Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-26 / 119. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP 2015. MÁJUS 26. KÖNYVKRITIKA H Amikor egy sárga lap véget vet az álmoknak. Nedved eltiltás miatt nem játszhatott a 2003-as BL-döntőn. minket. Szegénynek el kellett viselnie Ivana szörnyű kávéját - az espressos csészében felszolgált Nescafét." Az Aranylabdáról „Amit néhány nappal az átadás előtt mondtam, azt komolyan gondoltam, és ma is tartom. Azt mondtam: nem jó rám nézni, és a pályafutásomból hiányzik a nagy győzelem. Nem hasonlíthatom magam olyan bajnokokhoz, mint Raúl, Figo és Zidane." A Juventus visszasorolásáról a másodosztályba „Én azokon a meccseken játszottam, mélyen átéltem, akartam és megnyertem őket, és közben kaptam és adtam rengeteg rúgást, futottam és ujjongtam. Nem tudok megbékélni azzal, hogy ilyen elhamarkodottan döntöttek. A bírósági ítéletet tiszteletben tartom, de megalapozottnak kell lennie, és az összes rendelkezésre álló dokumentum alapos átvizsgálásának kell megelőznie, ellenkező esetben én - a futballista - gyanakodni kezdek, hogy ez az egész káosz csak arra szolgált, hogy megtörjék a világ legjobb csapatát, az egyik legcsodálatosabb csapatot, amelyben valaha is játszottam." Mourinho ajánlatáról „Egy fontos indok nem engedte, hogy elfogadjam ezt a kecsegtető lehetőséget, hogy újabb egy szezonon át a csúcson legyek. A tisztelet. Túlságosan szeretem a Juventust és a szurkolóit, és nem lett volna szép elmenni az ősi ellenséghez, amely a mi bukásunkkal alapozta meg a szerencséjét. Vannak dolgok, amelyekről az ember nehezen mond le, másokról egészen köny- nyen és természetesen. Nemet mondani az Internek helyes volt, és a kísértés ellenére végül teljesen természetes is. Ők megnyerték a Bajnokok Ligáját (ami csak megerősítette tiszteletemet Jósé Mourinho iránt), én pedig megőriztem a méltóságomat és a Juventus-szurkolók szeretetét." Egy nem átlagos élet - túl egyszerűen összefoglalva P avel Nedved tipikusan az a futballista, akit majdnem mindenki szeret - a kisfiúk magukra ismernek benne, a lányok az aranyfúrtjeit és a két szép szemét imádják, a férfiak a lan- kadadan küzdőszellemét tisztelik, a családanyák pedig a botránymentes életét értékelik. Önéletrajza így elég széles közönségnek szólhatna - de sajnos a közép-európai olvasónak nem sok újat tud mondani. Az én átlagos életem - ezt a címet adta önéletrajzának Pavel Nedvéd. Az alcím azért előrevetíti, hogy nem annyira átlagos ez az élet: Futás a forradalomtól Európába és az Aranylabdáig. A címlap nem hivalkodó, fehér háttéren egy feketefehér fotó, Nedvéd elgondolkodva réved valahová. A könyvet egészen közönséges papírra nyomtatták, nincs benne reklám, a képmelléklet csak nyolc oldal (van, ahol egy oldalon csak egy kép van, pedig kettő is elférne, mintha a szerkesztőknek nem akaródzott volna megszerezni a jogdíjas hírügynökségi fotókat, mert egyértelműen a kiskori, saját archívumból való fotók dominálnak). A 170 oldalas kötetet mégis jó kézbe fogni, elegáns és szerény, mint maga Nedvéd. Az első mondat is erős: „Azon a napon rengeteg felnőtt embert megríkattam.” Nedvéd - sok más önéletrajz szerzőjéhez hasonlóan - a visszavonulásával indít, hogy aztán már az időrendi sorrendet követve szülőfalujában, a német határhoz közeli Skalnán kezdve idézze fel karrierje fontos állomásait. Kde domov műj? A cseh nyelvű önéletrajz olvasója ott kezd elbizonytalanodni, amikor Nedvéd hosszasan ecseteli, merre található Plzeň. A helyzet még gya- núsabbá válik, amikor a bársonyos forradalmat magyarázza, de eléggé leegyszerűsítve, nagyjából öt-hat éves gyerekek szintjén. Amikor aztán a cseh himnusz szövege is szerepel a könyvben, magyarázatokkal ellátva, mennyire szép és felemelő, az olvasó az impresszumhoz lapoz, és mindent megért: az önéletrajz olasz eredetiből {La mia vita normale) lett csehre fordítva. Ez a könyv egyértelműen az olasz olvasóhoz szól. Az 1996-os angliai Európa-bajnokság (amelyen a csehek ezüstérmesek lettek) részletesen szerepel benne, hiszen ez a torna alapozta meg Nedvéd nemzetközi népszerűségét, s ezután igazolt Olaszországba. A 2000-es Eb (amelyen Collina a hollandok elleni meccsen az utolsó percben ítélt büntetőt a csehek ellen), a 2004-es Eb (amely sok szurkoló számára máig a futball egyik legnagyobb igazságtalansága, hiszen a legszebb futballt játszó csehek az elődöntőben nem bírtak a görögökkel, Nedvéd korán megsérült, és megszakadtak a szurkolói szívek, ahogy könnyben úszó szemekkel sántikált le a pályáról) és a 2006-os vb (a csehek csak egy meccset nyertek, és nem jutottak tovább a csoportból) egyáltalán Pavel Nedvéd 2003-ban kapta meg az Aranylabdát, pedig pályafutásából hiányzik egy nagy győzelem (Fotók: TASŔ/AP) A cseh aranygeneráció arany nélkül maradt a 2004-es Eb-n Pavel Nedved fflúj obyEsjny živor Sít» *3 ri zsi je« -3í Cvrecy a ki Z'AKMu rtf Pavel Nedvéd: Műj obyčejný život Béh od revoluce do Evropy a ke Zlatému miéi. Prága, 2011.170 oldal. Kinek ajánljuk: olasz kisfiúknak Kiknek nem ajánljuk: • azoknak, akik a cseh válogatottról akarnak olvasni meg sincs említve. Még csak egy fél mondattal sem. A 2004-es kontinenstorna ráadásul a függelékben, Nedvéd eredményeinél sincs feltüntetve. A munka megszállottja Sajnos a Laziónál és a Juventusnál töltött évek leírása sem tudja igazán kárpótolni az olvasót ezért a hiányért. Sok más sportkönyvhöz hasonlóan Nedvéd (az újságíró Michele Dalai közreműködésével) nem tud túllépni az egyes szezonok kissé unalmas és nem is mindig pontos leírásán (a 2002/2003-as BL-sorozat elődöntőjéről szólva valami hosszabbítást emleget a könyv, pedig akkor nem volt hosz- szabbítás), és a 170 oldalból mindössze néhány oldalnyi érdembeli új információt vagy korábban nem tapasztalt kitárulkozást lehet össze- kapargatni. Nedvéd nagyon visszafogott, a Juventus igazgatótanácsának tagjaként nem nagyon megy bele a 2006-os botrányba, amikor a klubot a bíróküldés befolyásolása miau visszasorolták a másodosztályba, és elvették tőle két bajnoki címét. Igyekszik diplomatikusan fogalmazni, nem megsérteni sem a Lazio, sém a Juventus drukkereit. Többször hangsúlyozza, a já-' tékosoknak kötelességük mindent megtenni azért, hogy a szurkolóknak ne okozzanak csalódást, ezért ő mindig készséggel állt rendelkezésükre, és csak az zavarta, ha valaki a feleségét, Ivanát egyszerűen arra használta, hogy megkérje, fotózza le őt a sztárral. Az elképesztő küzdeni tudásáról ismert Nedvéd könyvének másik fő gondolata a munka dicsérete. A kemény munka mindig kifizetődik, állítja Nedvéd, aki aranylabdásként is mindig kint maradt edzés után, hogy külön is gyakoroljon, és szenteste