Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)

2015-05-23 / 117. szám, szombat

fVWW.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 23. Vélemény És háttér 7 Befolyásolja a választ, hogy a kérdésfeltevésnél milyen szavakat használunk A politikai korrektség védelme \ szlovákiai magyar köz­életben, talán magyaror­szági fertőzésként, újab­ban egyre nagyobb súllyal van jelen az ún. politikai korrektség (PC) elleni til­takozás, illetve a libera­lizmus démonizálása. RAVASZ ÁBEL Azért a magyarországi kika­csintás, mert ott kormányszintű propaganda sulykolja, hogy az (erősnek, sőt monopolhelyzetű­nek lefestett) liberális média le­hetetlenné teszi bizonyos kérdé­sek korrekt, egyenes átbeszélé- sét, és hogy ezzel a liberalizmus tulajdonképpen fő társadalmi problémáink egyik előállítója, vagy akár fenntartója. Ilyen ér­vek hangoztak el a bevándorlás­sal és még inkább a halálbünte­téssel kapcsolatban. Nálunk a PC elleni harc első­sorban a kisebbségpolitikai, és azon belül is a romákkal kapcso­latos beszélgetésekben szokott napirendre kerülni, az újkon­zervatívok hazug nyelvpolitiká­val, az igazság elfojtásával vá­dolják a liberálisokat. Fordulat látszik a kilencvenes évekhez képest: akkor magabiztos liberá­lis értelmiségiek próbálták - ki baráti, ki oktatói, ki ellenséges módon - meggyökeresíteni a közéletben azt a nyugati tapasz­talatot, hogy egy kérdés feltevé­sénél a szavak megválasztása a válaszokat is befolyásolja. Ezért tartották (és tartjuk sokan ma is) fontosnak azt, hogy ne „cigá- nyozzunk”: „romázni” ugyanis nem lehet, ennek az igének nincs értelme, hiszen míg romát mon­dani csak szóhasználat, cigányt mondani egy csomó gondolatot és előítéletet terhel rá a beszél­getésre. Ma már persze ez sem igaz, hiszen a PC elleni támadá­sok okán a roma is terhelt szó lett, talán inkább egy másik irányból. A roma integrációval sokat foglalkozó szociológusként eh­hez két megjegyzésem van. Az első az, hogy az „igazság kimon­dása”, amit a PC ellen küzdők annyira fetisizálnak, elég labilis fogalom. Nem egy igazság van, az igazság, mint olyan, kontex­tusfüggő, persze bizonyos ob­jektív keretek között. A PC-kriti- kusok által kimondatott igazság („Mondjuk már ki! Cigány volt az elkövető!”) nem maga AZ igazság, hanem egy magának el­sőbbséget követelő értelmezés. Ráadásul a kimondás még nem megoldás, a legjobb esetben problémafelvetés, azt pedig PC- keretek között is meg lehet ten­ni, sőt, úgy talán közelebb jön­nek a konstruktív megoldások regiszterei. A második megjegyzésem pe­dig az, hogy bár sokan a Jobbik és Kotlebáék előretörését a kele­ti országrészekben pontosan a „szókimondásnak” tulajdonít­ják, ez a legjobb esetben is csak részlegesen fedi a valóságot. A szélsőjobbos erők valóban ki­mondanak olyan dolgokat, amit a standard pártok nem - de ezek általában szintén nem „iga- zabbak”, mint amit bárki más mond, maximum egy másik ér­telmezést domborít ki, általában egy egyszerűbbet, ahol világo­san látszik, ki a jó és ki a rossz, és ahol minden problémának egy oka, ezáltal egy megoldása van. De a szélsőjobb sikere nemcsak beszédstratégiám, hanem helyi jelenlétén, terepismeretén is múlik, s ennek a szókimondás­hoz csak kevés köze van. A poli­tika által cserben hagyott vidé­kek körbejárása, az intenzív he­lyi politizálás, az újszerű megol­dások komoly vonzerőt jelente­nek. Változatlanul azt gondolom: óvakodjunk a szókimondást pré­dikáló, „liberálisozó” váteszek- től, az egyszerű problémaleírá­saikkal, az ellenséget kijelölő