Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-04 / 78. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 4. Vélemény És háttér 5 Szlovákia nemzetközi szinten is kihasználhatná a balkáni ország függetlenségének elismerését Koszovó: kihagyott lehetőség Robert Fico Belgrádban ismét megerősítette: Szlovákia nem kívánja elismerni Koszovó függetlenségét. Lelke rajta. RAVASZ ÁBEL Csaknem mindegyik európai ország elismerte Koszovót, 2008 óta csak öt tart ki amellett, mint a pozsonyi kormány. Persze, ez nem olyan téma, amitől az ismert és borzasztó frázis szerint olcsóbb lesz a kenyér, de legalább két ok van, ami miatt ez a hozzáállás a Fico-kormány rossz döntéseinek sűrű erdejéből kimagaslik. Az első belpolitikai. Érdemes megnézni, melyek azok az országok, amelyek nem ismerik el Koszovót: Ciprus, Görögország, Románia és Spanyolország. A minta egyértelmű: Nyugat-Európában ezzel a kérdéssel nem szórakoznak, csak a végek, a saját kisebbségi és határértelmezési problémákkal küszködő, korrupt demokráciák tétováznak. Ne higgyük, hogy az ötösfogat bármelyike külpolitikai indíttatásból mondja azt, amit: saját szavazóikhoz, Szlovákia (és Románia) esetében az ország területi integritását a magyaroktól féltőkhöz beszélnek. Ez a gyalázatos tény azt mutatja, hogy a pozsonyi kormány még mindig illojális rétegnek tartja a magyar kisebbséget, holott az sem cselekedeteivel, sem szavazatával erre nem ad okot. A második külpolitikai szempont, de ne gondoljuk, hogy a Balkánnal kapcsolatos szlovák érdeklődésről van szó. (Lajčák külügyminiszter diplomáciai elismertségét pont abban a régióban szerezte, de a bársonyszékbe ülve mintha mindent elfelejtett volna, amit addig tudott.) Arról van szó, hogy Koszovó el nem ismerése gesztus az ország függő státusának fenntartásában erősen érdekeket Moszkva irányába. Ez a ciprusi-görög- szlovák triónál lehet igazán erős motiváció, mindhárom lépések sorát tette a putyini Oroszország felé. Az oroszoknak azért fontos ez, mert így nemcsak az ő kamu államalakulataiknak van gondjuk a legitimitással (Transz- nyisztriától Dél-Oszétiáig), hanem Európán belül, a „Nyugatnak” is marad egy ilyen ügye. Pozsonyi támogatással. Pedig Szlovákia jól mediali- zálhatná a helyzet rendezését. Az EU hosszú távú érdeke, hogy valamiféle gesztussal éljen a tőle elsodródó Szerbiával szemben, például a szerb többségű ÉszakKoszovó státusának rendezésével. A saját kicsinyességén felülemelkedni tudó szlovák kormány tökéletes eszköze lehetne a megbékélésnek: szláv ország, de Szerbiával nem határos és nincs ott érdekeltsége; közben az EU tagj a, és hamarosan annak soros elnöke lesz. Ha a Fico- kormány valami olyasmit mondana, oké, elismerjük őket, de csak akkor, ha [...], az Belgrádban és Pristinában is jól csenghetne. Szerintem Brüsszelben is, maximum Moszkvában nem, de ez nem lehet szempont. A szlovák kormánynak semmi oka jelenlegi, bődületesen rossz Koszovó-politikájának fenntartására. Viszont lehetősége nyílna az EU szintjén is fontos medi- átori tevékenységgel javítani az ország nemzetközi megítélését, a központba helyezni az országot, legalább néhány pülanatra. Apu, idén játsszuk azt, hogy Maradj talpon! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET A párválasztás nehézségei LAMPL ZSUZSANNA Még nem volt nagypéntek, mégis hirtelen besötétedett és nagyot dördült az ég. Egy kávézóban ültem egy csinos, fiatal nővel, s hallgattam a monológját. Az a problémája, hogy nem tud párt találni. Nincs is nagyon lehetősége, mert az ország másik végéből való, Pozsonyban dolgozik, bérelt lakásban lakik, a főállása mellett néha még takarítást is vállal, hogynecsaka megélhetésre, de itt-ott egy szép ruhára, cipőre is jusson. Ha ketten lennének, az anyagi teher is megoszlana, de mivel egyedül van, szinte folyton dolgoznia kell, s mivel folyton dolgozik, kizárt, hogy olyanhe- lyekrejárjon, ahol esetlegmegismerkedhet valakivel. A cégben dolgozó férfiak vagy nősek, vagy foglaltak, vagy büdösek. Már virtuális ismerkedéssel is próbálkozott a Facebookon és párkereső fórumokon, de azt tapasztalta, ottcsakapuszta szexre megy ki ajáték, egy éjszaka és kész. Semmi komoly, semmi kötöttség, ezt rögtön az elején megírják. Pedig én csak egy helyes, megbízható, okos, talpraesettférfitakarok, szipogta, hát ez olyan sok? Vagy csinálj a azt, amit több ismerőse, hogy összeáll valakivel, de nem szereti, csak azért, hogyne legyen egyedül? Mondtam, az utóbbit talán én nem tenném, sajnálnám a férfit, hogy azt gondolja, szeretem, közben meg csak kihasználom, de egyébként nem tudtam tanácsot adni. Apárválasztás sose volt egyszerű. Régen azért nem, mert sok szabály kötötte, ma pedig azért is, mert már szinte nincs semmilyen szabály, vagy ha van, sokan nem akarnak tudomást venni róla. így több az ismeretlen tényező és a bizonytalanság. Ezért is kevesebb a házasság, kevesebb gyerek születik, és később (sokszor nehezebben), s mivel az első gyerek egyre gyakrabban a nőkhúszas éveinek végén, harmincas éveinek elején érkezik, annak is csökken az esélye, hogy további gyermekei szülessenek. Kevesebb kapcsolat, kevesebb házasság, kevesebb gyermek. Miközben az értékrendkutatásokból az derül ki, hogy a család nők és férfiak számára egyaránt még ma is a legfontosabb értékek közé tartozik! S ahogy azt már többször írtam, a boldogságkutatások szerint a családi élet a boldogság egyik alapvető forrása. A mi magyar létünk szempontjából sem közömbös a párválasztás. Fogyásunkegyik oka, hogy a magyar nők kevesebb gyereket szülnek. Továbbá nem minden magyar nő (és nem minden magyar férfi) gyermeke magyar nemzetiségű. Mindkét dolog szorosan összefügg a párválasztással, az utóbbi atárs nemzetiségével. Sok magyar fiatal érzi a nyomást és szeretne magyar párt. Csakhol és hogyan taíáljameg? VENDÉGKOMMENTÁR Húsvéti cikk 150 SZOMBATHY PÁL Deák Ferenc, a magyar nyugalmi politizálás nagy alakja 150 éve írta meg híres Húsvéti cikkét, amellyel visszatért a politikába és előkészítette a nagybetűs Kiegyezést, amely egyfelől Magyarország gazdasági fejlődését indította el, másfelől viszont évszázados törésvonalat is jelentett a magyar politikában ilyenek és olyanok között. Másfél század után egyre sürgetőbb egy új, belső kiegyezés. Az ország gazdasági-társadalmi fejlődése végett. 1865. április 16-ánjelent meg a Pesti Naplóban a kiegyezést megnyitó folyamat írásos határköve, a Húsvéti cikk, névtelenül. Deák diktálta az írást, hogy kézirata se lehessen felismerhető. Reagálnia kellett arra az osztrák vádra, mely szerint a magyarok lételeme a hasztalan szakadárság. És világossá tette azt is, hogy az ország behódolni, beolvadni sohasem fog. E két magatartásforma között egyensúlyozva indították el Deákék a nemesség közeledését, a hajlandóságot a patthelyzet feloldására. 1867 pedig elhozta egy gazdaságilag prosperáló osztrák-magyar állami együttélés korszakát, de ez a virágzás a világháború veszteseiként nemzeti katasztrófába is vezetett. Ismét húsvét van, és végre megint nagy és fontos témánk lehetne a kiegyezés. Csakhogy ezúttal a belső magyar megbékélés, országformáló szellemi szerződés sürget a pusztító és bénító gyűlölködés hosszú időszakától kifáradva. Ma az a labanc, aki pénzen kívül mást is vár az uniótól és az a kuruc, aki mindenkivel összetűzne, mert a békét zsigerüeg sem érzi hatékonynak. Bedeszkázták a kirakatokat az utca két oldalán, s csak a kövek repkednek szüntelenül. E merev politikai szembenállás fő hátránya, hogy legcinikusabb, leglelkesebb, leg- haszonlesőbb és legbárgyúbb fenntartóin kívül mindenki számára roppant kártékony, mert kiöli a kreativitást, fékezi az egészséges versenyt, elszorítja az autonómiákat és egzisztenciálisan kukázza a tőle függetlenedni, távolságot tartani vágyókat. Ezt a világot működtetni a lojális középszerűség számára kifizetődő. Ráadásul egyre szűkülő (és szűkölő) „elitek” játéka ez, amelyből kimarad a magyar társad alom szegényedő többsége, hogy polgárból alattvalóvá tegye a felette zajló ostoba háború. Oligarchák és latifundiumok világa, szerényen sikeres kisvállalkozók és jól képzett, megélni képes értelmiség helyett. Ez zajlik a rendszerváltásnak nevezett álom végső szétfoszlásaként. 150 évvel a Húsvéti cikk után a magyar-magyar megegyezést kell keresnünk egy értelmesebb közélet, idealista módon felfogott közjó érdekében. JEGYZET Locsolóvárás JUHÁSZ KATALIN A kereszténység legnagyobb ünne- pén egyre többen a hosszú hétvégének örülnek, mintsem Jézus feltámadásának. Elutaznak, kirándulnak, célba veszik a wellness-központot. A hatalmas evés-ivással egybekötött semmittevéssel pedig azt az illúziót erősítjük magunkban, hogy most nagyot ünnepelünk. A pozsonyi üzletközpontokban mozdulni se lehetett a napokban. Ha idén is a tavalyihoz hasonló fogyasztást regisztrál a hivatalos statisztika, akkor húsvét előtt adják elakereskedőkazéves son- kamennyiségnegyedét. Hogy csokitojásból mennyi fogy, arról tudtommal nincs külön statisztika, pedig pont az érdekelne. A csokiszobrocskákat ugyanis a locsolóknak vá- sároljáka lányok, asszonyok. A locsolkodás eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a Jé'zus sírját őrző katonák víz locsolásával igyekezték távol tartani az asszonyokat. Egy másik verzió a víz tisztító erejére vezeti vissza a tavaszi locsolkodást. Érdekes módon ez a szokás leginkább Közép-Európában terjedtek Hogy mennyire tartja magát manapság, nehéz megmondani. Tavaly mindenesetre nem bolydult fel a főváros legnagyobb lakótelepe húsvét hétfőn, nem za- jongtak izgatottan a locsol- kodni induló, kiöltöztetett fiúcskák. És még csak az időjárás számlájára sem lehetett írni ezt, hiszen gyönyörűen sütött a nap. Az erkélyen nézelődve úgy tűnt, más hagyományokhoz hasonlóan ez az egyházi ünnephez tartozó tradíció is kezd kikopni. Persze mondhatj ák erre, hogy faluhelyen a hagyományok inkább megmaradnak, de ez cseppet sem vigasztal. Hiszen az embereknek, éljenek bárhol, szükségük van arra a felemelő érzésre, amely épp a hagyományok, a rítusok, az őseikhez való lelki kapcsolódás által tölti el a szívüket egy-egy ünnepen. Azt pedig már nincs is kedvem hosszan elemezni, hogy az elázás szó hallatán miért nem a vizes dézsák alatt sikoltozó „rozmaringokra” gondolunk, hanem a hétfőn este hazafelé tántorgó férfiakra...
