Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)

2015-05-14 / 109. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 14. Vélemény És háttér 7 Az elmúlt három évben semmi nem történt az ellenzéki táborban, ami halvány reményt adna Mindenki fel van játszva Tíz hónappal a választá­sok előtt nem csak az ad okot a kétségbeesésre, hogy hogyan irányítják ezt az országot, ugyanilyen riasztó végignézni a Smer politikai „alternatíváján”, az ellenzék szánalmas és zilált állapotán. MARIÁN LEŠKO Igor Matovič és Radoslav Pro- cházka 2014. februári beszélge­tése a múlt héten került teljes terjedelmében nyilvánosságra. Találóan kommentálta a hang- felvétel a DenníkN főszerkesztő­je: Ha belegondolunk, hogy Ma­tovič és Procházka milyen rég­óta áll a Fico-ellenes alternatíva élén, eluralkodik rajtunk az ér­zés, hogy már mindannyiunkat feljátszottak. Aki végighallgatta a hangfel­vételt, fikarcnyit sem kételked­het abban, hogy Procházka tör­vénysértő módon akarta kifizet­ni a Matovič lapjában megjelen­tetett politikai hirdetéseit, és ez­zel ő maga is tökéletesen tisztá­ban volt. Bár nem erősködött, hogy a hirdetések egy részét áfa nélkül fizethesse ki, de többször megismételte, hogy ha ebből bármilyen gondja lehet Mato- vičnak, akkor inkább kifizeti az áfát is. Tehát egyértelműen tör­vénysértést akart elkövetni: „Tudod, jobb lenne, ha nem kel­lene kifizetnem, ez világos... Ha neked ebből nem lesz problé­mád. Mert ennyi hirdetés mel­lett egyszerűen nincs, aki ezt vissza tudná ellenőrizni.” Jellemzi a viszonyainkat, hogy egy elnökjelölt elhanya­golható összeg miatt hajlandó lenne törvényt sérteni. Matovič megemlíti neki: „Az áfa az úgy 2800 euró körül lenne.” Lehet, hogy ez a 2800 euró lesz a leg­drágább a szlovák politika tör­ténetében, alaposan megren­dült miatta a Sieť elnökébe ve­tett bizalom. Ha ennyi pénz mi­att hajlandó törvényt sérteni, mi tartaná vissza sokkal komolyabb összegeknél? Már sok politikai karriert derékba tört azért, hogy nem is törvénysértésre, hanem csupán a törvénysértési szán­dékra derült fény - persze olyan országokban, ahol létezik az alapvető politikai kultúra. Szlovákia egyáltalán nem ilyen ország, és ezt ugyanúgy Matovič magatartásán is látni. Politikai vetélytársát törvény- sértés árán akarja tönkretenni, a leleplezéssel gyanúba keveri sa­ját magát is, hogy megsértette a büntető törvénykönyvet és az összeférhetetlenségről szóló al­kotmánytörvényt. A Btk. 377 paragrafusa szerint büntetendő a személyes megnyilvánulások és nyilatkozatok nyilvánosságra hozása. Matovič nemcsak rögzí­tette, hanem nyilvánosságra is hozta beszélgetőpartnere szava­it. De ez nem minden. Alkot­mánytörvény mondja ki, hogy köztisztviselő nem folytathat vállalkozói tevékenységet. A rögzített beszélgetés alapján vi­szont nyilvánvaló, hogy Matovič képviselő úr vállalkozik, hiszen a regionPress Kft. nevében és üz­leti érdekei szerint tárgyal. Szlovákiáról sok elemző állít­ja, hogy vészhelyzetben önmeg­mentő teljesítményre képes. A második Fico-kormány több mint három éve alatt az ellen­zéki táborban semmi nem tör­tént, ami legalább halványan erre utalna. Ez nemcsak Proc­házka vagy Matovič bizonyít­ványa, hanem az egész országé. A szerző az Állítsuk Meg a Kor­rupciót Alapítvány munkatársa Az uniós munkavállalók és a bevándorlók ügyében biztos, hogy lesznek módosítások Most kezdődik az igazi londoni aknamunka FELEDY BOTOND A meglepő választási ered­mények izgalmas és veszélyes kanyarokat hozhatnak a brit belpolitikában. És mivel megha­tározó uniós tagállamról van szó, bármit tesznek Londonban, ránk is hatással lesz. Olyan ez, mint egy európai pókháló: bár­melyik ponton rángatják, az egész beleremeg. A konzervatívok legyőzték a munkáspártiakat, mivel gazda­sági eredményeik, a munkanél­küliség csökkenése és a világ- gazdasági környezethez képest stabil mutatók meggyőzték a vá­lasztókat. Többen mentek el szavazni, mint legutóbb, össze­sen a választók 61 százaléka. A brit választási rendszer bizonyos szempontból nagyon egyszerű: nincs lista, csak egyéni választó- kerületek. Aki ott nyer, az meg­kapja a 650 hely egyikét Lon­donban. Nincs kompenzáció. Aki a vereséget szenvedő jelöltre szavazott, annak a voksa elve­szik. E rendszer most olyan par­lamentet eredményezett, ahol a skót nacionalisták egy-egy kép­viselői széke körülbelül 25 ezer szavazatot ért, míg az egyetlen radikális jobboldali (UKIP) kép­viselői hely tulajdonképpen kö­zel 4 millió választó akaratát tükrözi - csakhogy nekik kizáró­lag egyetlen körzetben futott be ajelöltjük. Ez a választási rendszer régi, de egyszerű: meghagyja a sze­mélyes kapcsolatot a képviselő és a körzet választói között. Ka­pitalista szellemben csak a leg­jobbjuthat be, a listáról nem ej­tőernyőznek a parlamentbe is­meretlen és adott esetben politi­kacsinálásra alkalmatlan párt­kegyeltek. Bár a választók poli­tikai térképét a parlament ke­vésbé tükrözi, mint listás válasz­tásnál, épp a mostani eredmény mutatja, hogy a kormányzati stabilitás így is megteremthető. Az uniós tagságról szóló nép­szavazást eredetileg 2017-ig ígérte Cameron miniszterelnök, most már a jövő évet mondogat­ja. Cameron célja az lehet, hogy minél hamarabb túlessen ezen a nehéz referendumon, de közben elég időt hagyjon magának, hogy Brüsszelben eléljen né­hány látványos kompromisszu­mot, és ezzel a szavazóinak - és nem utolsó sorban a nagyipari és pénzpiaci támogatóinak - ked­vező képet mutasson fel az unió­ról. A konzervatív padsorokban ugyanakkor nagyon erős az eu- roszkeptikusok köre, így köny- nyen helyzetbe hozhatják ma­gukat. Vagyis Cameron belső frakcióellenzéke az egyik legve­szélyesebb szereplő ebben a já­tékban. Az uniós munkavállalók és a harmadik (unión kívüli) ország­ból érkező bevándorlók ügyé­ben biztos, hogy lesznek módo­sítások a szociális ellátórendszer juttatásai körül. Lesz, ahol hosszabb kivárási időt írnak elő, máshol csökkentik az összeget. Az uniós polgárokat nem lehet negatívan megkülönböztetni, így nem lesz könnyű dolga a brit kormánynak, ha jogszerűen akar eljárni. A juttatások nagy része egyébként az alacsony jövedelmű, kékgalléros munka- vállalókat érinti. Érdekes mó­don számos juttatást többen vesznek fel az egykori gyarma­tokról érkező bevándorlók kö­zül, mint a „hírhedt” kelet-euró­pai munkavállalók. Politikailag azonban nehéz lesz eldobnia a „keleti kártyát” Cameronnak. KOMMENTÁR Szalámi, Fico és a KDH MÓZES SZABOLCS Sokáig úgy tűnt, 2016-ban Smer-KDH kor­mányjöhet. Aztán jött a Váhostav-botrány, s a kereszténydemokratáknál páran elbizonyta­lanodtak. Azóta pedig egymást követik a fur­csaságok. Itt van ez a Marián Kvasnička. Hallottak róla valaha? Persze, hogy nem. Egy a parlament azon képviselői közül, akikről sosem hall az ember, mert sem­mit sem csinálnak: csak bemennek, aláíiják a jelenléti ívet, ebédelnek, szavaznak, ahogy a pártfegyelem megkívánja, majd hazamennek. Minden pártban vannak ilyenek - a dua­lizmus idején mamelukoknak hívták őket. A KDH-s Kvasnička viszont gondolt egyet, s jelölt valakit az Állami Számvevőszék (NKÚ) élére. Úgy, hogy pártjának saját jelöltje van a posztra, aki egyben az ellenzék (mínusz az SaS, de csoda lenne, ha nem lenne egy mínusz is az egyenlet jobb oldalán) közös je­löltje. S mit ad Isten, pont egy smeres kötődésű regionális po­litikus feleségéről gondolja a KDH-s Kvasnička, hogy meg­felelő lenne a kormányzatot ellenőrző legfőbb szerv élére. Aztán egyszeriben csak úgy gondolja néhány keresztényde­mokrata regionális vezető, hogy ideje lenne kicsit platformo- sodni, merthogy a pártvezetés „eltávolodott a néptől”. Eddig ezt nem vették észre, pedig a KDH támogatottsága 2002 óta nem bír elmozdulni a 8 százalékról, érte is kritika ezért belül­ről a pártvezetést - ám ez eddig ellentétes előjelű volt. Ha megnézzük, kik mentek el az elmúlt tíz évben a KDH-ból, ak­kor egyrészt ismert neveket sorolhatunk, másrészt pont az el­lenkező okok miatt távoztak: nem tudtak egyetérteni a KDH óvatos, plebejus politikájával, s a Smerhez konvergáló irány­vonalával. Most pedig, pár héttel azután, hogy Figefék össze­rúgták a port a kormánypárttal, egyszer csak előbújnak az elégedetlen helyi politikusok. Ha ehhez hozzávesszük a politikai kómában levő, a gépekről jövő márciusban lekapcsolni hivatott SDKÚjelölését a szám­vevőszék élére, akkor teljes képet kapunk a Smer aknamunká­járól. Az immár egyszemélyes SDKÚ elsőként bontotta meg az ellenzéki egységet, s olyan embert jelölt a számvevőszék élé­re, akinéljobbat a Smer nem is kívánhat. Pontosabban: akinél Ficóékjobbat nem is jelöltethetnének- az egykor szebb napo­kat megélt vezető jobboldali párt, az ősellenség által. Annak ellenére, hogy az ellenzék mindent megtesz azért, hogy saját magát blamálja, a Smer nem is kell egy kiadós (ön)lejáratáshoz (lásd a Matovič-Procházka különszámot), Ficóék nem dőltek hátra. Lassan, azzal a bizonyos szalámitak­tikával ott gyengítik, erodálják a jobboldalt, ahol csaklehet. MostéppenaKDH-n van a sor, ám a fegyver kétélű: ha túlfe­szítik a húrt, lehet, hogy végérvényesen elveszítikjövőbeni ideális koalíciós partnerüket. FIGYELŐ Világháborús valóságshow A II. világháború éveibe vitt vissza egy családot a köz- szolgálati Cseh Televízió a Szabadságra a Protektorá­tusba? ironikus címet viselő történelmi valóságshow-so- rozatában, amelynek első ré­szét május 23-án sugározzák. A cseh W célja nem első­sorban a szórakoztatás, ha­nem annak megismertetése, milyen volt az élet a világhá­ború alatti Cseh-Morva Pro­tektorátusban. Egy család három generációjának tagja­it két hónapra kiköltöztették egy egyszerű erdei lakba, csak olyan dolgok álltak a rendelkezésükre, amelyek­kel a háború idején elődeik is rendelkezhettek. A házat, a kis gazdaságot és a kertet sa­ját maguknak kellett fenn­tartaniuk. Helyzetük mindenben a háborús viszonyokat idézte. Élelmiszerjegyeket kaptak, amelyekért vásárolni tudtak az üzlet háborús kínálatá­ból. Csak egy régi rádiójuk volt, amely kizárólag korabe­li műsorokat közvetített. Kommunikálni csak színé­szekkel tudtak, akik korabeli falusi polgármestert, tanítót és szomszédasszonyt alakí­tottak. Éjjelente pedig időn­ként meglátogatta őket a Gestapo, hogy házkutatást tartson, és szerény vagyon­tárgyaikat megrongálta vagy elvitte. A család a kéthavi szerep­lésért egymillió koronát ka­pott. „Nagyon sok időbe telt, míg sikerült a megfelelő csa­ládra bukkanunk. Az egyik cél az volt, hogy kipróbáljuk, hogyan bírja ki egy modern család két hónapig a régi ko­rok körülményei között. A másik pedig az, hogy ily mó­don hozzuk közelebb a mai emberekhez a háborús évek mindennapjait” - mondta a rendező. Zora Cejnková sze­rint a kiválasztott család nem ismerte előre a projekt rész­leteit. Csak annyit tudtak, hogy egy történelmi időszak valóságával kell szembenéz­niük néhány hétig, és bizo­nyos feladatokat kell megol­daniuk. (kokes) Radoslav Procházka

Next

/
Thumbnails
Contents