Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)

2015-05-07 / 104. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 7. Vélemény és háttér 7 Sokat nyomhat a latban a 4 millió külföldi származású szavazó, akik már állampolgárságot kaptak A brit választás itteni szemmel KOMMENTAR Fico és Tsai. Mentőöv Rt. MÓZES SZABOLCS Stadion kellene? Nincs rá pénzed? Vágyván, de nem akarod elkölteni rá? Miért is tennéd, amikor itt az állam bácsi! A Fico és Társai Mentőöv újabb oligarchát ment meg. Hétfőn Ivan Kmotrík ismert nagy- vállalkozó szomorúan elnyüszítette, hogy ne­ki már elege van a pozsonyi nemzeti stadion nevű projektből, és kedden a kormány már mentőövet is do­bott neki. Ha az oligarcha nem akar stadiont építeni, akkor majd megteszi az állam. A pozsonyi stadion építése egy évtizede húzódik és számtalan variáció felmerült: állami, önkormányzati, magánfinanszíro­zás és mindezek ötvözete. Ami biztos: méltatlan, hogy a fővá­rosban nincs egy normális focistadion, ám hol máshol, ha nem a szlovákiai mércével nagyon gazdagnak számító Pozsonyban lenne rá lehetőség, hogy nagyrészt vagy telj es egészében ma­gánpénzből épüljön fel? A városban több első osztályú fo­ciklub is tevékenykedett, a legtöbb bajnoki címmel dicsekvő Slovan mindig a leggazdagabb honi klubok közé tartozott. Most is az egyik legtehetősebb oligarcha pénzeli - bár a csa­pat teljesítményén ez egyáltalán nem látszik -, ám ennek el­lenére az állam fogja felépíteni a stadionját. Persze hivatalo­san nemzeti stadion lesz, ám a mérkőzések több mint 90%-át az égszínkék galeri játszhatja benne. Aprópénzért. S mivel nemzeti stadionról van szó, hazai mércével mérve jó drága is lesz - ez pedig ismét bicskanyitogató a nem fővárosiak szá­mára. És utóbbiakból van Szlovákiában sokkal több. Kmotrík csapata tehát kap egy ultramodern stadiont, amiért szinte semmit sem kell fizetnie. Máshol, más városokban pedig vagy marad a lepukkadt, szoci sportpálya, vagy az önkor­mányzatnak, klubtulajdonosnak kell pénzt áldozni a fejlesz­tésre, amit az állam bácsi legfeljebb pár millióval egészít ki. Kmotrík állítja: nem amiatt akarja lepasszolni a beruházást, mert nincs rá pénze, hanem mert az önkormányzat és az ügyészség akadékoskodik. S ha az állam lesz a beruházó, ez valószínűleg másképp lesz. Ez a gondolkodásmód két prob­lémára is rámutat: egyrészt azért az „akadékoskodás”, mert Kmotríkék éveken keresztül erőből, az érintettek véleményét figyelmen kívül hagyva, tipikusan közép-európaiasan pró­bálták elfogadtatni a befektetést. Másrészt azt mutatja, hogy sokan - köztük a pénzember is - úgy vélik: ha az állam csinál­ja mindezt, akkor a hivatalok szemet hunynak a nem megfe­lelő paraméterek, a hiányzó véleményezések és más egyéb mulasztások felett. Kmotríkot annak idején a ligetfalui klub tulajdonosaként is­merhette meg a szélesebb nyilvánosság. Ligetfalun felépített egy bajnokcsapatot, felújított egy stadiont, majd az egészet becsukta és hagyta az enyészetnek, ugyanis merészebbet álmodott. Megvette a Slovant, majd lebontotta a stadionját, hogy újat építsen. Most pedig bedobta a törülközőt. A nagy- vállalkozó után így eddig két tönkretett stadion maradt. Nem baj, mi összedobunk neki egy új arénára. FIGYELŐ A mai brit választás a kül­ső szemlélőnek három szempontból is különösen izgalmasnak ígérkezik, ebből kettő pedig minket is húsbavágóan érinthet. FELEDY BOTOND A két meghatározó párt - Konzervatívok (toryk) és a Munkáspárt (Labour) - fej fej melletti eredményt érhet el, ám a korábbiaknál gyengébbet. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos erőkkel szemben szkeptikusab­bak a választók, a kisebb pártok is kezdenek életképesnek tűnni a brit választók szemében. A felmérések alapján az is lehetsé­ges, hogy újszerű koalícióra lesz szükség, mert egyik nagy erő sem tud egyedül, sem az eddig a mérleg nyelvének számító libe­rális demokratákkal kormányzó többséget alkotni. Az unión kívül tágasabb? A többi 27 uniós tagállam számára hajmeresztő, hogy a kis fölénnyel vezető konzervatívok azzal kampányolnak, hogy nép­szavazást rendeznek az EU-ból való kilépésről. A Munkáspárt szerint viszont az EU-tagság egyértelműen kifizetődő az Egyesült Királyságnak. David Cameron konzervatív vezetőt bátoríthatja, hogy a skót függet­lenségi kérdést sikerült levennie a napirendről a népszavazással. Lehet, hogy az uniós tagság kér­désében is hasonlóan gondol­kodik, és arra számít, hogy a tag­ság népszavazáson történő megerősítése ellehetetlenítené az ezzel kampányoló pártokat, különösen a Nigel Faragé vezet­te EU- és bevándorlóellenes UKIP-ot. De egyelőre bizonyta­lan, hogy egyáltalán lesz-e erről népszavazás. A szavazókat igazából más dolgok érdeklik, össztársadalmi szinten az első helyen a gazda­sági helyzetet említik, a másodi­kon az egészségügyi ellátást, a harmadikon a bevándorlást. Ha a személyes gondjaikról kérde­Vissza a parlamentbe KOCUR LÁSZLÓ Képzeljük el, hogy a nyári szünet alatt megdézsmáljuk aspájzbana nagyi főzőcso­kiját, mire ő nemcsak megdicsér bennün­ket, hanem meg is bíz: fel­ügyeljük kisebb unokatestvé­reinket, nehogy ők is ugyan­ezt tegyék. Kevéssé valószínű forgatókönyv, ugye? Ugyan­ennek lehetünk szemtanúi most, a nagypolitika játszóte­rén. Pavol „Sógoromataka- rító” Pavlis volt gazdasági mi­zik őket, a sorrend módosul, a bevándorlás a negyedik helyre szorul vissza, mert megelőzi a nyugdíjakkérdése. A szlovákiai magyarok és álta­lában Közép-Európa számára érzékeny téma a brit bevándor­láspolitika, hiszen a szigetor­szág az első számú célpont. Lon­don a második legnépesebb ma­gyar város a háromszázezres magyarországi közösséggel. A 2014-es elérhető statisztika sze­rint - ez még nem a teljes év! - közel 300 000 új letelepedni szándékozó érkezett a szigetor­szágba, 160 ezren az unióból. Ami érdekes trend, hogy a brit népességet tekintve egyébként erősödik a kivándorlás, vagyis az agyelszívás még ezen a szin­ten is működik. Kell aggódniuk a vendégmunkásoknak? Retorikájukban a konzervatí­vok erősítették bevándorlásel- leneségüket, de a konkrétumok szintjén már nem akkora héják, holott már a mostani mandátu­mukat is úgy kapták a választók­tól, hogy a bevándorlás csökken­niszter az olykor etikai jellegű ügyekben is eljáró mandá­tumvizsgáló és mentelmi bi­zottság mellett a - ki nem ta­lálnák! - gazdasági bizottság­ba is bekerült. Azaz, egy par­lamenti bizottság tagjaként fogja felügyelni egykori mun­kahelyét. Pavlis ügye kb. annyira baná­lis, mint ha a boltból fizetés nélkül ki szeretnénk tolni egy telepakolt bevásárlókosarat, aztán csodálkoznánk, hogy elkap a biztonsági őr. Pavlis nem bérelt strómanokat, nem hozta létre zavaros hátterű garázscégek bonyolult lánco­latát, csak simán lepasszolta a sógornak a minisztérium ke­zelésében levő Tehelná ren­delőintézet takarítását, L03 ezer euró értékben. Lehet, hogy be se mentek a miniszté­tését ígérték. A szociális juttatá­sokat nyirbálnák meg - csakúgy, mint a Munkáspárt -, s ez érint­heti akelet-európai munkaválla­lókat is. Például a vendégmun­kásnak nem járna családi pótlék, ha gyerekeit nem vitte ki magá­val, különböző adókedvezmé­nyek csak később lennének elér­hetők, és mindkét nagy párt ha­tározottan küzdene az illegális bevándorlás ellen, a hatóságok létszámának emelésével. Vita folyik arról, hogy valamilyen kvótát vezessenek be a külföldi diákok számára. A UKIP pedig inkább a volt gyarmati terüle­tekről hozna jól képzett munka­erőt a kelet-európaiak helyett. Az unióban a személyek sza­bad mozgása a négy alapsza­badság egyike, az alapító szer- ződésekrögzítik. Ennek ellenére a konzervatívok egészen a brit uniós tagság szintjén tárgyalnák újra e jog korlátozását. Viszont ezt egyoldalúan nehezen tehe­tik, a többi tagállam aligha nyúl hozzá ehhez. Ráadásul a brit po­litikai retorikában szerencsétle­nül összemossák a menekülte­ket, az uniós munkavállalókat