Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-09 / 131. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 9. Vélemény És háttér 7 Nem biztos, hogy jó ötlet államtitkárságokat kihelyezni a vidéki városokba Szétszórt Szlovákiát? A szlovákiai - és a középeurópai - politikai válság egyik fő oka, hogy a politikusok nem tudnak eredeti és frissen ható ígéretekkel előállni, nincs mivel megfogni a fásult választókat. Egy-egy eredeti szlogen, célkitűzés igazi áldás. TOKÁR GÉZA Lehet, hogy a Procházka-féle Sietnek sikerült megtalálnia a „piaci rést”, hiszen az államtitkárságok régiókba való kihelyezése érthető és megjegyezhető üzenet (bár eléggé szimbolikus és problémás válasz lenne Szlovákia gondjaira). Az elképzelés szerint tíz államtitkárság költözne ki a fővárosból, például Nagymihályban lenne a belügyi, Érsekújvárban a földművelési tárca kihelyezett székhelye, hogy a hivatalnokok „kapcsolatba kerüljeneka valósággal.” Nem először merül fel egy- egy intézmény kihelyezésének ötlete. Magyarországon az Or- bán-kormány egyik célkitűzése volt, hogy a földművelésügyi minisztérium Debrecenbe, a honvédelmi tárca pedig Székesfehérvárra költözzön. A nagy tervek elbukni látszanak a megvalósítási fázisban, egyebek mellett annak köszönhetően, hogy a tárcák tisztviselői nincsenek felkészülve egy ilyen tömeges költözésre és a városok infrastruktúrája sem megfelelő. A másik aktuális példa Szlovákiából való: a Fico-kormány az ombudsmannal való háborúskodás csúcspontján jelentette be, hogy Jana Dubovcová hivatalát átköltöztetné keletre. Pavol Paška akkori házelnök indoklása: a jogvédők nincsenek közvetlen kapcsolatban az érintettekkel, nincsenek tisztában a problémákkal, ideje megnézni, mi történik a romák által sűrűn lakott régiókban. Ez a terv is megbukni látszik, a kényelmetlenné váló ombudsman, a kormány egyetlen hivatalos és nem túl hangos ellensúlya a fővárosban marad. Az ország decentralizálása érdekes gondolat, de egyáltalán nem biztos, hogy annyira megéri szétszórni az intézmények igazgatását, mint ahogy az elsőre tűnik. Az tény, hogy óriási a szakadék Pozsony és a keleti, valamint a déli régiók között, ez azonban inkább a fejlesztések elmaradásának az eredménye, nem pedig a hivatalok központosításáé - az okot nem lehet felcserélni az okozattal. A rendszer nem képes alkalmazkodni a változásokhoz, a minisztériumban intézkedni szándékozó vállalatok vagy vállalkozók még Kassára, Zsolnára, vagy Zólyomba sem utaznának szívesen, nem is beszélve azokról, akiknek több tárcánál is rendszeresen dolguk akad. Várhatóan a digitalizáció ellenére sem lenne zökkenőmentes együttműködés az egyes tárcák között. Logikus és racionális indokai vannak, hogy miért érdemes egy városban összpontosítani az állami adminisztratívát, nem véletlenül épülnek több országban kormánynegyedek, ahol az egyes tárcák közvetlen kapcsolatban állnak egymással. A Sieť másik javaslata a régiós gazdasági zónákról már nemcsak megjegyezhetőnek, hanem életképesebbnek is tűnik, hiszen a déli zónák pont azokat a vállalkozókat segíthetnék, akik az elmúlt huszonöt évben hiányoztak innen - feltéve, ha a kedvezmények pótolni tudják a hiányzó infrastruktúrát. Egy dolog tűnik csak biztosnak: Procházka pártja megpróbál hangsúlyos tartalmat keríteni a Sieť korábban megfoghatatlan ideológiája köré. Hogy mekkora sikerrel, az a jövő titka. Ir ES JÖVŐRE CSÖKKENTJÜK A HŐMÉRSÉKLETET IS. VÉCÉ AZ ELVISELHETETLEN KÁNIKULÁKNAK! (Cartoonizer) LÖVÉSZÁROK A szolidaritás fontos A napokban Szarajevóba látogatott Ferenc pápa, és az egymással való együttélés képességének fontosságáról beszélt többnemzetiségű