Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-15 / 110. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 201-5. MÁJUS 15. Vélemény És háttér 7 A Smer az állami vagyon elherdálását nevezi előnyös magánosításnak Baloldali rablóprivatizáció Az ellenzékbe szorult jobboldali pártok hevesen támadták Robert Fico első és második kormányát is azért, mert leállította a már folyamatban levő magánosításokat, teljesen elzárkózva a privatizációtól. MOLNÁR IVÁN Mára azonban kiderült, hogy Fico a lehető legjobb döntést hozta, a baloldali Smer ugyanis képtelen levezényelni az állami vagyon magánkézbe juttatását oly módon, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: átláthatóság, a pályázók pártatlan elbírálása, a lehető legjobb ár kiharcolása és a magánosítás esetleges negatív következményeinek a kiküszöbölése. Hogyan néz ki a tipikus baloldali privatizáció? Mivel egy éppen a szemünk előtt zajlik, a kérdés megválaszolása egyszerű. A Slovak Telekom 51 százalékos részvénycsomagja még 2000-ben, az első Dzurinda- kormány idején került a német Deutsche Telekom tulajdonába, az államnak 49 százalékos tulajdonrésze maradt. Mivel a Smer most csak egyre nagyobb pénzszórással tudja fenntartani népszerűségét, úgy döntött, az állam megválik a kisebbségi részvénycsomagtól. Átlátható magánosítást, tőzsdei értékesítést ígért, mely során kedvező áron a lakosság is hozzájuthat a cég részvényeihez, ráadásul a haldokló pozsonyi értéktőzsdébe is életet lehelnek. Ez volt a terv, amit hatalmas hírveréssel jelentettek be, hogy aztán egyik pillanatról a másikra mindent visszavonjanak. Jó baloldalihoz méltón Peter Kažimír pénzügyminiszter bejelentette, számára a pénz a legfontosabb, márpedig a többségi tulajdonos Deutsche Telekom állítólag több pénzt ígér, mint amennyit a tőzsdei eladással bezsebelnének. 900 millió euró, azt mondják, ennyit kínálnak a németek - Kažimír korábban azzal kecsegtetett, hogy egymilliárd euró is befolyhat a tőzsdei eladásból. Most már persze azt szajkózza, hogy ez utóbbival alig 750 millió üthette volna a markukat, vagyis a 900 millió „nagyon jó ár”, amiért érdemes felrúgni minden eddigi, átlátható magánosítással kapcsolatos ígéretet, kizárva a többi érdeklődőt, akik esetleg még magasabb áratkínálhattak volna. A kormány ráadásul arról sem beszél, hogy a Slovak Telekom teljes átvételét követően a németek újabb elbocsátásokba kezdhetnek, a jelenlegi 3 ezer alkalmazottjukból a kiszivárgott tervek szerint akár 2 ezer is az utcára kerülhet, tovább terhelve az ország szociális rendszerét. Arról sem szabadna megfeledkezni, hogy a távközlési társaság tavaly 46 millió euró adót fizetett az államkasszába, márpedig ha a németek teljesen átveszik a cég irányítását, semmi sem gátolhatja őket abban, hogy a profit egy részét kiszívják az országból, ami akár 20 millió eurós mínuszt is jelenthet Szlovákiának. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az ellenzék értesülései szerint a Slovak Telekom számláin manapság nagyjából 650 mülió euró található, aminek fele normális esetben az államot illetné, az eladással azonban lemond erről az összegről. Ezt nevezi a pénzügyminiszter kedvező privatizációnak. Folytathatnánk, azonban ennyi is elég ahhoz, hogy lássuk, az ellenzék korábban nagyot tévedett, amikor a Fico-kabinetet a magánosítások berekesztése miatt bírálta. Hálát kellene adnunk az istennek, hogy nagyobb magánosításokra a Smer regnálása idején nem került sor, az ellenzéknek pedig azért kellene imádkoznia, hogy ez így is maradjon. A baloldal ugyanis képtelen különbséget tenni a privatizáció és az állami vagyon elherdálása között, ez utóbbit azonosítva a magánosítással. Javaslom, hogy szélsőségesen mozgásszegény életmódunkat törjük meg gyors hosszúlépésekkel. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Értetlenül állok LAMPL ZSUZSANNA Sok dolog van az életben, amit nem értek. Például amikor azt írják a receptben, hogy tégy a kelt tésztába két reszelésnyi gyömbért. Az mennyi? Mert függ a reszelő nagyságától, az erőkifejtéstől, amivel reszelünk, a gyömbér állagától, frissességétől. Vagy amikor a filmben a rövidlátó tanítókisasszony szemtanúja a gyilkosságnak, s ahelyett, hogy kitálalna a rendőröknek, felhívja és megzsarolja az elkövetőt. Megbeszélik a helyszínt és az időpontot, ahol majd átveszi a pénzt. A nyomatékosság kedvéért a kisasszony meg is fenyegeti a gyilkost, mondván, velem ne kukoricázzon, mert feljelentem! Aztán elmegy a helyre, amit egyébként ő javasolt, s ami természetesen totál kihalt, kimondottan gyilkosságra teremtett hangár, kikötő vagy épp tornaterem, zugokkal, ahol a gyilkos elbújhat, s figyelheti a kisasszonyt, amint minimum hétdioptriás szemüvege mögül próbál kiigazodni a félhomályban, mígnem hátulról jön egy puff! Deavalóságbanis vannak helyzetek, amelyekelőtt értetlenül állok. Például amikor egy szlovákkolléga ismételten megkérdezi, szinte a szememre veti, hogy ha én a magyarokról készítek felméréseket, miért nem foglalkozom a magyar romákkal. Amikor visszakérdezek, hogy ő, miközben a szlovákokat kutatja, miért nem foglalkozik a szlovák romákkal, értetlenül csóválja a fejét, mintha nem is lennének szlovák romák, pontosabban, mintha az összes roma magyar lenne (volt egy államelnökünk, aki kicsit továbbment, úgy tartotta, hogy a magyarok tulajdonképpen mind romák). Miközben biztos, hogy vannak magyar romák, de vannak szlovák, illetve roma romák is. S mivel a magyar romák azért magyarok, mert magukat magyarnak vallják, biztos, hogy a magyarokról szóló felmérésekben is megjelennek, csak ezt azért nem tudom, mert nem utasítom a kérdezőbiztosokat, hogy azt a bizonyos kérdőívet jelöljék meg egy nagy R vagy esetleg C betűvel. Azt a kollégát se értem, aki az emberi jogok nagy védelmezőjeként vallja, hogy mindenki az, aminek tartja magát. A szabad választás joga szerinte megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor azt is mondja, hogy Szlovákiában nemcsak 105 ezer roma van, hanem ennek a sokszorosa. S itt nem elsősorban azokra gondol, akik a szlovákokhoz, magyarokhoz és másokhoz hasonlóan a népszámláláskor nem vallották be a nemzetiségüket, hanem azokra is, akik bevallották, csak éppen nem romának tartják magukat. No, ez az, amit nem értek. Vagyis ha én például magyarnak tartom magam, de romának nézek ki, akkor mindegy, hogy mit gondolok magamról, jogom is van hozzá, hogy gondoljam, csak éppen úgysem az lesz a döntő, hogy minek vallom magam, hanem a „vizuális” népszámlálás? Akkor engem akár Pumukli- nak is tarthatnak, csak mert vörös a hajam. KOMMENTÁR Elfogyott a regimentje KOCUR LÁSZLÓ A parlamenti választásokig alig tíz hónap van hátra, így az elkövetkező időszakban nem szabad meglepődnünk semmin, az ingoványos szlovákiai közélet számos meglepetést produkálhat jövő márciusig. Marián Kotleba, a szélsőséges Mi SzlovákiánkNéppárt önkormányzati munkában lassan erodálódó feje is megkezdte a felkészülést. Azt már most valószínűsíthetjük, neki nem fog sikerülni az, ami Magyarországon a részben hasonló nézeteket valló Jobbiknak. 2013 novemberében, a megyei választások után a lapok Vladimír Maňka megsemmisítő vereségéről harsogtak. Való igaz, az utcai harcos 14 ezer szavazattal verte le a Smer sokat próbált szupersztárját, polgármesterét, nemzeti és európai parlamenti képviselőjét, alelnökét. Többen már a parlamentbe masírozva vélték látni Kotlebát, zöldinges serege élén. Az akkori számítások a parlamenti választásokig hátralevő hosszú időn kívül csak azt hagyták figyelmen kívül, hogy Kotlebát egy specifikus helyzetben levő megye lakosságának csupán egynegyede segítette győzelemhez. Igaz, hogy a 24,59%-os részvétel a legmagasabb volt országosan, de még mindig ott van a maradék 75,41%, meg a többi megyében szavazásra jogosult 3,9 millió ember. Ennyi erővel akár a komáromi önkormányzati választásokból is vonhatnánk le következtetéseket... Kotleba (sok minden egyéb mellett) elsősorban az újszerűség erejével tudott nyerni. Es ne gondoljuk, hogy csupa Martens- bakancsos, Lonsdale-pulóveres, tarfejű suhancok szavaztak rá, akiknek már az oviban is karlendítés volt a jele (nem is akadna ennyi a megyében). Akik őt választották, azt remélték, talán megoldja, amit Maňka két cikluson át nem. Nyilván szavazói között nem voltak felülreprezentálva az agysebészek, de még az alapvető közéleti tájékozottságot is nélkülözték. Ellenkező esetben könnyedén beláthatták volna, hogy fa- voritjuk olyasmit ígér, ami nem megyefőnöki kompetencia, így aztán megoldani sem tudta. A megye más terep, mint a parlament, halljuk gyakran, főként, amikor valamilyen bizarr koalíció létjogosultságát kell megindokolni. De tényleg. A parlamentben, a 150 közöttel lehet lődörögni valahogy négy évig, példa erre az Állami Számvevőszék élére különutas jelöltet állító Kvasniéka és Kuf- fa képviselő esete, akikről Henrieta Crkoňová jelölése előtt vajmi keveset hallhattunk, az utóbbiról legfeljebb annyit, hogy gyógyíttatná a homoszexuálisokat, ami nem tipikusan parlamenti tevékenység. Megyefőnökből azonban csak nyolc van, az sem egy helyen, így nehezebb elrejtőzniük. Ráadásul a megyefőnök nem is igazi politikus, inkább valami turbó-főhivatalnok. A megyén dolgozni kell, vagy legalább a tevékenység látszatát kelteni nagy odaadással. És ebbe törött bele Kotleba bicskája. Mert amikor utakról, iskolákról, közlekedésről, egészségügyi és szociális intézményeket érintő kérdésekről kell dönteni, azt nem lehet nettó cigányozással megoldani. Kotleba pedig máshoz nem ért, és megfelelő káderei se voltak. Az pedig, hogy rokonaival, ismerőseivel rakta tele a közhivatalokat, valószínűleg még támogatói körében is visszatetszést keltett. A megyei aprómunka, a közgyűléssel való állandó vi- askodás pedig az országos pártmunkától is elvonta, nem maradtak kapacitásai a zöldinges seregbővítésére. 2013-ban jó esély mutatkozott az akkor agonizáló Szlovák Nemzeti Párt elanyátlanodott szavazóinakbecsatornázására is. Az SNS azonban, hathatós smeres segítséggel magához tért, és már a parlamenti küszöb környékén teljesít. A Smernek ez egy win-win helyzet, ha bekerül az SNS, akkor egy stabil, a lépést és a pofáját tartó partnerre számíthat, ha meg nem, akkor a jobbos térfél szélső vidékeiről elveszett pár tízezer szavazat, és nem Kotlebáék kapták meg. Kotleba választási platform létrehozására irányuló felhívására pedig legfeljebb a „7 mesterlövész” típusú, mérhetetlen pártok fognak reagálni, s az eredmény is ennek megfelelő lesz. FIGYELŐ A figyelt munka gyümölcse Ózd jobbikos polgármesterének közlése szerint nem a közmunkásokat, hanem a közmunkát figyelik meg kamerával. Janiczak Dávid azt írta közleményében, a munka célja nem az időtöltés, hanem „a pozitív változás előidézése”. „Az elvégzett munka gyümölcsét kívánjuk dokumentálni a műszak elején s végén, ami ellen egyetlen érintett sem emelt kifogást. Nem azért, mert bármi retorzió érné őket emiatt, hanem mert a jövőben mindannyian dolgozni akarnak. A munkafelügyelők a kamerákat akkor is be fogják kapcsolni, ha egyes közmunkások fizikai retorziót helyeznek kilátásba a munkavégzést megkövetelő ellenőrökkel szemben” - fogalmaz az ózdi polgármester, (ú)
