Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-13 / 135. szám, szombat
2015. június 13., szombat SZALON 9. évfolyam, 24. szám Ötven évvel ezelőtt több hónapig tartó magas vízállás és egymást követő árhullámok alakultak ki a Dunán; a hatodik okozta a gátszakadásokat 1965: szemben az évszázad árjával Az 1965-ös árvíz a Duna mentét ért legnagyobb elemi csapás volt a 20. században. Tízezrek hagyták el otthonaikat, házak ezrei dőltek romba, falvak tucatjainak arculata változott meg a katasztrófát követő néhány esztendőben. Az esemény nyomot hagyott az egész (cseh)szlovákiai magyarság életében, ugyanakkor történetírásunk adós maradt az esemény objektív, mélyreható feldolgozásával. Részben ennek következménye, hogy máig mítoszok és téves információk keringenek az árvíz okaival és következményeivel kapcsolatban. ANGYAL BÉLA Elég ezek közül kettőt megemlíteni. Makacsul tartja magát az a vélekedés, hogy Kulcsod község közelében a védőgátat a katonaság robbantotta fel. Állítólag így próbálták megakadályozni a nagyobb károkat, elsősorban Komárom pusztulását. További téves nézet, hogy az 1965-ös árvíz volt a kiváltó oka a bősi vízerőmű megépítésének. A dunai vízlépcső megépítésének a gondolata már az ötvenes években megszületett, folyamatosan foglalkoztak vele a szakemberek. Megvalósítása az 1977-ben megkötött magyarcsehszlovák szerződés után kezdődött el. Gyakran magának az eseménynek a megnevezésével is gond van. Csallóközi árvízként említik sokszor, bár jelentős területeket érintett a katasztrófa a Mátyusföld déli részén, Komárom alatt, a Duna bal partján. A katasztrófa méreteiről és következményeiről sincsenek reális elképzelései még az érintett területek lakosságának sem. Évtizedek óta nem született olyan átfogó munka, amelyből ezek megismerhetők lennének. Közvetlen az árvizet követő években elsősorban a vízügyi szakemberek és a földrajztudósok tették a legtöbbet az események objektív feldolgozásáért. A szakmai jellegű munkák azonban a nagyközönség számára ismeretlenek maradtak. Az érintett települések helytörténészei munkáikban természetesen az elmúlt évtizedekben nem hagyták említés nélkül az árvízkatasztrófát, adataik és leírásaik azonban többnyire lokális jellegűek, mellőzik a fontosabb összefüggéseket és átfogó adatokat. Eszköztelenül Az 1965. évi árvíz elsősorban tartósságával és hatalmas vízhozamával emelkedik ki a nagy dunai árvizek közül. A tél folyamán nagy mennyiségű hó hullott a Duna felső vízgyűjtő területén, a tavasz pedig szinte egész Közép-Európában rendkívül csapadékos volt. Ennek következtében 1965 márciusától több hónapig tartó magas vízállás és egymást követő árhullámok alakultak ki a Dunán. A legnagyobb, sorrendben a hatodik ár10 ezer hektár került víz alá. Az átszakadt gátat nem próbálták kijavítani, eltömni. A továbbiakban az árvízvédelem során Komárom városának megmentésére összpontosítottak. A lakosságot a Pat környéki veszélyeztetett községekből evakuálták, a területet gyakorlatilag a sorsára hagyták. A víz kiáramlása néhány nap múlva, miután az elöntött terület és a Duna vízszintje kiegyenlítődött, megállt. Két nappal később a Duna- szerdahelyi járásban, a csicsói szivattyúteleptől mintegy 1100 méterre feljebb, a kulcsodiak által Ladocsi rámpának nevezett hely közelében szakadt át a töltés. Napokkal előtte számos buzgárt észleltek és lokalizáltak a környéken, amelyek azonban tiszta vizet hoztak a felszínre. Június 17-én a hajnali órákban már zavaros buzgárok, sőt egy hatalmas, a töltés magasságáig lövellő, a laikusok által „gejzírnek” nevezett óriásbuzgár jelent meg. Ez már nagyobb földdarabokat szakított fel és lövellt az ég felé. A szolgálatot teljesítő katonák, mivel nem volt elég homokzsák, megpróbálták a buzgárt betemetni, ami csak növelte a bajt. (A szakemberek véleménye szerint az egyetlen eredményes védekezési mód a buzgárok ellen a homokzsákokból kialakított ellennyomó medence. Miután a medencében megfelelő magasságú vízoszlop alakul ki és kiegyenlítődik a nyomás, a szivárgás megszűnik.) A betemetésre szánt anyagot a víz félredobta, és 10 óra tájban megtörtént a gátszakadás. A rés hamarosan 85 méterre szélesedett, a kiáramló víz a töltés koronájától számítva 20 méteres mélységet mosott ki. A rohanó víz 25 percen belül elérte Kulcsod község alacsonyan fekvő házait, az emberek és a megriadt állatok az Öreg falunak nevezett magasabban fekvő részre (Fotók: Szlovákiai Magyar Adatbank) ; menekültek, ahol a templom és a : temető is található. A gyerekeket, asszonyokat és az öregeket a i katonai mentőalakulatok órákon belül elszállították, azonban az ott maradt férfiakat és az ■ összesereglett állatokat napokon keresztül a katonaság látta ; el élelemmel és ivóvízzel. Mivel a terület a Dunától , észak-északkeleti irányba, a i Kis-Duna felé enyhén lejt, a víz- hamarosan elérte a környező falvakat, a