Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)

2015-05-25 / 118. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 25. Vélemény És háttér 5 A kormány a sítanfolyamokat is támogatja - mi ez, ha nem a felemelkedés eve? Olcsóbb lesz a kenyér Ismét boldogan indul a hetünk, hiszen van ok az örömre: rezsit csökkent a Smer. Az állampárt szom­baton megszavazta, hogy a pártállam lakói jövő év elejétől olcsóbban juthat­nak hozzá néhány alap- élelmiszerhez. VERES ISTVÁN A második szociális csomag nevű... hát mi is ez... javaslat­halmaz? Intézkedéskosár? Tervezetfüzér? Nem is ez a lényeg, hanem hogy Robert Fico népjóléti vo­nalon indítja a jövő márciusi választások előkampányának második felvonását, és már most tudható például, hogy ol­csóbb lesz a kenyér. Kevesen vágtak így alá a publicistáknak a politikusok közül a világtör­ténelem során, mert ha mással nem, hát azzal a jól bejáratott közhellyel alázni lehet a tör­vénytervezeteket, hogy ettől sem lesz olcsóbb a kenyér. Most meg már ott tartunk, hogy a kenyér is olcsóbb lesz. Az ellenzéki pártok vélhető­en még csak azon agyainak, mi­lyen nyakkendőben fényképez- tessék a politikusaikat az óriás­plakátokra. Pavol Frešo már eldöntötte, hogy most sem fog megborotválkozni (bár neki mindegy is), Ján Figeínek pe­dig ismét megszerezték a vüág legszürkébb öltönyét. Radoslav Procházka már fé­lig megnyerte a választást (és ezt biztosan el is fogja monda­ni), hiszen sikerült rávennie Miroslav Beblavýt, hogy szem­üveg nélkül fényképezkedjen a Sieť hokimezes csoportképé­hez. A Híd egyelőre csak szöveges üzenetekkel támad, valószínű­leg még nem döntötték el, me­lyik 2010-es Bugár-fotóval tölt­sék újra a bérelt felületeket. Berényi bajuszkontúrjait is biztosan kezelésbe vette már a Nemzeti Együttműködés Rend­szerének legjobb borbély­gárdája, Pfundtner Edit pedig már elkészített egy leszűkített exel-táblázatot arról a 40 kosz­tümkabátról, amelyekkel a plakátokon a választókat a leghatékonyabban megszólít­hatja. Reméljük, mindenkinek sikerül. A baj csak az, hogy Fico már máshol tart. Olcsóbb lesz a ke­nyér, meg még egy sor élelmi­szer. Magasabb lesz néhány családi támogatás, de még a sí­tanfolyamokat is megtámogat­ja az állam. Hogy az olcsóbb bankszámlákról ne is beszél­jünk. Talán a harmadik szociá­lis csomagban a bankokat is el­számoltatjuk. Mi ez, ha nem a felemelkedés éve? Az emberek ezt meg fogják érezni, vagyis tudni fogják, hogy ezt mind Fi- cótól kapták. A választópolgár viszont hálátlan fajzat, amely gyakran bosszút áll a jótevőin, úgyhogy még az ellenzék is reménykedhet a végső győze­lemben. A taslira lendülő kéz és a kivonszolás. Orbán és Juncker. (Archívum) Nem Orbán volt az első, akivel Juncker bizarr megnyilvánulásra ragadtatta magát Pofon, puszi, fejbe verés - legfelső szinten ÖSSZEFOGLALÓ Jean-Claude Juncker nem csak Orbán Viktorral szemben volt tiszteletlen. Az Európai Bi­zottság elnöke pénteken egy nyaklevest adott a magyar mi­niszterelnöknek. Nem ez az el­ső eset, hogy Juncker gyerekes vagy bizarr viselkedéssel kel­lemetlen helyzetbe hoz magas rangú politikust a kamerák előtt.- Jön a diktátor - mondta a kamerák előtt Juncker, az Eu­rópai Bizottság elnöke Orbán Viktor érkezésekor, majd tasli- val üdvözölte a rigai csúcson. 2014 júliusában David Ca­meron brit miniszterelnököt egy tenyeres pacsival üdvözöl­te. Cameron akkortájt hevesen ellenezte, hogy Juncker legyen a Bizottság elnöke. Most Rigá­ban ismét pacsizni próbált Cameronnal, de a brit kor­mányfő már nem viszonozta a gesztust. Puszit is oszt, de milyet Juncker idén februárban ta­lálkozott a svájci elnökkel, aki történetesen nő, Simonetta Sommaruga. Juncker meglehe­tősen bizarr, érzéki csókot nyomott a politikus arcára. „Er­re nincsenek szavak” - írta ak­kor az Európai Parlament szak­lapja. Hamm, hamm... Berlusconi olasz kormányfőt 2004-ben még luxemburgi mi­niszterelnökként üdvözölte az Európai Tanács ülésén. Az in­ternetet egy pár másodperces videó járta be, amin Juncker paskolgatja Berlusconi kopa­szodó fejét. A kopaszodását a kamerák elől mindig rejteni próbáló Berlusconi nem érté­kelte különösebben az akciót, amit olaszok milliói láttak, je­gyezte meg a La Repubblica. 2012 márciusában luxem­burgi miniszterelnökként egy hosszúra nyúlt tanácskozás után próbálta oldani a feszült­séget a politikus, amikor az or­ra elé nyomtak egy mikrofont, és ő bekapta azt. Az akciót a BBC rögzítette, a heti hülye­ségválogatásában az első he­lyet érte el a felvétel. És megint csak egy tasli - pontosabban három. Juncker áprilisban a spanyol királyt, VI. Fülöpöt vezette körbe Brüsszelben, amikor a spanyol Miguel Canetéhez értek, Jun­cker atyáskodón megpaskol- gatta a biztos arcát, aki egyéb­ként egy dúsgazdag arisztokra­ta üzletember. Szintén a kame­rák előtt csinált hülyét a hazai ORF-nek nyilatkozó Wemer Faymann osztrák kancellárból 2013 júniusában, amikor az éppen az osztrák köztévének nyilatkozott, Juncker pedig há­tulról egy összetekert újsággal fejbeverte. Orbánt előszeretettel hozza kínos helyzetbe, mindenki em­lékezhet a márciusi kézfogá­sukra a kamerák előtt. Juncker nem engedte el Orbán kezét, hanem elindult a pódiumról ki­felé, maga után vonszolva a magyar kormányfőt. Ugyanezt tette a görög kormányfővel, Alekszisz Ciprasszal annak első brüsszeli útján. Az a fránya alkohol? Juncker extrém viselkedésé­re létezik egy magyarázat: azt mondják, iszik. A brit Telegraph című lap 2014 júniusában azt írta, a legmagasabb szinten is amiatt aggódtak, hogy Juncker alko­holista életmódja rossz hatás­sal lesz az EU működésére. A cikkben azt állították róla, hogy konyakot reggelizik. A brit sajtó nem bánt vele kesztyűs kézzel, hiszen David Cameron nagy ellenfele volt. A Times is Juncker részeg kiro­hanásairól cikkezett: amikor még Luxemburg miniszterel­nöke volt, állítólag csúnyán be­szélt, hulla részeg és agresszív volt egy hivatalos megbeszélé­sen. A Wort.lu cikke szerint Juncker erős dohányos és ke­mény alkoholista hírében áll, alkoholproblémáiról tavaly a Der Spiegel is cikkezett. A Daily Telegraph is idézett akkor egy EU-hivatalnokot, aki megerősítette, hogy a volt lu­xemburgi kormányfő szesz­problémái többször is előkerül­tek az EU-vezetők körében. Ar­ról is pletykálnak a lap szerint, hogy Juncker korábban még az általa vezetett Eurogroup ülé­sei alatt is ivott. Jeroen Dijsse- bloem, aki Junckert váltotta az Eurogroup élén, az év elején egy holland tévéműsorban azt mondta, elődje erős dohányos és gyakran fogyaszt alkoholt, ráadásul megszegte az ezzel kapcsolatos szabályokat is az üléseken. Juncker tagadta, hogy prob­lémái lennének a szesszel, (in­dex, hvg, ú) KOMMENTAR Fájdalmas fejcserék KOCUR LÁSZLÓ Valószínűleg már csak a fekete humor legel­szántabb rajongói követik figyelemmel a szebb napokat is látott SDKÚ agóniáját. A királydrá­mának nem, legfeljebb szappanoperának ne­vezhető történéssorozat különösen hardcore, még a politikával napi szinten foglalkozók gyomrát is megülő epizódja volt, amikor Pavol Frešo még létező köre arra szólította fel Ľudovít Kaníkot, hogy ne verje szét a pártot. Tetszenek érteni? Azt, amelyiknek a parlamenti frakciója két főre apadt, és a kérdés már tényleg csak az, ki oltsa le a villanyt. Az országot a „sötét lyukból” ki­rángató, és a nagy ellátórendszerek legalább részleges re­formjával elévülhetetlen érdemeket szerző párt dicstelen vé­ge azonban általános tanulságokat is tartogat a politikai osz­tályszámára. Az SDKÚ Mikuláš Dzurinda pártja volt. Az 1998-as Mečiar- váltást (azért e