Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-29 / 98. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015.ÁPR1L1S 29. Vélemény És háttér 7 A joguralom kialakulásához a választók kritikus tömegének helyes döntései is kellenek Jogállam és banánköztársaság Ha nem posztszocialista banánköztársaságban élnénk, akkor a Váhostav- botrány nem is létezne. Egyrészt a szabályok miatt, másrészt meg azért, mert a főszereplők már rég a rácsok mögött magyarázkodnának. GÁL ZSOLT Kezdjük a szabályokkal. Egy normális jogállamban a Váhos- tav nem indulhatna állami közbeszerzésen. Azért, mert azon csak olyan vállalatok vehetnének részt, amelyek tulajdonosi struktúrája ádátható (tehát nem azonosíthatatlan tulajdoni hátterű ciprusi és új- zélandi cégek birtokolják). Meg olyanok, amelyek az utolsó centig kifizették az előző közbeszerzés során az alvállalkozóikat. Ha egy ilyen cég mégis csődvédelembe kerülne, akkor nem szúrhatná ki a hitelezői szemét 15% kifizetésével, mert lenne egy 25-50%-os minimális határ, amit mindenképpen ki kell fizetnie. A maradék fejében pedig a hitelezők tulajdonrészt szerezhetnének a vállalatban. És nem kellene befizetniük a 20 százalékos áfát az államnak, amíg nem fizették ki őket. Ellenben a generálkivitelező (adott esetben a Váhos- tav) nem igényelhetné vissza az áfát, amíg nem fizette ki az alvállalkozóit (ami most megtehet, még akkor is, ha csődöt jelent, illetve csődvédelemben van). Persze a sor hosszasan folytatható lenne. A lényeg az, hogy a kormányzó Smer az összes ilyen jobbító jellegű ellenzéki törvénymódosítást lesöpörte az asztalról az elmúlt években, ezért a jelenlegi szabályok lehetővé teszik a legnagyobb arcátlanságot is. De ha tovább megyünk, akkor a főszereplők el sem juthattak volna idáig. Široký úr már a Harvard Alapok lenyúlása miatt börtönbe került volna. Emlékeztetőül, az alapók fő vezetője, Viktor Kožený Csehországban jogerősen 10 évet kapott (de a Bahamákon él), Široký ellen Szlovákiában az ügyészség hosszú évek után lezárta a nyomozást... Robert Fico pedig azt magyarázná a rácsok mögül, hogyan szerzett „saját fejével” több tízmillió koroná- nyi fekete kampánypénzt, meg hogy mit keresett a Vazov utcai „Gorilla-lakásban”. Ehhez persze működő, független rendőrség, ügyészség és bíróságok kellenének. Nem pedig olyanok, ahol Harabin lehet a legfelsőbb bíró, Fico volt évfolyamtársa meg a legfőbb ügyész, sztálinista jogkörökkel. Aki bármelyik nyomozást leállíthatja, bármelyik ügyet elveheti az illetékes ügyésztől és átadhatja egy másiknak. Most már világos, miért kellett a legitim módon megválasztott Jozef Čentéš főügyészi kinevezését mindenképpen elkaszálni. De még tovább mehetnénk. Egyáltalán milyen ország az, ahol a volt kommunista párttagok nincsenek kizárva a legfőbb közjogi funkciókból, kormányfők, köztársasági elnökök lehetnek? Kié a felelősség? Nem, ne kenjük a politikusokra meg a hatalmi elitre. Egy olyan országban élünk, ahol a választók legnagyobb csoportja háromszor szavazott Mečiarra és háromszor Ficóra, közben meg még Gašparovičra is futotta a voksukból 2009-ben. Ők alkották a szabályokat, ők nevezték ki Harabint, Trnkát meg Čiž- nárt. A végső felelősség a hazug, köpönyegforgató, tolvaj politikusokra szavazó választóké. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója JEGYZET Hlina, a túlélő VERES ISTVÁN Alojz Hlina felelősségteljes ember, hiszen gondol a saját jövőjére. Ma például aláír egy megállapodást a KDH nevű párttal, melynek értelmében... együtt fognak működni. A szerződés a jövő márciusi választások előtt háromhónappaljárle. Hlina nem zárta ki, hogy akár a KDH parlamenti választási listájára is felkerülhet. Nyilván fel is fog. Nem kapja mega hármas vagy az ötös pozíciót, nem, az az elsővonalas pártembereknek jár. Megkapjamajdakilencest. De ugye ez a mai megállapodásban még nincs benne. A következő időszakmegmutatja, gyümölcsöző-e az emberek számára a KDH és a Polgárok (így hívj ák Hlina pártj át) közös munkája, hangoztatta tegnap a képviselő. Igazán csodálatos elképzelés. Egy közepesen jelentős ellenzéki párt és egyjelentéktelen ellenzéki képviselő leteszteli, milyen hozadéka lesz az együttműködésüknek a kormányciklus utolsó évében. Ehhez tényleg nagy képzelőerő kell, ugyanis valószínűleg azt tudják majd nyújtani, amit eddig, külön-külön. És ha ezt összeadjuk: számszerűsítve ugye a nullát a nullával, akkor kijön ismét egy nulla. Valószínűleg nagy sikerük lesz, hiszen a választóknak fontos a kiszámíthatóság. Azt sem könnyű megérteni, miért van szüksége a KDH-nak Hli- nára azon kívül, hogy talán hoz nekik néhány ezer plusz karikát a választásokon. Hlina esetében viszont nyilvánvaló az ok: Matovičcsal, aki a parlamentbe vitte őt, már összerúgta a port, Polgárok nevű új pártjáról alig tud valaki, a többi párt pedig nyilván hallani sem akar róla. Vélhetően a KDH illetékeseit is úgy győzte meg, hogy csak beszélt, beszélt és beszélt, míg a derék kereszténydemokraták álmosan rá nem bólintottak az elképzelésre . Hlinát tehát nem lehet kiiktatni. Mindenhez hosszasan hozzászól, mindenhez fűz valami javaslatot. Persze ennek nem kell szükségszerűen rossznak lennie. Érdemes lenne őt egyszer miniszterként kipróbálni, mennyi idő alatt darálná be a gépezet. Egy biztos: amikor kétezer év múlva a pozsonyi várdombon valaki garázsépítés közben megtalálja a parlament maradványait, Alojz Hlina, a szlovák politika agyagkatonája még akkor is ott lesz. KOMMENTAR Még egy tragikomédia MARIÁN LEŠKO Mivel botrányokkal mostanában bőségesen el vagyunk látva, egyik éri a másikat, szinte észrevétlen maradt a hír, hogy a szlovák Nemzeti Nyomozóügynökség „a kiterjedt bizonyítási eljárás lefolytatása után” leállította a nyomozást a katonai titkosszolgálat vagyonának lenyúlása ügyében, mivel „nem történt bűncselekmény”. Vladimír Suchodolský, a katonai titkosszolgálat volt igazgatóhelyettese azt hitte, „dokumentumokkal bizonyított dolgokat nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni”. Ő dolgozta ki a jelentést arról, hogy az első Fico-kormány idején a titkosszolgálat vezetése hogyan ügyeskedett, üzletelt az állami vagyonnal, és most döbbenten konstatálta, hogy bizony minden a szőnyeg alá söpörhető. Jelentése szerint a titkosszolgálat vezetése szervezet csoportként működött, és bűntársaik kezére játszotta az intézmény vagyonát. Például épületeket vásároltak a titkosszolgálat számára, azokat költségvetési pénzből felújították, átépítették, majd a titkosszolgálat számára feleslegessé nyilvánított ingatianként mélyen áron alul eladták. A megvásárlásnál közvetítőt iktattak be, aki megvette a kiszemelt ingatlant, majd négyszeres árat fizetett neki a titkosszolgálat. Suchodolský úgy saccolja, összesen 5 millió euróval rövidítették meg az államot. Ha figyelembe vesszük, hogy a titkos- szolgálat éves költségvetése 10 millió euró, ekkora mértékű lenyúlást csak azok csinálhattak, akik biztosak lehettek benne, hogy soha semmi nem lesz kinyomozva és megússzák büntetés nélkül. Suchodolský felfoghatatlannak tartja, hogy a nyomozók nem bukkantak semmiféle bűncselekmény nyomára. Érthetetlen, hogyhogy nem bűncselekmény „az autólopás, vagy az, ha pénzt vesznek ki a kasszából”. Felfoghatatlan, de ezek szerint nem számít bűncselekménynek, ha „névlegesen nyaralókat újítanak fel, majd eladják azokat, azzal az indokkal, hogy rádőlt a fa, holott soha nem dőlt rá semmi”. Suchodolský a jelentés kidolgozása után úgy vélte, a nyomozóknak könnyű dolguk lesz - elég, ha ellenőrzik a tényeket, előkeresik az eredeti szerződéseket és egyéb dokumentumokat, kihallgatják a tanúkat, mert a napnál világosabb az egész ügy. Nos, a nyomozók két év alatt arra jutottak, amire az ügy kipattanása után szűk egy hét alatt a „belső vizsgálat”, és a Smer védelmi minisztere, Martin Glváč. „Megerősítést nyert, hogy semmiféle bűncselekmény nem történt” - jelentette ki akkor Glváč. 2013 nyarán a Smer képviselői megakadályozták, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság végezze a dolgát és foglalkozzon az üggyel. Határozatot fogadtak el arról, hogy a bizottság kiveszi a saját kezéből az ügyet és átadja azt az „illetékes hatóságoknak”. így az ellenzéki képviselők nem vizsgálódhattak. Aztán, hogy mire jutott az „illetékes hatóság” két év alatt, azt Suchodolský a következőképpen kommentálta: „Szánalmas színjáték, egy tragikomédia, így működik minden, minden szinten ebben az országban”. A katonai titkosszolgálat volt igazgatóhelyettese nyilván elég tapasztalattal rendelkezik és eleget tud ahhoz, hogy ezt ki merje jelenteni. És eleget tud ahhoz is, hogy mi higgyünk neki. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa FIGYELŐ Bíróság előtt a táborparancsnok Megkezdődött Romániában Ion Ficior volt kommunista munkatábor-parancsnok pere, emberiesség elleni bűnökkel vádolják a 87 éves férfit. A Duna-deltában felállított peripravai munkatábor parancsnoka volt, több mint száz politikai fogoly haláláért tartják felelősnek. A munkatáborban voltaképpen pusztulásra voltak ítélve a kommunista rendszer ellenségei. A foglyok nem kaptak megfelelő ételt és embertelen körülmények között éltek. Ivóvíz sem volt a táborban, sem gyógyszerek és orvosi ellátás, szigorú büntetéseket róttak ki a legapróbb kihágásokért. Emellett különösen nehéz munkakörülményeket kellett elviselniük, függetlenül attól, hogy egészségesek vagy betegek voltak, és rendszeresen a munka túlteljesítésére kényszerítették őket. A kegyetlen bánásmód miatt 103 fogoly halt meg 1958 és 1963 között, amikor Ficior volt a munkatá- borparancsnoka. Ficior ellen a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet tett feljelentést. Ez a második olyan per, amelyben a volt román kommunista hatalom elnyomó gépezetéhez tartozó személyt állítanak bíróság elé. Az első per folyamatban van Alexandra Visinescu ellen, aki a hírhedt Ramnicu Sarat-i börtön parancsnoka volt. (MTI)