hallgatóságának. Szimbolikus fontosságú helyről van szó, arról a városról, ahol egyszerre van jelen az együttélés több évszázados hagyománya és annak összeomlása, a társadalom ra- dikalizálódása után következő tragédia. Szarajevóban a kilencvenes évek derekán több ezer civil halt meg, a nacionalizmus és az önzőség által okozott háború áldozatai. A város és a pápa üzenete egyértelmű: szolidárisnak kell lennünk egymással nemzetiségen, valláson, de akár anyagi helyzeten és politikai nézeten túl is, mert a szolidaritás hiánya szétveri a társadalmainkat és a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Ez jár a fejemben a mostani, az európai migrációval kapcsolatos vita okán is. Érthető, hogy sokak első reakciója a téma kapcsán az - minek fogadjunk be mindenféle ,jöttmenteket”, nem jobb nekünk nélkülük? Ezt az érzést erősítik a populista politikusok lózungjai. Való igaz, ezt a problémát összeurópai szinten kell megoldani, és a kvóták maximum átmeneti enyhülést eredményezhetnek a leginkább érintett országok, Görögország és Olaszország számára, amelyek precedens nélküli menekülthullámmal néznek szembe. Az is igaz, hogy Szlovákiának eleve megvannak a saját problémái, sokan az állampolgáraink közül is méltatlan körülmények között élnek. Ennek ellenére a véleményem az, hogy nem lehetünk önzők, muszáj a nagyobb összefüggéseket figyelembe véve átgondolnunk a helyzetet. Ugyanis nemcsak akkor vagyunk az EU tagjai, amikor a támogatási pénzeket kell felvenni - mert mondjuk ki: az országban nagyon kevés nagy beruházás volt az elmúlt években brüsszeli támogatás nélkül! -, hanem akkor is, amikor a többi tagállamnak van szüksége segítségre. És most nagy szükségük van rá! Muszáj hát nekünk is kivennünk a részünket ennek az összeurópai problémának a kezeléséből. De talán ennél is többről van szó: ne azért cselekedjünk, mert nincs más választásunk, hanem azért, mert a szolidaritást az egyik legfontosabb, az európai identitásunkat megalapozó értéknek tartjuk. Legyünk hát szolidárisak a többi tagállammal. Hangsúlyozom, a kvótarendszer nem megoldás, csak átmeneti sebtapasz, és a lehető leggyorsabban rendszerszintű megoldást kell találnunk a migráció korlátozására, a gazdasági bevándorlást a valódi meneküléstől való elválasztására. Mert utóbbiak, azaz a szülőhazájukból okkal menekülők előtt nem zárhatjuk be a kaput. Milyen ember az, aki nem segít felebarátján, amikor az bajban van? Ferenc pápa üzenete a szolidaritásról, az együttélésről így két szinten is érvényes a bevándorlási helyzetre. Legyünk együttérzők a többi országgal, és legyünk azok a menekültekkel is. A szolidaritás az egyik legszebb keresztény hagyomány, amihez én személy szerint akkor is tartani fogom magam, amikor egyes populista politikustársaim inkább a könnyű, bezárkózó, önző megoldásokat kínálják a választóknak. Bugár Béla, a Híd elnöke KOMMENTÁR Az a híres diplomáciánk NAGY ANDRÁS Szlovákia remek diplomatákkal rendelkezik, akik képességeiket már számos esetben bizonyították. Miroslav Lajčákról nagyjából mindenki tudja, hogy a külügyminiszteri pozíció csak egyfajta pihenőpálya számára, ennél jóval komolyabb babérokra tör a nemzetközi porondon. Volt ő már az ENSZ boszniai főképviselője, és nem áll tőle messze, hogy hamarosan ENSZ-főtit- kárrá jelöltesse magát. Hasonlóan szép karriert futott be elődje, Ján Kubiš is, akik most az ENSZ főtitkárának afganisztáni különmegbízottja, de volt már az EBESZ főtitkára is. Ennek a két embernek garanciát kellene jelenteni arra, hogy Szlovákia a nehéz helyzetekben képes jó közvetítőként viselkedni a szembenálló felek között. Ha Ázsiában, vagy a világ más