Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-25 / 95. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 25. Faragó József könyve aránytalanságai miatt adósunk marad, Szilvási írói műhelyébe vajmi kevés bepillantást enged Se nem életrajz, se nem pályakép Szilvási Lajos. Valószí­nűleg kevés az olyan [(cseh)szlovákiai] ma­gyar háztartás, ahol ne lenne tőle a polcon leg­alább egy könyv, művei ugyanis tízmillió feletti példányszámban keltek el. Most róla is íródott egy. Nem biztos, hogy örülne neki. KOCUR LÁSZLÓ Szilvási Lajos népszerűségét felesleges vitatni, a számok önmagukért beszélnek, így a róla szóló könyv is nagy érdek­lődésre tarthat számot. Való­színűleg az olvasók többsége kíváncsian pillantott volna be a népszerű író műhelyébe és mindennapjaiba. Mert ilyenek vagyunk. Szeretünk vájkálni az ismert emberek magánéleté­ben. Nem volt olyan régen, hogy ne emlékezzünk rá: az irodalmunk jeleseinek szerelmi életét taglaló könyveket olya­nok is megvették, akik egyéb­ként az adott íróktól semmit nem olvastak, csak az iskolából emlékeztek a nevükre. Faragó József könyve aránytalanságai miatt adósunk marad, a mű­helybe vajmi kevés bepillantást enged. A szerző - maga is újságíró - a pozitivista irodalomtörténet­írás hagyományaira építve, az író életén keresztül tesz kísérle­tet az életmű bemutatására, azonban a könyvben mindvégig erősebb az életrajzi vonal. Rész­letesen megismerjük Szilvási sanyarú gyermekkorát, fiatal­ságát, népi kollégista éveit. Fa­ragó részletgazdagon bemutat­ja Szilvási 1956-os szerepválla­lását, csaknem olyan terjede­lemben, mint az addig terjedő életszakaszt. Ezt követően vi­szont mintha elvágták volna. Szilvási 1958-tól az ÚjítókLapja olvasószerkesztője volt, majd 1977-től a Delta című termé­szettudományi ismeretterjesztő lapnál dolgozott, 1987-ben in­nen ment nyugdíjba. Erről a hosszú időszakról, mely egyben a fő alkotói korszak is - előtte csak három könyve jelent meg -, keveset tudunk meg. A kötetben az életmű bemu­tatása, elemzése sem történik meg koherens formában, he­lyette esetlegesen kiemelt terü­leteket ismertet a szerző. A Ko­nyakország című fejezetben párhuzamot von Szilvási és hő­sei alkoholfogyasztási szokásai között, attól azonban ódzkodik, hogy állást foglaljon. „Szilvási bennfentessége nyilvánvaló. Tagadhatatlanul járatos az el­szántan dühös és napi rendsze­res, hol már-már önsorsrontó, hol csak szimplán lélektompító ivásban” - írja Faragó, aki azt is megjegyzi, Szilvási napjait dr. Brasch Zoltán patológussal és Solymár József íróval, újságíró­val kezdte, egy-két pohár ital mellett. Ha valaki egy életen át minden reggelt felesekkel indít, azt hajlamosak lehetünk alko­holistának tartani, Faragó a- zonban leragad a jelenség be­mutatásánál. Külön fejezetet szentel a köteteimmé lett Síp utcai albérletnek, mely azon­ban nem több a referencialitás felfedezése feletti örömnél. Ugyancsak ebben a fejezetben találkozhatunk egy közbeéke- léssel, amelyről garantáltan tudjuk, hogy nem igaz. Ez pe­dig: „a szerkesztő megjegy­zése”. Nem, ennek a könyvnek nem volt szerkesztője. Ha lett volna, nem maradhatott volna benne összesen nyolcszor kü­lönböző formában, hogy Szilvá­si, Brasch és Solymár közösen kezdte a napot. Nyolcszor! Ha elolvassuk a könyvet, azt is ga­rantáltan megjegyezzük, hogy Solymár tanácsolta Szilvásinak, „hagyja az alig létező kommu­nista ellenállásról rajzolt törté­neti tablókat, inkább tágas ba­ráti körük egy-egy tagjának tör­téneteit mesélje el az olvasó­nak”. Ezt ugyanis háromszor is beleírták a könyvbe, ahogy azt is, hogy a baráti kör irodalmi karakterré stilizált tagjait min­dig előlépteti, a káplánból plé­bánost farag, a beosztott dok­torból főorvost. A Kritikák tüzében című fe­jezet a magas példányszám el­lenére is gyér Szüvási-recepció összegzésére vállalkozik. Oly­kor azonban az apologetikus hevület a szerzőt személyeske­désre ragadtatja. Szakmunká­ban teljesen védhetetlen a re­cenzens vélt elfogultságát kül­földön töltött ifjúságával ma­gyarázni. Ettől elvonatkoztatva Faragó sikeresen foglalja össze a Kádár-kori kritika fő szólama­it, csapásirányait, a vélemény- alkotástól vagy a mélyebb e- lemzéstől azonban ezúttal is tartózkodik. A Szilvási sikere című feje­zetben irodalomszociológia vagy gazdasági szempontok helyett esetleges támpontokat kapunk a siker lehetséges összetevőinek megértéséhez, megint csak erősen a felszínen maradva. Ha eddig eljutottunk az olvasásban, innen már jól érzékelhető a kötet problémá­ja: ez a fejezet is többet ígér, mint amennyit valójában nyújt, ahogy az egész könyv is. Faragó József fontos lépésre szánta el