is eljárt fúrni, men „imádja a fáradtságot”. Enyhén mazochista hajlama tette világsztárrá, lendületével, konokságával a „Furia Céca” (cseh fúria) becenevet érdemelte ki Olaszországban. Nemet mondott Mourinhónak Nedvéd azonban nem próbálja magát szentnek beállítani - meglepő nyíltsággal ír egy esetről, amikor túl sokat ivott, és nem akar úgy tenni, mintha ez csupán egyetlenegyszer fordult volna elő életében. Szóba kerül a szex is - vannak szövetségi kapitányok, akik a nagy tornákon nem- engedik a feleségeket, barátnőket a játékosok közelébe, Nedvédék első gyermeke azonban az 1996-os Európa-bajnokság alatt fogant. „Ez szerintem jól jelzi, mit gondolok a kérdésről” - jegyzi meg a futballista. Őszintén ír arról is, miben tudott fejlődni a Serie B-ben: ott szokott le róla, hogy ne fetrengjen hosszan a földön egy-egy kemény belépő után, és ezzel „ne hergelje az ellenfél szurkolóit”. Nedvéd pályafutása tele van drámai és emlékezetes momentumokkal: ő lőtte a KEK utolsó gólját (Lazio-Mallorca 2-1), sztár volt Rómában, de eligazolt a Juventus- hoz, ahol Zidane-t kellett helyettesítenie, élete egyik nagy álma volt a BL-győzelem, mégsem játszhatott a BL-döntőben, sárga lapok miatt (az is egy felejtheteden kép, ahogy a földön térdelve könyörög a bírónak, és amikor az előhúzza a lapot, vigasztalhatadanul a tenyerébe temeti az arcát), második cseh futballistaként megkapta az Aranylabdát, pedig nem is nyert nagy trófeát, hű maradt a zebrákhoz a második ligában is, pályafutása befejeztével pedig sportvezetőként segíti őket. Jó lenne megtudni, hogyan élte át Nedvéd mindezeket a pillanatokat, amelyek egyáltalán nem egy „ádagos élet” velejárói, de sajnos az önéletrajz a felszínen marad, mélyebb betekintést nem kapunk Nedvéd lelkivilágába. így aztán a könyv legérdekesebb része az, amelyben Nedvéd elárulja, 2009-ben ajánlatot tett neki Jósé Mourinho, aki akkor az Inter- nazionale edzője volt. A karizmatikus szakember azt ígérte neki, vele Bajnokok Ligáját nyerhet. Ned- védnek íuzelgett az ajánlat, mégis elutasította. A vágyott sikernél fontosabb volt számára, hogy hű maradjon a Juventus-drukkerek- hez és az igazi sportemberről szőtt ideáljához. Bőd Titanilla Egy részeg éjszakáról „Amikor még Prágában éltünk, egyszer egy nehezebb éjszaka után mindenáron vezetni akartam, és rá se hederítettem Ivana ellenvetéseire. S mivel Ivánénak nem volt jogosítványa, nem volt más választása, mint hogy hagyja, én vezessek. Jobban mondva: nem lett volna más választása, csakhogy mihelyt beültem a volán mögé, azonnal elaludtam. (...) Ha néha túlzásba vittem a dolgot, kemény büntetés következett. Egy éjjel Ivana elvette a pokrócomat, és rámnyitotta az összes ablakot. Elhihetik, félmeztelenül aludni nyitott ablaknál Prágában nem olyan, mint a Karib-szigetvilágban! Azóta igyekszem odafigyelni, és kevesebbet inni. Vagy legalábbis úgy, hogy Ivana ne vegye észre." Zdenék Zemanról „Mit törődsz a védekezéssel, ha egyszer támadnod kell? Ezt milli- ószor hallot- tam tőle, és mindig tetszett, azért is, mert ez egy őrült ötlet, és az őrültek néha csodálatosak." A fáradtságról „Nagyon szeretem a fáradtságot, ahogy az izmok az erőfeszítésre reagálnak, és ahogy ellazulnak, amikor az egésznek vége." Az olasz életstílusról „Umberto Agnelli közel lakott hozzánk, és gyakran meglátogatott
