Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-11 / 106. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 11. Kultúra 7 Győrffy László budapesti festőművész hat művével szerepel az érsekújvári Zmeták Ernő Művészeti Galéria kiállításán Mutánsok és a képrombolók támadása Győrffy László az érsekújvári kiállításon (Somogyi Tibor felvétele) Az érsekújvári Zmeták Ernő Művészeti Galériában május 16-ig látható Veronika Rónaiová és Győrffy László Trójai ló című kiállítása. A szlovák hiperrea- lista festészet meghatározó egyénisége, Veronika Rónaiová - aki több mint egy évtizede vizuális archívumként kezeli kiállításait - e tárlatával a kortárs magyar művészeti színtér felé is nyit. Kiállító vendégművésznek hívta meg Győrffy Lászlót. TALLÓS1 BÉLA „Bár sosem találkoztak, Veronika Rónaiová Győrffy László teljesen eltérő felfogást képviselő munkásságában több véletlen párhuzamot fedezett fel. A kiállításon, mely az önreflexió, a szerző, az értelmezés, a kép, a képrombolás, a kiállítás és az intézményes keret témáját érinti, éppen ezek a véletlen párhuzamok kerülnek előtérbe” - olvasható a kiállításhoz kiadott sajtóanyagban. Győrffy László, aki 2001-ben végzett a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, egy korábbi, Mutánsok című ciklusának hat, már gyűjtői tulajdonban levő darabjával van jelen az érsekújvári kiállításon. A budapesti festőművésszel ez alkalomból beszélgettünk. Ön is érzi a párhuzamot? Abszolút. Rendkívül burjánzó, erősen eklektikus és hibrid képi világ jellemzi Veronika Rónaiová festményeit. Alkotásainak ez a tartománya együtt mozog a kiállításra beválogatott képeimmel. Tudni kell azonban, hogy az a festményciklus, amelyből hat munkám szerepel Érsekújvárban, még a kétezres évek elején készült. Azóta, az organikus fejlődés velejárójaként, más irányba mozdultak el, másfelé haladnak a munkáim, mi több, más médiumokkal is dolgozom. A festészet mellett plasztikával és grafikával foglalkozom. Hogyan jellemezné a Mutánsok sorozatot? A mutációt abszolút esztétikai síkon értelmeztem a ciklus képein. Ezek a művek portrészerű ábrázolások fotorealisztikus alap- struktúrával, amelyet különböző vizuális effektek, formátlan, anyagtalan torzulások zavarnak meg. Az effekteket előbb digitális eljárással, photoshoppal készítettem, majd kiviteleztem a vásznon, vagyis átvittem a képmezőre. Ugyanazzal a hagyományos eljárással festettem meg az effekteket is, mint a kép többi, portré részét. A Mutánsok ciklus szemléletesen mutatja, milyen erősen foglalkoztat a hibriditás. A különböző hagyományok, szemléletek, kategóriák, minőségek házasítása, elegyítése egy műben. Ez, vagyis az effektek torzító hatása a portrészerű vagy testábrázolásokon - az esztétika szintjén - valamiféle erőszak, illetve rombolás nyomára utal. Az emberi természettel foglalkozva mindig is izgatott az erőszak, a pusztítási vágy. De ugyanúgy foglalkoztat a de- konstrukció is. Portrészerű munkáim, amelyek erősen ref- lektívek, önreflektívek, valamelyest önarcképek. A saját magamról készült képeket, belehelyezkedő módon, úgy használtam, hogy általános alanyként jelenek meg rajtuk - kiinduló alapként egyfajta, a mutáció eléréséhez szükséges esztétikai kísérlethez. Vagyis az általános alanyként szereplő önarcképbe szüremkednek bele a komplett formát szétziláló, a teljes, lezárt, egész - vagyis hiánytalan, ép, sértetlen - emberi alakot, arcot szétromboló meghatározhatatlan vagy irracionális erők, amelyeket absztrakt, szétfolyó vizuális effektekkel jelenítek meg. Az ilyen ábrázolás, hogy a portré helyén eltűnik maga az arc, miközben az van a központban, egyfajta határátlépés a képalkotásban, az esztétika szintjén. A test vagy portré mint metafora azért fontos kifejezőeszköz számomra, mert határokat tudok feszegetni általuk. A határátlépés izgat ebben is. Hogy meddig emberi egy test? A test általi változásokká érzékletesen meg lehet fogalmazni az emberiség állapotát, a conditio humanát. Ezek a képek látszólag tragikus, néhol akár ijesztő képzettársításokra adhatnak okot, ugyanakkor ott bujkál mögöttük a humor. Sajátosan fanyar, reflektív humor. A testeket nemcsak szólóban szerepelteti, hanem drámai helyzetekbe is állítja. Egyik képének a címe: A képrombolók támadása a proto- kollmegnyitón. Erről mit kell tudni? Ezek a képek és témák arra a közegre reflektálnak, amelyben mozgok, tehát magára a képzőművészet világára. így jön be a képbe a megnyitó, illetve a képrombolás félelme. A képrombolás nem új keletű, része a nyugati kulturális, képzőművészeti hagyománynak. Ugyanakkor benne van a terror általi egyre aktuálisabb fenyegetettség is, bár nem volt célom aktuálpolitikailag időszerűvé tenni a képet, eleve azért sem, mert 2005-ben készült. De más vonatkozásokat is említhetnék a képrombolással összefüggésben. Anélkül, hogy művészettörténeti fejtegetésekbe kezdenék, képrombolásnak tekinthetjük magát a modernizmust, az ábrázolás megszűnésére tett kísérleteket vagy a minimalizálási szándékot. A huszadik században számtalan példa volt ezekre. Nevezhetjük képrombolásnak a képek megcsonkítását-át- dolgozását is. Említette, hogy újabban más területen, más médiumokkal is alkot, nem csak a festészetben. A témával is más irányba mozdult, vagy továbbra is maradt az emberi test, az arc? Az arc, a test és a végtelen számú mutációjuk megmaradt. Továbbra is alapvetően a hibri- dizálás, a különböző mutációk és az átmeneti állapotok foglalkoztatnak. Annyi a változás, hogy munkáimban jobban, erősebben van jelen az ún. horrorhagyomány, a horror explicit ábrázolása. Esztétikai regiszterben mozogva ott van ugyan a régebbi képeimen is, de elegánsabban, áttételesebben. Mostani alkotásaimban sokkal narratívabb a jelenléte, ami talán abból is fakad, hogy sok rajzot, sok grafikát készítek. Ezek a technikák és műfajok nagyobb lehetőséget adnak arra, hogy a kép, amely valódi történetet nem ábrázol ugyan, az ikonográfia szintjén egy kicsit elbeszélőbb legyen. Hova szokta sorolni a kritika? Eleve, szereti-e, ha meghatározzák a helyét, munkásságát megjelölik valamiféle művészeti márkával? A művészettörténet nyilván próbálja megragadni a jelenben zajló, kortárs jelenségeket, ami érthető. Kérdés, hogy egy frappáns műszó, egy terminus mennyit használ és mennyit árt a művésznek. Nem vagyok ellene, de azt sem hiszem, hogy különösebben használna. Van mostanában a levegőben egy kifejezés, egy meghatározás, mégpedig a Budapest-horror, ami egy érdekes brand, még ki is tudok vele egyezni. Elég jónak tartom, mert bár a helyet behatárolja, nem érzek benne olyan törekvést, hogy a jelenséget magát túlságosan leszűkítené. Sok minden belefér, a képzőművészeten túl az irodalmijelenségek is. Festészetében fellelhető az új médiumok hatása is. Gondolok például a képregények stílusára. Hatással van rám minden művészeti ág és műfaj, s nem csak a képzőművészeten belüliek. így a képregény is. Nem állítok fel olyan hierarchiát a műfajok között, hogy van elhatároltan a klasszikus és van a kortárs művészet. Minden létező művészetet olyan mellérendelő hálóként kezelek, amelyből szabadon ki tudok választani motívumokat, s azokból, mint egy nagy gyűjtő, bármikor bármit beemelhetek a munkáimba. Úgy nőttem fel, hogy ezek a források elérhetők voltak számomra, és természetes módon beépültek a képi világomba. A vizuális kultúra az inspiráció szintjén nem választja szét a forrásokat, nem határolja el és be őket. Nyilván létezik magas kultúra, amelynek az izgalmát, amennyiben van izgalma, a befogadói reflexek adják. Egy kiállítástól mindig azt várjuk, hogy valamifajta szellemi élményt nyújt, kiemel a hétköznapokból. Valahol még mindig védett dologként tekintünk a magas kultúrára, különösen a festészetre. Miközben - most ez utóbbiról beszélek - nem egy zárt terület, nem egy védett burok. Ki van téve annak az áljárhatóságnak, ami a médiát, a kortárs vizuális kultúrát jellemzi. És ez egyáltalán nem baj. Az átjárhatóság nem festészetellenes. Ellenkezőleg, biztosítja, hogy ne legyen elzárva az oxigéntől. Talán az egyetlen lehetséges életfeltétele. Nem érdemes a hagyományokat mumifi- kálni vagy karanténba zárni. Mennyire nyitott a közönség a vizualitásban jelen levő fanyar, reflektív humorra, az ön műveire is nagyon jellemző groteszkre? A groteszk a nevetés kultúrájának a kérdését veti fel. A nevetés pedig nagyon fontos dolog. Nem feltétlenül csak a könnyed szórakozás megnyilvánulása, hanem nagyon komoly felforgató erő, amely akár az autoritással, a hatalommal való szembeszegülést is jelentheti. De akár olyan szétrobbantó erőt is képviselhet, amely megszünteti a kategóriákat, vagyis széttöri a határokat. Említettem már, engem alapvetően ennek az elérése érdekel. Számomra ehhez eszköz-módszer a hibridizálás, és egyben kategóriák közötti játékot jelent az esztétika szintjén. A kategóriák vegyítését, összegyúrását oly módon például, hogy a kép egyszerre lehet absztrakt és ábrázoló. A hibridizálással a kate- gorizálhatatlanság, a rendszertani zavarkeltés érhető el. A groteszkben, ami gyakorlatilag kellemetlen vagy ideges nevetésre ingerel, valami ilyesminek a lehetőségét látom. Betiltották a kiállítást? Teherán. A tervezett megnyitó előtt lemondták Iránban azt a karikatúrakiállítást, amelyet a Charlie Hebdo című francia lapban Mohamed prófétáról közölt gúnyrajzokra válaszként hirdettek meg. A hivatalos indoklás szerint a lemondás oka, hogy a kiállítás főszervezője megbetegedett. Egyes feltételezések szerint azonban a tehe- ráni vezetés a nyugati hatalmakkal folytatott atomtárgyalások záró szakaszában kerülni akarja a botrányokat, ezért betiltotta a kiállítást, amelyen a holo- kausztkarikatúra-verseny- re érkezett rajzokat mutatták volna be. Az első holokauszttagadó iráni karikatúraversenyt 2006-ban rendezték, a dán Jyllands- Postenben megjelent Mo- hamed-karikatúrák elleni tiltakozásul. (MTI) Amerikai csendes ülős Dunaszerdahely. Holnap Dunaszerdahelyen lép fel az indie-hatású akusztikus rockzenét játszó amerikai Des Ark. A tíz éve működő formáció lelke Aimée Argote dalszerző-énekesnő, akit a The Appleseed Cast zenekar gitárosa, Taylor Holen- becket kísér. A szívhez szóló dallamokhoz emberi kapcsolatokat elemző szövegek párosulnak, az öntörvényű énekes hajlí- tások pedig különlegessé teszik a dalokat. Helyszín az NFG klub, kapunyitás 20 órakor, (k) Aimée Argote (Képarchívum) Pitt és Jolié közös filmje Los Angeles. November 13-án kerül a mozikba Angelina Jolié és Brad Pitt új filmje, aBythe Sea, amit Jolié rendez saját forgató- könyvéből, és ő a női főszereplő is, Pitt pedig a férfi főhős. A történet a 70-es évek Franciaországában játszódik, ide érkezik egy amerikai író és táncosnő felesége, abban a reményben," hogy rendbe tehetik házasságukat. A két sztár Máltán forgatta új filmjét, annak ellenére, hogy tényleg van egy dél-franciaor- szági birtokuk. (Variety)