Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-30 / 123. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 30. Vélemény és háttér 7 A válság következményeit meglovagoló mozgalmak Spanyolországban is Felháborodottak A napokban tartott spanyolországi helyhatósági választások legjelentősebb mozzanata az indig- nados mozgalmak megérkezése volt a nagypolitikába. A szó jelentése: „felháborodottak”. RAVASZ ÁBEL A kifejezéssel azokat a mozgalmakat, szövetségeket és pártokat jelölik, amelyek Spanyol- országban a gazdasági válság és az azt követően bevezetett takarékossági politika miatt keletkező társadalmi deformációk ellen emelik fel a szavukat. A legismertebb indignados mozgalom a politikai párttá avanzsáló Podemos (azt jelenti, „Megtehetjük”), amely karizmatikus vezetője, Pablo Iglesias irányításával igazi országos mozgalommá nőtte ki magát. A Podemos és a vele szövetséges szervezetek által támogatott jelölt, a baloldali radikális aktivista Ana Colau elnyerte az ország egyik nagyvárosa, Barcelona polgármesteri székét, és kifejezetten jól teljesített madridi jelöltje is, bár nem nyert. így hiába szerezte meg a legtöbb széket a kormányzó spanyol Néppárt (PP), Mariano Rajoy kormányfő értékelő beszédében nem is titkolta csalódottságát. A párt országszerte mintegy két és fél millió szavazót veszített, és nem a szociáldemokrata váltópárt, hanem elsősorban a felháborodottak mozgalmai szippantották el őket. A Podemos sikere jól illeszkedik az európai trendekbe. A gazdasági válságra adott összeurópai válasz - derékszíj-ösz- szehúzás, takarékosság - miatt óriási frusztráció halmozódott fel azokban az országokban, amelyeknek gazdasági problémáik miatt kiterjedt megszorító programokat kellett elfogadniuk. Ilyen volt Görögország, ahol a csőd szélén táncoló állam kénytelen volt radikális módon megvágni a szociális juttatásokat, a nemzetgazdaság pedig akadozik a visszaeső lakossági fogyasztás miatt. A káoszból kiemelkedő mozgalmak, a radikális jobbos Arany Hajnal és a kormányra kerülő újbalos Sziri- za ezeknek a gazdasági folyamatoknak a terméke. Olaszországban Beppe Grillo populista mozgalma volt képes a legjobban meglovagolni a felgyülemlő frusztrációt. Spanyolországban pedig a latin populizmus pozitív, antioligarchikus hagyományára építve az indignados mozgalmak és a Podemos volt képes betölteni az új teret. A hagyományos politikai pártok reakciója minderre a döbbent tanácstalanság. Az európai politikai elitek ahhoz szoktak, sikert értek el hogy hozzájuk hasonló erők ellen kell kampányolniuk, rendezett keretek között, nem pedig mozgalmakkal szemben ringbe szállniuk. Pedig ezek a mozgalmak (még a nehezen emészthető szélsőjobbosok is) legitim kérdésekre és társadalmi problémákra követelnek (nem kémek - követelnek!) válaszokat. Állam és állampolgár, a képviseleti demokrácia, a szociális piacgazdaság, egyenlőség, igazságosság és szolidaritás - az új politikai mozgalmak központi témái, amelyek eddig nem kaptak elég figyelmet. Ha a standard pártok fel akarják venni a versenyt új kihívóikkal, ezekre nekik is válaszolniuk kell. Amíg erre képtelenek, addig a mostani spanyol eredményekhez hasonlókat fogunk látni: például Barcelona új polgármesterét 2013-ban még rendőrök vitték el egy tüntetésről, mint radikális aktivistát. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Szociológia és pingpong JUHÁSZ KATALIN Mihez kezdjenek azok a kiöregedett élspor- tolók, akik nem tudtak edzőként megkapaszkodni, és semmi máshoz nem értenek, csak ahhoz a sportághoz, amelyet hosszú éveken át versenyszerűen, akár válogatott szinten is űztek? A minap hallottam ezzel kapcsolatban egy lehengerlő és felettébb tanulságos igaz történetet a Szlovákiai Magyar írók Társasága pingpongcsapatának egyik tagjától. Nem is értem, miért nem írta meg. Talán azért, mert költő, és versben nem igazán érvényesülne a sztori. Szóval, adott egyvalamikori magyar első ligás asztaliteniszező. Az illetőnek van ugyan valami vállalkozása, ám csupán abból nem tudna megélni, de legalábbis nem épített volna házat. A családi ház azonban felépült, tulajdonosa pedig megnyugtató anyagi körülmények között él. Akövet- kezót csinálja. Sorraj árja a szállodákat, well- nessközpontokat, balatoni üdülőket. Minden olyan helyet ismer, ahol van pingpongasztal. Szerényen megáll a fal mellett, nézi ajátékot. Egy idő után elkezd morogni az orra alatt olyasmiket, hogy „Nahát, ezt nevezitek ti pingpongnak?”, „Ugye, életetekben először játszotok ?” „Fonákkal is üssél néha, tesó!” Az érintetteknek perszenem tetszik, hogy egy ágról szakadt, csöves kinézetű fickó folyton beleugat a meccsbe, mertőkugyebárremekjá- tékosok, akárki láthatja... Emberünk egy idő után azt találja mondani, hogy ő bizony bármelyiküket könnyedén ri- pityára verné. Nem hiszik? Akkor tessék, van rá tízezer forintja, hogy akár a strandpapucsával is meg tud verni itt bárkit. Játssza a hőbörgő nagyokost, a bankót az asztal szélére csapja. Szinte mindenütt akad legalább egy öntelt rekreációs pingpongozó, aki állja a fogadást, és kuncogva előveszi a pénztárcáját. A következő tíz percben pedig... de ezt, gondolom, sejtik már. Emberünk tényleg tropára veri őt a papucsával, vagy egy könyvvel, akármivei, amit a kezébe nyomnak. És a többiek, legyen szó kollégákról, haverokról vagy rokonokról, soha nem a saj át „csapattársuk” mellé állnak ilyenkor, és nem kergetik el a betolakodót, hanem kárörvendő hahotázás közepette szemlélik a nem mindennapi történéseket. Emberünk állítólag félmillió forintot is kasszíroz havonta, és tényleg házat épített az így keresett pénzből, amitegyálta- lánnem sajnáloktőle. Szerintem megérdemli, hiszen megdolgozott érte. Ráadásul kitűnő emberismerő: a férfiúi büszkeségre, a felső középosztály pökhendiségére, a másikat lesajnáló újgazdag tahók önteltségére épít. Úgy is mondhatnánk, alaposan megleckézteti őket. És tulajdonképpen abból él, amihez a legjobban ért... KOMMENTAR A blatterizmus válfajai SZOMBATHY PÁL Egy hatalmas nemzetközi szervezet, amelyet mintha élethosszig egy finom svájci úriember vezetne; a világ egyik legjövedelmezőbb pénzcsináló gépezete, a futball mint üzletág megteremtője: aFIFA. Egy szegény kis magyar sportszövetség, a Magyar Paralimpiai Bizottság, egy kínos elnökkel. Két férfi, egy eset. A sportgazdaság rendre nem tiszta játszmák és versenyje- gyében működik: pénzmosoda, politikai ambíciók melegágya, erőérdekek arénája a maga jól fizetett kis gladiátoraival A FIFA-t a nyugati kultúrkörben építették fel, ám a korrupció, a velejéig rothadt, erkölcstelen cinizmus egyik csúcsintézményévé tette az emberi gyengeség, hiúság, hatalmi gőg, nyereségvágy, mohóság. Ennek a hazug, megvesztegetett közegnek teljhatalmú ura és ravasz manipulátora Sepp Blatter elnök. Ő és cinkosai fejlesztették idáig a labdarúgás világszervezetét, a hatalom és