és az illegális bevándorlókat. riumba, hogy üzemanyagot, áramot és tintát takarítsanak meg az adófizetőknek, hanem otthon, egy vasárnapi ebéd után firkantották alá. Elvégre családban marad, nemde? Na de, spongyát rá, lemondott, menjen isten hírével. Erre ő visszaült a parlamentbe. Emlékszem, Komáromban, valamikor a rendszerváltás után az egykori Vág üzletben lefényképezték a bolti tolva­jokat. A személyiségi jogokkal nem túl kompatibilis intézke­désnek megelőző jellege is volt, mindenki tudta, ki a tol­vaj, így az a továbbiakban re­mélhetőleg messzire elkerülte az üzletközpontot. Ami azon­ban kispályán működik, a na­gyon nem mindig. Azt, hogy ki Pavol Pavlis valójában, már egy egész ország tudja. Ezek Magyar feleség Érdekes színfolt Craig Mac- kinlay esete, aki a bevándor­lásellenes Nigel Faragé pártjá­ban kezdte pályafutását, majd átlépett a konzervatívokhoz, most egy dél-angliai választó- körzetben indul. Mackinlay ko­rábban szigorúbb határellen­őrzésért kampányolt, viszont kiderült, hogy magyar felesége van, aki az angolmelo.com ol­dalt működteti hosszú évek óta, amely magyarokat hív dolgozni a szigetországba. A konzervatívok számára fi­gyelmeztetés, hogy akár 70 olyan körzet is lehet, ahol a külföldi születésű állampolgá­rok (vagyis akik már megkap­ták a brit állampolgárságot és szavazhatnak) voksai dönthe­tik el az adott körzetben az eredményt. A választók közel 10 százaléka külföldi hátterű, nagyjából 4 millió főről beszé­lünk. Viszont főleg az egykori gyarmatokról származnak, nem az unióból. Az ő elriasztá­suknak még súlyos következ­ménye lehet a konzervatívok számára. után csak a közéletből való tá­vozás lehetett volna az egye­düli elfogadható megoldás. A simlis extárcavezető ehelyett a választásokig hátralevő tíz hónapot a parlamentben fogja eltölteni, ahol a választások előtti periódusban egyébként sem kell megfeszülni a mun­kától. Azt már lassan meg­szokjuk, hogy a közös európai intézményekre a posztszocia­lista térségben kádertemető­ként tekintenek, Pavlis „visszavonása” a parlamentbe azonban a törvényhozást is egy új funkcióval ruházta fel. Amolyan javítóintézetet csi­náltak belőle a csak kicsit sá­ros, de egyébként nem köz­törvényes káderek számára. Aztán csodálkoznak, hogy olyan az intézménybe vetett bizalom, amilyen. Magyar távolmaradás Megkezdődtek a lengyel- országi Gdanskban a második világháború befejezésével kapcsolatos megemlékezések a ciprusi, a litván, az észt, a román, a horvát, a bolgár, az ukrán és Miloš Zeman cseh elnök, valamint Robert Fico szlovák kormányfő, továbbá Horst Köhler volt német el­nök, a lett és a spanyol házel­nök, illetve a francia védelmi miniszter részvételével. Jelen van Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is. Magyarországot csupán Mátrai Márta háznagy képvi­seli. A gdanski megemlékezé­seket Lengyelország a szom­bati moszkvai parádéval pár­huzamosan szervezi. Január­ban Bronislaw Komorowski elnök jelezte: Európa „opti­mális alternatívád’ keres, hogy május 9-én ne a Kreml­ben ünnepelje a világháború végét. A Rzeczpospolita napilap örvendetesnek tartja, hogy a gdanski megemlékezéseken részt vesznek a kelet-európai államfők, de rossz hímek ne­vezi, hogy a nyugati országok valamint Magyarország ala­csony szinten képviselteti magát. A lap diplomáciai for­rásra hivatkozva azzal ma­gyarázza ezt, hogy az európai kormányok egy része úgy ítél­te meg, az ünnepségeknek vá­lasztási jellegük van. Len­gyelországban ugyanis vasár­nap tartják az elnökválasztás első fordulóját, melyen Ko­morowski elnök újra indul. A másik magyarázat, hogy a Varsóval baráti viszonyban lévő kormányok úgy ítélték meg, elegendő kiállás a ré­szükről Oroszországgal szem­ben a moszkvai ünnepségekre szóló meghívás elutasítása, nem akarták hivalkodó mó­don elfogadni a gdanski meg­hívást, amit az oroszok elle­nük irányuló provokációnak tekinthettekvolna. (MTI) GLOSSZA

Next

/
Thumbnails
Contents