Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-04 / 78. szám, szombat

7 különleges húsvéti népszokás A keresztény világ húsvétkor ünnepli Krisztus feltámadását, ez a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Az ünnep magyar nyelvű elnevezése onnan ered, hogy ekkor ér véget a 40 napos böjt (nagyböjt), a hústól való tartózkodás időszaka. Húsvét az egyházi év mozgóünnepeinek is középpontja. Ezt a napot előzi meg két héttel farsang vasárnapja és követi 50 nap múlva pünkösd. H úsvét megünnep­lése már a 3. szá­zad óta ismén, számos népszokás kapcsolódik hoz­zá. Ezeket gyűjtöttük egy csokorba. Etelszentelés A 10. század óta ismert szertartás húsvét vasárnapján a húsvéti éte­lek, sonka, bárány, kalács, tojás, bor megszentelése a templomban. Szentelményeknek nevezzük azo­kat a tárgyakat, melyek szentelés vagy áldás révén hétköznapi hasz­nálatukból kiemelkedve termé­szetfeletti célokra alkalmasak. A húsvéti ételek sorában a bárány Jé­zust jelképezi, a tojás az élet, az új­jászületés szimbóluma. A szentelt ételeknek mágikus erőt tulajdoní­tottak, számos hiedelem fűződik hozzájuk. A húsvéti kalács morzsá­ját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, vagy megőrizték, s nyáron a verebek kártevése el­len kereszt alakban meghintették vele a gabonaföldeket, de tűzbe is vetették, hogy a túlvilágiaknak is jusson a szentelt ételből. A szentelt sonka csontját kiakasztották a gyü­mölcsfára, hogy bőven teremjen. A húsvéti szentelt tojáshoz kap­csolódó hagyomány, hogy egy-egy tojást ketten ettek meg, hogy ba eltévednek, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást. Köszöntő A köszöntő naptári ünnepeken énekelt vagy elmondott vers, rig­mus, illetve prózai jókívánság­mondó szöveg. Szórványosan is­mertek húsvéri köszöntőszövegek vagy szerencsekívánó mondókák, melyekben jókívánságok, varázs­igék bújnak meg. Kedves mondó­ka Békés megyéből: „Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!” Am a mai értelemben ismert locsolóver­sek nem népi eredetűek. Húsvéti locsolás Termékenységvarázsló jellegű nép­szokás, ősi katartikus rítus ke­resztényesített formája. Eredeté­nek egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták vol­na a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel ön­tötték le a feltámadás hírét vivő asz- szonyokat. A locsolás mai formája, a gyermekek locsolása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, ado­mánykérés céljából, újabb keletű városi szokás. Húsvéthétfőt szokás vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezni. Ezen a napon Szeged vidé­kén a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, ahol egész vödör vízzel öntötték le őket, nehogy kelésesek legyenek. Az Ipoly mentén szervezetten locsoltak, ön­töztek. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házak­tól. Másnap reggel, előre megbe­szélt helyen szalonnát kaptak, és ott tojásrántottát készítettek, amit elfogyasztottak. A tojáshéjakat an­nak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután indultak el locsolni. A lányok igye­keztek elbújni, akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték, és vödörszám hord­ták rá a vizet. Azok a fiúk, akiket nem vettek legényszámba, először a keresztanyjukhoz mentek, akit az ott kapott vízzel meglocsoltak, jutalmul 8-10 hímes tojást .kap­tak. Ezután mentek a rokonok, szomszédok lányaihoz. A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján tojásokkal viszonozták Hagyomány volt, hogy kedden a lányok locsolták a legényeket. Húsvéti korbácsolás A Dunántúlról ismert népszokás. Fejér megyében a fűzfavesszőből négyszögűre font korbácsot sibának nevezik. A korbácsot készíthették 4, 6, 8, 9 szálból. Korbácsfonás előtt egy szál vessző vastagabb végét késsel bevágták, majd a hüvelykujj körmével végighasították. Hogy hajlékonyabb legyen, a kés élével kikaparták a kettéhasított vessző belsejét. Miután kiválogatták a fo­náshoz megfelelő vesszőket, a felső, vékony végeiket összeillesztették, az alsó, vastagabb végeiket pedig egyenlő hosszúságúra vágták, majd a korábban kettéhasított vesszővel betekerték Egy gyerek vagy egy másik felnőtt megfogta a készülő korbács vastagabbik végét, majd a korbács készítője összefonta a vesz- szőket. Miután elkészült, csomót kötöttek a korbács végére. A kisfi­úknak édesapjuk vagy nagyapjuk fonta a korbácsot. A legények hús­véthétfőn ezzel csapkodták meg a leányokat, közben ezt mondogatva: Keléses ne légy, Bolhásos ne légy, Esztendőre frissebb légy! A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral vagy piros tojással kínál­ták a legényeket. A Felföldön és a szlovák—magyar lakta területeken ismert szokás a suprikálás, amikor a lányok korbácsolják meg a legé­nyeket. Komatálküldés Húsvéthétfőn és húsvét vasárnapját követő vasárnap, azaz fehérvasárnap volt szokás a komatálküldés. Ez a szokás komálás, mátkálás, vásározás néven is ismert. Az Ipoly mentén a leányok azoknak a legényeknek küldtek tojást, akik farsangkor táncba vitték őket. Az ajándékot személyesen vagy küldött által jut­tatták el a kiszemeltnek. A Dunán­túlon az ajándékot ünnepélyesen, vers, mondóka vagy dal kíséretében adták át: Komatálat hoztam, Föl is aranyoztam, Koma küldi komának, Koma váltsa magának. Hímes tojás A húsvét legmeghatározóbb jelképe a húsvéti tojás, hímes tojás, írott to­jás, piros tojás. Ez a díszített tojás a húsvéttal mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egy­házi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A tojás díszítése azonban a keresztény gyakorlatnál korábbi, több formája ismert, jellemző módja a hímzés, batikolás. Ahhoz, hogy a főtt vagy kifújt tojásra mutatós mintát tud­junk készíteni, szükség van egy írókára, egy pálcára erősített fém­csövecskére. Ezt a pálcát márto- gatják bele forró méhviaszba, majd segítségével írják rá a mintát a nyers vagy főtt tojásra. A megmintázott tojást festéklébe áztatják. Utolsó lépésként lekaparják a méhviaszt, s máris láthatóvá válik a motívum. Tojásjátékok A húsvétot a böjt végeztével és a szép idő beköszöntővel vidámság is jellemzi. Világszerte elterjedtek a tojásjátékok. A tojásgurítás szabad­téri játék. Dombról gurították le a tojásokat, amelyeket a lent össze­gyűltek elkapkodtak. Vicces a tojásösszeütés, melyet főleg fiúk játszottak a locsoláskor összegyűjtött zsákmánnyal. Két szemben álló játékos kezébe fogott tojással igyekszik eltörni a másik tojását. A játéknak több változata ismert. Játszható úgy is, hogy az egyik játékos a kezében lévő pénzzel igyekszik a másik tojását betörni és így megszerezni az eltört tojást, de játszható festett, hímes, keményre főtt vagy csokoládétojással is. Csal­ni is lehetett fából, mészkőből, gipszből készült műtojással. Szóra­koztató a tojáskeresés, a tojástánc és a tojásfutás is. (sulinethu)

Next

/
Thumbnails
Contents