. június 29-i számából tudjuk, hogy a nagy- megyeriek egy csoportja Pozsonyba került, a Suvorov utcai és a Bernolák utcai egyetemi kollégiumba, egy másik csoport a nagyszombati járásbeli Madu- nicén volt elszállásolva, de helyeztek el családokat Szereden, Szencen, egy további híradás szerint pedig Diószegen, Éber- hardon, Felsőpatonyban is. A nyarat, amíg az elöntött területeken elkezdődött a helyreállítás, a nagymegyeri gyerekek is üzemi üdülőkben, táborokban töltötték, az ország több pontján: Myjaván, Stará Túrán, Vse- tínben, Kolínban, Dražkovicén, Spišká Bélán. Az árvíz után Nagymegyer megkapta az egyik legmagasabb állami kitüntetést, a Munka Érdemrendet. A kitüntetést 1966. május 18-án adta át Lapos Ferencnek Michal Chudík, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke. De a városnak másfajta jutalom” is jutott: a kormány támogatásával létrehoztak egy katlan- és radiátorgyártó üzemet, az úgynevezett Ravakót (Radiátory, vane a kotly), amely közel 1000 új munkahelyet jelentett, és évtizedekre a kisrégió legjelentősebb ipari üzemévé vált. A szerző helytörténész; a napokban jelenik meg könyve az árvíz nagymegyeri eseményeiről Mentés és árvízkárok, számokban ♦ Az 1965-ös volt Csehszlovákia történetének legnagyobb evakuálása: az árvíz alatt 46 községből 53 693 embert (és több tízezer háziállatot) szállítottak el és helyeztek biztonságba. ♦ A legnagyobb károk a Komáromi járásban keletkeztek, továbbá a Du- naszerdahelyi és az Érsekújvári járásban. 72 ezer hektár mezőgazda- sági területet öntött el a víz, 3910 ház dőlt romba és további 6180 rongálódott meg. A károk teljes összege a 3 154 millió koronát is meghaladta. ♦ A mentési munkákban 11 ezer csehszlovák katona vett részt. Mintegy ezer katonai gépkocsi és kétéltű jármű segített a mentésben, köztük a magyar néphadsereg és az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok járművei. Katonai repülők és helikopterek elsősorban a felderítés munkájában vettek részt. A katonaság, valamint a biztonsági és egészségügyi szervek mellett összesen 47 850 polgári személyt, 4696 teherautót, 384 autóbuszt, 236 traktort, valamint több száz egyéb munkagépet alkalmaztak, és 1 200 000 zsákot használtak fel. ♦ Különös szerencseként értékelte minden érdekelt, hogy emberéletet nem követelt az árvíz. Állat - házi- és vadállat egyaránt - azonban rengeteg esett áldozatául a víz pusztításának. Hetekig a zavaros vízen úszó, bomlásnak indult tetemek bűze árasztotta el a vidéket. Állatorvosokból, civilekből és katonákból álló csapatok gyűjtötték össze őket és égették el, hogy elejét vegyék a járványok kialakulásának, (ab) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com ■ ..'..ľ:__________.T', .. ___^V,.v _________________________ É pül a körgát Nagymegyeren: a helyiek közül 700 férfi maradt a városban, ők az ide vezényelt építőmunkásokkal és katonákkal együtt 4S óra alatt körbekerítették a várost (Képarchívum) Váltóbrigádok a gáton Belőlük 9 váltóbrigádot szerveztek, amelyek a Pozsonyi Magasépítő Vállalat technikusaival, gépkezelőivel, a hadsereg ide vezényelt katonáival 48 óra alatt felépítették a várost körbevevő, 13 km hosszú, helyenként 6-7 m magas körgátat, amely végül minimalizálta a károkat a településen: csupán néhány ház ment tönkre a belvíz következtében. (Farkas Jenő papköltő ekkor írta Szeretettel Nagymegyerről című, a későbbi évtizedekben elhallgatott versét, a mentési munkákba be-