magát, amikor eldön­tötte, könyvben állít emléket az egyik legnépszerűbb magyar írónak. Ez már korábban is megtörténhetett volna, a szóra­koztató, populáris irodalom ér­tékelésével egyébként is fájón adós a szakma; hogy mást ne mondjunk, még Rejtő Jenő is vár a maga monográfiájára... A kötetnek kétségkívül vannak érdekes részei. A vállalkozás azonban egészében problema­tikusra sikeredett, a végered­mény felszínes „se nem életrajz, se nem pályakép” lett. Szilvási ennél biztosan jobbat érdemelt volna. Faragó József: Szilvási Lajos. Alinea Kiadó, Budapest, 2014.192 oldal. Szalon 21 Kölcsönkérték Luther Márton végrendeletét Budapest. Luther Már­tonnak, a reformáció aty­jának a budapesti Evangé­likus Országos Levéltár­ban őrzött kéziratos vég­rendeletét kérte kölcsön a reformáció 2017-ben tar­tandó 500 éves évforduló­jának megünneplésére Wittenberg számára Né­metország. Luther Márton (1483-1546) testamentu­mai közül a négy évvel a halála előtt írt, legkésőbb keletkezett, így érvényben maradt végrendelete ka­landos úton, adományo­zás révén került a 19. szá­zadban a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz, jelenleg az Evangélikus Országos Levéltár őrzi. Mivel az emlékév egyik pontjaként a német állam és az egyház 2017- ben Lu­ther 95 személyes tárgyát szeretné kiállítani egy nagy tárlaton, nélkülözhe­tetlennek tartják ezt a do­kumentumot, amely az egyik legszemélyesebb Lu- ther-emlék. „A testamen­tum sok szempontból úttö­rő volt, hiszen a reformá­tor családjára és feleségére hagyta dolgait, ez pedig akkoriban nem volt meg­szokott. A reformáció csa­ládetikája tehát már Lu­ther végakaratában is konkrétan megjelent” - emelte ki Hafenscher Ká­roly, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsina­tának lelkészi elnöke. Lu­ther Márton német Ágos- ton-rendi szerzetes, a re­formáció elindítója 1517. október 31-én tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vár­templom kapujára. (MTI) BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÖNYVFESZTIVÁL Franzen: az írás drog, ami nem viszi, hanem hozza a pénzt... ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. „Számomra egy­fajta drog, ha aktívan élvezem egy regény írását. Ráadásul olyan drog, ami nem viszi, ha­nem hozza a pénzt - mondta Jonathan Franzen világhírű amerikai író, a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége a rendezvény csü­törtöki pódiumbeszélgetésén. „Leginkább a nagy német mo­dernektől tanultam meg, mi az irodalom. Németországban komoly irodalmi képzést kap­tam, de az első írásaim nem arattak sikert, és újra meg kel­lett terveznem, hogyan lehetne írnom az aktuális világról, a je­lenről, mi lehet különleges. Rá­jöttem, hogy akkor járok job­ban, ha kicsit személyesebbre veszem, saját élményekre, ta­pasztalatokra alapozok. így született meg a Javítások” - fej­tette ki az 55 éves szerző. A ma­gyarul is olvasható Javítások egy közép-nyugati középosz­tálybeli család életét mutatja be több évtizeden át, egy kiürese­dett karácsonyi összejövetel ap­ropóján. (A regényért Franzen megkapta az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.) 2010-ben megje­lent Szabadság című regényé­ben egy liberálisnak, környezet- tudatosnak elkönyvelt közép­nyugati családon keresztül az amerikai szabadságeszmény il­lúzióival számol le. A könyv- fesztiválra időzítve Franzennek memoárkötete jelent meg ma­gyarul, Diszkomfortzóna cím­mel, az Európa Könyvkiadó gondozásában. Jonathan Franzen sajtótájé­koztatót is tartott Budapesten, ahol elsősorban társadalmi és közéleti témákról faggatták. Amerika és Európa, az irodalom fogadtatásának különbségéről / \ . / S Bý .jv" • Vi |js PlM I / ' Ji&Bm'W'' i fi R fej • L- ®«ÉÉP w ▼ y %1j|§| . 3 1 * / vmk i 1 |U Jonathan Franzen Budapesten (MTI-felvétel) szólva úgy fogalmazott: az Egyesült Államok kommersz or- - szág, kevésbé viszonyul tiszte­lettel az értelmiséghez, mint az európai országok, egyfajta anti- intellektualizmus jellemzi. ,Ahogy minden mást, a művé­szeteket is a népszerűség és a pénz hatja át Amerikában, a szó­rakoztatás mindenáron. Persze nem árt, haegy komoly regény is képes erre, de Európában vala-" hogy nem veszik annyira komo­lyan ezt a kérdést. Ha sikeres író vagy Amerikában, attól még bő­ven élheted a saját életed, hi­szen évente 400 ezer könyv je­lenik meg” - mondta Franzen. Megjegyezte: az amerikai és eu­rópai megközelítés különbségét úgy is jellemezhetné, hogy míg náluk Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó lett, Csehországban Václav Havel írót választották köztársasági elnökké. (MTI, ú) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents