Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-02 / 100. szám, szombat
Szombati vendég 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 2. Bandor Éva: „Négy napot töltöttem Pekingben. Sem a kínai Nagy Falat, sem a Tiltott Várost nem hagytam ki. Álom volt ez az utazás..." Aranyszoborral jutalmazták a világ túlsó felén Három kategóriában győzött Jaroslav Vojtek szlo- vák-cseh koprodukcióban készült alkotása, a Gyermekek Peking 5. nemzetközi filmfesztiválján. Díjazták az operatőrét és a forgatókönyvíróját, a legjobb női mellékszereplő pedig Bandor Éva lett, akinek kedvenc filmrendezője, a zsűri egyik tagja, a dél-korai Kim Ki-duk gratulált elsőként. SZABÓ G. LÁSZLÓ A díjat is ő adta át a komáromi Jókai Színház művészének, aki az Álszentek összeesküvése című Bulgakov-darab premierjére készült, amikor megtudta, hogy pár nappal később Peking- be utazik. Most pedig, amikor már otthonában az aranyszobor, amely egy nő összefonódó karjaival ábrázolja az Ég Templomának körvonalát, Bandor Éva A dzsungel könyve évad végi bemutatójához a kígyók viselkedését tanulmányozza. Váratlanul érte, hogy díjazzák az alakítását, vagy már úgy utazott Pekingbe, hogy tudta: nem jön haza üres kézzel? Senki nem súgott. Sokáig még a helyszínen sem sejtettem semmit. Elég hosszú procedúra előzte meg ugyanis a záró gálát, időbe telt, míg elkezdődött az előadás. De bevallom, amikor az első sorba ültettek bennünket, átvillant az agyamon, hogy az Oscar-gálán azokat ültetik a legközelebb a színpadhoz, akik díjat kapnak. Hol rendezték meg a gálát? Peking külső kerületében, hetven kilométerre a belvárostól, egy festői tó mellett álló futurisztikus palotában. Tréfásan azt is mondhatnám: a préri közepén. Amikor elhangzott, hogy mi kaptuk a legjobb forgató- könyv díját, hevesebben kezdett dobogni a szívem, de még akkor sem gondoltam, hogy engem is szólítani fognak. Egyszer csak eltűnt a közelemből Kim Ki-duk, aki addig szintén az első sorban ült. Na, akkor elkezdtem gyanakodni, mert két nappal korábban gratulált az alakításomhoz. Tört angolsággal azt mondta, fantasztikusan játszottam a filmben. Ha egy zsűritag gratulál az embernek... ... ez a reggelinél történt, mert ugyanabban a szállodában laktunk. Jólesett nagyon, amit mondott, bizsergető érzés volt, de amikor felmentem a szobába, és végiglapoztam a programfüzetet, láttam, hogy van itt minden. Amerikai, osztrák, ukrán, orosz, mexikói, kolumbiai film. Le is hűtöttem magam gyorsan, hogy ne reménykedj, Éva, itt nincs esélyed! Erre megjelent a színen Kim Ki-duk. A műsorvezető hölgy pedig felkonferálta, hogy ki kapja a legjobb női mellékszereplő díját. És kimondta a nevemet. De úgy angolosan. Bendor Éva. Ott aztán tényleg elveszítettem a fonalat. Csak arra emlékszem, hogy Kim Ki-duk az ingével fényesítette a szobrot, amit aztán átadott. A zsűri elnöke Luc Besson, A nagy kékség világhírű rendezője volt. Vele egyszer sem találkoztam a szállodában, csak a gálán láttam. De aki még odajött hozzám a zsűriből, az Fernando Meirelles brazü rendező volt, aki az Isten városával lett világhírű. A kínai közönség hogyan fogadta a filmet, amelyben haldokló apjától búcsúzik a lánya? Nagyon jól. Helybeli újságírók a sajtótájékoztatón meg is kérdezték tőlem, hogy ha kínai filmben kapnék szerepet, elvállalnám? Boldogan, mondtam, és ma is így gondolom. Az Álszentek összeesküvése a hatodik munkája volt Martin Hubával. Vele is szívesen dolgozna újra? Amikor megérkezett az olvasópróbára, mondtam is neki, hogy nagyon örülök, hogy ismét Komáromban rendez. Sokat szöszöl, a technikai megoldásokkal most is rengeteg időnk elment, de az előadás őt igazolja. Az én jelenetemhez sokáig nem is fűzött semmit, velem csak később beszélt. Két zárt nagyjelenetem van az előadásban, az egyikben két perc alatt szétesik Madeleine Béjart élete. Martin