Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-25 / 95. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 25. ________________________________________________________________Szombati vendég 9 Kamarás Iván: „Amerikában egy nap alatt hatalmasat tud változni az ember élete. Én hiszek abban, hogy előbb-utóbb nekem is sikerül valami..." Kétlaki életet él, amerikai álmokat szövöget Öt éve ingázik Budapest és Los Angeles között. Főiskolás éveiben még úgy tervezte, mozgás- színháznál kezdi el a pályáját, valahol Hollandiában. Angol nyelvtudásának köszönhetően aztán bekerült egy külföldi produkcióba, s onnantól fogva Kamarás Iván másfajta álmokat szövögetett. SZABÓ G. LÁSZLÓ Budapesti Kamaraszínház, Győr, Vígszínház, Zalaegerszeg. 2009-ig különböző társulatoknál játszott. Otthelo, Julien Soréi (Vörös és fekete), Horst (Hajlam), Trepljov (Sirály), Al- josa (Karamazov testvérek), Stanley (A vágy villamosa), Brick (Macska a forró bádogtetőn), Biff (Az ügynök halála), Raszkolnyikov (Bűn és bűnhő- dés), Antonius, Hlesztakov (A revizor), Lucifer (Az ember tragédiája), Robert Dudley (Stuart Mária), Trofimov (Cseresznyéskert), Almaviva gróf (Figaró házassága), Ruy Bias (A királyasszony lovagja), Christian (Az ünnep) - a drámairodalom legjelesebb szerepeit kapta. Ezután jött a váltás: Los Angeles. Csak a film. Évekig külön engedéllyel, most már zöldkártyával. Szabadon ott, bármikor itthon. Kisköltségvetésű munkák, független filmesek alkotásai, HBO- és BBC-sorozatok, a világ különböző pontjain forgó nemzetközi produkciók. Válaszcsapás, lan Fleming, Pokolfajzat 2: Aranyhadsereg, Die Hard - Drágább, mint az életed, Houdini - kétlaki élete szépen terem. Képernyőn, a reklámfilmek mellett, most Rudolf Péter rendezésében, a Kossuthkifli Péntek Kajetánja- ként láthattuk. Mihez köti a hazautazásait? Akkor jön, ha munkája van itthon, vagy ha éppen olcsóbb a repülőjegy, vagy bírja, amíg bírja, aztán úgyis megszólal a szíve, és már nem tudja visszatartani semmi? Általában annyi időt töltök kint is, mint itthon. Másfél-két hónapot. Sokat utazom. Az itteni munkáimat is fenn akarom tartani. Nem titkoltan ez is szükséges ahhoz, hogy a kinti életem is működni tudjon. Attól, hogy kint élek, semmiképpen nem szeretném elveszítem az itthoni lehetőségeket. Most például másfél hónap után jöttem haza. Van egy munkám, amit meg kell csinálnom, és a fiaimat is látni akartam. Ez most pont jól jött ki. Anyámékkal is találkozhatok, lemegyek hozzájuk Pécsre, aztán dolgozom egy kicsit, és utazom vissza, két hónapra. Nyáron ugyanez lesz. Hol nagyobb a hiányérzete, itt vagy ott? Itthon-otthon. Már így vagyok ezzel. Mindkét helyen igyekszem megtartani azokat a köröket, amelyekben mozgok. Los Angelesen belül Santa Móricában lakom. Öt éve egy barátom ad otthont, van egy szobám nála. Amíg jövök-megyek, addig ez nagyon jó megoldás. Nem kell folyamatosan fenntartanom egy kinti lakást. Az drága lenne, nagyon sokba kerülne. S most müyen munka szólította haza? Egy újabb reklám. Nekem tetszett a múltkori is, ahogy visszanéz az ajtóból, és... ... nekem az a fontos, hogy humánus dolog, vagy érték, rangos cég mellé álljak. Vagy hosszú távon futó történetben vegyek részt. Ha tetszik az ügy, vagy azonosulni tudok a termékkel, jöhet. Olyan feladatot nem vállalok el, ami nem illik hozzám. Csak ami passzol az egyéniségemhez. S a kinti élete mennyire dús mostanában? Nagyon sok castingra hívnak. És jókra. Tévésorozatok vendégsztár szerepeire. Várom a visszajelzéseket. Egy biztos: nem könnyű áttörni ezt a falat sem. Az igazán nagy tévécsatornák, az ABC vagy a Universal nehezen bevehető várak. A zöldkártyám már megvan, a