Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-12 / 134. szám, péntek
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 12. A törvény előtti egyenlőtlenség és a jogbiztonság hiánya a fő gond a vállakozók szerint Jogbizonytalanság Rendkívül magas adó- és járulékterhek, az alkalmazottaknak aránytalanul nagy védelmet biztosító munkajogi szabályok - ezek okozzák a legtöbb gondot a szlovákiai vállalkozóknak, megakadályozva őket, hogy új munkahelyeket hozzanak létre. MOLNÁR IVÁN Ezt állítják a jobboldali pártok, ezért a választások előtt elsősorban az adócsökkentés és a munkajogi szabályok fellazításának ígéretével próbálják megnyerni a szavazókat. Az igazság azonban az, hogy ez csak olcsó jobboldali populizmus, s elvonja a figyelmet a súlyosabb problémákról. Ha azt szeretnénk tudni, hogy mi okozza a legtöbb gondot a vállalkozóknak, erről magukat a vállalkozókat kell megkérdezni. A Szlovák Vállalkozói Szövetség ezt negyedévente megteszi, felméri a vállalkozói környezet minőségét. A tegnap közzétett friss elemzése szerint a vállalkozók valóban nincsenek százszázalékosan megelégedve az adó- és munkajogi szabályokkal, de nem ezek a legégetőbb problémák. Többségük szerint a törvény előtti egyenlőség és a jogbiztonság teljes hiánya, a bíróságok vérlázító működése az, amin sürgősen változtatni kell. A bírósági tárgyalások egyrészt évekig húzódnak, nem létezik gyors jogorvoslat, másrészt a vállalkozók között is vannak egyenlők és egyenlőbbek, akik kapcsolataiknak köszönhetően bármit el tudnak intézni. A legfrissebb példát a Váhostav botrányos csődvédelmi eljárása szolgáltatta, amely újra egy Smer-kor- mányhoz közeli oligarcha igazságtalan győzelmével végződött a kisemmizett kisvállalkozókkal szemben. A jogegyenlőség és a bíróságok működése mellett a vállalkozók harmadik helyen említik a katasztrofális törvényalkotást. Magyarul: szinte állandóan változnak a jogszabályok, így nehéz tervezni, ráadásul a törvények homályos megfogalmazása miatt azokat bárki kénye-kedve szerint magyarázhatja, ezzel is a kiválasztottaknak kedvezve. Végül, de nem utolsósorban, a vállalkozók szerint az állami támogatásokat és megrendeléseket is többnyire a kiválasztottak, a kormányhoz közeli cégek kapják. Ha a jobboldali pártok javítani szeretnének a vállalkozói környezeten, elsősorban a felsorolt problémákra kellene gyógyírt találniuk. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy hatalomra kerülve ezeken a magukat vállalkozó- barát pártoknak valló tömörülések sem sokat segítenek. Egy jobboldali hatalomátvételt követően például újra megváltoztatják a jogszabályokat, a mögöttük álló vállalkozói csoportok érdekeit tartva szem előtt. És persze az állami támogatásokhoz és megrendelésekhez is elsősorban ez utóbbiak jutnak hozzá. Ilyen szemszögből a jobb- és baloldal „vállalkozóbarátsága” között alig van különbség. Mindkét politikai térfél vállalkozóbarát: a mögötte álló befolyásos vállalkozókat támogatja. Ha a jobboldal hiteles alternatívát kíván nyújtani Robert Fico kormányával szemben, akkor olyan programmal kell előrukkolnia, amely a fent említett problémákra nyújt valódi megoldást, nem téve különbséget a vállalkozók között, és persze mindeközben nem feledkezve meg a munkavállalók érdekeiről sem. nmm. Ján Richter munkanélküliségi miniszter (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Családtagjai a tudta nélkül talán még több csúszópénzt vettek át, mint Csou 300 lakása és villája volt a korrupció miatt elítélt kínai csúcsvezetőnek és családjának MTl-HÁTTÉR Életfogytig tartó szabadság- vesztést kapott a korrupció miatt eddig elítélt legmagasabb rangú kínai vezető, Csou Jung- kang. Bűnösnek találták nagy összegű kenőpénzek és ingatlanok elfogadásában, hatalommal való visszaélésben és államtitkok szándékos kiszivárogtatásában. Politikai jogaitól élete végéig megfosztották, vagyonát elkobozták. A 73 éves politikus ellen hoszszas előkészületek után emeltek vádat. A nemrég szinte korlátlan hatalmú vezető 2012 végéig - öt éven át - tagja volt a Kínai Kommunista Párt akkor kilenctagú legfőbb vezetésének. A bíróság megállapította, hogy körülbelül 130 millió jüan (19 millió euró) csúszópénzt, illetve ingatlanokat fogadott el. Csou felesége és fia ugyancsak pénzhez és ingatlanhoz jutott, szintén körülbelül 19 millió euró értékben. Erről a családfő állítólag csak utólag szerzett tudomást. Csou gazdag karrierje során volt a legnagyobb kínai olaj- és gázipari óriás, a CNPC vezérigazgató-helyettese, Szecsuan tartomány párttitkára, a Kínai Kommunista Párt (KKP) Központi Bizottsága Politikai Bizottságának (KB PB) tagja, a közbiztonsági tárca minisztere. 2007-től kapott tisztséget a politikai bizottság állandó bizottságában (PBÁB), egyben a központi politikai és jogi ügyek bizottságának is első embere volt. A kiterjedt korrupciós ügyben az ügyészek több tízmilli- árd jüan értékben zároltak bankbetéteket, értékpapírokat. Körülbelül 300 lakást és villát vettek lajstromba, régiségeket, kortárs festményeket foglaltak le, autók tucatjait, aranyat, ezüstöt, drága italokat, hazai és külföldi valutában tartott készpénzt is elkoboztak. A vagyon nagyobb része nem Csou nevén szerepelt. Csou Jung-kang az ítéletet ellen nem fellebbezett. Kijelentette, a tények önmagukért beszélnek, bűnösnek tartja magát. Leszögezte, az ellene folytatott eljárás a párt szabályaival összhangban zajlott. Hszi Csin-ping államelnök- pártfőtitkár 2012 végén hirdette még a korrupció elleni harcát, Csou ellen hivatalosan 2013 végén indult eljárás. Több mint tíz családtagja is őrizetben van, egykori tévériporter felesége, előző házasságából származó idősebb fia és az ő apósa, anyósa, valamint a politikus fivére. Csou közvetlen munkatársai, testőrei, sofőrjei és titkárai közül is több mint húszán őrizetben várják az ítéletet. KOMMENTÁR Viktor és Robert CZAJL1K KATALIN Az utóbbi hónapok külpolitikai történései - főként az Oroszországgal szembeni fellépés, valamint a menekültprobléma - ismételten, s minden eddiginél erőteljesebben rámutattak az Orbán Viktor és Robert Fico közti hasonlóságra. Ahogyan arra is, hogy tízévnyi EU-tag- ság ide vagy oda, Közép-Európa szellemileg még mindig Kelet és Nyugat között egyensúlyoz. Orbán Viktor és Robert Fico afféle szimbóluma ennek. Mindketten rendkívül erős mandátummal rendelkeznek, ami lehetővé tenné számukra, hogy rendkívüli dolgokat vigyenek véghez országukban. Mondjuk olyan strukturális reformokat, amelyek évtizedekre előirányozhatják az ország irányultságát és megalapozhatják fejlődését. Ehelyett mindketten csupán arra voltak képesek felhasználni a hatalmukat, hogy még jobban megszilárdítsák, s kielégítsék holdudvaruk egyre növekvő étvágyát. Ennek ellenére érvényes, hogy mindketten rendkívüli politikusok. Rendkívüli tehetségük van „meghallani” a nép hangját, s pontosan eltalálni, mit akarnak hallani az emberek. Ilyenkor persze mindig a legalantasabb ösztönökre játszanak, hiszen ki akarná hallani, hogy ha boldogulni akar, igenis át kell vennie a felelősséget az életéért, vagy hogy a jövőbeni jólétért egy ideig nélkülözni kell. S talán pont ez „uralkodásuk” legkártékonyabb hatása: a hamis illúzió, hogy a szlovák/magyar embernek kijár a jólét és a szociális biztonság, s ezért a kisujját sem kell mozdítania. S ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy elképzeltük, azért mindig más a felelős. A telhetetlen bankok, a multik, a cigányok, Ján Figel vagy legújabban a bevándorlók. Azért azt is el kell mondani, hogy kettejük közül Orbán a „tökösebb” legény. Ő meg is teszi, amiről Fico csak álmodozik. A demokráciát megkérdőjelező intézkedései miatt már rég feketelistán van az EU-ban, igaz, többet ezen kívül Brüsszel nemigen tehet. Pontosan tudja ezt Orbán, ahogy azt is, hogy a magyar választók nagy részének tetszik ez a kis gerillaháború, mert jól beilleszthető a „mindenki ellenünk van” játékba. Más a helyzet Ficóval. Ó kínosan ügyel arra, hogy demokráciaellenes vagy Moszkva-barát lépéseit azonnal ellensúlyozza, mint legutóbb, amikor Moszkvából biztosította támogatásáról Po- rosenko ukrán elnököt. Agyament helyzet, ám Fico tudja, miért csinálja. Az EU-nak annyira hiányzik most egy következő belviszály, mint púp a hátára, így aztán megelégszik a hasonló, nevetséges gesztusokkal is. Ezenkívül a szlovák választó érzékenyebb, mint a magyar. Az még tetszik, hogy a miniszterelnök nem fél „beszólni” Brüsszelnek, de azt már nem tolerálná, ha Szlovákia ismét az EU fekete bárányává válna. így aztán Fico csak irigykedve tekinthet Budapest felé, itthon pedig folytatja az egy lépés előre, egy lépés hátra politikát. Szóval, Viktor és Robert egy húron pendül. Nem is csoda, hogy természetesen vonzódnak egymáshoz, ezt még a képernyőn keresztül is le lehet olvasni. így az sem csoda, hogy most barátok. Ám ez bármikor megváltozhat. Abban is egyformák ugyanis, hogy ha a politikai érdek úgy kívánja, bármerre képesek fordulni. A keményen baloldali Ficóból így válhat az elnökválasztási kampány idejére hithű katolikus, s az egykor liberális Orbán lassan, de biztosan a szélsőjobbhoz közeledik. Most a szélsőjobb a bevándorlóellenes gyűlöletkampányra ihlette, de ha szükséges, bármikor jöhet a szomszéd országokban élő magyarok ügye. És akkor nyüván vége a barátságnak is. De a lelki rokonságnak soha. Az erősebb minden köteléknél, mert mindkét államférfiú a szíve mélyén hordozza. FIGYELŐ Feledékeny szakadárok Az ukrán szeparatisták „elfeledkeztek” arról, hogy Oroszország elfoglalta a Krímet. Az önkényesen kikiáltott donyecki és luhanszki nép- köztársaságok vezetői nemrég elkészítették az ukrán alkotmány módosítására tett javaslataikat, amelyben a saját státusukra vonatkozó követelések szerepeltek. Érintetlenül hagyták azonban az ukrán alkotmányban a Krím ukrán státusára vonatkozó részt, ezt pedig Oroszországban úgy értelmezték, a szakadárok elismerik, hogy a Krím még Ukrajna része. A hiba felfedezése után a szakadárok bejelentették, hogy hibáztak, elnézést kértek, és „visszaadták” a Krímet Moszkvának- írta a Vedomosztyi orosz lap. Luhanszk és Donyeck vezetői azt akarják, hogy a helyi választási bizottságok felett ne Kijev gyakoroljon ellenőrzést, továbbá az ukrán hatalom kihagyásával maguk hoznák létre rendőrségüket. Kijev jogkörében csak a bírák és az ügyészek kinevezése maradna. Területüknek különleges jogállást akarnak, és „ideális esetben” szeremének csatlakozni Oroszországhoz. (MTI)
