Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-23 / 93. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 23. Vélemény És háttér 7 A nagy megszüntetősdi mögött az új Nemzeti Közszolgálati Egyetem monopolérdekei állhatnak Vihar a magyar felsőoktatásban A felvidéki magyar fiatalok is előszeretettel mentek magyarországi egyetemekre. Vajon a magyar felsőoktatás permanens reformja elveszi-e a kedvüket? Ha a határon tüli magyarok Bécsbe, Prágába, Nyugatra indulnak Budapest helyett, az mindkét oldalon érzékeny veszteség lehet. FELEDY BOTOND Hétfőn este Budapesten megint diákok vonultak utcára, tüntetve a felsőoktatási szakok reformja ellen, melynek értelmében több alapszak 2016-tól nem indulhatott volna el. Mint tudjuk, egy kormányzat se szereti, ha egyetemisták nagy tömegben, szervezetten, transzparensekkel bóklásznak az utcán. így kedd estére már meghátráltak a döntéshozók és több pontban engedtek. Ezzel csak két probléma van. Ha ennyire könnyen elengedik a reformot, akkor az előző hároméves revíziós folyamat vajon tényleg nem hozott kiérlelt eredményeket? Nem hisznek a saját döntésükben? Vagy nem is a bolognai képzési rendszerrevíziója acél? Miközben vannak olyan pontok a reformban, amelyeket nem vitatnak sem a hallgatók, sem a tanáraik, a kormányzati szándék két fontos iránya azonosítható e mozgásokból. A Fidesz által - korábbi intézmények összevonásával - gründolt Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) a rossz nyelvek szerint egyre több monopóliumra kíván szert tenni, és azzal segítheti a kormányzat a hallgatók odaáramlását, hogy más egyetemeken egyes szakok létezését megnehezíti, nem támogatja. A héten éppen a Raoul Wallenberg Iskola épületét is kinéztékaz NKE számára. Az NKE olyan értelemben a világon egyedülálló konstrukció, hogy egy egyetemen belül zajlik a katonai, rendőri és államigazgatási képzés. Mivel a három terület három különböző minisztériumhoz tartozik, gyakoriak a hatásköri viták és küzdelmek. Az egyetem negyedik kara, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar, ahová a nemzetközi kapcsolatok szakos képzései tartoznak - a kormány eredeti szándéka szerint lényegében monopóliumként -, éppen csak megalakult ez év elején. Noha dékánnak az elismert biztonságpolitikai szakértőt, Tálas Pétert nevezték ki, ennél sokkal több kell egy egyetemi kar sikeres működtetéséhez. Jelenleg az új kar állományát döntőenamás karokról átsorolt tanszékek alkotják (ilyen például a nemzetközi biztonsági tanulmányok tanszék, amelyik teljes egészében a Hadtudományi és Hon- védtisztképző Karról került át). Ez azt jelenti, hogy az új kar egyelőre nem volt képes új, eddig nem az egyetemhez kötődő szakembereket nagyobb számban az NKE kötelékébe csábítani, ehelyett a meglévő állományt rendezi újra. Sokatmondó, hogy az új kar hat tanszéke közül még a legnagyobbnak is csak hat oktatója van, de két olyan is akad, amelynek csak három. A Pál utcai fiúkhoz hasonlít a helyzet, ahol a grundon alig akadt közlegény, (tanszék)vezető viszont annál több. A másik nagy lépés, amelyről a szakmegszüntetősdi árnyékában alig esett szó, a konzisztóri- umok bevezetése. Bár a korábban a királyok által használt tanfelügyeleti megoldás nem ismeretlen demokratizált formában a 21. században sem, a kancellári rendszert nemrég bevezető kormányzati akarat újabb erős intézményeként azonban aggasztónak tűnik. Ha a konziszto- rokhozzájárulása nélkül számos döntést nem hozhat meg az egyetemek szenátusa, akkor ez az egyetemi autonómia újabb korlátozása lesz az oktatók és hallgatók szemében. Sajnos nincsenek tiszta piaci viszonyok, az állam ezer szállal kötődik a mendzsmenttudást gyakran nélkülöző egyetemekhez, amelyeken 25 év alatt az erőforrásokat sem lehetett megteremteni egy rendes belső igazgatás kialakítására. Összességében megállapítható, hogy az egyetemi autonómia 2015-ben a társadalom jó része számára nagyobb érték, mint a hatékony egyetemi gazdálkodás. Ez pedig önmagában politikaiüzenet. A Smer éppen megoldja a Váhostav-ügyet (Ľubomír Kotrha karikatúrája) GLOSSZA Magyarok mindenütt KOCUR LÁSZLÓ A szerző eredetileg az őshonos kisebbségekről tartott európai parlamenti meghallgatásról akart írni, de az oldal zárása idején itt még javában „meghallgatóznak”. így a nem őshonos magyar kisebbségekről fogunk írni. Mert mi, magyarok, mindenütt ott vagyunk a világban. Brüsszeli szállodánk halijában reggelizünk. Az egyik pincér megkérdezi a szobaszámúnkat. Mivel a franciát nem beszéljük, angolul válaszolunk. Kisvártatva érkezik csoportunk egyik tagja, ragyogó arccal mondja, hogy a büfépultnál a lány beszél magyarul. Nyilván Brüsszelben egy magyar pultoslány nem annyira meglepő számomra, mint amennyire egy szegedi egyházi fiúiskolának a diákjai lepődtek meg kurta tanári pályám idején, egy tátrai síkiránduláson, amikor a pultoslány, akinek másodlagos nemi jellegéről a rendelést megelőzően fennhangon, az irodalmi nyelv határait feszegetve elismerően nyilatkoztak, magyarul szólt vissza. A kamaszröhögés nyomban elhalt, és a nagylegények mindjárt kisebbek lettek... Az, hogy Horvátországban vagy Szlovéniában találkozhatunk magyarokkal, nem annyira meglepő. Mégiscsak a közös birodalmi múlt, meg minden. De szóltak már vissza folyékony magyarsággal egy velencei maskaraboltban és római képeslapárusnál is. Láttam a magyar szó hallatán felragyogni spanyol idegenvezetői arcot Gibraltárra menet, kiderült, hogy a felesége győri, így, ha nem is folyékonyan, de úgy tudott magyarul, hogy a pozsonyi szlovákok megirigyelhetnék. Magyarul olyan helyeken is beszélnek, ahol azt a legkevésbé várnánk. Marokkóbanjárva betértünk egy étterembe. Friss házasként úgy ítéltem meg, a pincér az illendőnél nagyobb figyelmet szentel lenge nyári ruhát viselő feleségemnek. „Ha még egyszer rád néz, megverem egy széklábbal” - mondtam. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor az ételhez széles mosollyal kívánt jó étvágyat. Kiderült, hogy a pincér korábban Budapesten volt kebabárus, s bár repatriált Marokkóba, a magyar fővárost a szívébe zárta, így e sorok írója senkit nem szeretne arra buzdítani, hogy ne tanuljon idegen nyelveket, de ha olyan helyre keveredünk, ahol nem beszéljük a helyi nyelvet, akkor sem kell kétségbe esnünk. Biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb belebotlunk egy hazánkfiába, vagy ha nem, akkor legalább valaki olyanba, akinek legalább a nagymamája magyar volt. FIGYELŐ Az eltüntetett üzenet Nem lehet már elérni a román elnöki hivatal honlapján az RMDSZ kongresszusához intézett államfői üzenet hosszabb változatát, amelyben Klaus Iohannis megállapította, sok még a tennivaló Romániában olyan kisebbségi célkitűzések elérésében, mint a törvények által rögzítettjogok gyakorlati érvényesítése vagy a nemzeti identitás megőrzését szolgáló garanciák javítása. Ezt az erdélyi magyar sajtó jó része közölte, és többen üdvözölték, hogy az államfő először említi ilyen konkrétan a