Huba engem nem tanított a főiskolán, sőt nem is vett fel. Mi ezt a Cseresznyéskert próbái alatt már megtárgyaltuk. Azt mondta, emlékszik a fejlődésemre a felvételik során. Arra a három évre, amíg próbálkoztam, és végül bejutottam. Ez már szóba sem jön köztünk, hiszen Madeleine Béjart majdnem akkora falat volt, mint Ranyevszkaja a Cseresznyéskertben. Volt miről társalognunk. Itt a hangsúly a nő lelki vívódásán van, hiszen hatalmas titok hordozója. Lányának ugyanis Moliére az apja, és a férfi most őt, Armande-t akarja feleségül venni. Madeleine Béjart pedig nem bírja tovább, kimondja a titkát. Van egy mondata a másodüt felvonásban. „Réges-régen két férfival éltem együtt.” Aztán megszülte a lányát, és egész életében kínozta magát, mert sokáig nem tudta eldönteni, ki az apja. Erről is sokat beszélgettünk Martin Hubával, és arra a megállapításra jutottunk, hogy a nők általában tudni szokták, kitől estek teherbe. A lelke mélyén Madeleine Béjart-nak is tudnia kellett, hogy lányának Moliére az apja. Aztán ki is mondja. Van még egy rendező, akivel eddigi pályáján ugyanany- nyiszor dolgozott, mint Martin Hubával? Nincs. Megnyugtató érzés a próba- folyamat legelején, hogy ismeri a vérmérsékletét, a stílusát, a rendezői világát? Amikor először és másodszor jött hozzánk rendezni, akkora tisztelettel néztem rá, hogy az sokszor bénító volt számomra. Jön Huba, teljesítenem kell, amit kér tőlem. Csak ez volt bennem. Most már ott tartok, hogy kérhet tőlem bármit, azt megcsinálom, de kínálok neki valami pluszt is, amit meg akarok mutatni a figurában. Ha élűidül a fantáziám, bátran megmutatom neki, mire gondolok. Aztán vagy elfogadja, vagy nem. Most azt kérte, hogy a második jelenetben rebbenékeny Ophélia állapotban legyen a nő. Tíz éve templomba jár, imádkozik, próbál megtisztulni a bűnétől... azon gondolkodtam, hogy a téboly melyik fokát láttassam a színpadon. Beszéltem egy emberrel, aki elég súlyos stádiumát élte már az őrületnek, mégsem jöttem rá, mert a beszédéből nem derült ki. De egyetlen pillanat is elég neki ahhoz, hogy bekattanjon, és onnantól fogva bármi megtörténhet. Később ennek is szemtanúja voltam, tehát volt hová nyúlnom. Beszélget a pap Madeleine-nel. „Beteg vagy?” „Igen!” „Meg akarod ölni magad?” „Igen!” De ezt az „igent” hogy közöljem? Úgy döntöttem: a lehető legtermészetesebb hangom mondom, mint egy nyü- vánvaló dolgot. Hogy nagyobbat üssön. A bemutató után, amikor már mindenki levonult a színpadról, és csak mi ketten álltunk ott a rendezővel, megkérdeztem tőle, müyennek látta a második jelenetet, mert abban is mutattam valami újat, amit addig nem látott. Azt felelte: jó úton járok, de neki akkor is jobban tetszett az, amit három próbával korábban mutattam. Abban benne volt a rebbenékenység is, meg a konkrétum is. S abban a pillanatban már színészként állt előttem, és eljátszotta, mire gondol. Megértettem őt. Bulgakovot most játszik először. Dosztojevszkijből és Cse- hovból már „haladó”. Jól állnak az egyéniségéhez az orosz klasszikusok. Dosztojevszkijnél az élet nyomora van jelen fizikailag is, ér- zelmüeg is. Bulgakov más síkon mozgatja meg a színészt. Az agyamra hat elsősorban. A Mester és Margarita a legkedvesebb regényeim egyike. Székesfehérváron láttam most egy nagyon jó változatát. Krisztik Csaba egészen kiváló benne. Mindent tud, amit egy színésznek tudnia kell. Mesterfokon műveli a szakmát. Csehovról pedig csak annyit: a szívem csücske. Bármikor jöhet. A Három nővér, a Sirály és a Cseresznyéskert után talán elmondhatom: nagyon sok közünk van egymáshoz. Nem hagyhatom említés nélkül Madeleine Béjart pompás kosztümjét sem. Peter Čanecký munkája. Itt készült a színház varrodájában. Én is azt mondtam: le a kalappal az ott dolgozók előtt. Csodás munkát végeznek. Nagyon fontos, hogy a színész hogyan érzi magát