Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-19 / 113. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 19. Vélemény és háttér 7 A szlovák nyelv helytelen használatának joga azoknak jár, akiknek a szlovák az anyanyelvűk A rossz nyelvtudás dicsérete Kevés téma van annyira a szem előtt manapság szlovákiai magyar viszonylatban, mint a kisiskolák sorsa és az oktatás minősége. TOKÁR GÉZA A minőség kapcsán pedig az egyik legélénkebben boncolgatott kérdés, hogy mennyire képesek a magyar iskolákba járó diákok megtanulni szlovákul. Nos, nagyon-nagyon vegyes az összkép, de ha a közbeszéd a következő években is a nem kielégítő szlováknyelv-tanítást fogja kapcsolni a magyar iskolákhoz, az az intézmények jövőjére nézve ártalmasabb lesz, mint három oktatási reform. Magát az alapfelvetést - a magyar iskolákban képtelenek jól tanítani a szlovákot - mintha a saját közegünk is egyöntetűen elfogadta volna. Holott az, hogy mit értünk jó nyelvtudás alatt, legalábbis vitatható. Mindenki mást gondol arról, mi a kívánatos állapot. Ha valakitől szlovákul kérnek útbaigazítást az utcán és nem képes két érthető mondatot összerakni, az egyértelműen problémát jelez. Viszont ha egy szlovákiai magyar nem képes részletesen leírni, hogy milyen csővezetéket kellene kicserélni a fürdőszobájában, ugyanakkor ismeri az üzleti szakzsargont, akkor az illető lehet egy teljesen kielégítő nyelvtudással rendelkező könyvelő, vagy egy kevésbé rátermett, esetleg csak magyar kuncsaftokra vadászó vízvezeték-szerelő. A szlovák és a magyar közeg sem képes reálisan meghatározni, mi számít elfogadható szlováknyelv-tudásnak. Míg a tájékozatlan, sokszor egyenesen rosszindulatú többségi közeg gyakran már az igen-tessé- ket is a hiányos szlováktudás jeleként értékeli, a magyarok gyakran belső gátakkal és félelmekkel küszködnek, szoronganak és félnek megszólalni az akcentusuk, vagy a rossz ragozás, valamint az ebből következő nyilvános megszégye- nüléstől való félelem miatt. Mindenki átesik ezen az állapoton, a sorok szerzője először az egyetemi években érezte ezt a traumát, és majd’ minden hivatalos megszólalása előtt megküzd vele. Mások könnyebben túllépnek rajta, egyesek pedig soha nem is próbálkoznak - inkább megpróbálnak érvényesülni Magyarországon. Valami alapjában véve siklott félre a szlovákiai társadalomban. Miközben senki nem lát kivetnivalót abban, hogy Angliában valaki hiányos, vagy gyakran egyáltalán nem létező an- golnyelv-tudással igyekszik érvényesülni, idehaza más az alapállás. A Szlovákiában szlovákul elv értelmében egy magyarnak meglehetősen kevés a tere a tévesztésre .Arosszbeszéd luxusa és a helytelen nyelv- használat joga azoknak jár, akiknek a szlovák az anyanyelvűk. Esetleg védekezni tudnak azzal, hogy magyarul is legalább annyira rosszul beszélnek, mint a hivatalos nyelven, mert szlovák iskolába jártak. Amíg a magyar iskolákon a százszázalékos szlováknyelvtudás megtanítását kérjük számon, eleve vesztes játszmába hajszoljuk bele az intézményeket - azzal együtt, hogy az oktatás minőségén minden tekintetben javítani kellene. Az alapvető paneleket el lehet és el is kellene sajátítani a tanulás útján, de a környezetet és az életszagú helyzeteket az iskolák nem tudják és nem is akarhatják pótolni. A nyelvtanulásról folyó közbeszéd nem csak a szakmai problémákról szól - inkább egy általános értékválságról tanúskodik.