Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-30 / 123. szám, szombat
2015. május 30., szombat SZALON 9. évfolyam, 22. szám Ismerik-e a pártok a választók igényeit? Kit és mit akarnak képviselni? Mit kínálnak a kampányidőszakon túl? Összefogás vagy politikai nyugdíj Remedios Van mexikói festő Vegetáriánus vámpírok című festménye (SITA/AP - illusztrációs felvétel) Szótárképes új kifejezések New York. Egyebek mellett az emodzsi (érzelmek kifejezésére szolgáló hangulatjel), a mém (olyan kifejezés vagy fogalom, amely divatszerűen terjed az interneten) és a twerk (szexuálisan provokatív tánc popzenére) szavakkal bővült a Merriam-Webster amerikai angol szótár. A szótár 1700 új szócikke közé tartozik a clickbait (kattintáscsali), vagyis az olyan szenzációhajhász vagy épp provokatív internetes tartalom, például címsor, amely arra szolgál, hogy nagyszámú olvasót vonzzon különböző tartalmakhoz. Újonnan bekerült kifejezés továbbá a jegging, vagyis a szűk, farmerhatású legging, a Mi a fene? helyett álló WTF rövidítés, és az NSFW is, amely olyan internetes tartalmakra vagy csatolmányokra figyelmeztet, amelyeket munkahelyen nem ajánlatos megnézni. A gyűjtemény gasztronómiai újdonságai közé tartozik a chilaquiles (tortilla alapú hagyományos mexikói étel), a lambrusco (gyöngyöző félédes vörösbor) és a macaron (tojásfehérje, porcukor, kristálycukor, mandulaliszt vagy őrölt mandula és ételszínezék felhasználásával készülő sütemény). A közelmúltban bekerült szócikkek között 160 új zenei és jogi kifejezés található. Ilyen például a cyberstalking, vagyis a kiberzaklatás, az identity fraud, amely személyazonossággal való visszaélést jelent, valamint a hsaing-waing, ami a hagyományos, főleg dobokat és gongokat használó bur- mai zenekart jelöli. A Merriam-Webster szótár egyik szerkesztője, Emily Brewster nyelvész szerint az újonnan bekerült szavak többségét évek óta használják a beszélők, az emodzsi például 1997- tői jelen van az angol köznyelvben. A szerkesztésnél azonban elsősorban a szavak írásbeli előfordulását figyelik. Ha egy új kifejezés elterjed az internetes közösségi oldalakon, nagy valószínűséggel a sajtó is elkezdi használni, így még gyorsabban beleivódik a nyelvbe. A szótár folyamatos modernizálása a szerkesztő szerint azért is elengedhetetlen, mert a régebb óta benne szereplő szavak és kifejezések az utóbbi é- vekben új jelentéstartalmakkal bővültek. Brewster több mint hétszáz ilyen új jelentés keletkezéséről tud. (MTI, Time) Ahogy közeledik a parlamenti választások időpontja, úgy hozzák nyilvánosságra egyre intenzívebben a különböző véleményeket, állásfoglalásokat. És ez így van rendjén. Jómagam - baloldali konzervatív liberálisként - a legmesszebbmenőkig tisztelem mások véleményét. Elkötelezett híve vagyok a politikai sokszínűségnek, ugyanakkor rendkívül fontosnak tartom a kritikai szemlélet érvényesítésének elvét. ZÁSZLÓS GÁBOR Az e lap hasábjain megjelent, a választást megelőző összefogás szükségességéről szóló adok-kapok rengeteg kérdést vet fel. Örülnék, ha a szereplők között vita folyna. Érdemi vita, nem pedig egyoldalú kinyilatkoztatások sorát kapnánk, melyekben könnyen tetten érhető a pillanatnyi politikai - vagy akár a pőrén magán- és hatalmi - érdek motivációja. Nézzük tehát, kik is a szereplők. Nagyon leegyszerűsítve, ezek a politikai pártok az egyik oldalon, a választók pedig a másik oldalon. Sajnos, hiába nem szeretem az „egyik meg a másik oldal” kifejezést, ez felel meg a pillanatnyi helyzetnek. Nagy kár. Jobb lenne ugyanis, ha az egyik - a pártok + a Kerékasztal - meghallaná a másik oldalt is. Jelesül a választói akaratot, melyet konkrétabb formájában be lehet és be is kell építeni a pártprogramokba. A választók igényének felmérése tapasztalataim szerint szinte kizárólag a választási kampányok időszakára korlátozódott. A pártok képviselői sokszor elbeszélnek egymás mellett, és sikeresen hanyagolják nemcsak a választói akarat folyamatos „megtudakolását”, hanem annak sikeres érvényesítését is. Pedig ez a tét - a választói akarat. A kérdés tehát az, isme- rik-e a pártok a választók igényeit. Ha nem, kit és mit akarnak képviselni? Mi a felhozatal, mit kínál a két párt a választóinak? Nem kampányszerűen, hanem folyamatosan. Vannak- e konkrét elképzelések? Ezek reálisak, megvalósíthatók? Van-e kiérlelt program, érvrendszer, amelyhez szövetségest tudunk találni? A Híd akár jó márkanév is lehetne. A párt gyakorlati politikai tevékenysége azonban nem mutatja az összekötő szerep jegyeit. Mert ugyan miként magyarázható az az elfogadhatatlan parlamenti képviselői állásfoglalás, mely szerint: „Indul a kampány. Miért kellene a másikat bármiről is tájékoztatni? Miért kellene egyeztetni?” És mondja ezt annak a pártnak a A politika alfája és ómegája éppen a folyamatos, állandó, vég nélküli egyeztetés, a szövetségesek keresése. képviselője, amely szerint nekik a DNS-ükben van az együttműködés. Ezt a megnyilvánulást közérthetően csak oltári bunkóságként lehet minősíteni. A politika alfája és ómegája éppen a folyamatos, állandó, vég nélküli egyeztetés, a szövetségesek keresése, megnyerése, majd megtartása - és persze a kompromisszumkészség. Amit Sólymos László frakció- vezető állít, tudniillik, hogy nem lehet mindenkivel együttműködni, azzal egyet lehet érteni. Ugyanakkor, a kooperációra mindig törekedni kell. Persze módjával, világos feltételekkel és az aktuális realitások figyelembe vételével. A szlovákiai magyar politika, a közéleti szereplők és úgy általában a véleményformálók régi adóssága, hogy máig nem született meg az úgynevezett szlovákiai kisebbségek chartája. Egy olyan rugalmas kis káté, amely a realitások figyelembe vételével reflektál az adott politikai helyzetre. Ugyanis a politikában a következetesen mutatott erő legalább olyan fontos, mint a kompromisszumkészség, így nem elhanyagolható. A Hídnak és a MKP-nak ugyanaz a feladata: hatékonyan képviselni a Szlovákiában élő magyarok és szlovákok érdekeit is. Hiszen politikai pártok. Szőkébb értelmezésben, ha kizárólag a szlovákiai magyarok érdekérvényesítésére fókuszálnak (mely esetben jelentősen csökken a siker és a hatékonyság esélye), két lehetőség van. Az első: részt venni a kormányzásban. Erre mindig is törekedni kell, ugyanis ez teszi lehetővé a program megvalósítását. A kormányzati pozíció lehetővé teszi a szükséges források megszerzését. Az igazság az, hogy lehet európai színvonalú, kiváló, mindannyiunk érdekét A parlamenti matematika világos. Ha a jogalkotásban megkerülhe- tetlenné válik a frakció, az kiváló. (mármint közösségi érdekeket) szolgáló program, de ha a pártoknak nincs mega lehetősége a célok megvalósítását szavatoló források mellérendelésére, az egész csak vágyálom marad. A másik lehetőség pedig a parlamenti képviselők számának maximalizálása. Nagyon nem mindegy, hogy a 150 tagú parlamentben 12 vagy 22 képviselőnk van. A parlamenti matematika világos. Ha a jogalkotásban megkerülhetetlenné válik a frakció, az kiváló. Hasznos pozíció az érdekérvényesítés szempontjából. Ha elhanyagolható a magyar képviselők száma, kívül rekednek a jogszabályalkotás befolyásolásának keretein. Ebben az esetben az érdekérvényesítési képesség a nullával egyenlő. Itt van a kutya elásva. Ezen a ponton válik világossá a pártelitek és véleményformálók felelőssége. Ugyanis az összefogás, amelynek nincs alternatívája, valószínűsíti a képviselők számának maximalizálását. Ezen túlmenően biztosíthatja, illetve növelheti a kormányzati részvételhez szükséges koalíciós képességet is. A különutasság mindennek nemcsak a lehetőségét csökkenti nullára, hanem a reményét sem adja meg annak, hogy a folyamatok cselekvő részesévé váljunk. Helyzet van. Igaz ez persze minden parlamenti választási időszakra. Ha pedig rendkívüli helyzet van, az rendkívüli cselekvést igényel. Ebben mindkét pártnak dolga és főleg felelőssége van. Ha a pártelitek, netán az elnökök az összefogás, az együttműködés kerékkötői, nyugdíjba kell őket küldeni. Eddig számos érvet hallottunk, miért lehetetlen az összefogás. Végre azokat az érveket is szeretnénk ismerni, melyek ellenkezőleg, lehetővé - urambocsá', közös megelégedésünkre gyümölcsözővé - teszik az együttműködést. Ébresztő, választók! Mérlegeljünk és döntsünk felelősség- teljesen! Elfogadhatatlan és botrányos, hogy a legfontosabb kérdést, nevezetesen az oktatás kérdését bármelyik oldalon bagatellizálják. Mindkét párt sarkalatos programtézisei lehetnének ezen kívül a környezet- védelem, az agrárium, a nyugdíjbiztosítás és a szociális kérdések megoldását célzó elképzelések is. Ezekhez bizonyára lehet szövetségeseket találni. Hosszú távú feladatként érdemes lenne célba venni az alkotmány preambulumát. Az EU-s parlamenti képviselők ez irányú kezdeményezését pártolni, sőt támogatni kell. Bízom benne, hogy a modem európai jogállami kritériumoknak megfelelő hiánypótlás idővel megvalósítható lesz. Van még idő az együttműködést kialakítani, de cselekedni kell. Ismereteim szerint a választási törvény lehetővé teszi az olyan típusú választási szövetség létrehozását, mely nem kérdőjelezi meg a résztvevő pártok identitását.
