Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-23 / 117. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 23. www.ujszo.com Liberland és az Enklávé Királyság tényleges visszhangja az lehet, hogy a területek hovatartozásának rendezésére ösztönzik az érintett országokat Van egy álmom: lesz egy államom... Terület, népesség, kormányzat, valamiféle kapcsolattartási képesség a nemzetközi közösséggel, illetve nemzetközi elfogadottság - nagyon egyszerűen így írhatnánk körül egy állam ismérveit. E kategóriák szerint a világnak megközelítőleg 200 szuverén állama van. Itt és most nem ezekről lesz szó, hanem azokról a - hol mikronemzeteknek, hol miniállamoknak, olykor pedig enklávéországoknak nevezett - alakulatokról, amelyeket a nemzetközi jog nem ismer el, de alapítóik/polgáraik szemében igenis valósak. Ezekből a „viccországokból” a különböző források szerint mintegy 400 létezik. Vít Jedlička (középen) Liberland zászlajával és az ország majdani polgáraival (Fotó: idnes.cz ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az elmúlt hetekben bejárta a világsajtót Vít Jedlička állam- alapításának híre. A cseh Szabad Polgárok Pártjának tagja április közepén a Szerbia és Horvátország között senkiföldjén (a magyar-szerb határtól mindössze 20 km-re), nagyjából 7 négyzetkilométeren kiáltotta ki a Liberland Szabad Köztársaságot, és rögtön elfoglalta az új ország elnöki székét is. Jedlička honfoglalása valahol egy libertárius politikai akció és egy médiahecc határmezsgyéjén mozog. Az alapító elnök egyfelől politikai célokat fogalmazott meg: olyan társadalmat ígér jövendő polgárainak, ahol a tisztességes emberek anélkül érvényesülhetnek, hogy az állam felesleges szabályokkal és adókkal keserítené meg az életüket. A program egyebek mellett az önkéntes adózás és a szabad kereskedelem lehetőségét kínálja az érdeklődőknek, akikből nincs hiány - a „Liberland-projekt” felfuttatása óta több százezren jelezték, hogy érdeklődnek az állampolgárság iránt. Másfelől, bár Jedlička belátható időn belül alkotmányt, kormányt, elektronikus fizetőeszközt, nemzetközi kapcsolatfelvételt ígér, több nyilatkozata is arra utal, hogy a tényleges országépítést maga sem veszi annyira komolyan. Lényegesebb, hogy fenn tudja tartani a média érdeklődését: „Médiademokráciában élünk: amit megír a Time vagy a Guardian, az úgy van. Ott sem kell lenni a helyszínen, már létezünk, csak ez számít.” Ragadós példa Liberland példája mindenesetre ragadósnak bizonyult: múlt héten újabb mikroállam született az egykori Jugoszlávia területén, ezúttal lengyel turisták egy csoportja kiáltott ki Enklávé Királyság néven független országot a szlovén-horvát határ között húzódó senkiföldjén. Pi- otr Wawrzynkiewicz és barátai Szlovéniában jártak, ott értesültek a Metlika település közelében fekvő, nagyjából 100 négyzetméteres földsáv létezéséről, amelyet egyik szomszédos ország sem tekint a magáénak. A lengyel államalapítók - cseh kollégájukhoz hasonlóan - egy rendkívül szabadelvű államot képzelnek el, amelyben „bőrszínétől, vallásától és nemzetiségétől függetlenül mindenki kifejtheti a véleményét, ingyen tanulhat és adómentesen dolgozhat”. A nemzetközi közösség Azok a szakértők, akik legalább egy válasz erejéig hajlandók komolyan venni a két új európai államalakulat kapcsán felvetődő kérdéseket, egybehangzóan állítják: ha az államiság bizonyos tényezői megvalósulni látszanak is Liberland és az Enklávé Királyság esetében, arra nincs esélyük, hogy a nemzetközi porondon is elfogadtassák magukat; az állam- alapítás legfeljebb annyi tényleges visszhangot kelthet, hogy a kérdéses területek hovatartozásának rendezésére ösztönzik az érintett országokat. Ami nem jelenti azt, hogy Liberland és az Enklávé Királyság légüres térbe kerül. Tagja lehet egy alternatív nemzetközi közösségnek, amelybe a bevezetőnkben említett mintegy 400 alakulat tartozik. Igazi terra incognita ez a terület, változatos kondíciókkal. A mikronemzetek között találunk olyanokat, amelyek, ha nem is államjogi értelemben, de tulajdonképpen saját területtel rendelkeznek. A függetlenség modelljei * ill. A legelterjedtebb modell az, hogy az államalapító saját telkén hozta létre saját birodalmát, kitűzve saját zászlaját - az Egyesült Államokban kifejezetten nagy hagyománya van az ilyen típusú „függetlenségnek”. Más miniországokat lakatlan, ill. lakhatatlan vidékek elméleti birtokbavételével kiáltottak ki. (Ilyen például a Nyugat-Antarktiszi Nagyhercegség, amely mára tulajdonképpen megszűnt, ám uralkodója, Travis McHenry kódfejtő és tengerészgyalogos veterán nem adta fel: az anyósától örökölt 470 ezer négyzetméteres, sivatagos kaliforniai földdarabon megalapította Cal- saharát, ahol I. Montague néven királyként uralkodik. Vannak „lakásállamok” is: Danny Wallace londoni otthonában alapította meg a Lovely Királyságot 2005-ben, pusztán azért, mert szeretett volna részt venni az Eurovíziós Dalfesztiválon. Az országalapító álma azonban nem teljesülhetett, mert az egyszemélyes monarchiának nem volt saját nemzeti televízióvagy rádióállomása. Ákadnak persze szép számmal olyan mikroállamok is, amelyek pusztán virtuális, online közösségként működnek. És ezzel el is jutottunk a népesség kérdéséhez: egyik-másik államprojektnek (vagy még inkább: álomprojektnek) milliós tábora van. Tömegek játsszák, hogy lehet jobb egy társadalom, (as, MTI, index) Rend vagy állam? Számos olyan terület van a világon, amely ugyan az államiság minden jelét mutatja, nemzetközi elismerése azonban várat magára. Akad azonban furcsa ellenpélda is: a máltai lovagrend egyik mai ága gyakorlatilag államként működik. A máltai lovagrendet - is- potályos lovagrendként - 1080 körül alapították Jeruzsálemben, hogy a szegény, beteg és sebesült keresztes lovagokat ápolja. Az iszlám szentföldi térhódítása után a rend előbb Rodosz szigetére, majd Máltára költözött, és tulajdonképpen saját államát igazgatta, a mindenkori nagymestert szuverén uralkodónak tekintették. A máltai lovagrendnek ma több ága, illetve szervezete létezik, ezek egyike az amerikai központú Jeru- zsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend, amely független nemzetközijogalany, független államnak tekinti magát, a világ 92 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatot, saját útlevelet bocsát ki. Hivatalos küldöttség képviseli az ÜNESCO-nál, az ENSZ Genfben székelő szervezeteinél és az Európa Tanácsnál. A rendnek világszerte mintegy 12 500 férfi- és női tagja van. Öt kontinensen öt nagyperjelség, három alperjelség, csaknem negyven nemzeti szövetség működik, (ú) Sealand Hercegség (Északitenger, Anglia partjaitól 10 kilométerre). Sealand a mikroállamok között is különleges helyzetben van: egy nemzetközi vizeken felállított, második világháborús katonai platformot foglalt el Paddy Roy Bates, a brit hadsereg veterán őrnagya, így az 1967-ben kikiáltott államra valóban csak a saját törvényei vonatkoznak. Bár Sealandet a nemzetközi közösség nem ismeri el, így politikai hatalma nincs, különleges elhelyezkedéséből gazdasági előnyt kovácsolt. Az alapító egyebek mellett kalóz rádióadót üzemeltetett a platformon, fia, Michael Bates - a jelenlegi uralkodó - pedig rengeteg szervert csábított az országba. 2006-ban egy elektromos hiba miatt tűz ütött ki Sealanden, a bevételek elapadtak, a család pedig megpróbálta eladni az országot. Az értékesítés nem jött össze, de a reklám bevált: Sealand és a dinasztia eseményeit - mint amilyen a saját „royal wedding” és a trónörökös születése - tömegek követik a közösségi oldalakon. Sealand valószínűleg az egyetlen mikroállam, amelynek a zászlója a Mount Everest csúcsán is ott lobog: 2013-ban az egyik állampolgáruk megmász- ta a hegyet. Molossia Köztársaság (USA, Nevada állam, Dayton közelében). Az állam eszmei gyökerei a 70-es évekig nyúlnak vissza: két kamaszfiú ekkor alapította meg első államát. Egyikük felnőtt, másikuk - Kevin Baugh - pedig 1999-ben a saját birtokán kikiáltotta Molossia Köztársaságot. Baugh azóta is lelkesen fejleszti birodalmát: újabb telkeket vásárolt, határállomást, postahivatalt, mini vasútrendszert épített. A 27 lakosú országnak van gyarmata a Vénuszon is. Molossia nagyon népszerű turistacélpont, a belépéshez útlevél kell. A szabályok szigorúak: tilos bevinni hagymát és spenótot, mert azt nem szeretik az ott élők. Baugh a nemzetközi mikronemzet-kö- zösségben is elismert figura, segített például megszervezni az első mikrolimpiát, ahol aranyérmet szerzett frizbiben. Mo- lossiát sok mikronemzet tartja követendő példának, egyesek Baugh-t egyenesen királyként tisztelik, mások viszont nem veszik ilyen komolyan: az amerikai tanárok szívesen használják Molossia honlapját arra, hogy bemutassák, milyen egy csaló weboldal. (Képünkön Molossia postahivatala, mellette az útjelző a baráti mikroállamok távolságát tünteti fel.) Conch Köztársaság (USA, Florida, Key West szélén). Az ország alapítása egy botrányosan hosszú forgalmi dugóhoz kötődik. 1982-ben az amerikai állam úgy próbálta megállítani a Florida Keysből az országba áramló drogkereskedelmet és az illegális bevándorlókat, hogy felállítottak egy határátkelőt a félsziget és az ország többi része között. Ettől azonban hatalmas dugók alakultak ki, és a turizmus is durván visszaesett. Florida Keys akkori polgármestere, Denis Wardlow mindent megpróbált, hogy megszüntesse az áldatlan állapotot, de senkit nem érdekeltek a panaszai. Amikor minden hivatalos lehetőséget kimerített, Wardlow úgy döntött, hogy Florida Keys függetlenedik az Egyesült Államoktól, sőt, hadat is üzen neki. A háború alig egy percig tartott, aztán Wardlow megadta magát, és egymilliárd dollár humanitárius segítséget kért a nemzetközi közösségtől. Az USA-t nem nagyon érdekelte a szimbolikus lázadás, a helyiek viszont lelkes kettős állampolgárok, és - főleg az idegenforgalmat támogatandó - ma is támogatják a Conch Köztársaság létezését. Április 23-án minden évben megünneplik a függetlenség napját.