- Háromismeretlenes egyenlettel állapítsátok meg, mekkora a valószínűsége a Számvevőszék elnöke megválasztásának, miközben a politikai akarat nagyobb vagy egyenlő, mint -30 százalék. (Peter Gossányi rajza) LÖVÉSZÁROK Kinek jó külön utakon? Megbukott egy kezdeményezés. Csalódottságomat fokozza, hogy jómagam is ott bábáskodtam az elindításánál. Elkeseredésemet hatványozza, hogy egy hasonló próbálkozásom két esztendővel ezelőtt sikerrel járt: a kisiskolák ügyében a pártok, valamint a civil szervezetek egységes fellépése láttán még az utcára is kivonult néhány száz ember. Most dugába dőlt egy elképzelés, füstbe ment egy terv. De bárcsak ennyi történt volna... Persze önmagában még nem tragédia, hogy az együttműködés szándékát tartalmazó nyilatkozatban a hét aláírásnak kipontozott hely egyike üresen maradt. Pontosabban fogalmazva, nem ez a tragédia. Ugyanis hat szervezet, köztük a szakma és a szülők képviselete, egyetértett a közös kiállás gondolatával. Kezdődhet tehát az érdemi munka. A hiányzó aláírásnak viszont rossz üzenete van. Nem kevésbé az indoklásának. „Indul a kampány. Miért kellene a másikat bármiről is informálni? Miért kellene egyeztetni?” - jelentette ki a vegyes párt parlamenti képviselője, az oktatási bizottságtagja. Beleborzongok ebbe a politikai szűklátókörűségbe, a bárgyú szakmai féltékenységbe, az ötlet- és pozícióféltésbe. Érthetetlen számomra, ha egy parlamenti szubjektum attól tart, nehogy valaki ellopja, kisajátítsa, netán köztulajdonná tegye a párt magvas gondolatait, amelyeket egyértelműen csak szavazatszerzés céljával ötlöttek ki. Bár jómagam is egy párt országos alelnöke vagyok (ergo: politikus), ebben a kérdésben a mai napig gyakorló pedagógusként, szülőként és a magyar közösség tagjaként próbáltam fellépni. Hiszen látom a gondokat, érzékelem a nehézségeket, ha úgy tetszik, saját bőrömön tapasztalom, milyen veszélyek fenyegetik a közoktatást, s rajta keresztül egész közösségünket. A Most-Híd képviselői sajnos nem vették észre, hogy ezúttal nem az MKP-val kellene egyeztetniük, hanem hat szervezettel KÖZÖSEN. így marad nekik a különutas politika, maradnak a sebtében összehívott látszat- tárgyalások, a formális sajtónyilatkozatok, hogy fenntartsák az érzést, ők mindent megtesznek. Természetesen tisztában vagyunk a helyzeti előnyükkel. Mivel ők vannak jelenleg a parlamentben, nekik áll módjukban törvénymódosításokat beterjeszteni, ők tudják a kormánytagokat interpellálni. Az együttműködés, az egyeztetés és a közös fellépés viszont mérhetetlenül fontos lett volna. Iskoláink ügyében nem járhatunk külön ösvényeken. Ez egy olyan játszma az államhatalommal szemben, amelyet közösségünknek egy emberként kell megvívnia. A végén ugyanis vagy mindenki nyer, vagy mindenki veszít. Aki ezt nem érzékeli, álljon félre, fújjon takaródét. Addig, amíg nem késő, és nem okoz jelentősebb károkat. A. Szabó László, az MKP oktatási és kulturális alelnöke KOMMENTAR Az óra ketyeg NAGY ANDRÁS Pár napja jelentek meg az első olyan közvélemény-kutatások, amelyekben elvileg már meg kellene jelennie a Váhostav-botrány hatásainak is. Némi csökkenés már észlelhető a Smemél, mégsem egyértelmű, hogy ez minek tudható be. Egy rendes országban egy egész kormányt képes volna elsodorni ilyen ügy, nálunk legfeljebb pár százaléknyi csökkenést jelent a kormánypárt számára. Mivel a közvélemény-kutatások háttérinformációi egyelőre nem nyilvánosak, az is simán lehet, hogy a Smer szavazók egy része egyszerűen az SNS-hez vándorolt, hiszen évekkel korábban onnan érkeztek. A standard SNS-szavazók már szégyellték Ján Slotát, most meg újra vállalható elnöke van a pártnak. Az, hogy az SNS-t a Smerhez közeli média éjjel-nappal tolja, azt jelzi, hogy Ficóék tudatosan építik fel maguknak a koalíciós partnert. Meggyőződésem, hogy a Smerben kikalkulálták, ha pár százalékot veszítenek