Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-09 / 131. szám, kedd

FOCITIPP ■ 2015. JÚNIUS 9. 14 PRIMERA DIVISION www.ujszo.com Nagy menetelés végén a Barcelona ülhetett fel a Primera Division trónjára, ám a bajnokság egyértelmű nyerte­sei az úgynevezett „második vonalas” csapatok, így az Atlético Madrid, a Valencia és a Sevilla voltak - ők jelentik a spanyol pontvadá­szat versenyképes­ségének zálogát. A szezon Citrom-díja a Real Madridnak jutott, mely minden fronton elbukott és edzőjét is elveszí­tette. Nézzük, mik voltak a 2014/15-ös szezon legfontosabb eseményei! I mikor feltesszük a kérdést, miért a Bar­celona nyerte meg a spanyol bajnoksá­got, a többség bizonyára a Messi, Neymar és Suárez nevével fémjel­zett támadószekciót emeli ki. Kétségkívül, a katalánok latin triumvirátusa meghökkentő ha­tékonysággal ter­melte a gólokat az idei kiírásban (az argentin 43, a bra­zil 22, az uruguayi 16 bajnoki találatig jutott), ám a Barcelo­na nemcsak támadóival, hódította el a címet, de a sikerben legalább eny- nyire fontos szerep jutott a csapat védekezésének is. A Barcelona mellett a „kiscsapatok” villogtak a La Ligában 4 egyik hazájában, Spanyolországban sem kifizetődő. A Real Madridot, mely 38 kapott góllal zárt, ebben a kategóriában nemcsak a Barca előzi meg, a blancóknál az Adético Madrid (29), a Va­lencia (32) és a Villarreal (37) is hatékonyabban védekezett. így érthető, hogy Florentino Pérez, aki amúgy is könnyű szívvel mond fel a Real Madrid edzőinek (kilenc trénert fogyasztott el 12 évi elnöki regnálása során), a szezon végén az „új impul­zus” szükségét hangsúlyozva felállította a kerettel kifejezetten jó viszonyt ápoló Carlo Ancelottit. Bajnok, éljen a bajnok! Míg a gránátvörös-kék alakulat összesen 110 gólig jutott 38 fordu­ló alatt, a Real Madrid 118-at ho­zott össze a végelszámolásig. Hogy a királyi klub játékosai a BBC néven emlegetett Bale, Benzema, Cristiano Ronaldo trió vezetésé­vel mégsem tudták megmászni a Cibelest, annak okát a két gigász védelmének teljesítményében kell keresni. Amíg a katalánoknál a Zamora-díjas Claudio Bravo előtt a szezon elején összevissza rohan­gáló, mókás hibákra képes védő­négyest láthattunk, addig tavaszra a Piqué-Mascherano-tengelyre épülve biztos alappá érett ez a csa­patrész, ami Luis Enrique egyik fő érdeme. A culék 38 fellépés során mindössze 21 esetben kapituláltak, ráadásul 23 (!) találkozón érintet­len maradt a hálójuk. Ismét bebizonyosodott, hogy a „rúgjunk többet az ellenfélnél” harcmodor még a támadófoci Az „olasz bulldog” együttese űr- fútballt játszva, remekül hasított egészen a klubvilágbajnoki cím megnyeréséig, vagyis 2014 decem­beréig, ám januárban elfogyott a lendület, és a kulcsemberek sérülé­sei megpecsételték a csapat sorsát. Egyik csapás követte a másikat: ko­rai búcsú a Spanyol Kupától, fájó kiesés a BL-ben, keserű lemondás a bajnoki címről. A szezon végén bántóan hangosan kongott a vitrin a Bernabéuban (egyedül Ronaldo örülhetett a Pichichi-díjnak), így a játékosok kérését figyelmen kívül hagyva, az elnök elküldte a selyem­zsinórt Ancelottinak, aki ezt aligha érdemelte meg. Az olasz mester­nek egy szezon még járt volna a bizonyításra, de a futball már csak ilyen, különösen a Real Madridnál. Matagigantes - az óriásölők Az Atlético Madrid címvédőként a 3. helyet tűzte ki célul a bajnokság kezdetén, és ’Cholo’ Simeone elé­gedetten zárhatta a fútballévet: csa­pata harmadik egymást követő év­ben harcolta ki a BL-indulás jogát, ráadásul az utolsó fordulóban szer­zett granadai egy ponttal