Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-11 / 133. szám, csütörtök

Kihalás fenyegeti, mégis vadásszuk A mezeinyúl az egyik legismer­tebb vadunk. Valamikor annyi­ra elterjedt volt Szlovákiában, hogy például 1949-ben vagy 1969-1973-ban az országos vadhúsmennyiségnek a 48%-a a vadászok által elejtett mezei nyúl volt. Ismerve az akkori va­dászati praktikákat, ez a 48%- os adat alaposan alulértékelt lehetett, mert az 1973-1974- es, csúcsként kezelt években már én is ott voltam, és tudom, hogy az akkori évi 350 000 db-os országos adat is sántít. A Csallóköz egyik vadászterü­letén, ahol vadászom, 1973. december 9-én 3 körben össze­sen 686 mezei nyulat ejtettek el, egy hajtásban, az utolsóban 320 hektáron lőttünk 512 darabot! Ugyanez év december 30-án lőttünk még 283 mezei nyulat és a többi ún. kony­havadászaton mindig annyit zsákmányoltunk, hogy jusson mindenkinek 1-2. Az éves terí­tékjóval meghaladta az 1000 darabot. A területünk nagyjá­ból 3000 hektáros, így azok­ban az években a mezei nyúl elejtési rátája 34 db/100ha volt. Manapság ez mesébe illő információ. Mivel azokban az években és még sok további éven át kontingens kötele­zett bennünket az elejtett vad 60%-ának a beszolgáltatására, a naplómba beírt mennyiség (amely mostanáig titkosít­va volt) jóval meghaladta a hivatalosan bejelentett meny- nyiséget. Mivel szinte minden vadásztársaság hasonló prak­tikákkal működött azokban az időkben, az 1973-as és 1974-es 350 000 darab elejtett mezei nyúl a valóságban jóval több lehetett. De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy dokumentál­tan nagyon sok volt belőlük. És ma? A mezei nyúl az egyik kritikusan veszélyeztetett, már-már kihalófélben levő, de még vadászható vadunk. Míg az 1973-as évi 350 000 elejtett mezei nyúl az ország vadászte­rületének a területi nagyságára lebontva 14 db/100 ha elejtési eredményt adott, addig 2014- ben a 10 000 db körüli orszá­gos elejtési szám vadászterü­letekre lebontva 0,72 db/100 ha. Az országos vadhúsmeny- nyiségnek a 2014-ben elejtett mezei nyúl csupán 1,2%-a. Ha csak a puszta számokat vesz­szük alapul, hosszú távon nem sok jót jósolhatunk szegény „Bencének". A közkedvelt­ségéhez ugyanakkor nem fér kétség. Szinte mindenki ismeri és szereti. Kedves, jámbor és tiszta állat. Ünnepi jelkép és a szaporaság szimbóluma is. Olyan szapora, hogy a vemhes nőstény a vemhességi idejének 2/3-ában újra párzik és vem­hes lesz. Ez azt is jelenti, hogy egy anyanyúl, amely 6 heti vemhesség után hozza világra a kicsinyeit 4 hétre rá újra fial. Ezt hívja a szaknyelv szuper- fetációnak és ezért mondja a népnyelv, hogy: „Tavasszal a vadnyúl 80-ad magával ballag ki a máiéra..." A mezei nyúl nagyon békés állat és ártalmatlan. Még akkor sem védekezik, ha a ragadozó vagy a kutya megfogja. Az em­ber, ha sikerül elfognia a mezei nyulat, azt tehet vele, amit akar, nem harap vissza. Pedig volna neki mivel. Mint minden rágcsálót, őt is komoly met­szőfogakkal látta el a termé­szet. De a nyúl ezt nem tudja. A fajtársaival szemben már nem olyan nyúiszívű. A párzási időszakban a játékosnak tűnő kergetőzések és bokszolások, pofozgatásak közben csak úgy repül a szőr, és a harcok gyak­ran végződnek a konkurencia vagy nem elfogadott partner halálával. A saját fajtársát bizony a mezei nyúl is megöli. De nem ez az oka annak, hogy a mezei nyúl immár a létért, a fennmaradásáért küzd. m .**■ "fis Veszélyben a mezei nyúl Május végén a Nyitrához közeli Ürményen (Moj- mírovce) a történelmi Hunyadi-kastélyban nemzet­közi szakértők találkoztak, hogy a népes közönség előtt és a közönség bevonásával megtárgyalják, milyen a nyulak helyzete Közép-Európában. A cseh, osztrák, magyar és szlovák szakem­berek mellett ott voltak a szak­minisztériumok, kutatóállo­mások, vadászszövetségek képviselői és két parlamenti képviselő. A 32. számú, a mezőgazdaság ökologizáci- óról szóló kormányrendelet bemutatása után a szakem­berek ismertették a nyulak helyzetét hazájukban. MAGYARORSZÁG ERDŐSÍT Dr. Szemethy László, a Gödöllői Szent István Egyetem oktatója beszámo­lójában ismertette egy múlt héten kiértékelt magyaror­szági vizsgálat eredményét, mely szerint a vadászható fajok besorolásánál a mezei nyúl a kritikusan veszélyezte­tett fajok közé sorolható, míg a fokozottan védett vidra a legkevésbé veszélyeztetett apróvad. Ha a mai valós adatok és becsült állomány alapján próbálunk kidol­gozni előrejelzéseket, arra a következtetésre jutunk, hogy 10-15 év múlva Ma­gyarországon a mezei nyúl vadászatát be kell szüntetni. Szemethy rámutatott azokra a ciklikus változásokra, me­lyek jellemzők voltak a mezei nyúl életében. A nyúlállo- mány 6-7 évenként érte el a csúcsát. Utána 3 éves gyors csökkenés következett, majd újabb 34 év kellett ahhoz, hogy a mezei nyúl állomá­nya újra a csúcsra kerüljön. Az ökológusok szerint ezeket a ciklikus változásokat a raga­dozók okozták. 10-15 éve azonban megszűntek ezek a ciklikus változások. Ez indo­kolja, hogy a ragadozókat, mint a mezinyúl-állomány drasztikus csökkenésének fő okozóját kizárjuk. Szemethy kijelentette: Magyarországon azért csökkent drasztikusan a mezei nyulak száma, mert megváltozott az élőhelyük, amit az intenzív mezőgazda­ság okoz. Az is elhangzott, hogy. a Magyarországon végbemenő erdősítések is gátolják a mezei nyúl állo­mányának a fennmaradását. Magyarország területének 20%-át borítja erdő, amit EU-s támogatással az elkövetkező években 27%-ra kívánnak növelni. Az erdő mint élőhely magában sem kedvez a mezei nyúlnak, de nagyobb gond az, hogy az erdős terület növelésével terjed a vaddisznó is, a mezei nyúl egyik legna­gyobb ellensége; terjed az egyéb csülkösvad is, ami megváltoztatja a vadászok mentalitását. Fontosabb lesz a trófeát adó csülkösvad vadászata, ezért a vadászok elhanyagolják az apróvadról 1141 Vadászat 2015. június • www.ujszo.com Új szó HOBBI I

Next

/
Thumbnails
Contents