Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-02 / 100. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 201 5. MÁJUS 2. Vélemény És háttér 5 Az erős radikális párt jelenléte élezi a konfliktusokat, de legalább tudni, hogy ki kicsoda Radikális választások Magyarországon és Szlovákiában párhuzamosan zajlik a fősodorbeli politika és a politikai jobbszél közötti újrarendeződés. RAVASZ ÁBEL Érdekes egymás mellett látni a két folyamatot, mivel közösen mutatnak rá a politikai tér folyamatosan változó természetére a közép-európaiakhoz hasonló politikai rendszerekben. Magyarországon a szélső- jobboldal zömét ma a Jobbik párt tudja maga mögött, az eddigi kísérletek a Jobbiktól jobbra álló erők mobilizálására eddig nem rendelkeznek komolyabb támogatottsággal. A Fidesz gyengülő gravitációs ereje miatt azonban a Jobbik vezetősége azt a stratégiai döntést hozta, hogy elindul „befelé”, a közép irányába, látványosan távolítja magától saját, a jobbközép szavazók számára leginkább zavaró elemeit, konszolidál. Ezzel viszont pontosan a saját jobbszélén nyit teret egy új erőnek: egyelőre a nála is radikálisabb kihívói (pl. Magyar Hajnal) nem tudtak komolyabb Jobbik-ellenes mobilizációt végrehajtani, de minden további lépés nekik ad erőt. Szlovákiában hagyományosan a balos néppártok próbálják magukhoz vonzani a jobbszél szavazóit - részben bemutatva a jobb/bal kategóriák értelmezési problémáit is -, és ez a Smemek 2006 után nagyon hatékonyan sikerült is, saját zászlaja alá hozva az SNS korábbi szavazói bázisának zömét. Az elmúlt egy év története azonban arra utal, hogy a Smer most nem akarja (vagy nem tudja) megtartani ezeket a szavazókat, és az SNS folyamatosan emelkedik, akár valahol 6 százalék környékén is járhat. Ez azt jelenti, hogy a szlovákiai politikai rendszerbe 2016-ban parlamenti szinten térhet visz- sza az önálló és intézményesült szélsőjobb. Érdemes még egy harmadik esetre is kitérni röviden: Besztercebánya megye azt mutatja, mi történik akkor, ha egy szélsőséges erő konszolidáció nélkül kerül hatalomra: Kotleba teljesen alkalmatlan arra, hogy elvezessen egy megyét, így aztán diszkreditálja magát és formációját, erőt veszít. De ez egyébként egy tágabb tendencia része: Európa-szerte, ha radikális erők jutottak kormányra, általában gyorsan kiderült kormányzóképtelenségük, jól csengő, de mérgezett ígéreteik tarthatatlansága. A fenti párhuzamos esetek a szélsőjobboldali szavazókért folytatott politikai harc dinamikáját szemléltetik. Két szélső pozíció van: radikalizmus, amely a lehető legagresszívebb retorikával próbálja felhívni magára a figyelmet, és a konszolidáció, amely hidakat épít radikálisok és centristák közé. A domináns szélsőjobbos párt azonban ebből egy időpontban csak egyet képes felvenni. Ha a szélre húz, egy néppárt megpróbálhatja lereszelni a kevésbé elszánt szavazóit. Ha középre húz, a szélsőségesei kereshetnek új szerveződést maguknak. A politikai rendszer stabilitásának szempontjából jobb az a pozíció, amikor egy néppárt integrálja a szélsőjobbos szavazók zömét. Azonban ez azzal jár, hogy annak a néppártnak a politikáját áthatja, mérgezi a szélsőjobbos gondolkodás, és ez túl nagy ár lehet. Az erős radikális párt jelenléte élezi a konfliktusokat, de legalább tisztábbá teszi a képet, hogy ki kicsoda. JEGYZET Apunk mint biznisz JUHÁSZ KATALIN ember bámul szigorúan ajárókelőkre. Afel- irat szerint odabent olyan tarajt varázsolnak az ember fejére, amelyet a hétköznapokon néhány gyors mozdulattal az észrevehetetlenségig vissza lehet fésülni diszkrét nagyvárosi frizurává. Az értékesítési menedzserek, hivatalnokok, jogászok és adóellenőrök a hétvégeken kedvükre pogóz- hatnak, lázadhatnak, hétfő reggelre pedig árulkodó nyomok nélkül visszaváltozhatnak kifogástalan polgárrá. Hitetlenkedve nézem a fotót, odabent pedig kérdezősködni kezdek. Ä kedves, csicsergő fodrásznők szerint sokan élnek ezzel a lehetőséggel, többnyire jól szituált, közép- osztálybeli fiatalok. A csaknem harminc éves optimista szlogen (Punk's Not Dead) ellenére világos számomra, hogy a punk mint kulturális és társadalmi mozgalom, underground jelenség és zenei lázadási forma, régóta halott. Sajnos már a nyolcvanas évek első felében kimúlt, hiába tartják mindmáig lélegeztetőgépen. Akik például annak idején David Beckham hatására nyírattak tarajt a fejük tetejére, egyáltalán nem lógtak ki a konzumtársada- lomból, sőt, inkább trendinek számítottak. Manapság pedig már a gimnáziumi tanárok sem csinálnak ügyet egy-egy merészebb hajviseletből. A kakastaréjjal tulajdonképpen ugyanaz történt, mint annak idején a farmerrel, a szegecses bőrdzsekivel, a tetoválással, a piercinggel és megannyi más polgárpukkasztónak szánt, divattá degradálódott külsőséggel. Ha a fogyasztói társadalom szembetalálj a magát valami újjal, először megijed tőle, aztán nevetségessé teszi, végül mindent elkövet, hogy megszelídítse és beolvassza, így lesz az undergroundból mainstream, a lázadásból biznisz. A hetvenes évekvégének punkjai tulajdonképpen pont az ellen lázadtak a bizarr frizurájukkal, amit a mai tarajosok képviselnek. Polgárpukkasztó jelvényeket, szegecses tornacipőket és biztosítótűkkel ékesített dzsekiket már a plázák- ban, sőt jobb kínai piacokon is kapni. A műfaj jelenlegi zenei idoljairól pedig inkább ne is beszéljünk, mert már a kilencvenes években olyan sztárcsapatok számítottak punkoknak, mint a Green Day, az Offspring vagy a Blink-182. Mostanra pedig teljesen elüzletiesedett a könnyűzene, benne a punk is, amely némi popzené vei keverve jó sok pénzt hoz az ügyes producereknek. A fent említett belvárosi fodrászatban 25 eurónál kezdődik egy frizura, ami jobbára sima utánnyírást jelent, az én fejemen legalábbis nem csináltak forradalmat ennyiért. Valószínűleg vissza is pártolok a lakótelepi „kis piszkosba”, az antik hajszárítók, csíkos törülközők és tenyeres-talpas fodrásznők közé. Ki tudja, hátha épp ott ring az új forradalom bölcsője! KOMMENTAR Akasszátok fel a kliséket SZOMBATHY PÁL A hatalom tanácstalanságát jelzi Magyarországon, hogy a kormánypolitika a bevándorló/menekült rettegő slágere után a legősibb klisék egyikének cirkuszporondra hajításával próbálkozik: a halálbüntetés szavazatszerző erejével, hátha. A halálbüntetés visszaállításának megpendí- tésével elbizonytalanodott, elbitangolt választókat csábítana vissza az egy a tábor miniszterelnöke. Mintha az akasztás lehetne a Jobbik népszerű rendszertagadó radikalizmusának ellenszere. Pedig halálbüntetés helyett egyszerűen börtönbüntetést kellene ígérni: a korrupciós portasöprögetés ezerszer erősebb érv lenne a régi csibész Fidesz mellett. Csak hát akkor a saját bizalmasok között is példát kellene statuálni egy konszolidációs politika jegyében. Esély erre? Csak akkor, ha tényleg nem lesz már más kerülőút, a bajnak 24. órájában. A végső kétségbeesésen kívül más aligha hozhat különböző társadalmi csoportoknak tett nagyvonalú kiegyezési ajánlatokat. Amíg nem lesz orkán a vereség szeléből, addig marad a dacos magyar macsó mentalitása, aki nem lép túl e mai faluvégi kurta kocsmán. Ilyen a természete ugyanis; ha igaza van, ha nem. (Szerintem egyébként gyakran van igaza, de ez nem jelenti azt, hogy mindig; sőt, igen gyakran nincs: halálbüntetés-ügyben sincs. Ez itt és most vegytiszta cinizmus vagy egy társadalmi visszatartó erejét sem bizonyított ösztönös szemet szemért harag. Melyik a rosszabb verzió felelős kultúrember vezetőktől?) A halálbüntetés témája ráadásul vissza is üthet, hiszen az európai szervezetekben egyszerűen nem lehetséges a bevezetése, így az egész csupán színház, ami a felháborodások és érzelmek felkorbácsolása mellett legfeljebb arra jó, hogy töréseket mutasson meg a kormányzó erőkön belül. Keresztény politikus ugyanis nem támogathatja az élet misztériuma miatt. így viszont hamar kiderül, hol választóvonal a kérdés, melyik kormánypárti csúcsvezető van a (szó rosszabbik értelmében) radikális-populista oldalon, s melyik marad a konzervatív-keresztény alapoknál. így még bumeráng is lehet a V2-nek hitt újabb csodafegyverből. Úgyhogy ezt a kereskedelmi bulvárműsorok telefonos szavazásaira emlékeztető konzultációs tematikát politikai önérdekből is hanyagolni kéne. Hogy kormányzati stratégáknak fülbemászóan sportosra fordítsam: most nem a futball hamisan ígérgető handabandázására lesz szükség kormányoldalon, hanem a felfelé kapaszkodó magyar jégko- rongozók alázatára, szerénységére, közösségi erejére és kemény munkájára a hétköznapokban. Úgyhogy én azt mondom, ne a mégoly elvetemült gyilkosokat, ne is a királyokat akasszátok fel, hanem a kliséket, amelyekkel az elvesztett bizalomért szükséges aprólékos küzdést akarják helyettesíteni egyes öntelt és lusta mindentudók. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Most a halálsor van soron Orbán Viktor magyar miniszterelnök a halálbüntetés napirenden tartásáról szóló kijelentésével foglalkoztak az európai lapok. A Corriere della Sera olasz napilap vezércikke „Európától régóta várt politikai jelzésnek, a méltóság felébredésének” nevezte Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök Orbán Viktorhoz intézett figyelmeztetését, aki nyilván most is az eddig megszokott európai tétlenségben bízott. A Le Monde francia lap kiemelte, az EU szellemisége tiltja a halálbüntetést, Orbán pedig átveszi a Jobbik témáit. A bevándorlásról kezdeményezett nemzeti konzultáció miatt „több európai képviselő a torkát köszörülte, a halál- büntetés felvetése viszont üvöltésre készteti őket”. Az Európai Néppárt, amelybe a Fidesz tartozik, közölte, a halálbüntetés nem lehet válasz. A Frankfurter Allgemeine Zeitung német lap is kiemelte, hogy a Jobbik a Fidesz legerősebb kihívójává fejlődött, ezért Orbán témákat vesz kölcsön a szélsőjobbtól. Az osztrák Die Presse szerint is belpolitikai okai vannak, hogy Orbán az alapértékeket vonja kétségbe és provokálja európai partnereit. A lap szerint az Európai Néppártnak ki kellene zárnia Orbánt, aki a halál- büntetéssel kokettál. Szabad- e rendszeresen, következmények nélkül megkérdőjelezni az európai közösség értékeit? - teszi fel a kérdést a lap. Orbán szakítópróba elé állítja Európa kereszténydemokratáit, már az unió alapértékeiről van szó - írta a Kurier. A Der Standard szerint Orbán flörtöl a halálbüntetéssel, ez a klasszikus populista téma mindig jó a korrupciós botrányok és elvesztett időközi választások ellenében. (MTI)- Jól van, Pistike, a közlekedési miniszter is így számolta ki.