nemzeti kisebbségek ügyét - írta a Transidex erdélyi hírportál. Az elnöki hivatal sajtóosztálya nem adott magyarázatot arra, miért cserélték az üdvözlet szövegét rövidebb változatra. (MTI) A megbuktatott líbiai diktátor fenyegetése valósággá vált, a Földközi-tengert ellepték az embercsempészbandák lélekvesztői Kadhafi megbuktatása áll a mostani menekültáradat hátterében MTl-HÁTTÉR Minden problémának megvan az előtörténete, így a földközi-tengeri menekültdrámáknak is. Moammer Kadhafi líbiai elnök 2011 februárjában, megbuktatása előtt azzal fenyegette meg az európaiakat, ha támogatják az ellene indított felkelést, akkor felhúzza a menekülteket Afrikában tartó zsilipeket. Fenyegetéséből valóság lett. Egymillióan várnak az átkelésre Az EU felháborodással fogadta Kadhafi nyilatkozatát. Tonio Borg akkori máltai külügyminiszter ugyanakkor figyelmeztetett, nagyon komolyan kell venni a líbiai elnök fenyegetését, hiszen Tripolit kevesebb mint 500 kilométer választja el Szicíliától, Lampedu- sát pedig mindössze 300. Mára beigazolódott Borg figyelmeztetése: a Földközi-tengeren elfogott menekültek nagy része a líbiai partokról indul útnak Európa felé. Thomas de Maiziere német belügyminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy Líbiában körülbelül még egymillióan várnak arra, hogy átkeljenek. Kadhafinak tehát köze van a kialakult helyzethez. A Franciaország és Nagy-Britannia vezette katonai szövetség 2011-ben határozta el magát a Líbiát évtizedeken át irányító diktátor megbuktatására. Németország óvakodott ettől, és bírálatok kereszttüzébe került, amikor az ENSZ BT-ben tartózkodott a Kadhafi elleni katonai intervencióról rendezett szavazáson. Kadhafi megbukott, Líbia káoszba süllyedt, és különböző milíciák - köztük az Iszlám Állam - ellenőrzése alá jutott részekre esett. Ez pedig ideális környezet az embercsempészekszámára. Kadhafi ötmilliárd eurót akart Kadhafi ugyanis egy, az unióval kötött szerződésben kötelezte magát, hogy a menekülteket gyűjtőtáborokban helyezi el, és nem engedi hajóra szállni, hanem visszatoloncolja őket hazájukba. A vállalással komoly teher nehezedett a líbiai rezsimre: a folyamatosan növekvő migrációs nyomásra hivatkozva Kadhafi követelte is az EU-tól, hogy nyújtson nagyobb támogatást neki. Ötmilliárd eurót szeretett volna látni az észak-afrikai partvonal felügyeletéért cserébe, ám ezt nem adta meg neki az unió. Líbia stabilizálása a kulcs A világ legfejlettebb ipari országait egyesítő G7-csoport külügyminiszterei múlt heti találkozójukon egyetértettek abban, hogy a menekültproblémát csak akkor lehet kezelni, ha Líbia ismét stabillá válik. Mindenekelőtt egy líbiai egységkormány megalakítására lenne szükség, mert ennek hiányában a menekültáradaton túl egyre inkább leselkedik egy sokkal nagyobb veszély: az, hogy néhány száz kilométerre Európa határaitól tartósan megvethetik lábukat az öreg kontinenst nyíltan fenyegető szélsőséges csoportok. Maiziere már felvázolta, miként lehetne az újabb tragédiáknak elejét venni, és mi jelentene tartós megoldást. A német belügyminiszter szerint Líbia stabüizálása után az EU-nak csakúgy, mint 2011 előtt, újra meg kell állapodnia az északafrikai államokkal arról, hogy akadályozzák meg a menekültek hajóra szállását. Jogvédő csoportok már most bírálják Maiziere javaslatát, mivel olyan országokkal köttetnének ezek a szerződések, amelyek az emberi jogok védelme terén még csak megközelítőleg sem felelnek meg az uniós normáknak.