a bronz is összejött a colchonéróknak, amelyért a szezon második felében a Valencia-Sevilla-párossal ádáz csatát vívtak. A matracosok védel­me és középpályája jól muzsikált az egész idényben, és eközben a rögzített játékhelyzetekből szerzett találatokkal szépen meneteltek, de elöl Diego Costa hiányát nem si­került megoldaniuk. Torres (4 gól) és Mandzukic (12 gól) felvillanásai nem lettek volna elegek a sikerhez, de Griezmann megmentette a sze­zont: a francia 22 találattal zárt. A Valencia 4. helyezése papírfor­ma, mivel Peter Lim több tízmil­lió eurót költött a nyáron a csapat megerősítésére, az Alves-Mustafi- Otamendi-Parejo-Negredo- Alcácer-tengely pedig olyan váz, mely nagy célok elérésére hivatott. A jövő is biztató, hiszen a klub a bajnokság legfiatalabb ádagéletko- rú keretével büszkélkedhet. Kérdés, meg tudják-e tartani értékeiket. A Sevilla remek bajnoki hajrája, és sikeres Európa Liga-szereplése vi­szont már kisebb meglepetés, mivel Unai Emery egy sebtében összeesz- kábált kerettel (tizenegy új játékos érkezett a szezon elején) vágott neki az idénynek, és sokáig nem tűnt túl meggyőzőnek a piros-fehér csapat. Aztán Bacca beindult (a kolumbi­ai 20 gólig jutott a bajnokságban), a középpálya Mbia, Banega és Krychowiak vezetésével stabilizá­lódott, a fiatal Denis Suárez pedig olykor mágikus dolgokat művelt a pályán, így az andalúzok egészen a hajráig éles versenyfutásban voltak a Valenciával a bajnokságban. Bár a BL-ről egy pozícióval lecsúsztak, Varsóban megnyerték az Európa Liga-döntőt, így rajthoz állhatnak a legrangosabb nemzetközi kupában. Öt spanyol csapat a BL-ben! Emel­jük ki, hogy a spanyol futball az elmúlt 10 szezonban 16 kontinen­tális trófeát zsebelt be, míg a rang­sorban a következő az angol, 4-gyel. Középen: helló, Európa! Az EL-indulók között a sokáig kiesési gondokkal küzdő, Spa­nyol Kupa-döntőt játszó Athletic A Sevillának volt mit ünnepelni: EL-győzelem és BL-indulás a szezon jutalma Bilbao a nagy feltámadó, míg a Villarreal többet is remélhetett volna a szezon eleji formája alap­ján, ám a végén örülhetett, hogy egyáltalán kitántorgott Európába: a Submarinónál a 27. forduló után hosszú időre elzárták a gólcsapot. Eleinte a Málaga és a Celta Vigo is vérmesebb reményeket táplált, ám pokoli sorozattal jött el mind­két fél számára a fájó felébredés: az andalúzok az utolsó 11 fordulóban 10 esetben képtelenek voltak nyer­ni, míg a Celta lehúzott egy tízes nyeredenségi sorozatot a 11. és a 20. játéknap között (két döntet­len, nyolc vereség). Az Espanyol, a Rayo Vallecano és a Real Sociedad célja a bennmaradás volt, sikerként könyvelték el, hogy az utolsó játék­napon már nem kellett izgulniuk. Ahol forró a talaj! Az alsóház érdekesebben alakult, mint tavaly, még az utolsó forduló is tartogatott izgalmakat. A köz­mondásos 40 pontot - ami általá­ban biztos bennmaradást jelent a La Ligában - most nem is kellett elérnie a szakadék szélén egyen­súlyozó .csapatoknak, kevesebbel is túl lehetett élni a kalandot. Az idei 35 pontos határ igencsak alacsonynak bizonyult, az utóbbi 20 év legalacsonyabbja: többször is előfordult olyan szezon, ami­kor a 41 pontos Villarreal, a 42 pontos Zaragoza, Beds vagy épp a 43 pontos Deportivo búcsúzott az élvonaltól. Eredetileg az Eibar, az Almería és a Córdoba esett ki, de mivel a hajrában nagyon em­beres teljesítményt nyújtó Elchét pénzügyi okokból visszasorolták a második ligába, egy üde színfolt, az Eibar megmenekült. Remekül vészelte át kulcsemberei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents