Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-16 / 111. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2015. MÁJUS 16. ÚTINAPLÓ 17 Cölöpökön álló indián ház Venezuelai kaland F elejthetetlen 33 napot töltöttem el 2008 januárjában Dél-Ame- rika 9 országában, azóta is nagyon visszavágyom oda. Sokrétű az a világ, keverednek benne a kultúrák, a hangulatok, a színek és az ízek... mégis nagyon hiányoltam, hogy ebből a hihetedenül izgalmas kirándulásból kimaradt Venezuela. Azóta eltelt pár év, megismertem más országokat is, belekóstoltam Közép-Ameri- - ka hangulatába, megcsodálhattam a letűnt maja és azték civilizációk ránk maradt üzenetét, amit nem is biztos, hogy ért valaki. Közelebbről megismerkedtem a buddhizmussal és a hinduizmussal Ázsiában, de Venezuela motoszkált a fejemben, és hazai kényelem ide, hazai kényelem oda, megérett bennem az elhatározás, a kíváncsiság győzött. 2014. december 21-én egy 13 tagú csapattal el is indultam a 21 napos, kalandot ígérő útra. Ebből a csapatból hárman ismertük egymást, de egy ilyen úrnak, hála istennek, nagy az összekovácsoló ereje, és a három hét alatt barátságok születtek. A caracasi reptéren várt bennünket a szimpatikus, sok nyelven beszélő, nagy tudású turistavezetőnk és kezdődhetett a teljesen más kultúra ízlelgetése. Az első benyomás nagyon fontos, és gyorsan elő is jöttek az emlékek... az ember lánya elolvassa a kommenteket, hogy mennyire korrupt ez a világ, a család, a kollégák és a barátok csóválják a fejüket, amikor bejelentem úti célom, ijedten, féltőn jósolnak lelövést, elrablást, liliomtiprást. Lépésről lépésre ismertük meg a helyi valóságot. Vezetőnk első kérdése az volt, ki szeretne hivatalos helyen pénzt beváltani, és van-e, aki elfogadja a nem hivatalos megoldást. Természetesen mi, a törvénytisztelők és óvatosak a bankot emlegettük nagy egyetértésben, és adódott a logikus kérdés, van-e köztük különbség. Volt. Aznap a hivatalos árfolyam szerint 1 euróért 9 bolivárt adtak. A feketepiaci arány pedig 1:90-hez. A továbbiakban nem volt téma a pénzbeváltás módja. A vezető odaszólította a helyi szervezőt, aki telefonon kért baráti segítséget, majd odament a reptéri rendőrhöz, decensen kezet fogott vele csúsztatott „valamit” a kezébe, aztán ugyanilyen parolázás volt a taxissal, a buszvezetővel és a biztonsági őrrel. Amíg a buszban vártuk a hátizsákokkal megjelenő bankárjainkat, addig röviden ismertették velünk a politikai helyzetet, a napról napra romló közbiztonságot, és baráti ajánlás következett arról, hogy Caracas most nagyon veszélyes terep a nagyon máshogy festő gringóknak. Figyelmeztettek minket, hogy a legkorruptabbak a rendőrök, ne tőlük kérjünk segítA legszebb háttér, a tepuy, azaz a Roraima táblahegy és a világ legszebb teherhordója (A szerző felvételei) séget, ha bajba kerülnénk, leghamarabb ők fognak meglopni, vagy még veszettebb helyzetbe kerülhetünk. Már 5000 bolivárért képesek rendelésre embert ölni a rend őrei. Ezek után megszavaztuk, hogy nem kísértjük a sorsot, és a fővárost kihagyjuk. Úgyis a csodálatos venezuelai nemzeti parkok, a táblahegyek, a hatalmas erejű vízesések és az indián népcsoportok miatt vagyunk itt, nem fontos politikai forrongásba vagy más veszélyes helyzetbe keverednünk. Ez a politikai feszültség Chavez elnök halála után (2013 márciusában hunyt el) kezdett el még jobban erősödni. Már ottlétünkkor kezdték az emberek érezni a válságot az élelmezés terén is. Az autóbuszban megtörtént a pénzügyi tranzakció, három tiszteletkört tett a busz a reptér körül, hogy ne legyen feltűnő a dolog, és ne kövessen minket senki, elvégre a bolyongás az ellenség megtévesztésére szolgált. A hazai viszonyok ismerői nem ajánlották, hogy elhagyjuk a hotelt. Az első venezuelai este a vacsoránál (amit a nagyon ráérős pincérek egyáltalán nem hoztak ki, mert ők ráérnek) mosolyogva belerázkódtam (értsd: juj, de élveztem!) a hotel bárjában felszolgáló személyzet, a flörtölni imádó latinoférfiak játékába, ennek hála nagyon rugalmas árakat szabtak nekem. Szerencsém van, mert nagy darab alkatom nem zavarta őket, elég, ha más vagyok, mint a helyi lányok. Szőke! Es a mi kis csoportunkban sem akadt konkurensem, hál’ istennek. Egyedül voltam, aki előszeretettel használja a szőkítő hajfesték Illés árnyalatát. Gyönyörűnek láttak szőkeségemnek hála, körülugráltak - nem tolakodóan -, és az ízében, minőségében a kubaival vetekedő rum árának csak a 45 százalékát kérték el tőlem. Ha a mellettem ülő is ugyanazt kért, szemrebbenés nélkül más árat szabtak neki. Az én rumom 100 bolivárt ért, á többieké 230-at. Hiába, a jól választott hajfesték csodákra képes itt. Ez a kellemes élmény végigkísért az utamon, és csupa kellemes, udvarlós eset jut eszembe, sok-sok vacsorameghívássai és házassági ajánlattal. A nagydumás és ezerrel kacsingató, de nem tolakodó pasikat nem zavarja a korkülönbség sem. Volt 85 évesés nálam 23 évvel fiatalabb kérőm is. Venezuela a húsimádók országa. Nem tartják fontosnak, hogy esztétikailag is hasson az étel, elég, ha jó sok sült hús van a tányéron. Köretnek odatesznek egy kis sült krumplit, jukkát vagy banánt. Mivel nem használnak fűszereket, csak sózzák a húst, néha kértünk valami csípősét, és kaptunk is elég érdekeset. Nagy testű vöröshangyák sokasága volt olajba rakva, ami oly hatásosan csíp, hogy ha az ember szája szélére kerül, el is zsibbasztja. Én elégedett voltam a helyzettel, mert imádom a steaket, nekem megfelel a hús hússal kombináció. A csapatunkban a vegetáriánus srác mindig úgy kapta meg rosszalló fejcsóválás után a „húsmentes” salátáját a pincértől, hogy a tetejét picit feljavították sült füstölt kolbászdarabkákkal és sza- lonnapörccel. Elvégre ki látott már errefelé vegetáriánust?! Ennek az országnak gyönyörű természeti adottságai vannak. Életem legnagyobb teljesítményének tartom, hogy hét nap alatt legyalogoltam társaimmal 95 km-t esőben, szélben, hőségben, puri-puri kis legyecskék és nagyobbacska szúnyogok csípéseitől kísérve. A világ legnagyobb táblahegye, a Roraima volt a célunk, és az időjárás félóráként váltakozott. A hegy eléréséig két éjszakát sátortáborokban aludtunk. Nagy segítségünkre voltak a felfogadott pemon indián teherhordóink. Három lány is segített minket, de az ellátásban, sem a teherhordásnál, sem a főzésnél nem volt különbség a nemek közt. Megosztottak minden munkát, és hihetedenül kedvesek voltak. Mi a méregdrága turistabakancsunkban másztuk meg a 2800 m magas Roraimát, indiánjaink műanyag papucsokban ugráltak kecses zerge módjára a csúszós és nagyon meredek terepen a 15 kilós pakkal a hátukon. Mire mi megérkeztünk a táblahegyi ideiglenes szállásunkra, ők már felállították sátrainkat, és készítették a vacsorát. Nagyon csodáltuk tisztaságszeretetüket. Csak a hegyi patakban lehetett mosakodni, emiatt a zuhogó esőben le kellett mászni a nehéz terepen a 15 percnyire levő helyre, kísérőink naponta többször megtették ezt az utat a fogkeféjükkel. Frizurájuk, ruháik irigylésre méltóan tökéletesek voltak. Hogy ne boruljon fel a természet egyensúlya, csak az általuk hozott szappant használhattuk a pataknál, ezzel mostunk mi is hajat kisebb sikítófrász után a hideg víz miatt. Fogat csak azért mostunk a jéghideg vízben, mert szégyelltük, hogy ők hányszor teszik, kénytelenek voltunk legalább egyszer naponta, hogy ne érje szó a sátor elejét. Indiánjaink ezzel a szappannal mosták hófehérre térdzoknijukat, és a konyhai eszközöket is ezzel tisztították. Három éjszakát töltöttünk a Roraima 20 km hoszszú felületén, csodáltuk az endemit növényeket, állatokat, a tiszta vizű barlangrendszereket. Érdekes, hogy a Roraima élőlényei nem találhatók meg sehol máshol, még a nagyon közeli Kukenán táblahegyen sem. Geológiailag ezek a hegységek a legrégibbek. Mivel a roraimai kis fekete békának nincs természetes ellensége, nem is tud ugrani. Minek is? Miután véget ért a fizikailag megterhelő hétnapos túrázásunk, utunk a 2900 kn) hosszú Orinoco folyó mentén élő egyik indián népcsoporthoz, a warao indiánokhoz vezetett. Sókat ültünk csónakban, és piranjára is halásztunk, igaz, nem nagy j sikerrel. Ennek csak az volt az oka, hogy amikor a barátnőm kifogta az első húsevő halat, és megláttuk annak fogsorát, mindegyikünk sikítva a csónak másik felébe menekült, a piranják pedig az Orinoco másik végébe. Itt értettük meg, miért Venezuelának, azaz kis Velencének nevezték el a hódító spanyolok az országot. Ugyanis az indiánok cölöpökön álló házaikat meglátva Velence jutott eszükbe. Meglátogattuk a világ legmaU gasabb pontjáról alázúduló, a Jimmy Angel amerikai kalandor nevét viselő Angel-vízesést is. Kisrepülővel és csónakkal közelítettük meg. Felejtheteden élmény volt lámi a 979 méter magasból lezuhanó hatalmas víztömeget. Mellesleg egy liter üzemanyag az ott-tartózkodásunk ideje alatt 0,04 bolivárba került. Ez azt jelenti, hogy 1 euróért 2250 litert lehetett tankolni. Mégsem üzemanyagot hoztam haza az engem váróknak, hanem Pampero rumot. Szeles Pál Ildikó 'íókfÉenwi Duttttj»kú HtnuU Ismered a Rising Start? „Bármit élénekelhetsz, az mindig tökéletes” hangzott el a show zsűritagjainak szájából Peter Šrámek előadása után. Te is Péterre szavaztál és szívesen meghallgatnád őt élőben? Akkor itt a helyed! Gyere el június 5-én a dunaszerdahelyi Therma szállóba és bulizz kedvenceddel. Az est házigazdája DJ Tommy, a jó hangulat garantált. A jegyár elővételben csak 14,90 euró és tartalmazza a fogadóitalt, valamint a gazdag svédasztalos vacsorát (a rendezvény napján a helyszínen vásárolt jegy ára 19,90 euró). Az öltözet miatt ne fájjon a fejed, farmerban is jöhetsz. A férőhelyek száma korlátozott! e-mail: rezervacie@thenna.sk mob: 0917 616 161, www.therma.sk MP150261
