Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-13 / 135. szám, szombat
Szombati vendég 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 13. Nagy Zsolt: „Nagyon hálás vagyok mindenért, amit eddig csinálhattam. Még azokért a munkákért is, amelyekben nem éreztem olyan jól magam..." Angol film után került az Örkény Színházba Gazdag évek a Krétakörben, egyetlen szerep a Vígszínházban, Nemzeti, Titkos Társulat, most az Örkény Színház. Nagy Zsolt útja a színművészeti főiskola elvégzése óta. SZABÓ G. LÁSZLÓ Filmjei közül nem nehéz válogatni. Kontroll, Zuhanórepülés, Kolorádó Kid, Szezon, Intim fejlövés, Team Building, A vizsga, Szabadesés. Forgatott francia, angol és svájci filmet is (Új élet, Fuvar, Viktória - A zürichi expressz). Erős tartású, becsületes ember. Képmutatásnak, alakoskodásnak született ellensége. Színészete is a végsőkig őszinte. Woyzecktől Tartuffe-ig minden szerepe a maximumot kapta tőle. A Krétakör feloszlott, a Vígszínházban vendégként játszott, a Titkos Társulás ma is része az életének, a Nemzetiből eljött, az Örkény Színházba Mácsai Pál hívta. Egy nagy társulatnál sokfelé oszlik a figyelem, egy kisebbnél családiasabb a hangulat. A Vígszínházban volt olyan színész, akivel nem is találkoztam az alatt az idő alatt, míg ott próbáltam és játszottam. A Nemzetibe pedig épp akkor szerződtem le, amikor már érezhető volt, hogy történni fog valami. Gyakorlatilag, ha a kisujjamat megemeltem, már arra is volt reakció a nézőtéren. Nagyon figyeltek az emberek mindenre. Résen voltak. Nagyon aktív volt a részvételük. Elment Alföldi Róbert, jött Vidnyánszky Attila. Hogyan élte meg az igazgatóváltást? Végül is Attila mondta ki, hogy nem akar velem dolgozni. Nem forrófejűsködtem. Mindig a főnök mondja el, milyen csapatot képzel maga köré. Én ezt tiszteletben tartottam. Korrekt is volt a beszélgetésünk. Behívott, megkérdezte, mit akarok, mondtam, ez nem így van, te leszel az igazgató, mondd el te, mit szeretnél. S akkor közölte velem, hogy ő engem olyan embernek tart, aki érzékelteti, ha valami nem tetszik neki, meg túl sok feszültséget is keltenék ebben a társaságban, s ettől meg akarja kímélni magát is, a többieket is. Én ezt megértettem, és elfogadtam. Felállt és elköszönt? Mondtam neki, hogy nem is ismer. De megengedte, hogy visszajárjak crossfit edzésekre a Nemzetibe. Meg zsákolni, bokszolni. Ja, és azt is mondtam neki, hogyha esedeg kedvet kapna, szívesen kesztyűznék vele. Már látom is, ahogy... ... nem volt semmi, mert azt felelte, egy nehézsúlyú bokszoló nem szereti az ilyen könnyű gyerekeket, mint én, mert elugrálnak. Részletekbe nem mentem bele, csak tetszett a kép, hogy ő, a nagy testű, és én, a Ids fürge gyerek. S ez így is van, az élet is bizonyítja, amit elképzel magáról. Hogy ő egy nagy mogul a Nemzeti élén. Mácsai Pállal az HBO remek Terápia sorozatában dolgozott. Ez kellett ahhoz, hogy az Örkény Színházhoz szerződjön? Palit a sokszínűség érdekli. Teljesen különböző emberek dolgoznak a társulatban. Egyébként igen, a Terápia kellett ahhoz, hogy mi találkozzunk, és egymásra hangolódjunk. Pedig mi ketten is nagyon mások vagyunk. Máshonnan jöttünk, más közegből. A tudásunk például össze sem hasonlítható. Mácsai Pál könyvek között nőtt fel. Gyerekkorától fogva rengeteget olvasott. Nálam nem ez volt a fő vonal, hanem a fizikai munka. Az irodalomtanárom hatására aztán hirtelen beindult nálam valami. Érdekelt, mit mond egy vers, mit fejez ki, s rájöttem, hogy a fizikai erőn kívül van még egy másfajta erő is. A kíváncsiság, a gondolkodás, a fantázia ereje. A főiskolán már éreztem, mennyire hiányos a tudásom. Hetven könyvet kellett elolvasnom, amit a többiek már javarészt ismertek. Kérdezték, milyen filmeket láttam. Kuroszavát, Pasolinit, Fellinit? Egyiket sem láttam. Nem