kifejezés, mert az a választás több volt, mint standard kormányváltás) követően az ötpárti, csak formáli­san párttá alakult SDKkereszténydemokrata szóvivője, ké­sőbbi elnöke észrevette, hogy nem olyan lovon ül, amilyenen szeretne, ezért 2000-ben megtagadta a visszatérést anyapárt­jába, a legtöbb jobbos kispárt gogoli köpönyegét jelentő KDH- ba, és saját pártot alapított. A többit tudjuk. A pártot Dzurinda vitte sikerre, és a harmadik, általuk vezetett kormány sikertelenségének egyik oka éppen a párton belüli hatalmi feszültségvolt. Kérdéses, elnökként Iveta Radičová vagy éppen Lucia Žitňanská mennyire tudta volna konszoli­dálni a pártot, és ennek a kérdésnek inkább csak akadémiai jellege van, lévén, hogy már egyikük sem tagja az SDKÚ-nak. Ám valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt vé­lelmezzük, Pavol Frešo sikertelenségében saját alkalmatlan­sága mellett legalább ugyanannyit nyomott a latban az, hogy az SDKÚ Mikuláš Dzurinda pártja volt. E hazában, a politikai színtéren még nem tudott kialakulni a vezetőváltás kultúrája. Talán nem volt elég hozzá ez a 25 év. Amikor2005-ben David Cameron átvette a Konzervatív Párt irányítását Michael Ho- wardtól, a párt nem szakadt szanaszét, azóta is éli világát. Amikor 2000-ben egy keletnémet nő lett Wolfgang Schäuble után a Kereszténydemokrata Unió elnöke, a pártból nem lett romkocsma, Angela Merkel a legbefolyásosabb nő a világon, és a Forbes szerint az 5. legnagyobb hatalmú ember. Nálunk ezt még tanulni kell. Ez alól az egyedüli kivétel a KDH, amelynek, amíg lesznek fa­lusi, templombajáró emberek, mindig lesz 8 százaléka, akkor is, ha egy macska lesz az elnöke, amelynek a hátára ráírták, hogy KDH. A többi pártot megreszkettette a vezetőváltás. A HZDS el is tűnt a süllyesztőben, a Ján Slota utáni SNS is követ­te volna, ha a Smer nem akarná másként. Vagy, hogy hazai térfélen maradjunk, az MKP is megszenvedte a vezetőváltást, s az azt követő turbulenciákat. Sikertelen vezetőváltási pró­bálkozás vezetett az SaS lehet, hogy végzetesnek bizonyuló szakadásához is. A parlamenti pártok közül szintén egyembe- res az Egyszerű Emberek. A bizarr konglomerátumot úgy tart­ja össze Igor Matovič személye, mint Amerika népeit az elnök. A Híd is bajban lenne Bugár Béla nélkül, a politikusok népsze­rűségi listáján egyedül szokta képviselnipártját. Egy vitaműsorban két politikai megmondóember arról vitat­kozott, van-e koronahercege a Smemek. Megegyezni nem tudtak, de tán’ nem is ez a lényeg, hanem az, hogy el tudja-e képzelni a választó a Smert Robert Fico nélkül, másképp kér­dezve: szavazna-e egy Fico nélküli Smerre? A válasz egyelőre inkább a nem, mint az igen irányába billen. Jelenleg úgy fest, megoldást erre a problémára leginkább csak a politikai kultúra fejlődével párhuzamos, politikusi és válasz­tói generációváltás jelenthet. Szóval ez sem holnap lesz. FIGYELŐ Menekültek tömegsírjai Több száz mianmari és bangladesi menekült holt­testét rejtő tömegsírokat ta­láltak Malajzia északi, Thai­földdel szomszédos tarto­mányában -jelentették a he­lyi lapok. A hatóságok ezen­kívül legalább tizenhét elha­gyott táborhelyet fedeztek fel, amelyeket embercsem­pészek használtak. A rend­őrség 30 tömegsírra bukkant két helyen, csak az egyik sír­ban közel száz holttest van. Egy tömegsírt a thaiföldi ol­dalon is találtak. Feltételez­hető, hogy a mianmari ro- hingja muzulmán kisebbség tagjai az áldozatok, akiket hazájukban a buddhisták ül­döznek. Feltehetően az em­bercsempészek - miután több ezer dollárt kaptak mindegyik kliensüktől -, tá­borokban tartották fogva őket még hetekig, további pénzeket kicsikarva tőlük. Eközben folyamatosan bán­talmazták, sokszor holtra verték őket. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents