Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-06 / 129. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 6. Szalon 21 Kemény kötés A középszerűségen innen és túl Négy regény Mizser Attila könyvespolcáról Változatok F-re Lehet-e a középszerűségről könyvet, mi több, regényt írni? Dániel Kehlmann mindenesetre kísérletet tesz rá. Nem is akármilyet: munkája kíméletlenül pontos, elegáns és humoros. Már amennyire az lehet a Friedland család története. A regény napjaink Németországában játszódik. Megközelítőleg három generáció élettörténetén keresztül tudhatunk meg valamit arról, mi történik a személyiséggel, ha az eszményt, az ideális, konform hétköznapokat a traumák által létrehozott hiányok írják felül. „Mit jelent középszerűnek lenni - hirtelen azon kaptam magam, hogy többé nem tudok megszabadulni ettől a kérdéstől. Hogy lehet ezzel együtt élni miért folytatja az ember. Milyen ember az, aki mindent egy lapra tesz fel, az alkotásnak szenteli az életét, vállalja a nagy verseny kockázatát, aztán képtelen valami jelentősei összehozni?” Ez a regénybéli dilemma vagy kvázi definíció a könyvbéli szereplőkre többnyire igaz. Mindenekelőtt Fried- landra, az apára, a középszerű, de mindenféleképp sikertelen íróra, aki egy napon egy illuzionista, a nagy Lindemann előadására viszi el három tizenéves fiát: Martint és a fiatalabb ikreket, Ericet és Iwant. Hogy aztán a produkció forgatagában faképnél hagyja őket, és később, jó pár évvel az ominózus délutáni program után, amikor megnézték a hipnotizőrt, újra találkozzanak. Martin pap lett, akinek csak egy problémája van: nem tud hinni. Ez főleg az Istenhez való viszonyára vonatkozik, de például a Rubik-kockára nem, hisz az ország egyik legelkötelezet- tebb játékosa. Eriéből üzleti tanácsadó lett, aki üldözési mániában szenved, hallucinációk gyötrik, csak tabletták segítségével képes valamelyest a „normális” élet határait tiszteletben tartani. Iwan kiégett festő, aki, hogy ezt kompenzálja, művészettörténészként egy sikeres, sztárolt művész, Heinrich Eulenblöck hagyatékának a kezelője lesz; tevékenységét egy súlyos, sötét titok megtartása is terheli. A számvetésre, a múlttal és jelennel való szembenézésre a regény végén kerül sor: a szereplők saját sorsuk visszásságával az új generáció (a harmadik nemzedéket képviselő Marie) által tartott tükörben szembesülnek. És, hogy mit jelent az „F”? Lehet, épp a Friedland család történetét, a kapcsolatot, a köteléket. Magát a famíliát. Vagy épp a sorsot, a Fátumot, amely elől semmiképp nem menekülhetünk. Hisz lehetőség csak annyi, amik lehetünk. A teljesség, az egész csak ebből a nézetből adott. És Thomas Mann Máriója óta tudjuk, hogy nem túl szerencsés, ha egy német regényben illuzionistákkal találkozunk egy békésnek tűnő családi délutánon. A hagyomány nem szakadt meg. Daniel Kehlmann: F. Magvető Könyvkiadó, 2014. 322 oldal. Vitrinbe zárva A Kitömött barbár jól meg van írva. Nincs mese. És ezzel még nem mondtam sokat. Nincsenek nagy talányok, amelyek megfejtésre várnának. Már az első oldalon, az első bekezdésben szó szerint a tárgyunknál vagyunk. ,Ahogy álltam a Természettudományi Múzeum tetőtéri raktárában, s velem szemben a vörös szekrényben ott állt a fekete test, eszembe jutott, ahogy Ferenc elmesélte...” Kazinczy és szemesen barátja, Angelo Szolimán történetét, akit nemes egyszerűséggel kitömtek. Ezt a regényt megcsinálták: téma és adottság, nyelv és szerkezet szerencsés alkímiában találkozott a mű megírásának tíz évében. Nekünk, olvasóknak a legnagyobb örömünkre, elégedettségünkre. Péterfy regénye ügyes, ravasz könyv, mint valami ördöglakat, amely működik menthetetlenül, ha a mechanika éppen úgy kívánja. És hát úgy kívánja, mert éppen úgy van kitalálva, hogy a struktúra, a történelem, a cselekmény, az idősíkok váltogatása szuperáljon. A kitömött barbár meg van komponálva, és a tézise sem idegen. Hisz magáról az idegenségről szól. Az idegenségről, a megkérdőjelezhető egzotikumról. Különösképp izgalmas ez Kazinczy korából nézve, amelyről tudunk is valamit meg nem is. Széphalom, a nyelvújítás, a levelezés, a szabadkőművesség... Itt minden másképp van, radikálisan átírt perspektívákkal. Péterfy műve izgalmas korrajz a 18. és 19. század évtizedeiről, mellyel lényegében Török Sophie szembesít minket. Hiszen már jó ideje társa Kazinczynak, tőle ismeri a „kitömött barbár”, Szolimán történetét. A két élet- utat, amelyben valamiképp ösz- szefér az örök idegenség és az örökké tartó barbárság jegyének felismerése, tudata. Közös a két főhős végzete, a stigmatizált- ságban, a traumákban megélt élet: a meg nem értettség, a kitaszítottság, a börtönévek folytonos, felejthetetlen érzete. Ami az egyiknél a nyelv és az eszme, az a másiknál bőrszín. És ez az a pont, ahol a két idegenség különbözik egymástól. Míg az egyiktől, a nyelvünktől, kultúránktól szabadulhatunk, addig a bőrünk (adott esetben Angelo Szolimán bőre) a halál után is csak mutogatnivaló különlegesség marad. A kitömött barbáré. Egy vitrinbe zárva. Péterfy Gergely: Kitömöttbarbár. Kalligram, Budapest, 2014. 448oldal. Shakespeare-szétiratok Az író egyik feladata az, hogy kiaknázza, bedolgozza műveibe a soha fel nem tárható részeket, elemeket és lehetőségeket. Robert Nye ezt a módszert már a magyarul is megjelent Faust-re- gényében remekül alkalmazta. Ott egy bizonyos Wagner Kristóf nevű famulus volt a segítségére, akinek köszönhetően egy nagyon sajátos fénytörésben láthattuk, olvashattuk, ismerhettük meg Faust életét. A recept - mely szerint alulnézetből nézhetjük a magas kultúra szereplőit, idoljait és bálványait - parádésan működött, működik. Egy hasonló, jó értelemben vett sablon vagy inkább minta működik Nye Shakespeare-élet- rajzában is. De itt a nyelvezet, az idézetek játékba hozása, a narratív megoldások szellemessége még kiforrottabbnak, kidolgo- zottabbnak tetszik. Nye elbeszélője, narrátora Pickleherring, a színész, aki ifjúkorától olyan női szerepek első megformálója, alakítója Shakespeare mester társulatában, mint például Kleopátra, Júlia vagy Lady Mach- bet. Pickleherring természetesen mindent tud életrajzának szereplőjéről. És ezt az elbeszélés során maradéktalanul be is bizonyítja. Tud a szüleiről, a betegségeiről, az első szavairól, arról, vajon tettek-e erőszakot Shakespeare-en, tud a halála napjáról... és folytathatnák. Nye könyve zseniális fiktív életrajz, amelyben tényleg minden lehetséges, és minden megtudható. Például -.„William Shakespeare és John Florio mindketten szerettek teniszezni. Southampton earljé- nek fallal körülvett, fedettpályáján játszottak. (...) Hogy ki adogat, azt úgy döntik el a játékosok, hogy fejére állítva megpörgetnek egy ütőt. Mr. Shakespeare pörgetett, Mr. Florio pedigmegmondta, hogy durva...” (Nyolcvannegyedik fejezet: Amelyben Mr. Shakespeare teniszezik). Nye gondosan szedi szét és rakja újra össze a fikció minden eszközével a kultusz fogalmát és kilátásait, egy összetett, polgárpukkasztó, posztmodernjátékot játszva velünk. Mi pedig csak emésztgetjük a száz fejezetre tagolt regény számtalan mozzanatát, a képzelet üdítően felszabadító, szétírható terét. Robert Nye: A néhai Mr. Shakespeare. Gondolat Kiadói Kör, 2014. 