Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-18 / 89. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 18. Vélemény És háttér 7 Mit lát az átlagos, nem antiszemita és nem cigánygyűlölő magyar szavazó Vonáékban Egy jobb Jobbik irányába? A Jobbik tapolcai egyéni választókerületi győzelméről sokan sok mindent elmondtak már - e hasábokon is mégis úgy érzem, egy dologról kevesebb szó esett a kelleténél. RAVASZ ÁBEL Mi az a plusz, amit ez a párt bármely másikhoz képest nyújtani tud a Magyarország gazdaságilag elmaradottabb részein lakóknak? Mert az első benyomással ellentétben nem az egyszerű antiszemitizmus és/vagy romaellenesség az. Igen, a Jobbik identitásához mindig is hozzátartozott a kisebbségek, elsősorban a zsidók és a cigányok elleni uszítás - akárhogy küzd is ez ellen most a politikai középhez tartozó szavazókat is megcélozni próbáló Vona Gábor pártelnök. Egy intoleráns, kemény magon felül a jobbikos szavazók számára a párt mégis többet és mást jelent ilyen irányú nézeteinél. A Jobbikra nem is a „civilizációs” nézeteiért szavaznak a legtöbben. Persze olyanok is vannak, akiknek tetszik, hogy van egy párt, amely Nyugat (és Amerika és Izrael) helyett a Kelet (Oroszország, a posztszovjet diktatúrák és az arab államok) felé nyit (a Fidesz minden retorikai csavarja ellenére inkább egyensúlyozni próbál, igaz, hogy inkább a két szék között a pad alá esve). De a tapolcai átlagszavazónak nem ez számít, legalábbis szerintem. (Arról nem is beszélve, hogy Vona itt is változásra törekszik a jelek szerint: egyre kevesebb az „ame- rikázós” szöveg, sőt, az arabbarátság is visszaszorult némileg.) A tapolcai szavazót véleményem szerint a párt helyi jelenléte szólította meg. Aki rendszeresebben jár Északkelet-Ma- gyarországra, az tudja, néhány „szigetet” leszámítva a standard politikai pártok jelenléte a leszakadó régiók falvaiban és városaiban töredékes, fáradt, öt- lettelen. Minden tenni akaró balos vagy jobbközép aktivistára jut három olyan, áld a rendkívül agilis, a terepmunkára és a terepismeretre az elejétől sokat adó Jobbik színeit képviseli. Az ún. szókimondó beszéd (ami valójában inkább legenda, valós minőségi eltérést szerintem nem jelent a többi párt beszéd- stílusához képest a helyi szinten) mellett ott van még a Jobbik által képviselt erős szimbolika, a zászlók, színek, jelek, szavak egy irányba mutató masszája. A Jobbik jövője szempontjából a nagy kérdés, hogy a párt vezetése ezt a komparatív előnyét felismeVi-e. Hogy levetkőzve a sallangokat - az intoleranciát, a szélsőségesek meg- tűrését, az oroszbarát erők beépülését és a többit-képes lesz- e arra koncentrálni, ami miatt a leszakadó régiók számára igazán hasznos: a terepismeretre és a helyi problémák országos szintű képviseletére. Ha igen, úgy a Jobbik jövője lehet szebb. Ha nem, úgy az várhat rá, mint a többi hasonló európai politikai kreálmányra: előbb-utóbb részlegesen (vagy teljesen) hatalomra jut, és ott összeomlik, elporlad, lelepleződik. Vona Gábor az elmúlt hetekben többjeiét adta annak, hogy az előbbi utat járná be. De ahhoz kitartó és elkötelezett munka, és a Jobbik jobbszélének megzabolázá- sa kell. Egyik sem lesz könnyű feladat. AtrraHA (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Szól a rádió JUHÁSZ KATALIN Nagyfelháborodást keltett rádiós berkekben a kulturális minisztérium törvényjavaslata. A tárca meg akarja szabni, mennyi szlovák zenét sugározzanak a rádió- csatornák. Maďarič miniszter Robert Fico kormányfővel és a tublatankás Maťo Ďurindával édes hármasban jelentette be ezt a héten. Az idősödő rocksztár valamilyen zenei egyesület képviselőjeként díszelgett a két politikus mellett, és további remek ötletekkel egészítené ki a törvényjavaslatot. A kereskedelmi rádiók 20, a közrádió 35 százalékban köteles lesz olyan zeneszámokat játszani, amelyeknek legalább egy szerzője vagy előadója szlovák állampolgár. Ha a parlament is megszavazza a javaslatot (ami szinte biztos), jövő januártól életbe lép a törvény, majd később a kereskedelmi rádióknál 25 százalékra emel- kedneaküszöb. A hazai zenei termés aránya jelenleg szinte minden rádióban tíz százalék körüli, szerintük ennyire van hallgatói igény. Az Express rádió máris perrel fenyegetőzik, de még a közszolgálati Rádio FM-nek sem tetszik a terv, pedig ez az adó törvény nélkül is óránként 3-4 hazai felvételt sugároz, emellett külön műsorokban mutatja be a szlovák pop-rock szcéna legizgalmasabb előadóit. A miniszter szerint a tárca kedvezni akar a hazai művészeknek, illetve identitáserősítő szerepet is tulajdonít a szlovák zenének. A rádiósok viszont arra tippelnek, hogy egyes szerzőknek/előadóknak elfogyott a pénzük, jól jönne egy (nem is olyan) kevés jogdíj, ezért