stratégiáikkal. Nem az a baj, hogy a PC „gúzsba köti a nyel­vünket”: sokkal nagyobb prob­léma, ha az intolerancia fékezi cselekvési kedvünket. KOMMENTAR A vereség árnyékában NAGY IVÁN ZSOLT Vannak a magyar (és egyébként az összes) köz-, illetve politikai életnek olyan alapveté­sei, amelyek konkrét hátterét, kiindulópontját nehéz lenne megragadni, mégis mindenki készpénznek veszi, hogy igazak. Ezek egyike pedig feltétlenül az, hogy Orbán Viktor bor­zalmasan rosszul viseli, ha veszít. Hogy mi­kortól eredeztetik a felismerést, tényleg nem lehet meg­mondani, egyszer csak lett. Egyszer csak ott volt a düh az ar­cán, amikor még a rendszerváltás előtt nem akart velük tár­gyalni a rendszer, ott volt a kirohanása a Testnevelési Egye­tem előtt, amikor már a 2002-es választás első fordulójában elcsapták kormányát, ott volt a tajtékzás, amikor 2006-ban képtelen volt legyőzni Gyurcsány MSZP-jét, és végül itt van az, amit most tesz. Orbán Viktor és a Fidesz ugyanis tavaly november óta csak veszít. Hogy nem nyertek időközi választást Újpesten, még belefért: sosem volt az ő körzetük. De elment Veszprém (és vele a kétharmad), majd Tapolca is, és időközben a civilek nyomására el kellett engedni az intemetadót, az EU hüm- mögésére pedig el kellett ismerni a vereséget emblematikus szabadságharcokban. De legyen most a kiindulópont Tapolca, ahol ráadásul a Job­bikjelöltje verte a Fideszét, s mindenki azt a következtetést vontaié Orbán bevándorlóellenes, illetve halálbüntetés-pár­ti nyilatkozataiból, hogy a radikális párt híveit akarja elcsábí­tani, ezért ámokfut. Pedig nem, Orbán Viktor itt és most nem a jobbikosoknakjátszik, végképp nem az ő kottájukból. Ez egyszerűen az az Orbán, aki tombol, mert veszít, ilyenkor pedig nincs fék, nincs kontroll. Mondják róla egyesek, hogy ekkor van elemében, ilyenkor nyújtja a legjobbat. De ez leg­feljebb múlt időben igaz. 1994 után alkotott: megosztó, de győztes pártot épített. 2002 után elkerülte a teljes összeom­lást, 2006-tól pedig ismét, és még csak utána jött az igazi di­adalmenet. Most azonban más a helyzet. Orbán most kapá­lózik, megkapaszkodni próbál, közben dühöng, leszámolni akar. Nemcsak az van ellene, aki keresztbe tesz neki, hanem az is, aki nem tapsol elég hangosan: az értetlenkedés vétek, a vita már árulás. És úgy hírlik, már saját legszűkebb körében sem érzi magát biztonságban. Orbán Viktor bajban van. Nem a kormányzása van veszély­be, hanem a jövője. Mondjuk, a 2018 utáni jövője. Vagy a ki­csit korábban kezdődő. A veszély pedig nem az MSZP-től, vagy más párttól jön, hanem a Fideszből. A párt el van hanyagolva, most a rutin és a félelem tartja össze, és könnyen előállhat valaki, aki elkezdi maga mellé vonzani azokat, akik most csak frusztráltam de szájukat összeszorítva figyelnek. Egy fideszes Gyurcsány, olyan, mint az egykori MSZP-s, aki a megyei vezetőket összefogva 2006-ban egyszerűen lenyúlta a megbénult szocialista pár­tot. Ez fenyegeti Orbán Viktort. Ha nem jön üyen ember, vagy nem sikerül neki, Orbán megúszta. Itthon. A világ sze­mében meg marad egyfajta EU-konform Lukasenkónak, akit annyira nem szeretnek, ám tudomásul veszik, hogy van. A hatalmát pedig nem tőlük kapja, és neki ez a fontos. A szerző magyarországi publicista JEGYZET Tanmese a boldogságról JUHÁSZ KATALIN Egy szívemhez közel álló olva­só kívánságát teljesítem most, aki arra kért, hogy a „rossz hírek vé­leményezése” mellett néha szép és tanulságos története­ket is meséljek ezeken hasá­bokon. Nos, az ő kedvéért kö­vetkezzék