Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-06 / 129. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 6. Szombati vendég 9 Andorai Péter: „Drukkolnak sokan, tudom. Barátok, rendezők alig várják, hogy újra dolgozzak. Nekem sem kellene több a jó közérzethez..." Öt év kihagyás után most újra dolgozni készül Békés természet. Az a típus, aki a légynek sem ártana. Ma már a vére sem hajtja annyira. Nincs már örökös mehetnéke, mint régen, amikor az egész országot bejátszotta. Andorai Péter, a hetvenes-nyolcvanas évek magyar filmjeinek egyik karizmatikus férfisztárja, ma a nemzet színésze, hatvanhét évgyűrűvel a lelkén jelenleg parkolópályán áll. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ülve persze könnyebb az élete. Fogynia kellene. Fog is, mondja határozottan. Ez a nagy terve nyárra. Fejébe vette. Márpedig, ha eldönt valamit, azt nem adja fel. A színművészeti főiskolára sem elsőre jutott be. De még ötödszörre sem. Hatodszorra - korengedéllyel. Huszonnyolc éves volt akkor, amikor diplomával a kezében elindulhatott a pályán. Hívták, vitték, foglalkoztatták is őt folyamatosan. Színpadon, kamera előtt rengeteget dolgozott. Ha elunta magát egy társulatnál, továbbállt. Kereste, vágyta az új impulzusokat. Emblema- tikus filmjeit, a Bizalmat és a Zöld madarat Szabó Istvánnal forgatta. Az ajtóban is játszott nála. Aztán Szász Jánosnál A nagy füzetben. Ez volt a két legutóbbi munkája. Öt év telt el azóta. Öt éve félrevonultan él. Gerincsérvvel és túlsúllyal. Hogyan közlekedik, ha elhagyja a lakást? Járókerettel. Jön értem a fiam, kocsiba ülök, és visz magával. Közlekedni tudok, csak dolgozni nem. Egyelőre. Változhat a helyzet? Remélem, változni fog. Jártam nemrég egy ukrán természetgyógyásznál. Lehasaltatott a padra, kézzel végigvizsgált, és azt mondta: „Magának tökéletesen egyenes a gerincoszlopa, azzal nincs baj, csak a meszese- déssel. Ha lefogy harminc kilót, könnyebb lesz az élete.” Hogyan viselte az elmúlt öt évet? Marha gyorsan telik az idő. S marad a nosztalgia? Bohém voltam, sose tagadtam. Belementem az éjszakába. Szerettem a vidéki klubéletet. Csavarogni különböző színházaknál. Pezsgett a szakma, nem volt agyonpolitizálva a színház. Nem szakadt két félre a tábor. Szerettem nagyon azt az időszakot. Megjelenésével, stílusával valósággal elkápráztatta a nőket. Pedig nem voltam rámenős. Nem akartam mindenáron megszerezni azt, aki a látószögemben volt. Nem is voltam igazán tudatában, hogy akár Don Ju- an-i életet is élhetnék. Én konzervatív vagyok ebből a szempontból. Mindig megadtam a módját annak, hogy ha valaki megtetszett, akkor annak tényleg udvaroltam. Sem agresszív, sem tolakodó nem voltam soha. Ez a fajta stílus műidig távol állt tőlem. Nem így közeledtem a nők felé. Futó kalandjaim nem voltak. Műiden barátnőmmel hosszabb időt töltöttem. Plátói szerelem? Olyan is volt. Dér Denissával, aki Pozsonyból került Budapestre, nagyon közel álltunk egymáshoz, amikor a Hajnali háztetőket forgattuk Dömölky Jánossal. De mivel komoly kapcsolata volt, nem léptünk át semmilyen határt. Nálam az műidig tabu, ha tudom, hogy a hölgy foglalt. Denissa is erkölcsös, nagyon tiszta ember. Meg sem kíséreltünk semmit, bár mindketten tudtuk, hogy nagyon izzik a levegő köztünk. Csókolom a szívét, nagyon szeretem ma is. Ha látom itt-ott felbukkanni, mindig szeretettel gondolok rá. iskolai felvételin? Mi hajtotta? Miféle megszállottság? Bennem egy pillanatig sem fordult meg, hogy nem vagyok alkalmas a pályára. Soha nem voltak kétségeim e tekintetben. Valamitől volt egy olyan erős belső hitem és meggyőződésem, hogy tudtam, nem törvényszerű, hogy rögtön, elsőre felvegyenek. Vagy hogy nyitott ajtóval várjanak. Tudtam, hogy meg kell küzdenem a bejutásért. Necces volt a dolog, mert a minisztériumból kellett kérni korengedélyt, hogy újra próbálkozhassak. Volt valami nyilvánvaló oka a folyamatos elutasításnak? A mai napig nem tudom. Azt viszont igen, hogy hogyan vettek fel. Kegyelemből? Annál érdekesebb a történet. A legendás Montágh Imre tanár úr, aki beszédtechnikát tanított, Radnótiné Gyarmati Fanni tanította végül is? Egyet mondott. Hogyjó lenne, ha hozzá járnék órára. Francia nyelvet tanított. Oda is mentem. Nagyon nehéz volt. Angolul már beszéltem egy kicsit, autodidakta módon megtanultam pár dolgot, mert mindenki az angollal próbálkozott, azt érezte első világnyelvnek, de egy év után váltottam. Addig viszont szorgalmasanjártam Fűikéhez. Ma milyen képet őriz róla? Voltak kedvencei. Azok, akik soron kívül jártak hozzá, mert düekt franciára szakosodtak. Rendező és operatőr szakosok inkább. Nagyon zárt, halk ember volt, igazi úrinő. Az óra után is szóba állt velünk, fiatal növendékeivel, de nagyon erősen meghatározta azt a kört, amely közelebb kerülhetett hozzá. Radnóti Miklósról soha nem beszélt. Nem is mertük kérdezni róla. Nagyon óvta a maga szféráját. gyón jó barátok vagyunk. Remélem, mire elkezdi az új filmjét, már rendben leszek. Forró ősz. Osztrák film. Abba hogyan került be? A Mephisto után volt. Megkeresett Újlaki Dénes bátyja, Tamás, aki neves operatőr Ausztriában. Az ő pátja hívott meg a filmbe, és németül beszélek abban is, mint a Zöld madárban. Szerelmi történet, két férfi, egy nő. Egyedül voltam magyar színész a stábban. Volt egy másik időszaka is. Nyolc és fél hónap Amerikában. Oscarra jelölték a Bizalmat, körül akartam nézni, mi van ott kint. Rengeteget dolgoztam akkoriban, túl voltam pörögve. Színház, film, tévé. Plusz nő is volt a dologban, egy amerikai kapcsolat. Sokan azt híresztelték, hogy disszidált. Somogyi Tibor felvétele Önt hatodszorra, Gáti Oszkárt negyedszerre vették fel a főiskolára. Ez lehet kapocs két színész között? Őszi nagy barátom. Együtt voltunk stúdiósok a Nemzetiben. Volt egy időszak, amikor sülve-főve együtt voltunk. Aztán másfelé mentünk. Évekig nem is találkoztunk. Ahogy az lenni szokott. De azért figyelemmel kísérjük egymás életét. Jó pár éve jártam is nála Győrben, megnéztem egy darabban. Akkor még színész volt. Azóta temetőgondnok. Besokallt. Elege lett a slendriánságból, a részeg pályatársakból, és kilépett a színház kötelékéből. Verseket mond temetéseken. De tart még néhány más vasat is a tűzben. Fenn kell tartania a családját. Mibe kapaszkodott, amikor ötödször is eltanácsolták a fős akit mindannyian nagyon szerettünk, egyszer félrehívott. Elsős voltam, gyakoroltatott, verseket mondatott velem, s elmesélte, hogyan vettek fel. „Magát, Péter, tulajdonképpen Radnótiné, Fifike vette fel!” Ugyanis Radnóti-eclogát mondtam, de úgy, hogy sírva ment ki a teremből. Ez már a harmadik rosta volt. Ketten nyitottak osztályt abban az évben. Fifike később elárulta: feldobták a pénzt, fej vagy írás alapon döntöttek arról, hogy melyikükhöz kerülök, mert igazából egyikük sem akart. így lett Simon Zsuzsa az osztályvezető tanárom. De ő is túlkorosnak tartott. „Maga sokat játszott vidéken, tudja a szakmát, műé fogom én tanítani?” - kérdezte. Akkor még sokat ért a diploma, és én meg akartam szerezni. Volt bőven tanulnivalóm, és jó tanárok voltak a főiskolán. A legtöbbször Szabó Istvánnal forgatott. Játszott nála a Mephistóban, a Redl ezredesben, A napfény ízében és a Rokonokban is. Rá mindig számíthatok. Ragaszkodik az embereihez. Igazi, klasszikus filmes felállás ez a részéről. Ha jó