Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-07 / 79. szám, kedd
4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 7. www.ujszo.com KOMMENTAR Razzia után NAGY ANDRÁS Több mint egy tucat romátvertek meg a rendőrök egy razzia során múlt csütörtökön a keletszlovákiai Füzeséren. A falu polgármestere szerint az akció brutális volt, a rendőrség szerint minden a törvény betűje szerint történt. A rendőrök állítólag körözött és a büntetésvégrehajtás elől bujkáló személyeket kerestek a faluban, arra számítva, hogy az ünnepekre hazatérnek, így remek alkalomnak gondolták a múlt hét csütörtökét. Az, hogy mennyire lépték túl a hatáskörüket, megint nem derülhet ki, hiszen nincs a nyilvánosság elé tárható videofelvétel. Arról sincsenek adatok, hogy Füzesérről végül mennyi embert vittek el, a több településre kiterjedő akció során összesen öt személyt állítottak elő. Az elmúlt években számos eset történt, amikorminimum megkérdőjelezhető volt a rendórökvi- selkedése a romákkal szemben. Ám a legnagyobb probléma nem magával a rendőri fellépéssel van, amelyek egy része akár jogos is lehet, hanem az azt követő kontroll teljes hiányával. Hat év telt el azóta, hogy a kassai rendőrök arra kényszerítettek hat roma gyereket, hogy meztelenre vetkőzve egymást verjék a rendőrőrsön. Annak ellenére, hogy az esetről amatőr videofelvétel is készült, melyen egyértelműen látni, hogy a gyerekeket megalázzák a rendőrök, nemrég az elsőfokú bíróság felmentette az összes rendőrt. Egyszerűen nem volt hajlandó bizonyítékként elfogadni a felvételt, mert az állítólag nem törvényesen került a védelemhez. A roma srácok bíróságon tett vallomása pedig ellentmondásokkal volt tele, így ez tökéletesen megfelelt a bírónak és a rendőröknek is. Az, hogy az eset óta hat év telt el, és valószínűleg életük legmegalázóbb pillanatai közé tartozott, nem nagyon érdekelt senkit. Máig nincs semmilyen jogerős döntés a szepsi romatelepen történt 2013-as rendőrségi razzia kapcsán sem, amikor rendőrök több tucat romát vertek össze a telepen. A belügyminiszter Robert Kaliňák a mai napig állítja, hogy a rendőrök szabályosan jártak el. Punktum. Ä romák nevében Szlovákiában az állami szervek közül csak Peter Pollák roma kormánybiztos tud az ilyen esetekkel foglalkozni, ám az ő főnöke Robert Kaliňák, így a kör bezárul. AFico-kormány szerint a romakérdés nem más, mint erőszak és államigazgatási feladat. Hiába próbál intézkedni Pollák, az ilyen esetek után évek óta falakba ütközik. Jana Dubovcová ombudsman az, aki még minden ilyen ügy kapcsán felszólalt, ám a emberi jogi biztos is csak dísznek van Szlovákiában, hiszen éves parlamenti beszámolóját alig egy tucat képviselő szokta meghallgatni, javaslataira pedig oda se figyelnek. A romáknak sokkal erősebb legitim képviseletre lenne szükségük, mert az tudná hatékonyan képviselni a jogaikat. Acivileknek sajnos nincs sem jogi, sem hatalmi eszközük, hogy eléljenek valamit, évek óta egyhelyben topognak. Ilyen eseteknél látszik leginkább, hogy mennyire hiányzik a hiteles roma elit, amely fel tudna szólalni és folyamatosan képviselni a roma ügyeket. Azok, akik erre képesek lesznek, sokat nyerhetnek, ám feladatuk is rengeteg lesz. FIGYELŐ Kim Dzsong unatkozott Kim Dzsong Un az északkoreai vezetők korábbi gyakorlatát felélesztve felállította tizenéves lányokból álló háremét. A lányok feladata, hogy tánccal, énekkel szórakoztassák a vezetőt, bármikor a rendelkezésére álljanak, illetve akár ágyasként is szolgáljanak. Bár apja, Kim Dzsong II halála után Kim Dzsong Un feloszlatta azt a fiatal nőkből álló csapatot, amely a diktátor szórakoztatásáért felelt, most úgy döntött, újra felállítja - írta a brit TheTelegraph. Kim Dzsong II 2011-es halála utáni hároméves gyászidőszak leteltével döntött így az észak-koreai vezér. Hatalomra kerülése után senkiben nem bízott, ezért is oszlathatta fel a sok titkos információt is ismerő hölgyekből álló „osztagot”. Az ország minden részéből válogatták össze tisztviselők a legcsinosabb hölgyeket, akiket táncosként vagy énekesként alkalmaznak, mások szobalányként teljesítenek szolgálatot, de a legcsinosab- bakból a vezető réteg ágyasokat is választhat. A Telegraph azt írja, a hárem tagjai sokszor csak 13-14 évesek, a szüleiknek azt mondják, hogy a lányokat kormánymegbízásra viszik el. A szórakoztatásért felelős hölgyek mintegy négyezer dollárnyi fizetést kapnak az elképesztő mértékű szegénységgel és éhezéssel küzdő országban. Huszonéves korukban a lányok nagy részét „nyugdíjazzák”, katonai vezetőkkel házasítják össze őket. A hárem hagyományát még Kim ír Szén, Kim Dzsong Un nagyapja, Észak-Korea alapítója honosította meg. Kim Dzsong Un egyébként nős, felesége, Ri Szol Dzsu egy volt énekesnő, állítólag egy lányuk is van. (hvg.hu) Vergődés az ukrán gyökerek és a ruszofil pánszlávizmus között A ruszin címer és az ukrán helyzet Amikor a szlovákiai kisebbségekről beszélünk, időnként előkerülnek a ruszinok. Hivatalosan kicsivel több mint harmincezren vannak, leginkább az ország északkeleti csücskében, és néha furcsa, de szimpatikus követelésekkel jelentkeznek, mint például az önrendelkezés és az autonómia. TOKÁR GÉZA A belső konfliktusaikról és motivációikról azonban nem sokat tudni, ezért is volt fura élmény beleolvasni Milan Pilip Ruszin nemzeti szimbolika című könyvébe. A könyvhöz hasonló dekoratív, háromnyelvű (ez esetben ruszin, angol és szlovák), sok képet és ábrát tartalmazó kiadványok előnye, hogy a kívülálló számára is elég szemléletesen ábrázolja egy izolált közösség problémáját. Szlovákiai magyar viszonylatban egyetlen párhuzam jut eszembe, a táblaállításokat és a kétnyelvűség akadályait feszegető, A hely nevei, a nyelv helyei. A ruszinoknak kétnyelvű tábláik éppenséggel nincsenek, van viszont egy címerük és egy zászlójuk, ami egyrészt dicséretes, másrészt tükrözi a nemzeti identitásuk egy alapvető problémáját: az önmeghatározással kapcsolatos dilemmákat. A ruszinok két választási lehetőség között őrlődnek: az ukrán kapcsolat és a beolvadás, valamint a sokszor már ruszofí- liával határos nagyszláv testvériség eszméje. Mivel ruszin anyaország nem létezett, számos sérelem halmozódott fel bennük a magyar és a csehszlovák hatóságokkal szemben egyaránt. A ruszin címer pedig szépen szimbolizálja ezt a megosztottságot: az egyik oldalon a hagyományos szláv színkombináció kíséretében egy vörös medve tekint optimistán a jövőbe, a másik oldalon pedig a világoskék és az aranyszín, az ukrán színek, jelezve, hogy milyen gyökerei vannak a népcsoportnak. A címer viszonylag új keletű, jellemző módon Prágából kellett megalkotni, kompromisszumos megoldással, mivel Kárpátalja Csehszlovákiához csatolása után az egyes hatalmi csoportok képtelenek voltak egymással konszenzusra jutni. A mesterséges megegyezést aztán úgy sikerült elérni, hogy mindegyik csoport kapott valamit, amit a magáénak érezhetett. Maga Püip a széles körben használt ruszin címerből eltávolíttatná a kék-arany sávokat, hogy a hagyományos szláv színvilággal, a piros-fehér- kékkel helyettesítse. Mindezt az orosz-ukrán konfliktus idején írja könyvében, ami részben válasz is arra a kérdésre, hogy miért annyira nehéz a ruszinoknak: akinek olyan barátai vannak, mint az oroszok, annak ellenségre már nincs is szüksége. Az itteni kisebbségi bizottsági ülések állandó és kiszámítható színfoltja, amikor a ruszinok az ukránokkal veszekednek a nemzeti identitás alapvető kérdéseiről. Persze soha nem lehet tudni, legutóbb Besztercebányán állítólag megegyeztek több fontos témában is - kérdés, hogy konkrétan miben tud és akar segíteni nekik a szlovák állam. (Ľubomír Kotrha karikatúrája JEGYZET Leoncio és Isaurák PUHA JÓZSEF Egy éve kezdődött. A ritkán látott és elérhe- teden nagyfőnök nagycsütörtökön látogatást tett hivatala egyik intézményében. A kéttucatnyi alkalmazott nem tulajdonított ennek nagy jelentőséget, pedig a jövőjüket érintő döntést készült közölni. Ez addig formalitás volt, a múltban az aktuális góré bejelentette, a rangidős beosztott átveszi a távozó részlegvezető helyét, majd megállapította, hogy minden rendben van, s még mielőtt kiderülhetett volna, még sincs minden rendben, jó egészséget és sok sikert kívánva távozott. Ezúttal azonban olyan történt, amivel senki sem számolt. Nem a rangidőst nevezte ki vezetőnek, nem is a tapasztaltak közül választott, hanem a legfiatalabb, a gyakornokként néhány hete ott dolgozó egyetemista mellett döntött. Adminisztrációs hibára fogta. Mikor orvosolni akarta azt, a durva elírás gondolkodóba ejtette: miért ne lehetne teret adni a jövő reménységének? Szerinte egy kezdő akkor tanulja meg a szakmát, akkor lát bele igazán, ha főnöki feladatokat végez. Szakítva tehát a hagyományokkal, kinevezte őt, s azt ígérte, ha kell, három hónap után új döntést hoz. A dörzsölt beosztottak persze tudták jól, a nagyfőnök miért zöldcsütörtökre időzítette a bejelentést. A négynapos ünnep alatt a düh elszáll, húsvét után folytatódhat minden a régi kerékvágásban. Csakhogy minden megváltozott. Az új vezető, az addig tisztelettudó fiatalember száz- nyolcvan fokos fordulatot vett. A részleg kígyót melengetett a keblén. Semmihez sem ért, de előszeretettel játssza a mindent tudó főnököt. Kötözködik, élvezi, ha megalázhatja a beosztottjait, ha úgy tartja kedve, a legősibb foglalkozás művelőjének nevezi a nagymamája korú hölgyeket, ondónak az urakat. A csapatból néhányan ott is hagyták már a munkahelyet. Olyan is, aki több mint harminc évet húzott le, s az egyetlen volt, aki mindenhez értett. A fickó az ötvenes éveiben járó szaktekintélynek búcsúzóul azt tanácsolta, menjen nyugdíjba és élvezze az életet, úgy sincs sok már hátra neki. A nyugodt munkahely pokollá változott, megszűntek a baráti kapcsolatok, mindenki feszült, ideges, ami nyilván a teljesítményen is nyomot hagy. A fizetés mellé járó szép prémium is a múlté már, az új vezető szinte a teljes összeget visszaküldi a közösbe, mondván, az emberei nem érdemlik meg a pluszpénzt. Ott meg bizonyára örülnek ennek. A nagyfőnök a tavalyi találkozó óta köddé vált, a dolgozók amúgy sem mernének neki panaszkodni, mert ők húznák a rövidebbet. Mint kiderült, a modernkori Leoncio befolyásos családból származik. így hát az Isaurák tűrnek és nyelnek. És robotolnak, már amennyire lehet ilyen körülmények között.
