Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-11 / 133. szám, csütörtök

I Extrém 2015. június • www.ujszo.com ÚJ szó HOBBI I 'A suiseki már az ókori Kínában is a művészet egyik ágazata volt. A külső megfigyelő számára a lényeg talán a következő­képpen foglalható össze. Valahol ráakadunk egy különleges formájú vagy mintázatú kőre. A követ hazavisszük, majd a stílusának megfele­lően kiállítjuk. Ez a kiállítás kétféle módon történhet, daizával vagy suibanfial. A daiza lényege, hogy a kőnek egy tálcaszerű apró állványt faragunk. TÁLCA KEMÉNYFÁBÓL Ez többnyire keményfá­ból készül. Kivitelezhető ugyan puhafából is, mond­juk fenyőből, de mivel a faanyagok között ez alacsonyabb mi­nőséget képvisel, a legtöbb suiseki- készítő mellőzni szokta. A keményfák­nak egyébként is szebb az erezetük. Itt szintén érdemes kitérni az egyik leggyakoribb keményfára, a bükkre. A bükkfának ritkán van igazán eredeti és látványos struktúrája, ezért a daizakészítésnél sem igen szokott labdába rúgni. Napjainkban már szinte bármilyen egzotikus faanyag beszerezhető in­ternetes rendeléssel, de ha Suiseki - amikor a kő életre kel Vajon kinek jutna eszébe egy darab követ fatálcára helyezve kiállítani? Vagy homokot szórni köré, és egy edénybe helyezni precíz megkomponálás után, órákig tartó munkával. A japánoknak eszükbeju­tott, a suiseki művésze­te pedig már Közép- Európában is egyre elterjedtebb. A bonsai árnyékában A suisekivel leginkább a bonsaiokkal kapcsolatos rendezvényeken vagy fórumokon találkozhatunk. Gyakran előfordul, hogy egy bonsaikiállítás ki­egészítéseként suisekiket is kiállítanak, vagy hogy egy bonsaiszaklap suiseki­vel is foglalkozik. Ennek oka főleg az, hogy mindkét tevékenység a távol-ke­leti kultúrából került hozzánk, és sok bonsai-kedvelő foglalkozik suisekivel is. Az egyik blogon például azt írják, hogy a suiseki kiváló időtöltés lehet a bonsai- nevelőknek a téli hónapokra, amikor a bonsaifákkal viszonylag kevés a munka. th-’i-y-ilSMiit-« „belföldi" köveknek készí­tünk daizát, talán érdemes az itthon elterjedt fafélékből kiválasztani az alapanyag­nak valót. Viszonylag könnyen beszerezhető a cseresznye, a meggy, az akác és a tölgy is. Érdemes alaposan megvizsgálni a nyersanyagot, elsősorban az erezet szempontjából. A túl harsány erezet ugyanis viszaüthet. Ha a suiseki formája és mintázata is har­sányabb, érdemes visszafo­gottabb erezetű faanyagból készíteni a daizát, hogy a két minta ne üsse egymást. Ugyanakkor előfordulnak olyan esetek is, amikor a görcsös erezet és a kő mintázata jól kiegészítik egymást. Erre nincs egzakt recept, a készítő esztétikai Tilos formázni a követ! A suisekiművészet egyik alapszabálya, hogy a követ, amellyel dol­gozunk, nem alakítjuk, hanem abban a formájában állítjuk kompo­zícióba, amilyenben hozzájutunk. Jó esetben ez megegyezik azzal az állapottal, amely a kő eredeti alakja. Viszont a szállításkor vagy a tároláskor a kövek sérülhetnek, és egy láthatóan új sérülés levon­hat a suiseki értékéből. Tehát akár a daiza, akár a suiban mellett döntünk, nem nyúlhatunk a kő formájához, nem véshetjük, és nem törhetünk le belőle. Ezért sem ajánlják suisekikészítésre a homok­követ, mert nagyon könnyen formázahtó, és fennállhat a veszélye, hogy a kiállított darabot nem a természet, hanem a suiseki készítő­je alakította érdekes formájúra. szempontjai döntenek a kompozícióról. A követ a falapra nemcsak egysze­rűn ráerősítik, hanem sok esetben bele is faragják. Ez úgy történik, hogy a fada­rab felületére ráhelyezik a követ, körberajzolják, majd fűrésszel kifűrészelik a kívánt alakot. Utána vésővel kimélyítik a daizát, hogy a kő egy bizonyos részig belemélyedjen. TÁJAT ÉPÍTÜNK Ugyanez mondható el a suibanokról is, mivel az alkotó kreativitásának itt sem szabhat semmi határt. Ez nem azt jelenti, hogy egy sui­ban összeállítása egyszerű és könnyű folyamat. Pedig úgy nézhet ki, hiszen semmi más nem történik, csak be­szórnak egy zacskó kavicsot egy tálba, majd beleteszik a suisekit, vagyis a követ. Más-más kőformák más­más elrendezést igényelnek, másmilyen alakú edényeket, és akkor még a suisekitartó asztalkákról nem is esett szó! A cikk terjedelme nem engedi meg, hogy ezekre is A suisekialkotások egyébként nem minden esetben formáznak tájat. kitérjünk, de érdemes rák­eresni az interneten, mekko­ra pénzeket képesek egyesek kifizetni az ilyen asztalkákért, vagy egyéb tartozékokért. De térjünk vissza a suibanok- hoz. A suibanedényeket a kő struktúrájától függően meg­tölthetjük homokszemnagy­ságú apró, vágy durvább kaviccsal, esetleg lávakőőrle- ménnyel. Ezek is különböző színben kaphatók. A kövek helyett az elrendező a vizet is választhatja, vagyis a suisekit a tálban nem kavics-, hanem víz veszi körül. Ezzel már nemcsak imitáljuk a miniatűr tájat, amelyet az edényben létrehozunk, hanem egy tényleges miniatűr tájat építünk fel, hiszen ugyanaz történik az edényben, mint a természetben, vagyis egy bi­zonyos meny- nyiségű vízből kiemelkedik egy kőszikla. A suisekialkotások egyébként nem minden esetben formáznak tájat, van, amikor állati vagy em­beri alakra enged asszociál­ni az alkotás. Máskülönben ez az egész suisekiművészet lényege, vagyis hogy a kövek alakzatai beindítják a megfigyelő fantáziáját, így az ember azt „lát bele" a kőbe, amit akar, vagy amit a kreativitása, pillanatnyi hangulata diktál. Pinkhammer Rudolf (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents