Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-14 / 109. szám, csütörtök
ász - hirdetés 2015. május • www.ujszo.com UJ SZÓ HOBBI I Görbüljön a bot! Panaszkodik a tiszai vendéglős, hogy kitoltak vele. Ő eddig helyi halspecialitásokat árult, és a csárdája messze földön híresvolt. Egyszerre vége a jó világnak, mert az új halászati törvény drasztikusan lecsökkentette a halászatot egész Magyarországon. Folyón, holtágon, természetes tavon, mindenütt. Mert ugyebár, mondja emberünk, a halgazdaságokban vásárolt hal nem olyan ízű, mint a folyami, amely természetes. Más a tiszai kagyló íze, amelyet a ponty csemegéz, más a plankton, amelyet ivadék korában habzsol, más még az iszap is, amelyet turkál. Mi lesz most már ővele? Elmaradnak a vendégek, el kell bocsátania az alkalmazottai egy részét. Borzalom. Mielőtt sírva fakadnék, azért megpróbálom megérteni az érveit. Kétségtelen, hogy van ebben a panaszáradatban egy jó adag politika. Meg némi mellébeszélés. Condoljunk bele, mennyivel olcsóbb volt a folyami hal évtizedekig, amikor szinte senki nem ellenőrizte a nagy halászati cégeket. Gyakorlatilag azt szűrtek ki a vízből, amit akartak. A balatoni horgászok napokig tudnák mesélni rémtörténeteiket a hivatalosan busát ritkító, de stikában minden halat elvivő félig állami, félig magáncég rablásairól. Amely visszaélve monopol helyzetével, a part menti vizekben rabolta a pontyot, vitte a süllőt, csukát, harcsát. Ami jött. Ennek lett vége. Jó pár éve betértünk egy velencei tavi csárdába halat enni, ahol tíz perc alatt megtudtuk, honnan származnak a „helyi specialitások". A velencei halászlé zöme a balatoni rabsicok által szállított halból készült. Szó se róla, a becsületes halászokat és a nyakazó hálót használó orvhalászokat senki nem akaija egy ladikba ültetni, de ami halrablás zajlott a magyar tengeren és a nagy folyókon, az felért egy zoológiái genocídiummal. Teljesen mindegy, milyen színű és ingű kormány állította meg ezt, a fő, hogy megállította. A vizeket visszaadták a horgászoknak, akik szigorúan megszabott kvótákat kötelesek betartani. És például védeni a halat az ívás időszakában. Most már az ő felelősségük lesz, hogy marad-e hal a vizekben. Na meg a törvényhozóké a messzi Brüsszelben, akik addig védik a kormoránokat, amíg marad egy ebihal a kontinens vizeiben. Nyilvánvaló, hogy a tiszai vendéglős barátunknak is olcsóbb volt a konyhára való a halászoktól és a rabsicoktól, mint a tógazdaságban vásárolni. A kagyló meg a hínár milyensége ebben a csatában csak rizsa. Sok embernek fáj a rend, mert csökken a hasznuk. A tiszai horgászok viszont ünnepelnek, mert soha ennyi halat nem fogtak tavasszal. A balatoni süllőzők hasonlóan. A jó szakács pedig a tavi halból is tud rittyenteni jó halászlét. (kik) Vizeink egyik gyöngyszeme Haldoktor: a compó A compó (latin neve: Tinea tinea), különleges, őshonos halfajunk. A pontyfelék családjába tartozik, és sok népi elnevezése közül kettő közismert: doktorhal, cigányhal. Előbbi neve nem egyfajta titulus, hanem a népi hiedelemre utal, amely szerint a compó nyálkája gyógyító hatású. R égi angol horgászkönyvekben olvashatjuk, hogy a compó a halak, így pl. a csuka orvosa! A régi görög és római szerzők szerint is a compó nyálkája orvosság. Hogy ennek mennyi a valóságalapja, nem tudni. Mindenesetre színpompás halról beszélünk, amely leggyakrabban „járulékos" zsákmányként akad a pecások horgára. Nem valószínű, hogy sokan horgásznának rá célzottan, hiszen aki valaha is tisztított ilyen halat, tudja, miről beszélünk (talán csak angolna és a menyhal említhető vele egy lapon). Egy biztos, veszélyeztetett faj, hiszen természetes élőhelyei egyre ritkulnak, bár akadnak megszállott tógazdák, akik telepítik, mert színesíti az állományt. Tipikusan rejtőzködő hal, amely a fenék, az iszap környékén tartózkodik, és ritkán jön fel a felszíni rétegekbe. Európa középső részén és déli tájain szinte mindenütt honos, nálunk is gyakori. A kontinensen kívül Angliában is előfordul, Skandinávia és Észak-Skócia vizeiből azonban hiányzik. A kisebb-nagyobb tavak, lassú folyású folyók, holtágak hala; a termékeny, gazdag élővilágot rejtő, növényekkel benőtt vizekben érzi igazán jól magát. Ebből is kiderül, hogy például a pontynál jobban tűri az alacsony oxigénszintet. A vízből kiemelve is hosszú ideig életben marad, kicsiny edényben is szállítható. Idegen vizekben való megtelepítése tehát nem okozott nehézséget. A compó könnyen felismerhető, erősen különbözik a többi pontyfélétől. Hátának sötét olajzöldje a test oldalán aranyszínre halványodik, hasa narancssárga. Testét dús nyálkaréteg borítja; ezernyi pikkelye olyan apró, hogy határuk elmosódik, így a compó pikkelytelennek tűnik. Vöröses szeme kicsiny, szájának szegletein egy-egy bajusz van. A compó úszói igen jellegzetesek: nagyok, erőteljesek és kerekítettek. Tulajdonképpen csak a nyári hónapokban aktív, a téli fagyok beköszöntével szinte eltűnik a vizekből. Beássa magát a fenék iszapjába, s a „téli álomhoz" hasonló állapotban tölti a telet. Kora tavasszal, ha napos és enyhe az idő, alkalmi kirándulásokat tesz, ilyenkor azonban ritkán akad horogra. Csak májusban élénkül fel igazán, ilyenkor kisebb rajokban indul iszapban turkálva táplálékot keresni. A kifejlett compó sok gerinctelen víziállatot, iszapban élő rovarlávát fogyaszt, de különös előszeretettel keresi a kisebb kagylókat és vízicsigákat. E faj lassú növésű, de akár húsz éves kort is elérhet. Aranyszínű változata is van, amelyet kerti dísztavakban tartanak. Átlagosan fogott példányai fél és egy kiló közöttiek, a magyarországi rekord sem haladja meg a négy kg-ot. Kedvező körülmények közt a tízéves compók súlya elérheti a 2-3 kilogrammot. Kapása rendkívül finom és óvatos. A napszak is fontos horgászati szempontból, a legjobb eredményt a kora reggeli, hajnali, illetve a késő esti órák hozhatják. Délben csak borongós idő esetén jelentkezik. A csepergő eső fokozza a kapókedvét, zivatar elvonulásával van jó esélyünk a megfogásukra. Horgászni erre a halfajra tudatosan csak néhányan horgásznak, és csak olyan vizeken, ahol szép számban él. A vízi növényzet buja áthatolhatatlan szövedékéből kell kifognunk ezt az igen harcos halat. Mivel növényzet közt horgászunk, és a fenék közelében kell, hogy keressük a compót, ezért a „feltolós" úszós módszereket ajánljuk. Horogra használhatunk növényi és állati eredetű csalikat egyaránt, de felveszi a kukoricát, búzát, elsősorban a trágyagilisztát, vörös szúnyoglávát, csontit, kisebb piócát is. Egyesek szerint fontos szabály, hogy a csali idegen szagoktól mentes legyen (pl. a dohányosok etetőanyag-gyúrás illetve csalizás előtt gondosan mossanak kezet), a hal ugyanis rendkívül jó íz- és szagérzékeléssel rendelkezik. Saját készítésű etetőanyagunkat különféle aromákkal ízesítjük, vigyázzunk az adagolás meny- nyiségére, a túl sok ízfokozó anyag riasztólag hat a halra. Végül jegyezzük meg, hogy bár húsa kiváló, azért kíméljük, mert megérdemli. A legtöbb horgász kíméletesen visszaengedi a vízbe. Nekik van igazuk. (k) fwr Szabadidőpark Komdrom-Szőny, Puskaporost út 24. (Magyarország) Folyamatos haltelepítés, horgászversenyek, éjszakai horgászatok!! Az aranyhalat kifogóknak és a 10 kg feletti halat kifogóknak ajándék horgászjegy jár!- étterem- strand (várható nyitás május 15.) - faházak, kemping Információ: +3634/540-448, +3630/419-4195 www.wfpark.hu, info@wfpark.hu www.facebook.com/szabadidopark.wf MP150323
