Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-22 / 92. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 22. Vélemény És háttér 7 A gazdaság teljesítménye már 2011 -ben meghaladta a válság előttit, a foglalkoztatottság máig sem Kevesebb a munkanélküli? Igen, tényleg kevesebb, de egyrészt papíron, statisztikai csűrés-csavarás- sal és nem a kormány politikájának köszönhetően, hanem javarészt annak dacára. A foglalkoztatottság pedig még mindig jelentősen elmarad a válság előtti szinttől. GÁL ZSOLT Richter miniszter úr (nyilván nem függetlenül a közelgő választásoktól) havi rendszerességgel tart győzelmi jelentésnek beillő sajtótájékoztatókat a munkaerő-piaci helyzet javulásáról. És való igaz, az utóbbi hónapokban a munkanélküliség csökkenő tendenciát mutat, márciusban a munkaügyi hivatalokban regisztrált állástalanok száma 325 ezer főre, aránya 12,06 százalékra csökkent. Ha jobban a statisztika mögé nézünk, egyből kiderül, hogy ez csak az ún. rendelkezésre álló (azonnal munkába lépni képes) munkanélkülieket jelenti. De a hivatalok további bő 44 ezer állástalant is nyilvántartottak márciusban, akik táppénzen, közhasznú munkán, szakmai gyakorlaton, átképzésen stb. voltak. Az összes nyilvántartott állástalan száma így csaknem 370 ezer fő, arányuk így 13,7 százalékra ugrik. A válság előtti utolsó évben, 2008-ban csak 230 ezren voltak, és kisebb, mintegy 30 ezres különbség volt az összes nyilvántartott és a rendelkezésre állók között. Ez utóbbiak aránya 7,7%volt. A kormány által prezentált- nál tehát magasabb a regisztrált állástalanok összlétszáma, a nem rendelkezésre állók közé tartozók, így a hivatalos munkanélküliségi rátában nem megjelenők aránya nőtt az elmúlt években és minden munkanélküliségi mutató jóval rosszabb a válság előtti szintnél. Hasonló képet fest a foglalkoztatottság alakulása is. A foglalkoztatottak száma (a munkaerő-felmérés adatai szerint) 2008 harmadik negyedévében érte el a csúcsot 2 millió 473 ezer fővel. Ezután egész 2010 elejéig csökkent, csaknem 190 ezer fővel, azóta lassan, de nem egyenletesen növekszik, viszont még 2014 utolsó negyedévében is „csak” 2,39 millión állt, azaz bő nyolcvanezerrel elmaradt a válság előtti csúcstól. Ráadásul ebbe beleszámolják az egy évnél rö- videbb ideig külföldön dolgozókat is, akiknek a száma ismét enyhén emelkedett az elmúlt években. Meg ott vannak még a tartósan (egy évnél régebben) külföldön dolgozók, illetve a statisztikai hiba miatt rejtve maradó vendégmunkások. A munkanélküliséget az ő számuk is lehúzza. Ha tehát a kedvező tendenciákból leszámoljuk a külföldi munkavállalást (ami nem a kormány érdeme), meg a statisztikai bűvészkedést, akkor a javulás elég szerény. A kormánynak főként azt kellene megmagyarázni, hogy lehetséges az, hogy a gazdaság teljesítménye már 2011- ben meghaladta a válság előtti szintet, az állástalanok száma és aránya viszont máig jóval magasabb annál. Itt az őszinte válasz az lehetne, azért, mert felemeltünk a munkát sújtó adó és járulékterheket, növeltük a munkáltatók adó- és adminisztratív terheit, csökkent a gazdaság versenyképessége, semmit sem tettünk a korrupció visz- szaszorítására, és még folytathatnánk. Érthető, hogy inkább a javuló mutatók siker- propagandaként való tálalását választja a kormány. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjé- nek gazdasági tanácsadója JEGYZET Gyerek, nem gyerek VERES ISTVÁN Újra és újra képesek vitát gerjeszteni a közösségi oldalakon azok a cikkek, amelyek olyan nőkről vagy férfiakról számolnak be, akik nem akarnak gyereket vállalni. Döntésüket megindokolják, és nyíltan vállalják. A cikkek szerzői új jelenségről beszélnek: nahát, léteznek emberek, akik nem akarnak gyereket! Tipikusan két csoportba oszthatók az olvasói vélemények, amelyek a beszámolóhoz érkeznek: az egyik csoport tagjai szerint a gyereket nem akaró személyek önzők és szánalmasak, a másik csoport szerint pedig ez magánügy: kinek mi köze hozzá, ki hány gyereket akar, vagy nem akar. Az utóbbi hónapok során háromszor is felfigyeltem a dologra: jött egy ilyen témájú cikk, aztán áradtak a vélemények, az ismert forgatókönyv szerint, mintha előre gyártották volna őket. Ez nyilván azért van, mert a téma nem igényel különösebb felkészültséget, utánajárást, így mindenki azonnali hatállyal fecskendezheti a véleményét a többiekre. Mint amikor a politikusok az oktatásügyi kérdésekről döntenek, és azt hiszik, értenek a témához, hiszen ők is jártak iskolába. Szóval nem igazán értem, miért vitatkoznak erről folyamatosan, de azt sem értem, miért téma az, hogy valaki nem akar gyereket. Az miért nem téma, hogy valaki akar? Ja persze, téma az is, mert ha valakinek nyolc gyereke van, az szintén elítélendő, hasonlóan azokhoz, akiknek nincs. Egyébként is tévednek azok, akik azt hiszik, hogy annyi gyerekük lesz (vagy nem lesz), amennyit ők akarnak, vagy nem akarnak. Ezt nem lehet előre tervezni. Éppen ezért felesleges ítélkezni azok felett, akik nem akarnak gyereket. Vagy azok felett, akiknek harmincéves korukra már született öt. Úgy tűnik, természetes emberi tulajdonság, hogy kritizálunk másokat. Ha a társadalmi norma a 20 gyerek/pár lenne, azokat szidnánk, akiknek csak kettő van. A kritizá- lásra fordított idő és energia átcsoportosításával ugyanakkor csinálhatunk valami hasznosabbat is: például pihenhetünk. Az aktuális közéleti témákból kiindulva például néhány éve már ez tűnik a legértelmesebb időtöltésnek. KOMMENTAR A kormányfő főnöke MARIÁN LEŠKO A spin doktor olyan politikai tanácsadó, aki úgy tudja csűmi-csavami a szavakat és kiforgatni a tényeket, míg végül egy negatív eseményt pozitív üzenetként lehet beadni a választóknak, bármilyen káros hírnek is tűnt elsőre. Láthatjuk tehát, hogy az ilyen spin doktorok ma már egyszerűen nélkülözhetetlenek a pártok számára. Az alapvető kérdés csak az, hogy ez a csűrcsavarintó specialista dolgozik-e a pártelnöknek, vagy már egyenesen irányítja őt. Mert annak bizony megvan a következménye, ha a főnök mindig mindenben a spin doktorra hallgat, mint például Robert Fico. Csakhogy ő mindkettő egy személyben - az egyik énje pártelnök, a másik a spin doktor. Lássunk néhány példát. 2014 decemberében szorult helyzetbe került a Smer - CT-botrány, a Smer három vezető politikusa is távozni kényszerült, kipattant a kórházi étkeztetési botrány, és Pavol Paška szupernyereséges kft.-jéről is értesült a nagyközönség. Fico, a spin doktor akkor azt ötlötte ki, hogy a kormányfő rukkoljon elő egy háborús konfliktussal, hogy legalább néhány napig az foglalkoztassa a nyilvánosságot. Akkor Fico kormányfő bejelentette, hogy kelet felől „70 százalékra óriási konfliktus” fenyegeti az országot, és „Szlovákia nagyon, nagyon, nagyon fog szenvedni”. Kijelentéséről beszámoltak a legtekintélyesebb nemzetközi médiák is. A spin doktor Fico azzal sem törődött, hogy a bejelentés nyomán nemzetközi szinten is csökkent a szlovák kormányfő szavahihetősége. Hajlandó volt megfizetni ezt az árat, hogy a pattanásig feszült helyzetben nyerjen néhány napot, és választói legalább addig ne a kormány botrányain rágódjanak. 2015 áprilisára a Smer ismét kutyaszorítóba került, a kormánypártot nehéz helyzetbe hozta az a helyzet, ahogy a Vá- hostav tulajdonosai megpróbáltak megszabadulni adósságaiktól. Fico kormányfő ismét végigcsinálta azt, amit spin doktorként kieszelt. A KDH elnökét, az előző közlekedési minisztert tette felelőssé azért, hogy a Váhostav nem fizetett a beszállítóinak. A Figeľ parlamenti alelnöki leváltására tett indítványával sikerült három napot nyernie és kisiklatnia a közbeszédet, lerombolta viszont azt, amin három évig dolgozott. Másodszori kormányra kerülése után szakítani akart azzal a hagyománnyal, ami a szlovák politikát a rendszerváltás ótajellemzi. Még sosem jött létre olyan új kormánykoalíció, amelyben előző ciklusbeli kormánypárt és ellenzéki párt egyaránt helyet foglalt volna. Vagy az kormányzott tovább, aki az előző négy évben, vagy addigi ellenzéki pártokból alakult új kormány. Kormányzati-ellenzéki mix még sose volt, és most már úgy tűnik, a következő választás után sem lesz. A spin doktor Fico ismét megnehezítette Fico pártelnök életét. Tizenegy hónappal a választások előtt a politikai csillagállás kezd hasonlítani a 2010-esre. A politológusok a Smer és Fico „mečiarizálódásáról” beszéltek, mert ugyanolyan elfogadhatatlan volt koalíciós partnernek. És ugyanúgy, mint Vladimír Mečiar esetében, a parlamenti választás egyfajta népszavazássá vált - Robert Fico kormányfői szerepéről. A választók akkor elutasították. Amikor legutóbb volt róla ilyen népszavazás (a 2014-es elnökválasztáson), Robert Fico ismét veszített - méghozzá húszszázalékos különbséggel. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa FIGYELŐ Drágán adják a gázt az oroszok Az Európai Bizottság szerint a Gazprom orosz gázipari cég visszaél piaci erőfölényével, főleg Közép- és Kelet- Európában - írta a Financial Times. A londoni gazdasági napilapnak két bizottsági illetékes elmondta, hogy Mar- grethe Vestager versenypolitikai biztos ma terjeszti elő hivatalosan Brüsszel kifogásait. A lap értesülése szerint az EU-bizottság vizsgálatának három fő megállapítása az, hogy a Gazprom piaci dominanciájával visszaélve túlszámlázta a kelet-európai fogyasztóknak szállított földgázt, korlátozta az általa exportált földgáz továbbeladását, és akadályozta a földgáz beszerzését más forrásokból. A bizottság mindezt már tavaly megállapította, de Brüsszel eddig nem lépett, tartva attól, hogy még inkább magára haragítja az egyébként is harcias Moszkvát, és Oroszország esetleg a gázszállítások leállításával reagál - írta a Financial Times. A lap szerint most is valószínűsíthető, hogy Moszkva provokációnak veszi a Gazprom elleni vádak hivatalos előteijesztését, és egyes diplomáciai vélemények szerint a lépés nincs összhangban azokkal az uniós erőfeszítésekkel, amelyek célja az ukrajnai válság rendezésében elért bizonyos haladás kihasználása lenne a további előrelépésre. (MTI)- Akkor ugye 48 centi, 4200 gramm, és 500 euró a doktor úrnak!