központi emelke- dést, illetve az ezen haladó Ko- i márom-Pozsony vasúti töltést, ) amely némileg lefékezte az ár- terjedését. Bogya közelében a t Zsemlékes-tónál ez a központi- hát megszakad, így a bogyai ka- > nálison keresztül gyorsan áram- c lőtt a víz, és tulajdonképpen i megkerülte ezt az emelkedést. . A vasúti töltést is hamarosan i több helyen elmosta a víz, majd r tovább terjedt, Gúta-Keszegfal- ; va irányába. A víz megmutatta- erejét, és szemmel láthatóvá- tette az Alsó-Csallóköz legki- sebb szintkülönbségeit is. t A veszélyeztetett falvakból a ) hadsereg megkezdte a gyerekek ; és az idősek elszállítását. A férfi- i ak a hadsereg alakulataival kar- öltve több helyen nyúlgátakat- emeltek, hogy megvédjék ott- í hónaikat. Ideiglenes körgátak- i kai sikerült néhány magasabban- fekvő települést-Nagymegyert,- Komáromot, Nemesócsát, Ekeit, i Ekecset és Apácaszakállast, il- ) letve ezek nagy részét - megvé- i deni,afalvaktöbbségétazonban- néhány nap alatt elöntötte az ár.- Komárom a kulcsodi gátszaka- i dás után néhány nappal sziget- várossá vált. Szárazföldön csu- 5 pán Magyarország felől vasúton- lehetett megközelíteni. Éppen- ennek a Magyarországra vezető- vasútnak a töltését erősítették ; meg, alakították át ideiglenes- árvízvédelmi gáttá, amely meg- védte a várost a Csallóköz felől- támadó árhullámtól. ; (Folytatás a 20. oldalon.) hullám június közepén érte el a csallóközi folyamszakaszt, és ez okozta a gátszakadásokat. A folyó pozsonyi szelvényében március és július között több mint 60 müliárd köbméter víz folyt le. Ez csaknem megegyezik az átlagos egész éves vízmennyiséggel (a sokéves átlag 63,5 milliárd köbméter). Szlovákia területén is rendkívüli mennyiségű csapadék hullott. Ez a hatodik dunai árhullám időszakában megnövelte amellékfolyókvízhozamátis. Különösen a Vág rendkívül magas vízállása okozott gondot Komárom térségében. A Duna nem tudta befogadni az innen érkező vizet, visszaduzzasztot- ta a mellékfolyóját. Hónapokon keresztül telített volt az árterület, áztak a gátak, hatalmas területeket öntött el a belvíz. Árvízvédelmi készültség, sőt vészhelyzet volt érvényben több héten keresztül. Hatalmas feladatok hárultak a vízügyi és közigazgatási szervekre, ezek nagy része azonban nem állt a helyzet magaslatán. Az 1960-ban bekövetkezett köz- igazgatási átszervezés során a vízügy az ekkor létrehozott nagyjárások szintjére került le és szétaprózódott. Á járási vízügyi szervek eszköztelenné és súlytalanná váltak. Ennek katasztrofális következményei lettek. Décsi László, aki ebben az időben a komáromi járási vízügyi igazgatóság igazgatóhelyettese volt, arról számolt be, hogy mindössze három vízügyi mérnök dolgozott itt, rájuk hárult a védekezés irányításának embert próbáló feladata. Egymás között Guta elöntött utcái próbálták elosztani a rengeteg feladatot. Baross János, a nyugdíj előtt álló igazgató - tapasztalt vízügyi szakember - irányította Komárom védelmét, Décsi a Duna vonalán szervezte a védelmet Csicsótól Karváig, a harmadik, fiatal, tapasztalatlan mérnök kapta a legkevésbé veszélyes feladatot, a Vág-Duna gátjainak őrzését. A három mérnök mellett volt még néhány technikus a komáromi igazgatóságon, de a rendkívül elhúzódó árvízvédelemre ez a létszám elégtelennek bizonyult. Az egyes járások között sem volt összhang, parancsok jöttek minden oldalról, de ember és jármű, homokzsák, eszköz kevés volt mindenhol. Az egyes regionális szervek nem tudták, mihez fogjanak előbb, a belvizektől védjék a termést, vagy a gátakat őrizzék. Décsi azt is elmesélte: telefonon felvette a kapcsolatot a magyarországi kollégákkal, akik arról érdeklődtek, miért látnak olyan kevés embert a gátakon a csehszlovák oldalon. A magyarországi oldalon, tanulva az 1954-es katasztrófából, hatalmas erőket vetettek be a védekezésbe. Szakad a gát A Kerületi Árvízvédelmi Bizottság próbálta összehangolni a védekezést, a polgári védelmet is mozgósították. Június 14-én segítséget kértek a néphadsereg egységeitől az árvízi védekezéshez. Kerületi szinten, három ember részvételével egy titkos tanácskozáson határozat született, hogy Komáromot mindenképpen meg kell védeni. Elhatározták: ha a Duna vízállása a komáromi vízmércén meghaladja a 840 centimétert, Komárom alatt, Zsitvatőnél kinyitják a töltést. Nagy volt a meglepetés, amikor június 15-én délelőtt, bár a Duna alig haladta meg Komáromnál a 8 méter, befutott a hír, hogy éppen a tervezett helyen átszakadt a töltés. Először azt gondolták, valaki túlbuz- góan cselekedett, de hamarosan kiderült, természeti katasztrófa történt. Mivel a környező elárasztott terület itt a Duna felé lejt, az emelkedő terep, valamint a Nyitra és a Vág- Duna folyók töltése megakadályozta az ár szétterülését nagyobb területen. így is mintegy Víz alatt a Csallóköz. Az árvízről további cikkeket és képeket az ujszo.com oldalon találnak.
