Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-09 / 105. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 9. Vélemény és háttér 5 A Konzervatív Párt jobbra is, balra is nyitott, nagyot bukott a Munkáspárt Nagy-Britannia jobbra tart E sorok írása közben még zajlott az eredmények feldolgozása az Egyesült Királyságban, de az biztos: a Konzervatív Párt abszolút többséget szerzett, a Skót Nemzeti Párt elsöpörte ellenfeleit Skóciában, mindenki más pedig komoly vereséget szenvedett. Mit jelent ez az ország és Európa szempontjából? RAVASZ ÁBEL A legfontosabb szempont, legalábbis innen nézve, hogy a régi-új kormányfő, David Cameron a „puha” euroszkeptikus mozgalom egyik vezetője. Azokról az erőkről van szó, amelyek nem vulgárisán és egyértelműen utasítják el az európai integrációt (mint egyes szélsőjobbos pártok), hanem árnyaltabb, de ösz- szességében egyértelműen integrációellenes nézeteket vallanak. Cameron máris bejelentette: legkésőbb 2017-ig az Egyesült Királyságban népszavazást tartanak az ország EU-tagságá- ról. Bár nem hinném, hogy a konzervatívok el akarnák hagyni az uniót, de valamiféleképpen gyengíteni kívánják az ország kötődését Brüsszelhez, és fékeket akarnak beépíteni az uniós jogkörök lépésről lépésre történő szélesítése ellen. A Konzervatív Párt sikeréhez a mai brit viszonyok mellett már abszurdnak tűnő többségi választási rendszeren kívül az is hozzájárult, hogy képes volt felfalni a tőle eggyel jobbra és eggyel balra álló tábor egy részét. Balra a liberális demokraták, az eddigi kormány junior koalíciós partnerei szinte mindent elveszítettek (elnökük lemondott), jobbra pediga„kemé- nyen” euroszkeptikus UKIP könyvelt el egy komoly zakót - hiába szerezte meg a szavazatok több, mint tíz százalékát, ebből egyetlen mandátumra futotta. Bár ezt a mandátumot épp a párt karizmatikus vezetője, Nigeí Faragé szerezte, ő is lemondott (aztán ősszel újra indulhat a pártelnöki posztért). A UKIP vereségében a konzervatívok részleges jobbra nyitása is szerepet játszott: a más országokból is ismert érv szerint hasznosabb, ha a konzervatív közép pártjai utat találnak a jobbszélhez, és megpróbálják képviselni az ilyen irányultságú szavazók igényeit, mintha egy erős néptribu- nus emelkedne fel az üresen hagyott térben. A dolog veszélye persze az „amit eszel, azzá leszel” elv, a jobbra nyitó pártok agendája megváltozik, és belekerülhetnek olyan dolgok, mint a fent említett népszavazás. Nagyot bukott a Munkáspárt, amely nem volt képes megtörni a konzervatív dominanciát az ország nagy részén. A párt ugyan magában Angliában jobban teljesített, mint legutóbb, északon azonban elveszítette Skóciát, ahol az elszakadási népszavazással brutálisan megerősödő Skót Nemzeti Párt gyakorlatilag mindent vitt. A skót párt ugyan hajlandó lett volna koalícióra lépni a Munkáspárttal, utóbbinak azonban egy új valósággal kell szembenéznie: korábbi északi bázisai elvesztésével nagyon nehéz lesz fenntartania azt a kétpártrendszert, amihez eddig az Egyesült Királyságban hozzászokhattunk. A Skót Nemzeti Párt jó eredménye azt jelentheti, hogy napirenden marad a skót elszakadás és az Egyesült Királyság belső átrendeződésének kérdése, valamint Eu- rópa-szerte erőt adhat a szeparatista politikai mozgalmaknak. A választás tehát komoly átrendeződésekhez nyitott teret, persze kérdés, hogy ezekből lesz-e bármi, vagy a végén mindezek ellenére egy egységes Nagy-Britannia az EU tagja marad. 2 D£>*- Nyugi. Nem azé' tárcsák napirenden a halálbüntetést, hogy bevezessék, hanem hogy erről beszéljenek a szegényen dolgozó emberek! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Krimi és valóság LAMPL ZSUZSANNA Egyetemista koromban egyszer egy roppant entellek- tüel fiú megkérdezte tőlem, szabadidőmben milyen könyveket olvasok. Tudtam, hogy azt várja, Marxot, Engelst, Lenint, mire én kijelentettem, hogy imádom a krimiket. Meghökkent, és egy pillanatra teljesen megmerevedett (az arca). Aztán gúnyosan végigmért. Én a helyedben nem dicsekednék ezzel, mondta. A krimi bur- zsoá csökevény, menekülés a valóságból a képzelet ingoványos (!!) világába. Nemméltó egyetemistákhoz, pontosabban nem biztos, hogy egy krimit olvasó lánynak az egyetemen van a helye, ahol komoly, elkötelezett fiatal helyét foglalja. Kérdésemet, hogy akkor hol van a helye, gőgösen igno- rálta, aztán megvádolt, hogy biztosan pöttyös könyveken nőttem fel, hát nem csoda, hogy csak a krimikigjutottam. Egy finom lelkű nő nem leli örömét a gyilkosságokban és az erőszakban! Például a forradalmakban? Kérdeztem. De ő csak folytatta, hogy egy finom, okos, értelmiséginek készülő lány nem durva dolgokkal foglalkozik. Jó, akkor én egy értelmiséginek készülő durva lány vagyok, te meg egy hatalmas sznob, mondtam mérgesen. Hát, egy finom nő, biztos, hogynem így beszél, sőt, bizonyos helyzetekben inkább meg sem szólal, felelte gőgösen. Nemrég családi erőszak áldozatává vált nők vallomásait olvastam. Nem krimi, valóság. S visszaköszönt, amit akkor hallottam: a finom nő meg se szólal. Sokáig. Békésen hagyja, hogy sértegessék, sőt attól még finomabb lesz, ha azt is hagyja, hogy megverjék, más módon is bántalmazzák. A finom nő nem szereti az erőszakot, azt sem, amit rajta követnek el, na de ki beszél itt erőszakról? Csak veszekedtek egy kicsit, közben kapott két akkora pofont, hogy nekiesett a szekrény sarkának, az még nem erőszak! Különben is, szegény ember, akkora nyomás alatt van a munkában, nem csoda, hogy otthon agresszív, de hát ez se erőszak, ugye? Sok nő már annyira kifinomul, hogy saját magával is elhiteti, az ura egy áldott, békés természetű ember, valójában ő az, a nő, aki folyton kiprovokálja, hogy fenyegesse, üsse már meg, zárja be, vegye el a pénzét, neki nem tetsző szexuális praktikákra kényszerítse stb. S mindezért, ami ugye nem erőszak, a finom nő még szégyelli is magát. Miközben a férfi - lehet ám finom, művelt is! - cselekszik. Vannak persze családok, ahol a nő terrorizál, s férfi és gyermek az áldozat, sőt olyanok is, ahol közösen bántanak szóval, tettekkel gyermekeket és/vagy időseket, szülőket, de a családi erőszak nagyrészt még ma is a nők ellen irányul. A múlt? Az entellektüel finom férfiút évtizedekig nem láttam. Nemrég a vonaton találkoztam vele. Divatos skandináv krimit olvasott. Hiába, az idők változnak. Az emberek meg durvulnak (?). KOMMENTAR A nyolcadik gumicsont: a halál SERES LÁSZLÓ Aki nem tudja, tanítja, ha pedig azt sem tudja, akkor „tematizálja a közbeszédet” valami teljesen mással. Nem először és nem utoljára tart népe számára foglalkoztató terápiát az a budapesti kormányzat, amely szemünk láttára csúszik szét kisstílű akarnokok laza, korrupt érdekszövetségévé, és amely szisztematikusan teremti meg azt a Magyarországot, amely elől százezerszámra menekül el, aki tud. A gazdasági inkompetencia és a kommunikációs káosz leküzdésének bevált, biztos eszköze a gumicsont, valamilyen aktuális elmebaj „tematizálása”, hogy addig se arról beszéljünk, amiről kell. Az elmúlt napokban a „bevándorló terroristákról” szóló össznépi konzultáció mellé zárkózott fel a halálbüntetés. Amit maga a miniszterelnök sem akar - már ha Európával beszél telefonon. Két nappal azután, hogy Pécsett közölte, „a halálbüntetés kérdését Magyarországon napirenden kell tartani, és tudatni kell, hogy semmitől sem riadunk vissza”, Orbán Viktor már arról biztosította Martin Schulzot, az Európai Parlament elnökét, hogy „Magyarországon egy vita folyik a halálbüntetésről”, de ő „nem akarja bevezetni.” Hálánk örök. Ez azért is megnyugtató, mert nem is tehetné, EU-tagként ugye Magyarországra is vonatkozik az EU Alapjogi Chartája és az Európai Emberi Jogi Egyezmény, de nem ez számít, hanem hogy ő akarná, drága jobbikos szavazók, de a fránya EU miatt nem lehet. Vagy mégis akarja? Alig két nappal az Európával történt telefonbeszélgetés után Orbán egy interjúban már azt mondta: „Korainak tartom megválaszolni a kérdést, hogy be kell-e vezetnünk a halálbüntetést, vagy sem. De fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla.” A róla való beszéd közben olyannyira kiverte a biztosítékot Brüsszelben, hogy külön összeült az Európai Parlament igazságügyi bizottsága, hogy megtárgyalja, mi a teendő azokkal a „szabadságharcosokkal”, akik az EU-val finanszíroztatják meg fejlesztéseiket, és közben minden fórumon Brüsszel ellen lázítanak, a „szuverenitás” jegyében? Nem, elnézést, nem erről vitáztak, hanem arról, „mi történne, ha valamelyik tagállam a halálbüntetés visszaállításáról döntene.” Mi történne? Semmi, van élet az EU-n kívül is. A szuverén nemzet választhat, mi fontosabb: az európai érték- és érdek- közösségben lenni és abból - minden bürokratikus baromság dacára - maximálisan profitálni, vagy évente kivégezni 2-3 bűnözőt? Addig is beindult az össznépi gumicsontrágás, jogi fórumokon, publikban, kommentekben feszülnek egymásnak a prók és a kontrák, ismert politológusok csettintenek elismerően, milyen jól tematizálta a közbeszédet az, aki pontosan ezt a tematizálást akarta. Volt köztük, aki „komolytalannak” nevezte Orbán felvetését, de annyira azért nem, hogy „ha mindenképpen választania kellene”, akkor ő a halálbüntetés pártján lenne. Érdekes, hogy három szempont nem kapott kellő hangsúlyt ebben az álvitában. 1) A gumicsont az csak egy gumicsont, nem több. 2) A halálbüntetés elvi kérdés: a mindenkori kormányzatot senki nem bízta meg azzal, hogy életről és halálról döntsön, az ő biznisze az, hogy a fizikai védelmünket biztosítsa. 3) A király meztelen. A szerző a hvg.hu publicistája FIGYELŐ Orbán Viktor szóvivője cáfol Olvasói levelet írt Kovács Zoltán magyar kormányszóvivő a The Guardiannak, a brit lapban megjelent, Magyar miniszterelnök: hozzuk visz- sza a halálbüntetést, és építsünk munkatáborokat a bevándorlóknak című cikkre reagálva. A halálbüntetés ügyében Kovács cáfolja, hogy Orbán Viktor az uniós törvényekkel való szembeszegüléssel és a halálbüntetés visz- szaállításával fenyegetőzik. A miniszterelnök valójában egy gyilkosság kapcsán azt mondta, hogy ilyen bűntettek láttán a jelenlegi törvények nem tűnnek eléggé elrettentőknek - írja a szóvivő. Orbán nem fenyegetett az uniós törvényekkel való szembeszállással, csak azt mondta, ilyen körülmények között vitára van szükség. Az olvasói levél szerint a magyar kormány tiszteletben tartja a halálbüntetést tütó magyar alkotmányt és az uniós törvényeket. A szóvivő azt is cáfolta, hogy a magyar kormányfő internálótáborok létesítését ajánlja az illegális bevándorlók számára, s azt hangoztatja, hogy munkára kell kényszeríteni őket. (MTI)