538oldal. janosvitez@restart.most Ami Angliában Shakespeare, az nálunk talán Petőfi, és ha Petőfi, akkor a János vitéz. Kevés olyan közösségi irodalmi élmény van, amely ennyire beépült volna emlékezetünkbe. Ezt az alapszöveget vette elő Csurgó Csaba, hogy regényt konstruáljon belőle. Adjon neki egy teret, egy világot, amely a fantasy, a sciene fiction, a történelmi regény és a kalandregény egyfajta közös műfaji metszetében születikmeg. A regény főhőse Kukoricza Jancsi, aki, mint neves elődje, a kukoricaföldön látja meg a napvilágot, erről ad hírt az Elő- hang, a születendő gyermek pedig, persze, itt is kiválasztott: „Belekapaszkodott egy kukoricaszárba, szerette volna, ha a növény megtartja a súlyát. Támaszkodni akart valamire, legyen az bármi, ember, állat, növény, mindegy, csak hadd kapaszkodhasson valamibe. [...] A nő felkészült a szülésre. Tudta, hogy fájdalmas lesz, de a fájdalom már régóta nem jelentette ugyanazt a számára, mint régebben. És ez most különben is más. Ennek a fájdalomnak értelme van.” A történéseket, eseményeket ezt követően Jancsi szemszögéből, nézőpontjából ismerjük meg. A fejezetcímek Petőfi költeményének idézett sorai (pl. Tüzesen süt le a nyári nap sugára). Jancsi árva és albérletben él egy alternatív Magyarország fővárosában. Az országban Károly király uralkodik, de a belső és külső ellentéteket (pl. a kutyafejű tatárok fenyegetése) teljhatalmú rendőrfőnöke, az Ezredes kezeli titkos- rendőrségével és kínzókamráival. A történet igazán ott veszi kezdetét, amikor az Ezredes tanítót keres a lánya, Frida mesterséges intelligenciával felturbózott plüssállatainak. Jancsinak minél több dolgot kellene a plüssöknek (nyúl, mackó, zsiráf, oroszlán, teve és polip) megmutatnia a városból, tanítania a világból. „Rohadt meleg volt aznap. De a plüssöket egyáltalán nem viselte meg a hőség. Sőt, mintha most felszaba- dultabbnak, vidámabbnak tűntek volna, mint korábban. Fent a hegyen egyszerre lefosz- lott róluk az a szinte tapintható rosszkedv, ami az utóbbi hónapokban rájuk telepedett. Ha emberekről lenne szó, azt mondanám, szorongtak, de ez a kifejezés elég idétlenül hangzik plüssállatok esetén. Tudtam ugyan, miért rosszkedvűek, de hát mi közöm van nekem ahhoz, hogy Frida mit csinál velük? Semmi. Na ugye? Ott kószáltak előttem a fűben, minden látható cél nélkül.” Persze közben megismerkedik egy Ilus nevű lánnyal is. Ez rendben is menne, de egyszer csak a plüss- nyáj eltűnik. És ezzel kezdetét veszi Kukoricza hányattatása. Először bűnbak lesz, majd közellenség, a kutyafejű veszedelem szimbóluma. Lassan araszolunk át a János vitéz történetén, vagyis annak modernizált világán. Találkozhatunk huszárokkal, óriásokkal, és persze meg kell tudni, milyen titokzatos objektumot takarhat az a név, hogy Tündérország. És akkor a plüssök titokzatos, kurzívval megjelenő külön fejezeteiről nem is szóltunk. Az ötlet működne, a szerző prózanyelve alkalmas arra, hogy újraépítse a Petőfi-mű egy lehetséges variánsát, de úgy tűnik, a közel 700 oldal túl sok kísérletre, irányra ad lehetőséget. Egy izgalmas ötletből így lett végül középszerű szöveg. Csurgó Csaba:Kukoricza. Agave Könyvek, 2014. 672oldal. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
