Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-28 / 97. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 28. Vélemény És háttér 7 Az állam feladata, hogy legalábbis józanul kezelje a menekültkérdést és ne keltsen pánikot Idegen elemek Szlovákia és Magyarország sem kimondottan bevándorlóbarát ország. Egyrészt a szűkebb régiónkba gyakorlatilag nincs miért bevándorolni, másrészt meg az emberek fejében óriási a zavar és a tanácstalanság a problémakörrel kapcsolatban. TOKÁR GÉZA A téma csak akkor kerül elő, ha egy-egy család sorsából kiderül, milyen nehéz a végleges letelepedés és gyakran évtizedek alatt sem sikerül megszerezni a kellő papírokat. Újabban a Líbiából és Tunéziából Olaszország felé tartó, évente emberéletek százait-ezreit követelő ladikok, illetve a magyar kormány kurtafurcsa menekültügyi konzultációja nyomán került elő a téma. Ä migráció alapja egy egyszerű dilemma, amellyel jó eséllyel mi magunk vagy közvetlen családtagjaink is találkoztak: az a felismerés, hogy valahol jobban tudunk érvényesülni, és emiatt költözni kell. Egyszerűbb esetben ez történhet régión vagy országon, esetleg az Európai Unión belül. Legálisan válthatunk lakhelyet és nincsenek problémáink a papírokkal, helyzetünk törvényesítésével, egyebek mellett ez az unió egyik legnagyobb, hosszú évek alatt megvalósított vívmánya. London, Budapest vagy Komárom - egyre megy, dönthetünk arról, hol akarunk boldogulni. A bevándorlás a harmadik világból érkezők számára sokkal problémásabb. A leggazdagabbak vehetnek letelepedési kötvényt, esedeg más, kreatív módon intézhetnek maguknak papírokat. Mindenki más, azaz a képzetlenek, a szakmunkások és a kelleténél ügyetlenebb pályakezdő koszovói villamosmérnökök számára marad egy kamion/hajó sötét beltere, és az embercsempészekkel való egyezkedés. Illegális bevándorlók azért vannak, mert mindenki, az unión kívüli munkavállalók is jobb életet szeretnének, de legálisan lehetőségeik nagyon korlátozottak. Szlovákia és Magyarország nem célországok - uniós viszonylatban is nagyon alacsony a betelepülők és emigránsok aránya a lakosság teljes létszámához képest. Szlováldában huszonhatezer unión kívüli, letelepedési engedéllyel rendelkező állampolgár él, ebből is tizenkétezren vannak azok, akiknek tulajdonképpen nincsenek beilleszkedési problémáik, például az ukránok, szerbek, oroszok stb. A betelepülők aránya uniós ádagban is a legkevesebb. Míg a két ország szőrmentén osztogatja a letelepedési engedélyeket, a politikai menekülteknek egyáltalán nem biztosít menedékjogot. Szlovákiában2014-ben331 kérelmet adtak be, és tizennégy esetet ítéltek meg pozitívan, Magyarországon 360 esetben kapott bármiféle védelmet a kérelmező. A bevándorlás kérdésének megítélésén nem sokat segít, hogy folyamatosan keverednek a fogalmak. A bevándorlók nem feltédenül mind képzetlenek, ahogy a legtöbb esetben nem is a szociális rendszeren való élősködés a célja az országváltásnak. Más-más motivációi vannak egy háború elől menekülő közel-keleti kurdnak, egy afrikai menekültnek, vagy egy kelet-európai bevándorlónak. Sokukra csak részben, vagy egyáltalán nem érvényesek a sztereotípiák. Az államnak ilyen körülmények között legalábbis az a feladata, hogy józanul kezelje a kérdést és ne keltsen pánikot. Emellett segítenie kell az érkezők beilleszkedését és teret adni a kibontakozásukra. Az emigránsokat könnyű hibáztatni az ország gazdasági problémáinak súlyosbodásáért, hiszen nem ütnek vissza - viszont ahol nincsenek jelen nagy tömegekben, nem is lehetnek felelősek semmiért. Legkevésbé azért, mert nemmegyjól a sorunk. LÖVÉSZÁROK Piros helyett zöldre a lámpát! Elfogulatlan szakértők, de tárgyilagos polgárok számára is