Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-16 / 111. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 16. Vélemény És háttér 7 Az örmény sors olyan utat mutat be, amelyre Közép-Európa államai is tévedhettek volna Az elfeledett Örményország „természetes” folytatása az örmény-török konfliktusnak (az örmények az azerieket mai is törököknek hívják, azok nyelve a törökhöz hasonló, és muszli- mok). Az 1920-as szovjet belső határrendezés Örményország és Azerbajdzsán között erősen az utóbbiaknak kedvezett, részben török nyomásra. A két etnikai tömb között elterülő vegyes területeket az azeriekkapták, sőt a Karabah nevű örmény etnikai szigetet is, igaz, autonóm köztársaságként. Pont ez utóbbi tartományért indult fegyveres harc a felbomló Szovjetunió árnyékában a két ország között 1991-ben, ami örmény sikerrel végződött. Örményország azóta a saját ellenőrzése alatt tartja a hivatalosan önálló (bár nemzetközileg el nem ismert) Hegyi-Karabah Köztársaságot, és azt a néhány tíz kilométer széles, korábban azeriek és kurdok által lakott, mára nagyrészt kihalt sávot is, amely elválasztja (vagy összeköti) Karabahhal. A háború azonban lezáratlan: mindkét fél hajthatatlannak tűnik, Azerbajdzsán nem hajlandó lemondani az autonóm tartományról, az örmények pedig nem hajlandók visszaszolgáltatni azt. Törökország embargó alá vonta Örményországot, ezzel komoly gazdasági nehézségeket okozva a posztszovjet államnak. Az erőviszonyok azonban a ki- lencvenes évek óta erősen megváltoztak: az azeri állam az olajexport miatt nagyon meggazdagodott, katonai költségvetése a hírek szerint magasabb, mint a teljes örmény GDP. Ilyen körülmények között Örményország saját erőből meg sem próbálhatna ellenállni egy azeri offenzí- vának: egyetlen reménye az orosz fegyverekben van. Az oroszok ezáltal megvetették a lábukat az országban. Az örmény gazdaság (részben a török embargó miatt) erősen oroszorientált, a politikai elit oroszbarát, az ország határainak védelmét az oroszok garantálják. Nem csoda, hogy az örmények így a pu- tyini Eurázsiái Unió tagjai. Örményország sorsa olyan utat mutat be, amelyre Közép- Európa államai is tévedhettek volna, de sikerült elkerülni. Az etnikai konfliktusok, a „rossz határok” itt nem vezettek fegyveres harcokhoz, az országok oroszbarát politikai- és gazdasági elitjei nem tudták véglegesen megtartani vagy átvenni a hatalmat, és így megindulhatott az európai integráció. Örményországot sorsa most Oroszországhoz láncolja, és a fegyveres konfliktus Azerbajdzsánnal csak addig tűnik elkerülhetőnek, amíg Moszkva erős. Csak reménykedni lehet abban, hogy a népirtás évfordulója miatt most címlapokra került ör- ményeklegközelebb nem egy újjáéledő háború miatt szerepel- nekismétott. Néhány napig Örményországra irányult a Nyugat figyelme az 1915-ben kezdődő örmény népirtás századik évfordulója miatt, aztán az ország gyorsan oda jutott vissza, ahol eddig volt: az ismerős ismeretlen elfeledett pozíciójába. RAVASZ ÁBEL Örményország története közép-európai szemmel nagyon tanulságos. A mai határai közé 1920-ban Oroszország és Törökország által beszorított örmény állam egyértelműen az európai kultúrkörhöz tartozik (e- lődje, az ókori Örmény Királyság az első keresztény állam volt, 301-től kezdődően). Viszont kapcsolata a Nyugattal egyre gyengébb, és integrációja keleti irányba történik. A fő ok az azeriekkel való etnikai-politikai konfliktus, amely (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Mint a kámfor JUHASZ KATALIN Bizony, alig merek visszatérni csütörtöki lapszámunk Digitália rovatának egyik híréhez, amely egy ostoba Játékról” szól, nehogy tippet adjak unatkozó tizenéveseknek. De mivel nem valószínű, hogy a tinik unalmukban ezt az oldalt olvassák, szüleiket viszont mindenképp szeretném éberségre sarkallni, megkockáztatom. AFacebookon terjedő játék lényege, hogy a srácokat feladat elé állítják: három napra, azaz 72 órára nyomtalanul el kell tűnniük, és ez idő alatt egyetlen ismerősükkel vagy családtagjukkal sem szabad felvenniük a kapcsolatot. Amikor „előkerülnek”, ki kell találniuk egy hihető sztorit arról, hogy hol voltak és miért nem tudtak életjelt adni magukról. A mozgalom állítólag Franciaországból indult, legalábbis ott bújt el először egy tizenhárom éves kislány három napra. Azóta már Angliába és az Egyesült Államokba is átszivárgott ez a „kihívás”, amely a legnagyobb közösségi oldalon privát üzenetben érkezik. Az érintetteknek tilos beszélniük róla és azonnal ki kell törölniük. Az elmúlt hetekben több olyan rendőrségi hír jelent meg a világsajtóban, amelyek arról számolnak be, hogy a fiatalok eltűnése mögött ez az új őrület állhat. Más lapok szerint viszont az egész kitaláció, ilyen játék nem is létezik, csak valaki valamiért pánikot akar kelteni. Bárcsak ez utóbbiaknak lenne igazuk. Nos, kedves szülők, nyilván önök is érzik, hogy ezúttal nem egy „miért gubbasztasz annyit a gép előtt, fiam?” kaliberű problémával állunk szemben, de nem is a tavaly nyári jegesvizes kihívással, amely szintén a Facebookon terjedt. Ez most sokkal komolyabb. Egypszi- chológus nyilván azzal magyarázná a dolgot, hogy felgyorsult világunkban alig kommunikálunk a gyerekeinkkel, azt se tudjuk, milyen számítógépes játékokatjátszanak, mit nézegetnek és kikkel csevegnek a Facebookon. Vagy, hogy kik a tényleges barátaik. Szerintem a hajmeresztő eltűnős játék elsősorban azért terjedhetett el, mert a srácokban hatalmas bizonyítási vágy buzog. Egyszerűen meg akarják mutatni, hogy képesek teljesíteni ezt a feladatot. És azok a legnagyobb hősök, akik eltűntként bekerülnek az újságba, a tévébe, vagy akiknek a fényképét a legtöbb helyre ragasztják ki a kétségbeesett szülők. A sok szuperhősös, autós üldözős számítógépesjáték helyett feltehetően igazi kalandra vágynak, arról nem is beszélve, hogy egy rövid időre a figyelem középpontjába szeretnének kerülni. Csak remélni tudom, hogy ez a kegyetlen játék is ugyanolyan hamar lecseng, mint nemrég az „önts össze mindenfélét és idd meg” - őrület. Amelybe egyébként páran bele is haltak... KOMMENTAR Születési kedv LAKNER ZOLTÁN , A kisbabáknak kedvük támadt megszületni” - 2013-as országértékelését kezdte ezzel az örömhírrel Orbán Viktor. Most, bő két évvel később Lázár János jelentett be újabb demográfiai győzelmeket. Ezúttal is a magyar kormány politikájánakhelyessége, a családtámogatási politika megfontolt lépései szolgáltak magyarázatként az örvendetes jelenségre. Több születés, kevesebb halálozás- mi mutatná jobban, hogy a helyzet végre javul? Demográfiai folyamatok trendváltásáról azonban nagyon nehéz megalapozottan ítélni néhány év tapasztalatai alapján. Még nehezebb a változásokat ok-okozati kapcsolatba rendezni konkrét kormányzati intézkedésekkel. A helyzet áttekinthetőségét még inkább rontja, ha más tényezőket meg kihagynak a kalkulációból. így például a növekvő elvándorlási szándékot, amelynekegyre nagyobb része realizálódik is. Persze, az uniós országokba távozás nem „kivándorlás”, s külön kavarodást okoz, hogy az Európában dolgozókat a magyar kormány beleszámolja a hazai foglalkoztatási statisztikába. Ezzel legalább annyira becsap mindenkit, mint Virág elvtárs az imperialistákat a magyar naranccsal. A győzelmi jelentés persze nem alaptalan. A gazdaság növekszik, az infláció alig észlelhető. A foglalkoztatás négymillió fő felett. Még a szegénység és az egyenlőtlenség is csökkent az elmúlt két évben. Lesznek béremelések és több pénz jut az egészségügyi szűrővizsgálatokra. Változtatnak az adókedvezményszabályain is, hogy több kétgyerekes és nem jómódú család számára váljon elérhetővé a nagyobb támogatás. Másfelől a legszegényebbek helyzete egyáltalán nem javul. A kormány nekiindult, hogy még inkább szétbontsa az iskolarendszert, felfelé kiemelve az elitképző iskolákat, alul elkülönítve a szegények és a romák iskoláit. Harc folyik a társadalomtudományok ellen, miközben egy legjobb esetben is csak huszadik századi ipari modell alapján kezdődik a szakképzés átszervezése. Ä csodafegyverként kezelt közmunka több pénzt ad, mint a segély, de korlátozza az életpályát: akilépés annál nehezebb, minél hosszabb a közmunkásként eltöltött idő. A készségfejlesztés lehetősége pedig a zéróhoz gravitál. Ama- gyar egészségügyre évek óta jellemző, hogy alacsony a magánkiadások hányada, viszont a közkiadások szintje is egyre csökken. A szakmai elvándorlást talán fékezni lehet a tűzoltásszerű béremelési programokkal, ám ez elégtelen lesz ahhoz, hogy a siralmas helyzeten alapjaiban változtasson. A kormány költségvetési fegyelme szelektív: presztízsberuházásokra, kormányzati hobbikra, és főként a kormányközeli, sőt, a kormányzattal egybeépült üzleti érdekeltségek fejlesz- tésérejutforrásrendesen.Azoligarchákúj cégeinek biztosan kedvük támad megszületni. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Nem egy a zászló! A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusai szerint az eddiginél jobb helyzetet teremt a zászlótörvény, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) viszont a törvény bojkottjára szólítja fel a székelyeket - írták az erdélyi magyar lapok. A Háromszék napilapban MártonÁrpád RMDSZ-es parlamenti képviselő azt hangsúlyozta, hogy már egyetlen prefektus sem kérdőjelezheti meg az önkormányzatok saját zászlóhoz való jogát, az új törvény megteremti a zászlóhasználat lehetőségét. A helyi zászlókat a román akadémia heraldikai bizottságának kell véleményeznie, a kormánynak kell jóváhagynia. Márton Árpád szerint minden székelyföldi település vagy megye a székely zászló kicsit módosított változatát fogadhatja el saját jelképének. Erre rákerülhet a település címere, illetve a település neve románul és magyarul. Tamás Sándor, a Kovászna megyei ön- kormányzat RMDSZ-es elnöke viszont a Krónika című napilap kérdésére kijelentette, hogy a törvény nem oldja meg a székely zászló használatát. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács szervezet elnöke viszont úgy véli: egyenesen a székely zászló használatának ellehetetlenítése volt a törvényhozó szándéka. „Nem az a megoldás, amit Márton Árpád javasol, hogy megpróbáljuk kijátszani az ellenünk hozott jogszabályt” - szögezte le. Ezért arra szólította fel a székelyföldi önkormányzatokat, hogy csak akkor fogadjanak el saját zászlót, címert, ha azt majd az autonóm Székelyföld vezető fórumának kell engedélyeznie. „Nem fogadhatjuk el, hogy Bukaresttől függjenek jelképeink, mert oda jutunk, hogy nemsokára a székely ruhát is ott kell jóváhagyatni” - mondta Izsák Balázs, az SZNT szervezetelnöke. (MTI)