voltak ilyenfajta filmélményeim. Ez volt a kezdet. Akkor nagyon zavart. Ma már nem érzem olyan rosszul magam művelt, okos emberek között azért, mert a műveltségi szintem töredéke az övékének. Mára eljutottam oda, hogy örülök, ha beszélgethetek velük. Hosszú időbe telt, míg beletörődtem, hogy nem olyan nagy baj ez. Ő filosz, én meg színész vagyok. Helyreraktam a dolgokat, nem vagyok frusztrált emiatt. Nagyon sok emberben munkál ez a fajta félelem. Hogy kiderül, milyen keveset tudok. Érett, kiforrott ifjúként vették fel a főiskolára. Konkrét véleménye volt már a világról, az emberekről, történésekről. Huszonegy évesen ordítozva mondtam nagy hülyeségeket. Annak az időszaknak ez volt a velejárója. Tévedtem sok mindenben. Ma hol tart az életben? Harminckilenc éves vagyok, négy fiúgyermek apja. Nagyon sokat tapasztaltam, sok törésen mentem át. Kudarcból is, örömből is jutott elég sok. Régen, ha kaptam egy szerepet, lángolva mentem fel a színpadra. Ez az érzés már nincs bennem. Hálás vagyok minden lehetőségért, tudom, hogy micsoda nagy szerencse, hogy játszhatok, de már nem borít el a belső tűz. Ez a tisztaság hiányzik belőlem. Koszosabb lettem egy kicsit érzelmileg. Elkövettem olyan dolgokat is, amiket nem is tudok megbocsátani magamnak. Elrontottam sok mindent. Megbántottam embereket. Csak a munkámban nem követtem el olyat, , amit nem kellett volna. Mindent vállalok, amire igent mondtam. Még a három reklám- filmet is, pedig egyik sem volt igazán jó, inkább átlagos, kommersz. De egyiket sem utasítottam vissza, mert jól megfizették. Azt akarom, hogy a családom békében tudjon élni, hogy normálisan el tudjam tartani őket, s nyugodtan foglalkozhassak a színházzal. Az első húsz évéből hiányzik valami a mostani életében? Soha nem teszem fel magamnak ezt a kérdést. Teljes életet élek, csak nem tökéleteset. Nincs is időm azzal foglalkozni, hogy mi megy el mellettem a hétköznapokban. Rengeteg dolgom van. Minden energiámat és gondolatomat ez köti le. A jövőépítésen sem agyatok. Minek? A jövőt azzal csinálom, ahogy a jelenben állok. Én a szerint élek, hogy a fiaimmal tisztességes viszonyom legyen. Hogy majd úgy emlegessenek, hogy nagyon sokat tanultak tőlem. Ez már elég nagy feladat. Vagy hogy mindenütt azt mondják rólam: „A Nagy Zsolti? Korrekt, megbízható ember. Vele jó dolgozni.” Nem is hallok mást senkitől. De tud még annyit inni, mint tíz évvel ezelőtt? Nem. Nem is akarok. Máshol van az élet. Jó társaságban persze megszalad a pohár, ilyen még előfordul. De vannak ennél sokkal fontosabb programok. A legkisebbik fiam még csak néhány hónapos, a három nagyobb hét-, kilenc- és tizenkét éves. Harcolunk, bujkálunk, vadászunk, focizunk, fürdőbejárunk, vízifogózunk. Nagyon aktív apa! Veszélyes játékaink is vannak, a medencéből mindig az enyéimet fütyülik ki. Onnan ugranak be, ahonnan nem szabad. Én meg bátorítom őket, hogy most, amíg nem látnak! Hajönnek az úszók, odébb megyünk, és a pihenni vágyók igényeire is figyelünk. Megtanultak élni közösségben. Sokat vagyunk együtt, és nagyokat vitázunk. Ehhez szokjanak hozzá, és ne ahhoz, hogy fejet hajtunk, és ész nélkül megyünk a vezér után. Igenis, mondják el, mit akarnak. Egy-két törvényen kívül nincs kőbe vésve semmi. A főnök én vagyok. Ez alapszabály. Ezt tiszteletben kell tartaniuk. Ezt is otthonról hozta? Ebben nőttem fel. Nagyon keményen. Büntetések is voltak. Retorziók. Nagyon sok veszélyes helyzetet éltem túl. Egyszer felgyújtottuk a kertvégi budit. Kipróbáltunk sok olyan dolgot, ami tiltva volt nekünk. Ha nincs a fegyelmező erő, óriási bajba keveredtünk volna. Érdekelt, ha égett valami. De azt el is kellett oltani. Nagy anyagi károkat úsztunk meg. A nagyfiai közül melyikben lálja önmagát? Mind a háromban. Féltem is őket nagyon. Tényleg sok állatságot elkövettem. Amit túléltem, remélem, ők is túlélik. Nem fulladnak meg, nem robbannak fel, nem esnek bele. Otthon, Tuzséron, az ukrán határ közelében biztonságos helyen éltem, a veszélyt mégis mindig megtaláltam. Normális falusi gyerekek unatkoznak, ezért ki kell találni valamit. Ki is találtunk sok mindent. Csoda, hogy élek. Samu fia tizenkét évesen már játszik egy előadásban. Megkérdeztem otthon, ki vállalja a nagyok közül. Samu vállalta. Megtanulta a szöveget. Kapott érte fizetést, és gyönyörűen végigcsinálta. De nem tudja még igazából felfogni, mi ez. Az ő korában én is ilyen voltam. Az sem foglalkoztatott, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Kamionsofőr később akartam lenni. Aztán focista. Gimnáziumban? Ott már megvolt a szele, hogy ezzel kellene foglalkozni. Érdekelt a művészet. Visszatérve a Terápiához és Mácsai Pálhoz, hogyan lett ebből ilyen életízű játék? Találkoztunk egy extra zárt helyzetben. Napokat töltöttünk együtt. Kisírtam neki a lelke- met. Együtthatás. Összecsengett a magánéletem azzal, amit ott csináltunk. Élet és fikció között olyan szinkron, olyan párhuzamjött létre, hogy a belemet öntöttem ki Palinak, miközben az egész napot végigvicceltük. Egy válás történetéről szólt az a rész, és ha válás, akkor ugye, az egyik elmegy, a másik marad. A magánéletemben pedig éppen akkor ugyanez zajlott. Mintha magamról, rólunk beszéltem volna. Közben már régóta érdekelt, milyen jó lenne bemenni egy kisebb társulatba. Meg is pendítettem a témát Palinak, mire azt mondta: „Gyere el az Örkény Színházba, és nézz körül!” Zsótér Sándorral már rég akartam dolgozni, meg is kaptam Lopahint a Meggyeskertben. Boldogan dolgoztam, tetszett a munka, és meg is beszéltük Palival, hogy nemsokára újra hívni fognak. A művészeti tanács tagjai, rendezők és dramaturgok mind azt mondták az Örkényben, hogy szívesen dolgoznának velem. Azóta ott vagyok. És jól érzi magát. Abszolút. És még szabad is vagyok. Mehetek a Kárpáti Péterhez a Titkos Társulatba, Mundruczó Koméihoz, Schü- ling Árpádhoz. A helyemen vagyok. Nagy a pörgés, be kell osztanom az időt. Máshogy nem megy. Vannak kérdések, amelyek újra és újra felmerülnek bennem. Ki vagyok, mit keresek itt, miért csinálom ezt, jó, ahogy csinálom? Húsz éve vagyok a pályán, de nincs olyan próba, amely után ne foglalkoztatna, hogy ez most jó volt? Van egy bizonyos alap, tapasztalat, amit megszereztél az évek alatt. Eszközeid vannak. Csakhogy ez végtelen játék tágas térben, óriási potenciával. Sok mindent meg kell még tanulnom, hogy ötven-hatvan évesen úgy állhassak a színpadon, hogy az emberek egy jól csiszolt anyagot láthassanak, amire jó ránézni, és azt mondani, hogy igen, ő színész! Megszólal, és nem téveszted össze senkivel. Mi volt a legutóbbi filmje? A Fuvar. Angol film. De Peter Weir, aki a Holt költők társaságát rendezte, is hívott egy szerepre, amit aztán egy nálam tíz évvel idősebb német színész kapott meg. A Kaukázusban forgattak. Biztos, hogy elvitt volna egy más irányba, ha én játszom a filmben, de így sincs baj. Nagyon hálás vagyok mindenért, amit eddig csinálhattam. Még azokért a munkákért is, amelyekben nem éreztem olyan jól magam. Azokból is rengeteg tapasztalatot szereztem. Nagyon örülök, hogy annyi helyen dolgozhattam, és olyan sokféle emberrel. Ha már semmi sem történne velem, csak úgy éldegélnék, már az a tíz év is, amit a Krétakörrel lehúztam, óriási szerencse volt. Beutazhattam a fél világot, eljutottam olyan helyekre, ahová egyébként aligha jutottam volna el. Elképesztő szellemi közeg volt a Krétakör. Olyan kapukat nyitott meg előttem, hogy csoda. A francia filmet is ennek köszönhetem. A sok minőségi munkát. Értéket tudtunk lerakni tíz éven keresztül. Remélem, az Örkény Színházban is ez lesz. Ezt építjük ezerrel.