megdöbbentő az a szomorújáték, amelyet a Szlovák Vasúttársaság (ŽSS) művel a jelenlegi kormány hallgatólagos jóváhagyásával. Évek óta az elfogultság, vagy éppenséggel a nacionalizmus vakvágányára állítják a hazai kisebbségnek a vasúti kétnyelvűség valóra váltását célzó törekvéseit. Követelésük teljesen jogos: ahol a helyi lakosság legalább húsz százaléka valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozik, az ottani vasútállomáson, illetve megállóhelyen tüntessék fel az ő anyanyelvükön is az adott település megnevezését, a szlovák felirat alatt. Demokratikus jogállamban a kötelességeket előíró törvények hiánya nem indok arra, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott állami cégek és állami szervek kibúvókat keressenek a lakosság és községi önkormányzatok részéről érkező tömeges igény teljesítésére. Viszont a vasúttársaság évek óta ezt teszi. A Híd képviselői értelmes kompromisszumra, fokozatos jogbővítésre törekvő törvény- módosítással kívánták összhangba hozni a kezdeményezésünkre már elfogadott kisebbségi nyelvhasználati jogszabályt a hatályos vasúti jogi normával. így akartunk jogtiszta helyzetet teremteni, kiütni az utolsó hamis kártyát a rosszakarók és a bürokraták kezéből. Tavaly a közlekedésügyi tárca államtitkára tárgyalásaink során kijelentette, hogy elfogadható az indítványunk. Ám más forgatókönyv vált valóra: a kormányfő súlyos vereséget szenvedett, a Smer honatyái pedig azzal büntették meg a döntő többségükben Andrej Kiskára voksoló szlovákiai magyarokat, hogy lesöpörték az asztalról a törvénymódosító kezdeményezésünket. Nem törődtek azzal sem, hogy ezzel a meggondolatlan vagy tudatos bosszúval több mint háromszáz dél-szlovákiai önkormányzatnak, több civil szervezetnek, vagyis sok ezer polgárnak a követelését is semmibe vették. A vasúti kétnyelvűség érvényesítése alapvető emberi és közösségi jogaink közé tartozik. Ezért rövidesen újabb törvény- módosító javaslatot kívánok benyújtani a felháborító állapot megszüntetése érdekében. Mert egyszerre nevetséges és lehangoló, hogy a nemzeti kisebbségek lakta térségekben a hatályos törvénynek megfelelően a közúti táblák kétnyelvűek, viszont az állomásokon ezt a gyakorlatot még mindig ellenzik. Legfőbb ideje, hogy a Szlovák Vasúttársaság Európa irányába állítsa át azt a bizonyos jelképes vasúti jelzőt és kicsinyes elfogultságból korszerű értékrendre váltson, amely alapján a nemzetiségi ki: sebbségek anyanyelv-használa- ti jogai a helyi és a regionális közéletben, többek között a vasúti kétnyelvűségben is érvényesülhetnek. A Híd parlamenti képviselői legális politikai eszközökkel, többek között újabb törvénymódosító kezdeményezéseikkel ezután is kitartóan erre törekednek. Érsek Árpád, a Híd parlamenti képviselője KOMMENTAR A bukás előszele? NAGY ANDRÁS H Robert Fico azért tudott folyamatosan hatalmon maradni, mert képes volt éveken át lavírozni a Smert körülevő oligarcha mecénások között, s ezzel párhuzamosan el tudta hitetni a baloldali szavazókkal, hogy nem az előbb említett szűk csoportot, hanem az ő érdekeiket védi. Ez természetesen csak úgy sikerülhetett, hogy először beolvasztotta a Smerbe az összes baloldali pártot, és azóta is vigyáz arra, nehogy a baloldalon megjelenjen a konkurencia. Nem furcsa, hogy míg ajobboldalon folyamatosan jönnek létre és szűnnek megapártok, már több mint egy évtizede nincs semmilyen konkurenciája a Smernek? Vagy lehet, hogy mindenki ennyire elégedett? Robert Fico tavaly kapott ki először, az államfőválasztással valahogy elszámolták magukat a Smerben. Ám akkor sem a baloldali szavazók hagyták őt cserben, hanem Andrej Kiska mögé állt be mindenki más. A tavalyi vereséget még egész gyorsan feldolgozta, pártját stabilizálta és folytatta a kormányzást... Persze ez csak a látszat volt, a felszín alatt a különböző érdekcsoportok egyre agresz- szívabb harcot folytattak. Az éveken át épített rendszer már tavaly elkezdett recsegni, s az egyik pillér most dől ki. Pár hónapja még úgy tűnt, hogy a Váhostav-botrány nem éri el a társadalom ingerküszöbét. Jelen voltam két hónapja egy olyan tüntetésen Široký szállodája előtt, ahol jó, ha harminc ember megjelent. Azóta sok víz lefolyt a Vágón. Bármennyire is próbálja a Smer kendőzni, a Váhostavpolitikai botrány, bár nem feltétlenül közvetlenül korrupciós ügy, ennél némileg bonyolultabb a dolog. Mégis annyi szálon kötődik a Smerhez, hogy Ficóék is pánikba estek. Készült egy remek videoösszeállítás arról, hogy a miniszterelnök egy hónapja még nevetségesnek mondta azt az ellenzéki j avaslatot, amellyel most maga próbálja menteni a helyzetet. Közben az ügyet megpróbáltákrá- kenni a KDH elnökére, ami teljesen abszurdum, de ezzel a húzással sem sikerült lélegzetvételnyi időhöz jutnia a Smemek, pedig nagy szüksége lenne rá. Ezzel szemben maga ellen fordította a KDH-t, és újra egységbe kovácsolta az ellenzéki pártokat, legalábbis ebben a témában most nagy az egyetértés, senkinek sem jut eszébe egyezkedni a kormánypárttal. Bár nem valószínű, hogy közvetlenül a választásoldg kitartana ez a botrány, ezután mégis kellemetlen bármelyik jelenlegi ellenzéki pártnak szóba állni a Smerrel. Ezért Ficóék is egyre inkább arra törekednek, hogy olyan pártokat segítsenek a parlamentbe, amelyek sokkal könnyebben koalíciós partnerei lehetnek, mind bárki az ellenzéki oldalról. Annak ellenére, hogy a Váhostav-ügy társadalmi hatását egyelőre nem látni, mégis arra figyelmeztetnek az elemzők, hogy a Smemek komolyan árthat a botrány- harminc százalék alá is eshet a támogatottsága. Ez a helyzet viszóht új lehetőséget jelentene ajobboldali pártoknak az optimális választási koalíció előkészítésére, amellyel maximalizálni tudják ajobboldali szavazatokat. Ez persze egyelőre csak álom, jelenleg azon kell dolgozni, hogy a Smer ne tudja eltussolni a botrányt, amely mindenki számára érthető és a kormánypárthoz köthető. Ha az ellenzék végre nem önmagával lesz elfoglalva, valóban nyerhet az ügyön. FIGYELŐ Állástalannak átnevelő munka Oroszországban visszaállítanák a munkakerülés büntethetőségét - írta az Izvesztyija napüap. Aki fél éve nem dolgozik, holott volna számára munka, annak egy évre javító-nevelő munkára kell mennie. A kezdeményezés szerint rögzíteni kellene az orosz alkotmányban, hogy a munka nemcsak állampolgári jog, hanem kötelesség. A kötelezettség alól mentesülnének a 18 év alattiak, a fogyatékkal élők, a fogyatékos gyermekek szülei, és azok a nők, akik 14 év alatti gyermekeket nevelnek. Munkakerülőnek számítanának a feketén dolgozók is. Az orosz duma munkaügyi és szociális ügyekkel foglalkozó bizottságában megerősítették, hogy a kezdeményezés az állami adóbevételek növelését célozza. Olga Gologyec miniszterelnök-helyettes, adatai szerint Oroszországban 48 millió embernek van hivatalosan munkája, 20 milliót foglalkoztatnak „megfelelő regisztráció nélkül”, és 18 millió munkaképes korú embernek nincs munkája. Viszont Jekatyerina Szam- railova, a Munkaügyi Akadémia tanszékvezetője a lapnak azt mondta, hogy nincs helye az orosz társadalomban a munkakerülés kategóriája újbóli bevezetésének, minthogy az országban nem szabályozott a munkaerőpiac. Az orosz szakember emlékeztetett, hogy míg a volt Szovjetunióban minden állampolgárnak biztosították a munkát, még ha mesterségesen hozták is létre a munkahelyeket, Oroszországban az állam nem vállal felelősséget a lakosság foglalkoztatásáért. (MTI)