a pénz totális vonzásának engedve. Erkölcsi értelemben végük van, de Blatter elnöki agóniája sokáig elhúzódhat: jellemző arcátlanságával állna most is a „tisztulás” élére. Közben a magyaroknak is lett egy kis-Blatterünk: ő Gömöri Zsolt, a paralimpiai bizottság vezetője, a „nekem jáť’-ember- típus megtestesítője. Lerongyolódott, fele díjazást érő pa- rasportolók melléjól fizetett jutalékbajnok, cégeit a köztestületi működésbe építő vezetői stílus, amelyből éppen annyira kezd elege lenni alul és felül lévőknek egyaránt, mint a nagy FIFA-főnökből. Két ember, két világ, két más nagyságrendű hatalom, ám a gyökerek és a mozgatórugók tökéletesen hasonlóak: karrier, hírnév, könnyed élet, utazás, vagyon, csillogás, fontosság és fontoskodás. Égyik esetben a köz, másik esetben egy világközösség pénzéből, befizetéseiből. Itt már régen nincs szó szolgálatról, szerénységről, életforma ez: a sportvezetőé, amely vészesen hasonlít a cinikus megélhetési politikuséra. (A kettő közötti átjárást mi, ma- gyaroknagyon is jól ismerjük.) A Gömöri-ügy és a blatterizmus egyidejűsége fényesen megmutatja, hogy két közhelyet ideje kukába hajítani. Egy: a mienknél rendre magasabb szintű nyugati erkölcsi állapotok. Sajnos egyek vagyunk, az integráció morális romlásban sikeresnek mutatkozik. Kettő: ne adj lehetőséget új éheseknek, a régi csibészek még mindig jobbak, ők már összelopták magukat. Ellenkezőleg: nincs mérték és nincs mértéktartás. Az emberi mohóság határtalan, íme, a két példa arra, hogy a hatalomba kerülő gyenge karakterek nem úgy működnek, hogy kicsit megszedem magam, aztán annyi elég. A legutolsó potyafillérért lehajolnak, legyen az 3 milliós devizahitel- végtörlesztés vagy éppen egy ingyen éjszaka valami arab luxushotelben. Alighanem a szégyenérzettől mentes emberi gátlástalanság a civilizáció egyik fő ellensége. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ A miniszter szikét kér Szemműtétet hajtottak végre két őrizetben lévő iráni ellenzéki vezetőn, a beavatkozást személyesen Haszán Gazizade Hasemi egészségügyi miniszter végezte - írta a Kalame című iráni hírportál. A két paciens - Mehdi Karubi és Zahra Rahnavard - évek óta házi őrizetben van. Zahra Rahnavard férje, Mir Hoszein Mu- szávi a vitatott tisztaságú 2009-es elnökválasztáson Mahmúd Ahmadinezsád volt elnök ellenfele volt. A három ellenzékit 2011-ben vették őrizetbe, utcai tiltakozásokra való felbujtás vádjával. 2013-ban a mérsékeltnek tartott Haszan Ró- hánit választották meg Irán elnökének, a volt parlamenti elnök Karubi, a volt miniszterelnök Muszávi és a felesége azonban továbbra is házi őrizetben maradt. (MTI) Az elnök nem kérte, és nem fizet Jacob Zuma dél-afrikai elnöknek nem kell visszafizetnie azt az összeget, amelyet közpénzből költöttek magánrezidenciája felújítására - jelentette be az ország belügyminisztere. Az indok, hogy az adófizetők pénzéből biztonsági fejlesztéseket hajtottak végre a birtokon. Thuli Ma- donsela korrupcióellenes megbízott korábban túlzottnak találta 16,6 mülió eurónyi felújítási munkákat, és azoknak semmi köze nem volt a biztonsághoz. A fejlesztések között egy fogadószalon, egy amfiteátrum, egy marhakarám, egy úszómedence és két helikopter-leszállópálya is szerepel. Emellett az elnöknek és embereinek egy kórházat, testőreinek pedig húsz lakást is építettek. Zuma azt mondta: ő nem kérte ezeket a munkálatokat, így nem is fizet vissza semmit. (MTI)
