Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-27 / 96. szám, hétfő
4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 27. www.ujszo.com KOMMENTÁR Hosszú, rögös út KOCUR LÁSZLÓ Hosszú folyamat vette kezdetét az Európai Parlamentben a múlt héten, az őshonos kisebbségekről tartott, az Európai Néppárt által kezdeményezett meghallgatással. Az eseményen felszólaló politikusok és szakemberek azt jelölték ki elérendő célként, hogy a kisebbségi jo- gokközös, európai uniós szabályozás alá essenek. Jelenleg ugyanis azt, hogy az egyes kisebbségeknekmi- lyen jogi, és ebből fakadóan egyéb lehetőségei legyenek, az egyes államok nemzeti jogrendje szabályozza. (A mondat ebben a formájában nem teljesen igaz, mivel vannak általános nemzetközi jogi normák a kisebbségekről, de ezek taglalásától most, részben terjedelmi okokból, eltekintünk.) Az elsősorban gazdasági okokból létrejött unió ugyanis bizonyos területeket általános érvénnyel szabályozott tagjai számára, míg másokat azok „saját kezelésében” hagyott. S most gonosz módon akár azt is gondolhatnánk, a számára fontos dolgokat szabályozta, a lényegtelen területeken pedig a lovak közé dobta a gyeplőt. A valószerűbb magyarázat azonban az, hogy vannak olyan területek, ahol egész egyszerűen felesleges lett volna az egységes szabályozás. Az unió vezetői úgy láttákjónak, ha a kisebbségeivel minden állam azt csinál, amit akar. A meghallgatáson remek érvek hangzottak el amellett, miért kellene ennek másként lennie. Nos, valóban, ha a legendássá lett uborka görbületét lehet uniós szinten szabályozni, akkor a kisebbségi jogok területét miért ne lehetne, tán' az is van annyira fontos... Afolyamat azonban nem lesz egyszerű. Az EP-ben, éppúgy, mint az egyes nemzeti parlamentekben, elsősorban a többségek képviselői foglalnak helyet. A többségek kisebbségekhez való viszonya pedig gyakorta nem problémátlan, még a demokráciájára oly büszke Franciaországban sem, nem még a posztkommunista térségben. Azt, hogy az út rögös lesz, érzékelteti, hogy „többségi” politikusok nem voltakjelen a meghallgatáson. Ez minimum jelzésértékű. Ameghallgatás eredménye egy levél, amelyet az azt szignáló képviselők az Európai Néppárt vezetéséhez továbbítanak. Előbb a párton belül foglalkoznak a témával - az elsősorban többségi képviselők. Ha megegyeznek valamiben, a már kompromisszumos pártjavaslatot fogják a többi frakció elé tárni, az EP bonyolult döntéshozatali mechanizmusai útján. Mire abból szabályozás lesz, évek telhetnek el. A kisebbségi érdekképviseleteknek tehát nem szabad hátradőlniük, Brüsszeltől várva a csodát. Csodák ugyanis a politikában nincsenek, egy kisebbségnek mindenből annyi jut, amennyit ki tud harcolni magának. FIGYELŐ Lecsótányozott menekültek Bírálta a The Sun brit lapban megjelent, a Földközitengeren át Európába tartó menekülteket csótánynak nevező írást az ENSZ emberi jogi biztosa. „Mentőhajók? Harci helikopterekkel állítanám meg a menekülteket” címmel jelent meg Katie Hopkins televíziós személy írása, aki a menekülteket „csótányoknak, a vademberek pestisének” nevezte. Hopkins azt is megjegyezte : jó ötlet volna lyukakat fúrni a menekültek bajóinak aljára. A publicista lemondását követelő internetes petíciót 280 ezren írták alá, s az ellene való vádemelést követelő petíciót 28 ezren. (MTI) Görögország tovább húzza az időt, két hónap alatt sem dolgozott ki egy részletes reformcsomagot Athén pattanásig feszíti a húrt Nem hozott előrelépést a görög helyzet megoldásában az euróövezeti pénzügyminiszterek pénteki ülése. Ez lett volna az a találkozó, amelyre az athéni kormánynak részletes reformlistát kellett volna benyújtania, hogy az eladósodott országot hosz- szú távon finanszírozhatóvá tegyék. Ketyeg az óra, Athén már az utolsó pénzmorzsákat söpri össze. S1DÓ H. ZOLTÁN „Nagyon kritikus hangvételű tanácskozás volt” - jelentette ki az amúgy hűvös és kimért Jero- en Dijsselbloem holland pénzügyminiszter, az euróövezeti országok szakminisztereit tömörítő eurócsoport vezetője a pénteki rigai értekezlet után. A németeket külön provokáló Ja- nisz Varufakisz görög pénzügyértől esetenként idegrán- gást kapó Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter szombaton már arra tett célzást, hogy Berlin az esetleges görög államcsődre készülődik. Nem csoda, ha már az államkasszák higgadt őrei kiborulnak. Ugyanis a Görögország finanszírozásának meghosszabbításáról február 20-án kötött euróövezeti megállapodás alapján a kőkeményen balos beállítottságú Ciprasz-kormány részletes reformjavaslatait április végéig kellett volna jóváhagynia a pénzügyminiszteri tanácsnak, ehhez képest Athén papírfecnikkel, hagymázas, kidolgozatlan elképzelésekkel bombázza az egyik fő hitelezőt, az Európai Uniót. Márpedig amíg nem tud előállni az átfogó gazdasági reformokat tartalmazó javaslat- csomaggal, addig nem kaphatja meg a nemzetközi hitelprogramból fennmaradt utolsó, 7,2 milliárd eurós részletet. Az euróövezeti miniszterek legközelebb május 11-én Brüsszelben ülnek össze, a pepecselő athéni kormány munkájába belelátok szerint akkorra sem készül el egy reális koncepció. Márpedig a helléneknek a rákövetkező napon egy csinos, 767 mülió eurós részletet kell kifizetniük a másik nagy hitelezőnek, a Nemzetközi Valutaalapnak. Ez bizony szép kihívás, hiszen a mindig kedélyesen mosolygó Alekszisz Ciprasz kormányfőnek és csapatának gyakorlatilag már elfogyott a pénze. Április 20-án például már csak úgy tudta kifizetni a nyugdíjakat, hogy beszedte a kormányzati szervek megtakarításait. A szociális kifizetések és közalkalmazotti bérek mellett ott vannak a lejáró kölcsönök, amelyeket idáig törlesztettek, de a következő hónapokban olyan részletek jönnek, amelyekre az eddigi pénzügyi zsonglőrködéssel már aligha tudják előteremteni a fedezetet. A görög kormánynak csak májusban 2,5 milliárd eurót kell összegereblyéznie, hogy meg tudjon felelni nemzetközi és belföldi kötelezettségeinek. Ezért a kabinet rendeletileg kötelezte az összes állami és közjogi intézményt, hogy minden pénzeszközüket utalják át a központi bankba. Sok helyi ön- kormányzat azonban megtagadta ezt, mert alkotmányellenesnek tartják az intézkedést, sőt tüntetéseket szerveztek az eddig nagy támogatottságot élvező kabinet ellen. A londoni Citigroup elemzői a következő forgatókönyveket dolgozták ki: a június végéig meghosszabbított program lejártáig megegyezés születik egy új pénzügyi segélyprogramról - ez esetben nem kerülne sor tőkekorlátozások bevezetésére. Másik megoldásként végül megegyeznek Athénnal, de már a tényleges csőd után, ami elég drámai helyzetet teremtene. Harmadik változatként nem lesz új program, a kormány csődöt jelent, tőkekorlátozásokat vezetnek be, de Görögország nem lép ki az eurózónából. A legsötétebb forgatókönyv természetesen az, hogy Görögország kilép az eurózónából - annak minden következményével együtt. Mivel az utóbbi szcenárió olyan sötét, hogy senki nem látja át annak minden következményét, ezért az eurózóna és az egész Európai Unió ódzkodik attól, hogy elengedje Athén kezét. Ami szinte biztos, hogy Görögország képtelen lesz valamennyi adósságát visszafizetni, ezért valóban hozzá kell látni egy olyan forgatókönyv kidolgozásához, ami lehetővé teszi az ország viszonylag fájdalommentes leválasztását az eurózóna pénzügyi vérkeringéséről. Egyben ki kell dolgozni azt a mechanizmust, ami megregu- lázza az uniós átutalásokból parazitaként élő, tartósan laza költségvetést folytató államokat. Különben nem lesz érdemi tanulsága a görög bukásnak. Márpedig a görög történelem tele van tanulságos esetekkel... (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Az egyetlen kérdőjel, hogy a kazah „király", az államfői posztot 24 éve betöltő Nurszultan Nazarbajev megdönti-e saját, 96%-os választási rekordját Ahol az elnök választást rendez magának és kijelöli az ellenfeleket MTl-HÁTTÉR Semmi sem veszélyeztette Nurszultan Nazarbajev kazah elnök újraválasztását, hiszen két olyan jelölttel kellett megmérkőznie a tegnapi választáson, akiknek indulását ő maga engedélyezte - a látszat kedvéért. Nazarbajev 74 éves, az egykori szovjet párttitkár már a Szovjetunió felbomlása óta államfő, és semmi kétség nem volt afelől, hogy a kőolajban és földgázban gazdag ország 10 millió választója megerősíti hivatalában. A versengésbe beengedett két riválisa teljesen esélytelen volt. Nazarbajev 1991 óta államfő, legutóbb 2011. április 3-án kapott felhatalmazást a választóktól, a leadott szavazatok 95,5 százalékát. Most csak az a kérdés, sikerült-e „megdöntenie” saját rekordját. Bár az alkotmány szerint az államfő kétszer választható újra, a Nazarbajev által javasolt alkotmánymódosítás óta már akárhányszor. Nazarbajev mandátuma csak 2016 végén járt volna le, de meglepetésre február 25-én rendeletet írt alá az előrehozott választásról. „A nép részéről erős volt a választások iránti követelés” hangzott az indoklása. Nazarbajev szereti a színjátékot, mert rövid időre lebegtette visszavonulását is, de pártja márciusban megkérte, hogy induljon újra a posztért. A kérésnek nagy kegyesen eleget tett. Az egész mögött taktikai manőver húzódik: Kazahsztánban súlyos gazdasági válság közeleg, s az államfő gyorsan meg akarja erősíttetni magát hivatalában, mielőtt népszerűtlen intézkedéseket kényszerül hozni. Tömeges elbocsátások, fizetéscsökkentések és a nemzeti valuta, a tenge leértékelése is szóba jöhet. Az emberek hónapok óta panaszkodnak a növekvő árakra. Kazahsztán legfontosabb partnere Oroszország. Ennélfogva az orosz gazdasági válság, a gyenge rubelárfolyam Kazahsztánra is hatással van, és az alacsony olajárak is nagy lyukat vágtak az államkasszában. Ka- zah-orosz érdekkonfliktus alakulhat ki, ám nem valószínű, hogy szakításra kerülne sor Moszkvával. Például azért sem, mert a Kreml 100 millió eurót fizet évente a bajkonuri űrközpontbérletéért. Valódi választási kampányról szó sincs, csak az államfő mosolyog a plakátokon, „A nemzet vezetőjével új sikerek felé” - ilyen és hasonló, szovjet típusú jelszavak mellett. Nazarbajev egyik riválisa Turgun Szizdikov, a Kazahsztáni Népi Kommunista Párt központi bizottságának tagja, a másik pedig az „önjelölt” Abul- gazi Kuszainov, aki maga is az államfő pártjának tagja. A Haza Párt a 98 tagú parlamentben 83 mandátummal rendelkezik. A kommunisták pedig kormányközeliek, ellenzéki pártok nincsenek. Az EBESZ még egyetlen kazahsztáni választásról sem mondta ki, hogy megfelelt a demokratikus normáknak. A választásokat rendre botrányok kísérik, megszokott eljárás a rivális pártok betiltása, ellenzéki vezetők hirtelen eltűnése vagy visszalépése. A média folyamatos hatósági nyomás alatt van. Nem ritka, hogy szerkesztőségeket záratnak be, eljárásokat indítanak újságírók ellen. Emberi jogi szervezetek az alapvető emberi jogok megsértésével és korrupcióval is vádolják Nazarbaje- vet. A hatalmi bázist az elnök rokonai és bizalmasai alkotják, elsősorban három lánya, akik a legkülönfélébb magas pozíciókban fordultak már meg.
