Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-02 / 125. szám, kedd
6 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 2. www.ujszo.com KOMMENTÁR Halál a bevándorlókra? NAGY ANDRÁS Milyen az ideális populista párt Közép-Euró- pában? Támogatja a halálbüntetést, utálja a bevándorlókat, aktívan szidja Brüsszelt, visszafogottan Amerika-ellenes, és az ukrán válság kapcsán az oroszok felelőssége mellett sosem feledkezik meg arról, hogy a másik fél hibáit is megemlítse. Ezek most univerzális hívószavak, függetlenül attól, hogy melyik országban politizálunk. Az, hogy ezek a témák a szavazatszerzésen túl már nem sok mindenre jók, és megvalósíthatóságuk szinte a nullával egyenlő, az senkit sem érdekel. Európa szabadabbik, nyugati felén a halálbüntetés eltörlése komoly alappillére lett az emberi jogoknak, és eszébe nem jutna senkinek, hogy ezt a témát nem szélsőséges politikus újra megnyitná. Természetes volt mindenki számára, hogy az európai közösségben ezek nem témák. Amikor nemrég szavazatszerzés céljából mégis felelevenítette a magyar miniszterelnök, az európai politikusok köpni-nyelni nem tudtak. Természetesen Orbán sem a büntetés újbóli bevezetését tűzte ki célul, ennél ravaszabban csak arról beszélt, hogy senki sem tilthatja meg a magyaroknak, hogy beszéljenek a halálbüntetésről. Pedig a válasz egyszerű lehetett volna: a halálbüntetés - ahogy nagyon sok más fontos téma - nem véletlenül nem vitatéma, nem hagyják, hogy az emberek érzelmi alapon döntsenek róla. A civilizált európai közösség már százszor bebizonyította, hogy hamis az az alapvető hipotézis is, hogy a halálbüntetés bevezetése elrettentené a bűnözőket a bűncselekmény elkövetésétől. Nagyon egyszerű példa lehetne erre az, hogy az USA számos államában létezik a halálbüntetés, ám mégsem kevesebb a gyilkosság, mint azokban az államokban, ahol nincs halálbüntetés. Ellenkezőleg, az USA halálbüntetés-gyakorló államaiban 42 százalékkal magasabb a gyilkosságok aránya. Ebből is tökéletesen látszik, hogy azok a pártok és csoportok, melyek nálunk a halálbüntetés pártján állnak, semmi mást nem csinálnak, csak a szavazók legelemibb ösztöneire próbálnak hatni szavazatszerzés céljából. Hasonlóan hazugoka legelemibb ösztönökre, a gyűlöletre és a félelemre hatni próbáló bevándorlóellenes kijelentések is. Ennek tökéletes példáját mutatta be a szlovák belügyminiszter, és a magát még mindig liberális pártnak valló SaS elnöke a hétvégén. A bevándorlókkal riogatni remek téma, s ha még a szociális demagógiát is hozzáadjuk, szinte nincs ellenfél. Hazug az az állítás, hogy a bevándorlók a szociális kedvezmények miatt érkeznek hozzánk, és minél többen lesznek, annál kevesebb pénz jut nekünk. Remek téma, könnyen lehet vele szavazatokat szerezni, meg az embereket hergelni. Az, hogy az egész egy blöff, jelenleg senkit sem érdekel, mert a bevándorlók pártján lenni még annál is rosszabb, mint amikor valaki a romákat védi. Az igazság ellenben az, hogy Szlovákiában a bevándorló hosszú évekig nem kerül be a szlovák szociális rendszerbe, a segélyekről csak álmodhat, ám ha munkába áll, minden járulékot fizetnie kell. Ugye erről nem nagyon hallottak? Mert ezt sem szeretik elmondani azok, akik inkább riogatnak. Ha mégis populista lózungokkal akarnak szavazatot szerezni, sokkal korrektebb volna, ha inkább a gazdasági vonalon próbálkoznának: ígérjenek több autópályát, magasabb béreket, alacsonyabb adókat, jobb egészségügyi ellátást, kevesebb korrupciót, több zöldterületet, alacsonyabb légszennyezést. Ezek mégsem annyira csúnya dolgok. FIGYELŐ „Válóok” lenne a halálbüntetés A halálbüntetés magyar- országi bevezetése „válóok” lenne - mondta az Európai Bizottság elnöke egy német lapinterjúban. Jean-Claude Juncker a Süddeutsche Zeitungnak a halálbüntetés körüli vitával kapcsolatban kijelentette: „ha Magyarország bevezetné a halálbüntetést, akkor az válóok! Politikai alapelveimhez tartozik, hogy nem lehet halálbüntetés. Nincs helye az Európai Unióban annak, aki bevezeti a halálbüntetést.” A lapnak arra a felvetésére, hogy meglehetősen disszonáns, hogy Juncker nemrég diktátornak szólította Orbán Viktort, aki pedig őrültségnek nevezte a Juncker által a migránsok tagállami elhelyezésére javasoltkvótát, az uniós javaslattevő-végrehajtó intézmény vezetője azt mondta, hogy két éve diktátornak szólítja Orbán Viktort, és ez „a barátság jele”. Hozzátette, hogy a magyar kormányfő „sajnos” nincs egyedül a bizottság menekültügyi javaslatának bírálatával, „szóhasználata” pedig mutatja, hogy „nem ismeri ki magát az ideggyógyászatban és a pszichológiában, de ezt nem is lehet mindenkitől elvárni”. (MTI) A szlovákiai magyar pártok összefogása eddig külső kényszer hatására jött létre Az „együtt nem” hagyománya Hol kell keresni a szlovákiai magyar politika hiányosságainak okait? Miért nem képes közös nevezőt találni az MKP és a Híd? HANGÁCSI ISTVÁN Keveset foglalkozunk a lassan századik évét taposó szlovákiai magyar politikatörténettel, a saját politikai kultúránkkal. Ennek ismerete nélkül azonban nehéz megállítani a közösségi összetartozás folyamatos gyengülését. A társadalmon belüli együttműködés minősége a politikai térre is kihat, és ez fordítva is igaz. A szlovákiai magyar politikatörténet nem bővelkedik nagy együttműködési hagyományokkal, ez pedig kihat a jelenünkre is. Az a néhány alkalom, amikor tényleg összefogott a politikai vezetésünk, inkább külső kényszer hatására következett be. Az Egyesült Magyar Párt létrejöttéig (1936) 16 éven át folyt a gán- csoskodás az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt között. Akadtak ugyan pozitív periódusok is (az 1929-es és 1935-ös közös választási listák), ám végül a budapesti kormányzat nyomásgyakorlása kellett az egységesüléshez (ezért kerülhetett Esterházy János és a szélsőjobboldali Jaross Andor is vezető pozícióba). A szocialista évtizedek után a demokratikus keretek közt feléledt a szlovákiai magyar politikai érdekképviselet és ezzel együtt a politikai együttműködés. Az FMK (majd MPP), az MKDM és az Együttélés közötti összefogás azonban a két világháború közti periódushoz hasonlóan személyi és ideológiai ellentétek miatt megfeneklett. Ismét egy külső hatás, a mečia- rista időszak terelte össze a politikusokat a Magyar Koalíció Pártjába. Az egységes időszak (1998-2009) után ismét két- osztatú a szlovákiai magyar pártpolitika, és talán most a legmélyebb az ellentét. Az elmúlt években két belső (!) esemény hozhatott volna változást: a 2011-es népszámlálás lehangoló eredményei és a magyarság fogyásának trendje, valamint a 2013-ban az MKP, a Híd és a Kerekasztal által aláírt kisebbségi minimum. A magyarság fogyása Damoklész kardjaként lóg a Híd és az MKP (mindannyiunk) feje felett, de ez sem váltotta ki a szintén gyenge hagyománnyal bíró önkritikát pártjainkból. A kisebbségi minimumnál már egy közös értékalapokon nyugvó (ki nem mondott) együttműködési keretrendszer formálódott volna - már ha mindkét párt komolyan venné a megvalósításhoz szükséges összefogást. Az együttműködést előremozdító külső hatásokra most aligha számíthatunk, így a belső kezdeményezéseinket és kényszereinket kellene ez irányába terelni. A szlovákiai magyar közösség ingerküszöbe ingadozó, de összességében társadalmi és politikai aktivitása meglehetősen alacsony - e téren csakis rendszeres és átütő, helyi és országos kampányokkal lehet eredményt elérni. Fel kell ismernünk lehetőségeinket, elsajátítani az érdekérvényesítés hatékony módszereit - pártjainknak és a hétköznapi embereknek is. Az együttműködés hagyománya csak így fejlődhet ki és válhat közösségünk hasznára. A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője LOVESZAROK Összetartozni jó! „A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.” A Magyar Közösség Pártja idén Széchenyi István gondolatával emlékezik meg az Országgyűlés által öt évvel ezelőtt életre hívott nemzeti összetartozás napjáról. Az elmúlt évszázad nemzetünket sújtó viharai sajátos sorsközösséget alakítottak ki, melyet magunk is gyakran megtapasztalhatunk. Bárhol járunk is a világban, biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb találunk valakit, akivel egy nyelvet beszélünk. A közös nyelv pedig olyan kultúrkincset őriz, melyre méltán lehetünk büszkék. Jelenünk multikulturális Európájában gyakran nem divat hangsúlyozni a nemzeti hovatartozást, számunkra mégis fontos és szükséges, hiszen ez megmaradásunk alapja. Sorközösségünk nem ritkán a bajban mutatkozik meg igazán. Legutóbb az ukrajnai események kapcsán láthattuk, a kárpátaljai magyarok megsegítését egyformán fontosnak tartotta minden magyar. A gyűjtés jelenleg is folyik, ezúton is kérünk mindenkit, aki teheti, támogassa az adomány- gyűjtőket. A Magyar Közösség Pártja által közreadott, a szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának feltételeiről szóló vitaanyag kidolgozásánál elsősorban saját nemzeti közösségünk szempontjait vettük figyelembe. Kiindulási alapnak nem a többségi nemzet által esetlegesen elvárható, az általuk elfogadható vagy kegyesen odavetett látszat- megoldásokat, hanem a tényleges szükségleteket tekintettük. Koncepciónk azon jogi és gazdasági lépéseket tartalmazza, melyek segítségével a magyarok által lakott régiók végre elindulhatnak a fejlődés útján. A nemzeti összetartozást, méginkább a belőle fakadó felelősséget idehaza sajnos nem mindenki érzi át kellőképpen. A kisiskolákat, köztük több magyar oktatási intézményt bezárásra ítélő törvénytervezettel kapcsolatban összehívott fórumunk zárónyilatkozatán egy aláírásra fenntartott hely üresen maradt. Sajnáljuk, hogy nem jött létre az általunk kezdeményezett egyezség a pártok és az oktatásügyi szakmai szervezetek között. Ennek egyetlen oka az egyéni ambíciók és a pillanatnyi politikai érdekek előtérbe helyezése a közösség védelmével, ezen belül a számunkra oly fontos magyar nyelvű oktatással szemben. A nemzeti összetartozás napja arról is szól, hogy elmondjuk: jó magyarnak lenni a világban. Jó annak lenni Szlovákiában is, még akkor is, ha ez nem mindig könnyű. Nemzeti közösségünk tagjai joggal várják el Szlovákiától, hogy fogadja el a mi magyarként való ide- tartozásunkat, fogadja el a magyarságot integráns részeként ennek az országnak. Mi magyarként gazdagítjuk Szlovákiát, s vele együtt Európát. Samu István, az MKP ÓE tagja Menekültpolitika