a kosztümben. Előfordult már, hogy első látásra megrettent a jelmezétől, mert attól tartott, hogy „eljátssza a szerepet”? Igen, volt rá példa. Persze egy jó színésszel ez nem történhet meg. De van egy idevágó történetem. Az Antigoné New Yorkban című előadást játszottuk Budapesten, a Thália Színházban, Árkosi Árpád rendezésében. Hajléktalan nő voltam a darabban, Szűcs Edit volt a jelmeztervező. Borzalmasan néztem ki. Olyan szinten volt valósághű a sminkem és a ruhám, hogy a nézőtéri ügyelő nem akart beengedni. Az előadás huszadik percében jelentem meg először a színen, s mivel a Thália Színház stúdiójába csak a főbejárat előcsarnokán keresztül lehet bejutni, én is arra mentem. A jegykezelők is azt hitték, hogy az utcáról vetődött be egy hajléktalan. Meg kellett őket győznöm, hogy perceken belül jelenetem van, játszom az előadásban. Három bemutatója volt az évadban. Most készülök a negyedikre. És volt egy szerepátvételem is, a Különös házasságban. Elszerződött a kolléganő, én álltam be a helyébe. Felhívtam telefonon Valló Pétert, a darab rendezőjét, hogy volna hozzá pár kérdésem, de nem tudott konzultálni velem, mert éppen akkor A testőrt rendezte a Pesti Színházban. Előadás előtt, háromnegyed hétkor, a színpadon találkoztam vele Komáromban, akkor már csak egyetlen kérdésemre kerestem a választ: tudja-e a Dőry báróéknál dolgozó nevelőnő, hogy terhes a lány, mert ha igen, nekem aszerint kell viselkednem. És már készül A dzsungel könyve a Jókai Színházban. A Bányavirág, a Csirkefej és az Álszentek összeesküvése után szeptember óta most próbálom a negyedik darabot. Ennyire telített évadom régen volt már. Székely Csaba drámájában, a Bányavirágban a Feleség vagyok. Ott az asszony boldogtalanságát kell ábrázolnom, élete tragédiáját, hiszen a férje felakasztotta magát. Spiró Görgy Csirkefeje brutális mélyrepülés és lelki le- pusztultság. Itt a proli nyomor, a Bányavirágban a paraszti környezet a lehúzó erő. A dzsungel könyvében pedig, amelyet Méhes László visz színre, a Kígyó leszek. Majd megnézek hozzá pár természetfilmet. Peter Bebjak bemutatás előtt álló mozifilmjében, A rendrakóban gyilkosság miatt ül a börtönben. Megölte a férjét az asszony, akit játszom. Fia intézetbe került, és most próbál talpra állni. Czuczor Noel a partnerem. Érzékeny, tehetséges, érsekújvári születésű fiú, az édesanyja magyar. Van egy zárt jelenetünk és két telefonbeszélgetésünk, amelyben egyedül őt látja majd a néző. A rendező azt mondta: a fiú szereti az anyját, nem haragszik rá. Ennek tudatában nyúltam a szerephez, erre jött Noel, és nagyon megnyugtató volt a találkozásunk, mert azonnal egymásra hangolódtunk. Megnéztem pár dokumentumfilmet is börtönéveiket töltő nőkről, asszonyokról. Látni akartam, hogy néznek ki, milyenek a gesztusaik, hogyan mesélik el, hogy megölték a társukat. A filmbeli anya a fia szeme láttára oltotta ki férje életét. Ötéves volt a gyerek, amikor a gyilkosság történt. De most, amikor találkoznak, megkéri őt, hogy halottak napján vigyen gyertyát az apja sírjára. „Miért?” - kérdezi a fiú. „Úgy illik. Az apád!” - feleli a nő. „És megbántad, amit tettél?” - akarja tudni az igazat a fiú. „Nem!” - mondja az anyja. Pedig tizenöt éve ül már a börtönben. Jó szerep. Alaposan fel kellett készülnöm rá. Pekingben feltöltődött legalább egy kicsit? Négy napot töltöttem ott. Sem a kínai Nagy Falat, sem a Tütott Várost nem hagytam ki. Álom volt ez az utazás. Más világ, más kultúra. Fantasztikus érzés, hogy egy ilyen rangos díjjal jöhettem haza. Komáromi kollégái közül ki gratulált elsőként? Szabó Viktor. SMS-ben aztán rengetegen jelezték, hogy velem együtt örülnek. Lassan húsz éve nyomom a pedált, egyszer csak kapok egy üyen csodás utat. Hadd legyek patetikus egy kicsit! Megköszöntem a Jóistennek, hogy figyel rám, és még ajándékot is adott.
