Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-14 / 109. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 14. Vélemény És háttér 7 Az elmúlt három évben semmi nem történt az ellenzéki táborban, ami halvány reményt adna Mindenki fel van játszva Tíz hónappal a választások előtt nem csak az ad okot a kétségbeesésre, hogy hogyan irányítják ezt az országot, ugyanilyen riasztó végignézni a Smer politikai „alternatíváján”, az ellenzék szánalmas és zilált állapotán. MARIÁN LEŠKO Igor Matovič és Radoslav Pro- cházka 2014. februári beszélgetése a múlt héten került teljes terjedelmében nyilvánosságra. Találóan kommentálta a hang- felvétel a DenníkN főszerkesztője: Ha belegondolunk, hogy Matovič és Procházka milyen régóta áll a Fico-ellenes alternatíva élén, eluralkodik rajtunk az érzés, hogy már mindannyiunkat feljátszottak. Aki végighallgatta a hangfelvételt, fikarcnyit sem kételkedhet abban, hogy Procházka törvénysértő módon akarta kifizetni a Matovič lapjában megjelentetett politikai hirdetéseit, és ezzel ő maga is tökéletesen tisztában volt. Bár nem erősködött, hogy a hirdetések egy részét áfa nélkül fizethesse ki, de többször megismételte, hogy ha ebből bármilyen gondja lehet Mato- vičnak, akkor inkább kifizeti az áfát is. Tehát egyértelműen törvénysértést akart elkövetni: „Tudod, jobb lenne, ha nem kellene kifizetnem, ez világos... Ha neked ebből nem lesz problémád. Mert ennyi hirdetés mellett egyszerűen nincs, aki ezt vissza tudná ellenőrizni.” Jellemzi a viszonyainkat, hogy egy elnökjelölt elhanyagolható összeg miatt hajlandó lenne törvényt sérteni. Matovič megemlíti neki: „Az áfa az úgy 2800 euró körül lenne.” Lehet, hogy ez a 2800 euró lesz a legdrágább a szlovák politika történetében, alaposan megrendült miatta a Sieť elnökébe vetett bizalom. Ha ennyi pénz miatt hajlandó törvényt sérteni, mi tartaná vissza sokkal komolyabb összegeknél? Már sok politikai karriert derékba tört azért, hogy nem is törvénysértésre, hanem csupán a törvénysértési szándékra derült fény - persze olyan országokban, ahol létezik az alapvető politikai kultúra. Szlovákia egyáltalán nem ilyen ország, és ezt ugyanúgy Matovič magatartásán is látni. Politikai vetélytársát törvény- sértés árán akarja tönkretenni, a leleplezéssel gyanúba keveri saját magát is, hogy megsértette a büntető törvénykönyvet és az összeférhetetlenségről szóló alkotmánytörvényt. A Btk. 377 paragrafusa szerint büntetendő a személyes megnyilvánulások és nyilatkozatok nyilvánosságra hozása. Matovič nemcsak rögzítette, hanem nyilvánosságra is hozta beszélgetőpartnere szavait. De ez nem minden. Alkotmánytörvény mondja ki, hogy köztisztviselő nem folytathat vállalkozói tevékenységet. A rögzített beszélgetés alapján viszont nyilvánvaló, hogy Matovič képviselő úr vállalkozik, hiszen a regionPress Kft. nevében és üzleti érdekei szerint tárgyal. Szlovákiáról sok elemző állítja, hogy vészhelyzetben önmegmentő teljesítményre képes. A második Fico-kormány több mint három éve alatt az ellenzéki táborban semmi nem történt, ami legalább halványan erre utalna. Ez nemcsak Procházka vagy Matovič bizonyítványa, hanem az egész országé. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa Az uniós munkavállalók és a bevándorlók ügyében biztos, hogy lesznek módosítások Most kezdődik az igazi londoni aknamunka FELEDY BOTOND A meglepő választási eredmények izgalmas és veszélyes kanyarokat hozhatnak a brit belpolitikában. És mivel meghatározó uniós tagállamról van szó, bármit tesznek Londonban, ránk is hatással lesz. Olyan ez, mint egy európai pókháló: bármelyik ponton rángatják, az egész beleremeg. A konzervatívok legyőzték a munkáspártiakat, mivel gazdasági eredményeik, a munkanélküliség csökkenése és a világ- gazdasági környezethez képest stabil mutatók meggyőzték a választókat. Többen mentek el szavazni, mint legutóbb, összesen a választók 61 százaléka. A brit választási rendszer bizonyos szempontból nagyon egyszerű: nincs lista, csak egyéni választó- kerületek. Aki ott nyer, az megkapja a 650 hely egyikét Londonban. Nincs kompenzáció. Aki a vereséget szenvedő jelöltre szavazott, annak a voksa elveszik. E rendszer most olyan parlamentet eredményezett, ahol a skót nacionalisták egy-egy képviselői széke körülbelül 25 ezer szavazatot ért, míg az egyetlen radikális jobboldali (UKIP) képviselői hely tulajdonképpen közel 4 millió választó akaratát tükrözi - csakhogy nekik kizárólag egyetlen körzetben futott be ajelöltjük. Ez a választási rendszer régi, de egyszerű: meghagyja a személyes kapcsolatot a képviselő és a körzet választói között. Kapitalista szellemben csak a legjobbjuthat be, a listáról nem ejtőernyőznek a parlamentbe ismeretlen és adott esetben politikacsinálásra alkalmatlan pártkegyeltek. Bár a választók politikai térképét a parlament kevésbé tükrözi, mint listás választásnál, épp a mostani eredmény mutatja, hogy a kormányzati stabilitás így is megteremthető. Az uniós tagságról szóló népszavazást eredetileg 2017-ig ígérte Cameron miniszterelnök, most már a jövő évet mondogatja. Cameron célja az lehet, hogy minél hamarabb túlessen ezen a nehéz referendumon, de közben elég időt hagyjon magának, hogy Brüsszelben eléljen néhány látványos kompromisszumot, és ezzel a szavazóinak - és nem utolsó sorban a nagyipari és pénzpiaci támogatóinak - kedvező képet mutasson fel az unióról. A konzervatív padsorokban ugyanakkor nagyon erős az eu- roszkeptikusok köre, így köny- nyen helyzetbe hozhatják magukat. Vagyis Cameron belső frakcióellenzéke az egyik legveszélyesebb szereplő ebben a játékban. Az uniós munkavállalók és a harmadik (unión kívüli) országból érkező bevándorlók ügyében biztos, hogy lesznek módosítások a szociális ellátórendszer juttatásai körül. Lesz, ahol hosszabb kivárási időt írnak elő, máshol csökkentik az összeget. Az uniós polgárokat nem lehet negatívan megkülönböztetni, így nem lesz könnyű dolga a brit kormánynak, ha jogszerűen akar eljárni. A juttatások nagy része egyébként az alacsony jövedelmű, kékgalléros munka- vállalókat érinti. Érdekes módon számos juttatást többen vesznek fel az egykori gyarmatokról érkező bevándorlók közül, mint a „hírhedt” kelet-európai munkavállalók. Politikailag azonban nehéz lesz eldobnia a „keleti kártyát” Cameronnak. KOMMENTÁR Szalámi, Fico és a KDH MÓZES SZABOLCS Sokáig úgy tűnt, 2016-ban Smer-KDH kormányjöhet. Aztán jött a Váhostav-botrány, s a kereszténydemokratáknál páran elbizonytalanodtak. Azóta pedig egymást követik a furcsaságok. Itt van ez a Marián Kvasnička. Hallottak róla valaha? Persze, hogy nem. Egy a parlament azon képviselői közül, akikről sosem hall az ember, mert semmit sem csinálnak: csak bemennek, aláíiják a jelenléti ívet, ebédelnek, szavaznak, ahogy a pártfegyelem megkívánja, majd hazamennek. Minden pártban vannak ilyenek - a dualizmus idején mamelukoknak hívták őket. A KDH-s Kvasnička viszont gondolt egyet, s jelölt valakit az Állami Számvevőszék (NKÚ) élére. Úgy, hogy pártjának saját jelöltje van a posztra, aki egyben az ellenzék (mínusz az SaS, de csoda lenne, ha nem lenne egy mínusz is az egyenlet jobb oldalán) közös jelöltje. S mit ad Isten, pont egy smeres kötődésű regionális politikus feleségéről gondolja a KDH-s Kvasnička, hogy megfelelő lenne a kormányzatot ellenőrző legfőbb szerv élére. Aztán egyszeriben csak úgy gondolja néhány kereszténydemokrata regionális vezető, hogy ideje lenne kicsit platformo- sodni, merthogy a pártvezetés „eltávolodott a néptől”. Eddig ezt nem vették észre, pedig a KDH támogatottsága 2002 óta nem bír elmozdulni a 8 százalékról, érte is kritika ezért belülről a pártvezetést - ám ez eddig ellentétes előjelű volt. Ha megnézzük, kik mentek el az elmúlt tíz évben a KDH-ból, akkor egyrészt ismert neveket sorolhatunk, másrészt pont az ellenkező okok miatt távoztak: nem tudtak egyetérteni a KDH óvatos, plebejus politikájával, s a Smerhez konvergáló irányvonalával. Most pedig, pár héttel azután, hogy Figefék összerúgták a port a kormánypárttal, egyszer csak előbújnak az elégedetlen helyi politikusok. Ha ehhez hozzávesszük a politikai kómában levő, a gépekről jövő márciusban lekapcsolni hivatott SDKÚjelölését a számvevőszék élére, akkor teljes képet kapunk a Smer aknamunkájáról. Az immár egyszemélyes SDKÚ elsőként bontotta meg az ellenzéki egységet, s olyan embert jelölt a számvevőszék élére, akinéljobbat a Smer nem is kívánhat. Pontosabban: akinél Ficóékjobbat nem is jelöltethetnének- az egykor szebb napokat megélt vezető jobboldali párt, az ősellenség által. Annak ellenére, hogy az ellenzék mindent megtesz azért, hogy saját magát blamálja, a Smer nem is kell egy kiadós (ön)lejáratáshoz (lásd a Matovič-Procházka különszámot), Ficóék nem dőltek hátra. Lassan, azzal a bizonyos szalámitaktikával ott gyengítik, erodálják a jobboldalt, ahol csaklehet. MostéppenaKDH-n van a sor, ám a fegyver kétélű: ha túlfeszítik a húrt, lehet, hogy végérvényesen elveszítikjövőbeni ideális koalíciós partnerüket. FIGYELŐ Világháborús valóságshow A II. világháború éveibe vitt vissza egy családot a köz- szolgálati Cseh Televízió a Szabadságra a Protektorátusba? ironikus címet viselő történelmi valóságshow-so- rozatában, amelynek első részét május 23-án sugározzák. A cseh W célja nem elsősorban a szórakoztatás, hanem annak megismertetése, milyen volt az élet a világháború alatti Cseh-Morva Protektorátusban. Egy család három generációjának tagjait két hónapra kiköltöztették egy egyszerű erdei lakba, csak olyan dolgok álltak a rendelkezésükre, amelyekkel a háború idején elődeik is rendelkezhettek. A házat, a kis gazdaságot és a kertet saját maguknak kellett fenntartaniuk. Helyzetük mindenben a háborús viszonyokat idézte. Élelmiszerjegyeket kaptak, amelyekért vásárolni tudtak az üzlet háborús kínálatából. Csak egy régi rádiójuk volt, amely kizárólag korabeli műsorokat közvetített. Kommunikálni csak színészekkel tudtak, akik korabeli falusi polgármestert, tanítót és szomszédasszonyt alakítottak. Éjjelente pedig időnként meglátogatta őket a Gestapo, hogy házkutatást tartson, és szerény vagyontárgyaikat megrongálta vagy elvitte. A család a kéthavi szereplésért egymillió koronát kapott. „Nagyon sok időbe telt, míg sikerült a megfelelő családra bukkanunk. Az egyik cél az volt, hogy kipróbáljuk, hogyan bírja ki egy modern család két hónapig a régi korok körülményei között. A másik pedig az, hogy ily módon hozzuk közelebb a mai emberekhez a háborús évek mindennapjait” - mondta a rendező. Zora Cejnková szerint a kiválasztott család nem ismerte előre a projekt részleteit. Csak annyit tudtak, hogy egy történelmi időszak valóságával kell szembenézniük néhány hétig, és bizonyos feladatokat kell megoldaniuk. (kokes) Radoslav Procházka