pontján képesek konfliktusokat enyhíteni, vajon miért nem ők azok, akik a legintenzívebben próbálják csökkenteni a konfliktust Moszkva és Kijev között? Az orosz-ukrán konfliktus nagyon közel zajlik Szlovákiához, és a szlovákoknak érteniük és érezniük kellene annak minden rezdülését. Mégis úgy tűnik, mintha a szlovák politika nem szeretne különösebben belefolyni a történésekbe. Fico ellátogat Moszkvába, elbeszélget Putyinnal; előző nap biztos, ami biztos, felhívja Porosenko ukrán elnököt, hogy őt is megnyugtassa. De valahogy hiányzik a valódi kezdeményezés, az igazi diplomáciai érzék. Az ukránoknak küldünk némi gázt, Moszkvában a kormányfő kritizálja az EU-szankciókat, és komolyabban senki nem akar ebbe a témába belemenni. Szlovákiában az elmúlt évek során számos politikai elemzőcsoport, think-tank jött létre, s olyan szlovákiai szakembereket gyűjtöttek össze, akik bármelyik nyugati diplomatával felvennék a versenyt az orosz-ukrán konfliktusban. Mégis úgy tűnik, hogy az ország vezetése mindenféle szóbeli ígéret ellenére nem tartja fontosnak, hogy ebbe az ügybe aktívan bekapcsolódjon. A tavasszal Kassán megrendezett négyoldalú tárgyalás elvileg helyes utat mutatott, de ennél Szlovákiának sokkal aktívabbnak kellene lennie. Nem elég, hogy majd ősszel folytatják, hiszen addig akárhányszor kiújulhatnak a harcok Kelet-Ukrajnában, vagy Oroszország akár egy újabb terület ellen kezdhet támadást. Az orosz duma egyik képviselője, Alexander Petrov a minap jelentette ki, hogy szerinte Szlovákia betölthetné a mediátor szerepét a két ország között. Nem tudni, hogy ezt komolyan gondolják-e az oroszok, de egy ilyen konfliktusban meg kellene ragadni minden lehetőséget. Szlovákia se nem politikai, se nem gazdasági nagyhatalom, így egy ilyen vitában semmiképpen sem tudna ilyen jellegű nyomást gyakorolni a felekre. Ha Szlovákia nem hajlandó teljes mértékben magáévá tenni a Brüsszelben egyébként közösen elfogadott EU-s álláspontot, ám legyen. De ahelyett, hogy a kormányfő Moszkvába jár dörgölőzni az orosz elnökhöz, sokkal értelmesebb lenne, ha az ország bevetné szakembereit, azok tekintélyét és tudását, hogy megoldást keressenek. A szlovák diplomatákra nem Pozsonytól tízezer kilométerre, hanem itt, a szomszédban lenne a legnagyobb szükség. FIGYELŐ Lebukik az érettségin? Ilyen még nem volt: hamis egyetemi diploma vagy plagizálás miatt buktak már meg politikusok, de érettségi bizonyítvány miatt... Márpedig ezzel gyanúsítják Chiril Gaburici moldovai kormányfőt, akit hamisítás miatt kihallgatásra idézett be az államügyészség. A deschide.md moldovai hírportál tette közzé, hogy a kormányfő érettségi bizonyítványa nem valódi. A dokumentumon a gimnázium akkori igazgatójának az aláírása és az intézet pecsétje is hamis. Oleg Bálán moldovai belügyminiszter megerősítette, hogy a szakértői vizsgálat eredményeit átadták az államügyészségnek. A nyomozás során az érintett iskola több tanárát kihallgatták, akik azt mondták, hogy Gaburici nem volt az intézet diákja. A Moldovai Liberális Demokrata Pártot (PLDM) vezető Gaburici ellen már április óta eljárás folyik az érettségi bizonyítványa állítólagos meghamisítása miatt. Már 2015. februári beiktatása után olyan hírek láttak napvilágot, miszerint bár a diplomás közgazdász két felsőfokú oktatási intézménybe is beiratkozott, az érettségi vizsgát sosem tette le. Gaburici viszont ellentámadással próbálkozik: az államfőnek és a parlamentnek címzett levelében a korrupció gyors terjedése miatt az államügyészségi vezetés lemondását követeli, és azzal fenyegetőzik, hogy lemond, ha követeléseit egy hónapon belül nem teljesítik. (MTI)