is, de tulajdonképpen nyernek azzal, ha a távozó szavazóik egy olyan párthoz vándorolnak, amely valószínűleg feltétel nélkül hajlandó lesz koalíciót kötni. Szinte kizárt, hogy az SNS olyat merne kérni, ami kellemetlen lenne a Smemek, a kormányzás felelőssége pedig meg lesz osztva. Bár a friss adatok alapján a Smer és az SNS épp elmarad a többségtől, ne igyunk a medve bőrére, Fico ugye beígért még egy szociális csomagot. Ennél sokkal fontosabb, hogy legalább némileg stabilizálódjon a jobboldal, és pártjai eldöntsék, ki kivel, hogyan. A pártok támogatottsága fel-le mozog egy-egy százalékot, és az elmúlt pár hónapban egyik sem tudott új szavazókat szerezni. Márpedig ha ez nem sikerülni, képtelenek lesznek igazi alternatívát nyújtani a Smer-SNS tandemmel szemben. A Váhostav-botrány és a kormányfő elmúlt hetekben tett kijelentései után egyetlen ellenzéki párt sem vállalhatja vele a koalíciót, így nem sok alternatíva mutatkozik. Szlovákiában évekkel ezelőtt beállt a két széles szavazótábor, az átjárás nagyjából nulla, a választási eredmény gyakran egyszerűen azon dől el, hogy a jobboldal mennyire képes meggyőzni potenciális szavazóit arról, hogy kormányzásképes állapotban van. Az óra egyre hangosabban ketyeg, de előrelépést nem látni. Mindenki szervezi a maga kis koalícióját, de arra, hogy hogyan lesz ebből ötvenegy százalék, nincs válasz. A teljes széttöredezettség és az egy közös lista között kellene megtalálni az egészséges kompromisszumot, hét pártból választani azért némi túlzás. Lassan azt is ideje lenne eldönteni, hogy ki lehetne a jobboldal miniszterelnök-jelölt- . je Ficóval szemben, ha komolyan gondolják a jobboldali koalíciót. Andrej Kiska megmutatta, hogy egy év alatt is fel lehet építeni egy jelölt imázsát, csak profi csapat kell hozzá és nem szabad hibázni. Ha az egymással való vitázás helyett az ellenzéki pártok inkább ennek az embernek a megtalálására fordítanák az energiájuk egy részét, biztos, hogy ezt a szavazók is díjaznák. FIGYELŐ Magyarok az áldozatok Feltehetően nem nemzetiségi ellentétek miatt történt a hétvégén egy vajdasági lakodalomban a hatos gyilkosság. Bár az áldozatok mind vajdasági magyarok, a támadó pedig szerb származású, de felesége magyar volt, és a család magyarul beszélt. A vőlegény apja meggyilkolta a 25 éves menyasszonyt és annak szüleit, valamint volt feleségét. És annak szüleit. Zlatko Nikolics kriminológus a Danas szerb lapnak azt mondta, a tragédia hátterében a társadalom válsága áll. „Mit várhatunk, hiszen olyan országban élünk, amely tömeggyilkosokat rehabilitál. Ez a bűncselekmény egy társadalmi anomália terméke, a társadalmi értékek elsüllyedésének a terméke, amelynek nem látható a vége. A reménytelen emberek a leggyakrabban azokon élik ki a dühüket, akik a legközelebb állnak hozzájuk” - fogalmazott a kriminológus. Hozzátette, a hajnali órákban a rendőrség lefogta az örömapát, mert agresszívan viselkedett a lakodalomban, később azonban elengedték. A B92 televízióban egy családterapeuta is a társadalom felelősségéről beszélt. Szerinte az ilyen méretű családi erőszak soha nem hirtelen, előzmények nélkül történik, csak senki nem figyelt a jelekre. Szerinte a túlzott mértékű alkoholfogyasztás is közrejátszott, de a lavinát az indíthatta el, hogy az apa rájött, vereséget szenvedett, mert nem sikerült lebeszélnie a fiát az általa helytelenített házasságról. Hozzátette, a hatszoros gyilkosság nem hirtelen felindulásból történt, mert miután a férfi megölte volt felesége családtagjait, átment a másik faluba, hogy a menye szüleivel is végezzen, akik már hazamentek a lagziból. (MTI)