színészszakszervezet külön ügy. És az sem egyszerű történet. De most kaptam egy olyan munkát, hogy azzal talán megadják az engedélyt. Nagy-produkciókba anélkül nem lehet bekapcsolódni. Külföldi színész számára ez a 22-es csapdája. Amíg ez nincs meg, addig nem dolgozhatsz. Ahhoz viszont, hogy megkapjad, fel kell mutatnod valamit. Tehát dolgoznod kell. Valahogy mégis. Szerencsére most egy ilyen „szakszervezetileg” fontos filmben dolgoztam, nagy tévésorozatok sztárjaival, és ez jókorát lendíthet a helyzetemen. Mi a „belépő” egy Uyen filmbe? Van egy bemutatkozó demóanyagom. Attól függően, hogy milyen szerepre közvetít ki a menedzserem, olyan egyveleget küldök magamról. Ha például egy svéd tudós szerepére hívnak... ... akkor beöltözik, és már úgy jelenik meg a válogatáson? Igen, akkor már úgy megyek oda. De olyan nagyon nem szoktam magamon változtatni. A filmes történetek nem színháziak. Tudni kell, hogy míg a színpadon az ember nagy ecsetvonásokkal dolgozhat, a kamera előtt alapvetően mikrorealizmusról van szó. Nem tetszik nekik, ha sok vagy. Látják. Azonnal észreveszik. Én most már nagyon sok helyre előbb elküldök magamról egy anyagot, hogy csak akkor hívjanak be, ha tényleg érdekesnek, esélyesnek találnak a szerepre. Vagyis megspórol egy kört Aztán beöltözik svéd tudósnak. Vagy magyarnak. Ez fél évvel ezelőtti történet. Elutazásom előtt hívott fel a menedzserem Los Angelesben, hogy: Jtt vagy még?” Mondom, itt. „Mikor kidül a géped?” Egykor. „Akkor tízkor be tudsz még menni egy meghallgatásra?” Igen. És már küldte is az anyagot, én meg rohantam haza, mert még nem pakoltam be, és az autót is le kellett adnom. Hat oldal volt az anyag, amit kaptam. És nem lehet belenézni közben, meg kell tanulni. Megálltam a tükör előtt... csak tudnám, honnan veszek tudós ruhát? Egyáltalán hogyan néz ki egy amerikai tudós? De egy magyar tudós már Amerikában is úgy néz ki, mint egy amerikai. Elfelejtettem szemüveget vinni magammal, ott követtem el a hibát. Borosta volt, torzonborz frizura is, mert ugye, kicsit őrült a tudós, nem nagyon figyel a külsejére, egész éjjel dolgozott, bújta a könyveket, fáradt, kialvatlan, egzaltált. Már ott vagyok a meghallgatáson, körülöttem mindenki öltönyben, nyakkendőben. Nekem fehér köpenyem is volt, amit pluszként kellett gyorsan beszereznem. Egy másik meghallgatáshoz pisztolyt rendeltem, söréteset. Ha megláttak volna játék pisztollyal, megmosolyognak. Hát, hogy fest egy sárga vízipisztoly? Állhatok én ott komolyan, nevetségessé teszi a karaktert. Spielberg most futó sorozatába mentem, Falling Skies a tíme, vendégsztár szerep volt az is, „a fegyveres embed’. Meg kell nézni, mi kell a figurához, és össze kell szedni hozzá a dolgokat. A Universal Stúdióban is meghívtak nemrég egy nagyon menő sorozatba. Santa Móricától egy óra az út, de rászámoltam még egyet, biztos, ami biztos. Beértem percre pontosan, pedig nem könnyű megtalálni a helyet, mert a stúdió területén is akkorák a távolságok, hogy órákig keringhetsz, míg célba érsz. És nem késhetsz el! Be kell írnod, hányra hívtak, és mikor érkeztél. Már kint voltam a meghallgatásról, amikor felhívtam anyámat Pécsen. Itt vagyok a parkolóban, ha látnád, mi van itt, mondom neki. Egy csomó színész, mindenki beöltözve magolja a szöveget, elég egy pillantást vetni rájuk, és rögtön tudod, müyen szerepre keresnek embereket. Vissza a svéd tudóshoz! Ne hagyjuk veszni! Kellett a svéd akcentus is. De hol találok embert, aki foglalkozna velem? „Átküldhetek egy anyagot a svéd akcentusról?” - kérdezte a menedzserem. Küldjed! Közben találtam egy ismerőst, aki beszél svédül, segített megtanulni a szöveget. Nem folytatom. Megcsináltam. Idegileg hogyan búja mindezt? Nem olyan egyszerű. Volt már példa arra is, hogy kierőszakoltam egy meghallgatást. De tizenkét óra leforgása alatt kellett megtanulnom hatoldalnyi szöveget, ami szinte faltól falig monológ volt. Tehát kötélidegek nélkül nem megy. Aki közelebbről ismer, tudja rólam, hogy mindig is kicsit idegesebb típus voltam. Aki soha nem adja fel. Olyan még nem volt. Ha elkezdek valamit, akkor azt végig is viszem. Ezek lehetőségek. Ha már ezt az utat választottam, nem fordulok vissza. Előfordult már, hogy azt kérdezte magától, mi a fenének vágtam bele? Nem is egyszer. Közben apró lépésekkel halad előre. Az ember alaposan átgondolja, mi értelme. Van ennek szépsége is persze. Csak az egész kőkemény. A színpad mennyire hiányzik? Most még nem olyan nagyon. Rengeteget játszottam én itthon. Mindennek van előnye meg hátránya is. A társulati létnek is. Az Othellóért kapott díjam mindenesetre sokat nyomott a latban, amikor a zöldkártyát megkaptam. De most úgy gondolom, a színházzal le keüett állnom egy időre. A sok színpadi szerep nagyon rányomja a bélyegét a fil- mezési technikára. Nehéz levetkőzni, amit az évek során magára öltött? És még műidig van bennem egy nagy adag... nem is megfelelési kényszer, hanem... de ha megkapom a szerepet, akkor már nyugodt vagyok. Tudom, hogy eljátszom. De amíg nincs meg... igen, meg kell győzni az embereket, hogy az a tiéd, jogosult vagy rá, hogy az a te szereped, neked való. És ez a legnehezebb. Addig, míg meg nem szerzed. Van olyan színész, aki pofátlan nyugalommal, önbizalommal, magabiztossággal azt mondja: ki, ha én nem? Bennem ez nincs meg. Az amerikai színészekben mennyi van ebből a fajta magabiztosságból? Mindenki izgul, érezhetően koncentrál. Miközben ők is tudják: a higgadtság elengedhetetlen. Leplezni kell a belső nyugtalanságot. Én még mindig nem tudok annyira könnyed lenni, mint szeretnék. Pedig sosem volt görcsös. Az lenne jó, ha több idő lenne a felkészülésre. A színházban, a hosszas előkészületekkel, már le tudom dolgozni azt a fajta terhet, hogy szerepet játszom. Tudom a szöveget, és minden megvan hozzá. De azt a munkát, amit ott hat hét alatt végzel el nagyon sok ember segítségével, a filmnél két nap alatt egyedül kell elvégezned, még mielőtt kamera elé állnál. Felül kell vizsgálnod a karaktert, át kell látnod a történetet, az egész filmet, közben az életed sem állhat le, csak tedd féke mindazt, ami abba a két napba be volt rakva. Idegen nyelven játszani, bármilyen jól beszéb is az angolt, mégis nehezebb lehet, mint magyarul. Ilyen szempontból viszont segít, hogy az ember a szövegre koncentrál. Elfelejt játszani. Szokta is mondani a magyar színész: „Ha tudod a szöveget, mit játszol? Akkor már azt csinálsz, amit akarsz.” Oscar-díjas rendezőtől hallottam: ő nem castmgol, típusokat válogat. A filmbe egyéniségek kellenek. Ezt én is így gondolom. Amerikában mégis óriási válogatások zajlanak. Ott olyan mennyiségű munka van, film, tévé, sorozat, és olyan nagy az emberfelhozatal, hogy ez csak így működhet. Akkora a piac, hogy még a nagyobb sztárok is járnak castingra. Brad Pitt vagy Jude Law aligha. Ok már A kategóriás színészek, tehát azért nem. Hány évet adott magának arra, hogy a végsőkig elmenjen, a cél érdekében mindent megpróbáljon? Másfél éve, hogy megkaptam a zöldkártyát. Megdolgoztam érte, tehát folytatom. Látom az utat, amelyen végig akarok menni. Mert győztesként akar visz- szajönni. Amerikában egy nap alatt hatalmasat tud változni az ember élete. Erre számtalan példa van a mi szakmánkban. Én hiszek abban, hogy előbb-utóbb nekem is sikerül valami. Ha már kimentem, ebben kell bíznom.