egy mese, amely­nek tanulságát nem nehéz le­vonni. Egy túlterhelt amerikai üzlet­ember orvosai tanácsára nya­ralni ment egy mexikói ten­gerparti faluba. Az első regge­len, miután egy céges telefon- hívás után már nem tudott visszaaludni, kisétált a partra, hogy kiszellőztesse a fejét. Egy csónak állt a dokkban, a halász kosarában néhány tonhal verdesett. Az amerikai megdicsérte a szép fogást, és megkérdezte a halásztól, mennyi idő alatt fogta ki a ha­lakat. Alig egy óra alatt, vála­szolta a mexikói, meglepően jó angolsággal.- Miért nem marad kint to­vább, hogy több halat fogjon?- kérdezte az üzletember.- Ennyi elég ahhoz, hogy el­tartsam a családomat - felelte a halász.- És mivel tölti a nap további részét? A mexikói elmosolyodott.- Játszom a gyerekeimmel, sziesztázok a feleségemmel, este pedig a kocsmában bo- rozgatok és gitározok a bará­taimmal. Boldog és teljes éle­tet élek, senor. Az amerikai nevetett és kihúz­ta magát.- Uram, én a Harvardon dip­lomáztam közgazdaságtan­ból, és segíthetek önnek. Több időt kellene töltenie halászat­tal, és a haszonból vehetne egy nagyobb hajót, aztán a meg­növekedett zsákmányból to­vábbi hajókat. Végül egy egész halászhajóflotta tulajdonosa lenne. Ha nem viszonteladó­nak adná el a fogást, hanem közvetlenül a fogyasztóknak, előbb-utóbb megnyithatná a saját konzervgyárát, ahol ön ellenőrizné a feldolgozást és a forgalmazást. Persze felköl­tözne ebből a kis faluból Me­xikóvárosba, aztán Los Ange­lesbe, ahol megfelelő me­nedzsmenttel működtethetné terjeszkedő vállalkozását.- De senor, mennyi időbe tel­ne ez az egész? - kérdezte a halász.- Tizenöt-húsz évbe.- És azután mi lenne? Az amerikai elnevette magát, és azt mondta: - Most jön a ja­va. A megfelelő időben belép­ne a tőzsdére, eladná a válla­lata részvényeit és dúsgazdag lehetne. Milliókat keresne. -Milliókat, senor? És aztán? -Azután nyugdíjba menne, és egy kis tengerparti halászfa­luba költözne, ahol sokáig aludna, halászna egy kicsit, játszana az unokáival, sziesz- tázna a feleségével, esténként pedig a kocsmában borozgat- na és gitározna a barátaival... FIGYELŐ Újabb csecsen gyanúsított Új gyanúsított után nyo­moznak a hatóságok Borisz Nyemcov ellenzéki politikus meggyilkolása ügyében - írta a Kommerszant orosz napi­lap. Ruszlan Muhagyinovot keresik, aki a Nyemcov meg­ölésével gyanúsítottak vallo­mása szerint 25 millió rubelt (mintegy 46 ezer euró) ígért nekik a politikus meggyilko­lásáért. Borisz Nyemcovot, Vlagyimir Putyin orosz elnök kemény bírálóját február 28-án ölték meg Moszkvában, a nyomozás során öt csecsen férfit tartóztattak le. A fő gya­núsított Zaúr Dadajev, volt belügyi tiszt. A Kommerszant emlékeztet, hogy Dadajev el­ső vallomásában - amelyet később visszavont - azt mond­ta, egy Ruszik nevű férfi adott neki egy orosz gyártmányú ZAZ Chance gépkocsit, egy pisztolyt, és lőszert, és ő ígérte meg a 25 millió rubeles „vérdíjat”, ha Dadajev megöli „a Mohamed próféta karika­túrák közlését támogató Nyemcovot”. Egy másik gya­núsított, Tamerlan Eszkerha- nov vallomása alapján a nyo­mozók előbb Ruszlan Gere- mejevet, a belügyi csapatok őrnagyát kezdték keresni. A férfi, aki egy befolyásos cse­csen család tagja, eltűnt, állí­tólag az Egyesült Arab Emirá­tusokba utazott. A gyilkosság újabb feltételezett megrende­lőjét Ruszlan Muhagyinovot sem találták eddig a nyomo­zók. A lap arról is írt, hogy a gyilkossági csoport élére új embert neveztekki. (MTI) Menekültpolitika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents