Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-11 / 133. szám, csütörtök
^ I Fotósuli 2015. június • www.ujszo.com Új szó HOBBI I Lovasi András portréjának készítésekor alacsony mélységélességet alkalmaztam, a gépet pedig megdöntöttem, ami dinamikusabbá tette a fotót Az ilyen fotókhoz a természet kínálja a legszebb környezetet Vera nem néz a fényképezőgépbe, így beállított helyett ellopottnak tűnik a felvétel. A férfi arca profilból volt a legjellemzőbb, az utómunka során a kontraszt növelésével, ráncainak kiemelésével tettem beszédesebbé a képet Anikóra fotózáskor nagyvilági bundát adtam, őt magát pedig ócska, málló vakolatú fal elé állítottam, a kontraszt felerősítette a portrét. Juli fejét a hátulról jövő súrlófény kiemelte a háttérből, szemből derítőlappal világítottam meg, így a szórt fény nem vetett árnyékot az arcára. A portré sem egyszerűbb a portréfényképezésnél: kell hozzá egy fényképezőgép meg valaki, akinek az arcát lefotózom - gondolhatnánk. Nos, a dolog azért ennél valamivel bonyolultabb. Bár a portrékészítés nem tartozik a legnehezebb fotós műfajok közé, egy-egy jól elkapott - vagy beállított - portré készítésekor azért számos dologra kell figyelnünk. Mint mindig, a legfontosabbak a fények. Ha modellünket a tűző nappal szembe fordítjuk, szeme helyén nagy valószínűséggel csak egy vékony csík lesz, hiszen kénytelen lesz hunyorogni. A közvetlen napfény ráadásul éles árnyékot vet az arcra - ha éppen nem ez a célunk, kerüljük az ilyen fényviszonyokat, inkább fényképezzünk egy felhős napon, szórt fényben. Ha odabent fotózunk, érdemes modellünket közel állítani az ablakhoz, felvételünk a természetes, lágy fényben sikerülhet a legjobban. (3-as kép). Ritkán van lehetőségünk profi világítás- technikával felszerelt stúdióban fényképezni, de egy-egy portré kedvéért is érdemes házi fotóstúdiót barkácsolnunk - egy jól megválasztott háttéren és két-három nagy teljesítményű lámpán kívül alig van másra szükség. A Fotósuliban erről még lesz szó. Portrénk a modell jellemző arckifejezésétől, beszédes tekintetétől válik különlegessé. Univerzális követelmény, hogy ha más nem is, a fényképezett személy szeme mindig tűéles legyen a képen (1-es kép). Korábban már szóltunk a kompozíció fontosságáról. Arra kell törekednünk, hogy fényképünkön minél kevesebb legyen a zavaró elem. A legtöbb esetben homogén, elmosott háttérre van szükségünk, ezért használjunk tág rekeszt és alacsony ISO értéket. Kompakt gépünk „portré" beállítása-is segíthet. Ha mégsem vagyunk elégedettek az eredménnyel, lépjünk távolabb model- lünktől, és zoomoljunk rá az arcára. Fordítsuk el gépünket 90 fokkal (vagyis „portréállásba"), így kevesebb háttérelem kerül a képbe, a hangsúly pedig a fényképezett személy arcán lesz. Vannak persze esetek, amikor a gép fektetett tartása indokolt - például, ha környezeti portrét készítünk, amikor a modellre jellemző életteret is meg akarjuk mutatni. Juhász László (A szerző felvételei) MIÉRT NEM SIKERÜLT? Ezt a képet az egyik leggyakoribb hiba, az úgynevezett vörös- szem-effektus tette tönkre. Ha a kevés fény miatt mindenképpen szembe kell vakuznunk modellünket, használjuk gépünk vörösszemhatást csökkentő, beépített funkcióját, vagy fényképünket utólag képszerkesztő programmal hozzuk rendbe. 1 Tippek, trükkök A fényképezett személytől ne kérjük, hogy mondja: „Csíz!". Egy halvány mosoly sokkal természetesebben hat. Kerüljük a feltűnő (csíkos, kockás) háttereket! Válasszunk inkább sima felületet, vagy akasszunk modellünk mögé egy egyszínű textildarabot. Ha van rá lehetőségünk, teremtsünk ellentétet a környezet (vagyis a háttér) és a modell ruhája között - világos háttér előtt nem mutat jól a fehér ing. Nem csak szép modellről készülhet jó felvétel. Egy öreg, barázdált arc sokkal érdekesebb történetet tud elmesélni, mint egy kisminkelt fotómodell (5-ös kép). Természetesebben hatnak portréink, ha modellünk „kapaszkodhat" valamibe. Adjunk kezébe egy tollat, virágot, cigarettát a vagy akár saját állát, hasát (3-as, 4-es kép). 5. RÉSZ
