Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)

2015-05-16 / 111. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 16. www.ujszo.com V. György és VI. György között jelentős a hasonlóság: másodszülöttek voltak, konzervatív nézeteket vallottak, végiguralkodtak egy-egy háborút Fejezetek a Windsorok családi albumából Két héttel ezelőtt megszü­letett Vilmos herceg és Katalin hercegné máso­dik gyermeke, aki a Char­lotte Elizabeth Diana ne­vet kapta. A kis hercegnő hivatalos megszólítása „Her Royal Highness Princess Charlotte of Cambridge” lesz. Nagyap­ja, apja és bátyja után ő a negyedik a brit trónutód­lási sorban. Játszunk el a gondolattal: ha majd Ő Királyi Fensége, Charlot­te, Cambridge hercegnője néhány év múlva fella­pozza a családi fotóal­bumot, mit tudhat meg koronás felmenőiről? BAKA L. PATRIK A Windsor-ház történetét egy rendelettel és a hozzá fűződő dátummal, 1917. július 17-ével is kezdhetnénk - lévén a ház napra pontosan ekkor alakult meg előbb mégis jöj­jön egy kis kitekintés. 1840-ben a Hannover-ház- ból származó, három évvel ko­rábban megkoronázott Viktó­ria királynőt feleségül vette unokatestvére, Albert szász- coburg-gothai herceg. Utódaik már a Szász-Coburg-Gothai- ház nevét viselték, s ilyenfor­mán új dinasztiaként jelentek meg a brit trónon. A kilenc gyermek közül szinte mind jó partit csinált Európában. Kap­csolatba kerültek a skandináv uralkodócsaládokkal, a spa­nyol, a görög, a román, a jugo­szláv, és német dinasztiával is. Az a II. Vilmos például, aki né­met császárként döntő szere­pet játszott az első világégés ki­robbantásában, Viktória ki­rálynő unokája volt. Viktória 63 évig tartó uralko­dása után fia VII. Eduárd (1841-1910) került a trónra. Regnálásának kezdetekor már hatvanéves volt, és nem örven­dett a legjobb egészségnek. Ha­talmas termetét a napi négy-öt, számos fogásból álló főétkezé­seknek köszönhette, korlátlan­nak tűnő dohányzása és alko­holfogyasztása pedig szintén rajta hagyta bélyegét az egész­ségén. A herceg igazi társasági ember volt, kedvelte a mulato­zást, a sportot és az utazást. Bu­dapesten is több alkalommal megfordult, baráti szálak fűzték a Festetics hercegi és Károlyi grófi családhoz, valamint Vám- béry Árminhoz, a világhírű ori­entalistához is. Eduárd a kor­szellemhez igazodva új társa­dalmi rétegeket enged udvará­ba: újgazdagokat, művészeket, külföldi hírességeket. Eduárd 1863-ban vette el Alexandra dán hercegnőt, akitől 1864-ben született meg első gyermeke. Miután Albert Viktor herceg 1892-ben elhunyt, öccse, György lépett előrébb a trón vá­rományosainak sorában. A néwáltoztató király V. György néven ő volt az első világháború kitörésekor regná­ló angol király, akinekjóformán csak német felmenői voltak (a felesége is német volt), és aki unokatestvérének, a német csá­szárnak volt kénytelen hadat üzenni. A lakosság egyébként is erősen németellenes hangulata 1917 márciusában döbbenettel párosult: a La Manche csatornát elsőként átrepülő és Londont bombázó német gépnek ugyan­is Gotha G.IV. volt a neve, amely teljesen egybecsengett a királyi ház nevével. Még az év májusá­ban H. G. Wells, világhírű angol sci-fi szerző közzétett egy cik­ket, Az uralkodók jövője (The Future of Monarchs) címmel, melyben azt boncolgatta, hogy a Szász-Coburg-Gotha-Han- nover családnak választania kellene a brit nép és európai ro­konsága között. V. György pedig határozott: a brit királyi család a haza iránti elkötelezettség jeleként nevet változtatott. A név kiválasztása azonban bajos feladat volt, hi­szen egy félresikerült döntés az egész világ előtt nevetségessé tehette volna a dinasztiát. A megoldást végül Lord Stam- fordham, a király magántitkára terjesztette elő: „Windsor-ház. Itt született 1312-ben a »wind- sorinak« is nevezett III. Edward, itt élt Egbert angolszász király (802-839), Hódító Vilmos épí­tette erődítménnyé, itt született a Magna Charta és alapította meg az itt született II. Edward a térdszalagrendet. A Kipling ál­tal »windsori özvegynek« neve­zett Viktória is a kastély parkjá­ban van eltemetve. így jött létre királyi proklamációval 1917. jú­lius 17-én a House of Windsor.” Utolsó aktus gyanánt a király megfosztotta a másik oldalon harcoló német rokonait a Nagy- Britanniához kötődő nemesi címeiktől. Egy kapcsolat, amely egy koronába került: Vili. Eduárd és Wallis Simpson esküvői képe A lemondott király király a társadalmi elit mester­kedésének áldozata lett, ugyan­is végig az alacsonyabb osztá­lyokkal rokonszenvezett, és nyitott volt a szociális változta­tásokra. A War of the Windsors című, lényegében összeeskü­vés-elméletekre alapozó kötet szerzőkvartettje még arra is kí­sérletet tett, hogy a királyt brit náciként ábrázolja. Mindenképpen említést ér­demel, hogy Eduárd - még trónörökösként - tulajdonkép­pen a Windsorok első média­sztárja volt. A herceg népsze­rűségéhez nagyban hozzájárult Dél-Afrikában tett látogatása, ahol a búrok nyelvén is szólt pár szót, továbbá jelentős figyelmet keltő esemény volt a Wales déli részén található Dowlais acél­gyárában tett vizitje is, ahol a munkások mellett foglal állást, és támogatásáról biztosította őket. A kibombázott király VI. György (1895-1952) bátyja lemondásának másnap­ján, 1937. december 11-én fog­lalta el a trónt. Ismét esemény­dús kor köszöntött Angliára, melynek a király - és egyre töb­bet szereplő kislányai (közülük pedig főként Erzsébet; immár trónörökös) - mellett a király­né, Elizabeth volt az egyik fő­szereplője. VI. György uralko­dása alatt végig feleségére tá­maszkodott. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, minthogy felvette őt a térdszalagrendbe - mely az ország legfontosabb, hagyo­mányosan férfiakat tömörítő lovagrendje -, és hogy meg­annyi hivatali ügyet is rábízott. Ha VI. György uralkodását kívánnánk megítélni, igencsak köztes értékelést kapnánk. Ez persze nem a királyt minősíti, hisz a korábbi korok és esemé­nyeik is csak szimbolikusan függtek a mindenkori angol uralkodótól, alkotmányos mo­narchiáról lévén szó. De hogy miért is kapna VI. Györgyregná- lása közepes értékelést? Egyfe­lől a király helytállása és önnön korlátain való felülemelkedése igen jó szimbóluma lehet az an­golok háborús sikerének, mint ahogy maga az uralkodó is jel­képe lett - legalábbis Nagy-Bri- tannia határain belül - a nácik felett aratott győzelemnek. Ezt a dicsőséget azonban nagyban megnyirbálják a háborút követő események, hisz India és Pa­kisztán 1947-es függetlenedé­sével bomlásnak indult a Brit Birodalom. V. György és VI. György között jelentős hasonlóságot fedezhe­tünk fel. Mindketten másodszü­löttek voltak, kezdetben az első­szülött árnyékában éltek, a hadi­tengerészetnél szolgáltak, a közügyek terén felszínes isme­reteik voltak, társadalmi és poli­tikai értelemben pedig szélsősé­gesen konzervatív nézeteket val­lottak. Kötelességtudó, család­jukhoz hű, egyenes jellemek, akik nem szívesen mutatkoztak a nagy nyilvánosság előtt, és egyaránt végiguralkodtak egy- egy világháborút. A második világháború évei­ben a király ugyancsak dereka­san szerepelt. Nem hagyta el Londont, és lányait is csupán el­rejtette - szemben az arisztok­raták vidékre küldött gyerekei­vel -, a brit titkosszolgálat ugyanis (okkal) tartott tőle, hogy a nácik tervei közt szere­pel az elrablásuk. ,J\ hercegnők sehova se mennek nélkülem, én sehova sem megyek a király nélkül, a király pedig sohasem hagyja el a hazáját!” - jelentette ki a királyné. A Buckingham-pa- lotát ért bombatalálat után az uralkodó és felesége már a nemzet szimbólumaként szere­peltek, hisz megélték ugyanazt, amit az alattvalóik. VI. György eleinte igen távol- ságtartóan viszonyul Chur- chillhez, az ugyanis korábban bátyjának volt nagy támogató­ja, a náci propaganda pedig már a király fülében is elültette a bo­garat, hogy a lemondott Eduárd - ha rossz szelek kerekednek - még visszatérhet. A háború azonban összekovácsolta Ang­lia királyát és miniszterelnökét. György uralkodásának talán csúcspontja volt, amikor a II. vi­lágháború lezárásakor, 1945. május 8-án, a VE-day (Victory Europe Day) alkalmával család­ja és Churchill társaságában nyolcszor kellett megjelennie a Buckingham-palota balkonján, körülzengve népe örömujjon­gásával. A király e napon közve­tített beszéde ugyancsak jelen­tős. VI. György - mielőtt bele­kezdett - felnézett feleségére. Elizabeth mosolygott. Aki látta A király beszéde című filmet, tudja, mekkora fegyvertény volt, hogy a szöveg hibátlanul hangzottéi. 1952. február 6-án VI. György álmában lehelte ki lel­két. Nagy-Britannia ismét vál­tozás előtt állt: egy huszonhat esztendős fiatal nő lépett a trón­jára. Sokakban kételyek merül­tek fel, az új uralkodó azonban mindnyájukat hamar elbűvölte. Ő volt Erzsébet, Nagy-Britannia királynője, második ezen a né­ven. Az ő históriája azonban még egy folyamatban lévő tör­ténet. VIII. Eduárd (1894-1972) különös alakja az angol történe­lemnek. Egyfajta üdvtelen üs­tökös, aki mindössze 325 napon át „viselte” a koronát, melyről saját akaratából mondott le. Amennyire közkedvelt volt, legalább annyira botrányhős is: kétszer elvált amerikai szerel­méért, Wallis Simpsonért le­mondott a koronáról. Az Edu­árd portréját megrajzoló törté­nészek persze jóval mélyebbre ástak, de vajon mi az igazság? Lényegében ahány szerző, annyi vélemény. Dániel Spoto olyan emberként ítélte meg a királyt, akinek semmi kedve sem volt az uralkodáshoz, és csak a megfelelő indokot várta, hogy kibújhasson a felelősség alól. Susan Williams szerint a VI. György és családja: Margit hercegnő, a királyné és a későbbi II. Erzsébet (1946) V. György, a dinasztiaalapító, aki a haza kedvéért lemondott a rokonságról (Képarchívum) V. György (1865-1936) uralkodása a „nagy háborút” tekintve kétségkívül sikeres időszaknak számít: a király, osztozott alattvalói szűkölkö- désében. Állandóan úton volt, sebesülteket, kórházakat, ha­diüzemeket látogatott, és az angol uralkodók közül utolsó­ként a frontra is kitekintett. A háború végeztével, amikor Eu- rópa-szerte császárságok, ki­rályságok és hercegségek hul­lottak a porba, addig V. György trónja szilárdabbnak tűnt, mint valaha. Az uralkodó - természetét te­kintve - atyjának szöges ellenté­te volt. Az Eduárd-kor egyértel­műen véget ért, az alattvalók a hirtelen szigort látva neovikto- riánus időszakról kezdtek be­szélni. Gyermekeinek nevelését igencsak szigorúra fogta; a Ro­yal Naval College-ban - mely a haditengerészet utánpótlását képző intézet - fiai rang nélkül tanultak, semmiféle kivételezés nem illette meg őket. Utódja a legidősebb fia lett.

Next

/
Thumbnails
Contents