kapcsolatban vagyunk valakivel, ott már egyetlen szemvillanásból tudjuk, mit akar a másik. Koltai Lajos, az operatőre szokott erről beszélni. Nem kell a hangos duma. Elég egy apró jel, abból is értik egymást. Szavak nélkül. Istvánt kicsit az apámnak is tekintettem, ő meg engem kicsit a fiának. Volt egy ilyen vonzata is kettőnk viszonyának. Néha, amikor szigorú volt, vagy vitázott valakivel a stábban, odasündörögtem hozzá, hogy Pista, ne! És mondta, hogy ez csak játék, hogy ráncba szedje a stábot. A mai napig naPedig nem akartam hosszú ideig kint maradni, inkább a bennem levő kamaszos kalandvágyat kiélni. Két hónappal az elutazásom előtt halt meg az apám, az nagyon megviselt.. Közel álltunk egymáshoz. Mennyi esélyt adott magának, hogy... ... semennyit. Meg sem fordult a fejemben, hogy én majd Los Angelesben is befutok. Any- nyira nem beszéltem angolul. De tudtam közlekedni. Egy irodaházakat tervező cégnél dolgoztam műszaki rajzolóként. Az meg hogy történt? A lány apja építészmérnök volt. Tervező. Volt egy irodája. No de addig? Előtte? Betanítottak. Ott, a helyszínen. Szisztematikusan. Hatan voltunk az irodában, nagyon vegyes társaság. Érdekelt a rajzolás, szerettem csinálni. Jó fizetést kaptam. Előtte, háromnégy hónapig szállítófiúként dolgoztam a Sunset Boulevard- on egy ötvenhatos magyar házaspár galériájában. Kategorizáltam a bejövő műveket, és kivittem, amit megvettek. Jó volt. Kicsit átmostam az agyamat, hogy mit és hogyan tovább. Mindez egybeesett a Bizalom kinti sikerével. Meghívtak az Oscar-ceremóniára. De nem itthonról, kintről! Valamelyik tévétársaság készített velem interjút Hollywoodban, és ott lehettem a gálán Szabó Istvánnal. A Mephistóval nem lehettem kint az Oscaron. Arról lecsúsztam. Nem is gondoltak rám itthon. Lehet, hogy István azért nem szólt, nehogy megismétlődjön, ami történt, hogy megint kint maradok. Brandauertől tudtam meg azt is, hogy a Bizalmat Oscarra jelölték. A Mephistót forgattuk. A Gellért fürdőben voltunk, amikor azt kérdezte tőlem: „Te nem jössz ki két hét múlva New Yorkba?” Mondom, nem. „Pedig bemutatják a Bizalmat, mert jelölve van.” Csak úgy kapkodtam a fejem. Kiváltottam gyorsan a vízumot, de nem árultam el senkinek. Titkos hadművelet volt. Elmegyek az Oscar-gálára, aztán kint maradok. Erről Szabó István sem tudott. New Yorkban, az utca túlsó oldaláról integettem neki, hogy én is kint vagyok. „Te meg hogy kerültél ide?” - kérdezte István. Nem kötöttem sok mindent az orrára. Az első fecske voltam, aki kint maradt a színészek közül. De mondom, eszembe sem jutott, hogy kint is labdába rúgjak. Ezért jött végül is haza? Elhúzták előttem a mézesmadzagot. Gyakorlatilag az első hívó szóra jöttem. Hernádi Gyula hívott fel, hogy Jancsó Miklós megrendezi a Faustus doktor boldogságos pokoljárását Gyurkó Lászlótól, és hogy rám gondoltak. Nyugtattak, hogy ne féljek, nem lesz balhé, retorzió, csak jöjjek. Mindez együtt csábító volt. Fel is ültem a gépre, itthon meg kiderült, hogy Kozák András kapta a szerepet. Kicsit csalódott voltam, de túltettem magam ezen is, mert két héttel később már Zsurzs Évával forgattam. Most, ebben a helyzetben, hogy évek óta nem állt már kamera előtt, és a színházi térképen sem mutatkozik, mi a legnagyobb öröme? A fiam, aki zenész, és mindennap eljön hozzám. S az, hogy márciusban a nemzet színésze lett? Melengeti a szívemet. Örülök, hogy nem felejtett el a szakma. Szeretném folytatni a munkát, mert ez így járhatatlan út, nem lehet sokáig bírni. Szerencsére nem a földről kell ösz- szekapami. Drukkolnak sokan, tudom. Barátok, rendezők alig várják, hogy újra dolgozzak. Nekem sem kellene több a jó közérzethez.