egyesületet alapítottak, és benyalták magukat a miniszternél. Tudom, több európai országban így működik ez (a franciák a legvehemensebb zenei patrióták), és kapásból felsorolok 10-15 olyan hazai művészt, aki trendi, könnyen emészthető, egyben színvonalas dalokat produkál - mégsem tetszik ez az tervezet. Egyszerűen azért, mert a kormány, azaz a politikusok szabályozni akarják a kultúrát. Megéltem már ilyen időket, és nem volt kellemes. Azok pedig, akik a rendszer- váltás után születtek, nagyjából fütyülnek a küszöbre, a miniszterre, de még a rádiókra is, hiszen akkor és azt hallgatnak MP3-as lejátszójukon, okostelefonjukon, amikor és amit akarnak. És pont ettől félnek a rádiósok. Hogy hallgatókat veszítenek, ha betartják ezt a törvényt, amelyet egyébként még úgy sem tudnak kijátszani, hogy éjjel adják le a kötelező hazai penzumot. A 20, illetve 35 százalék ugyanis a reggel 6-tól éjfélig sugárzott zenékre érvényes. (Ravasz, nagyon ravasz!) A 35 százalékos küszöb igencsak hátrányosan érintené a Pátria rádiót. A magyar csatorna igazgatója szerint nincs annyi nívós hazai magyar zeneszám, hogy kitegye a sugárzott dalok harmadát. A szlovák zenének pedig olyannyira nem örülnek a Pátria hallgatói, hogy panaszos e-mailek is érkeztek emiatt. Megjegyzem, itt persze nem a zenével, hanem a nyelvvel lehet a gond, hiszen ha angolul éneklő hazai előadók számait játszanék, az fel se tűnne senkinek. De korai még ezen tépelődni, mert a nemzetiségi adások elvileg kaphatnak kivételt... KOMMENTÁR Egyszerű ez LAKNER ZOLTÁN Habár a hét sztorija nyilván a tapolcai választás, ahol a Jobbik megszerezte első egyéni választókerületi sikerét, történik itt más is. Az se semmi például, hogy vasárnap után tényleg hétfő következett, miként azt Orbán Viktor megígérte. Ugyanúgy ömlenek a Fidesz korrupciós ügyei, mintha mi sem történt volna. Az MSZP elnökhelyettese meg azt mondta: nincs szükség új baloldali stratégiára. Csak a közvélemény-kutatásokban emelkedő, és a három időközi választásból a legutóbbit megnyerő Jobbik kombinál tovább. Vona Gábor kijelentette, hogy a rasszistáknak és antiszemitáknak nincs helyük a Jobbikban. Miután ezzel párhuzamosan nem csapta ki párttársai jelentős hányadát, gyanítható, hogy ezzel azt akarta mondani: a Jobbikban nincsenek is rasszisták és antiszemiták. Fogalmazzunk úgy, ezzel a kijelentésével meglepte a közvélemény nagyobb részét. Szándékában is állt ezt tenni, mármint megüzenni, hogy a Jobbiktól nem kell félni. Ha utáljátok a Fideszt és a régi kormánypártokat, nem kell félnetek ide szavazni - valahogy így fordítható le, amit Vona mondott. A legaggasztóbb fejlemények egyike lesz, ha a Jobbik nekilát „néppártosodni”. Kifejezésre juttatja a tényleg egyre általánosabb elégedetlenséget, közben joviális szövegekbe csomagolja gyűlöletpolitikáját. Még az is lehet, hogy a párt egy kicsit tényleg megváltozik a hatalom érdekében, de a veleje ugyanaz marad. S a nyílt kirekesztés, megbélyegzés nyitott fülekre talál egy frusztrált, kínlódó országban. Vannak a politikai színtéren, akik azt hiszik, hogy a Jobbik elől akkor lehet elhalászni szavazókat, ha versenyre kelnek vele a saját terepén. Nem tudok elképzelni nagyobb stratégiai tévedést. A társadalom frusztrációjával mint politikai fűtőanyaggal hosszú távon számolhatunk. Az állami statisztikai hivatal számolt be arról a minap, hogy az ezredfordulót követően a magas presztízsű foglalkozással bírók, valamint a leszakadók aránya is nőtt, így viszont egyre kevesebben sorolhatók a középrétegekhez. A Tárki kutatói szerint az utóbbi egy évben csökkentek az egyenlőtlenségek és a szegénység, ám a legveszélyeztetettebb csoportok szegénysége még nőtt is: a sokgyerekesek, a női háztartásfővel élők, az egykeresős családok és az egyedülálló idősek rossz helyzete nem javult. Márpedig e folyamat politikai következménye eddig az volt, hogy a státusukat még őrzőket kijátszották azok ellen, akik már lecsúsztak. Megoldás helyett egyszerűbb bűnbakokat keresni. És a magyar politikában mostanában ritkán választják a bonyolultabbat. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Házhoz jár a halál A meggyilkolt volt ukrán képviselő, Oleh Kalasnyikov, valamint Olesz Buzina újságíró meggyilkolásával kapcsolatosan. Kiderült, hogy mindkét áldozat lakcímét is közzétették az interneten ismeretlenek, két nappal haláluk előtt - tette közzé az ukrán sajtó. Mindkét áldozatot a lakása előtt lőtték agyon. Kalasnyikov korábban az Oroszországba menekült Viktor Ja- nukovics volt államfőt támogató Régiók Pártja parlamenti képviselője volt. Szerda este lőtték agyon. Az orosz nagybirodalmi törekvések hívének számító Buzinát, a Szevodnya című ukrán lap volt főszerkesztőjét pedig csütörtökön, fényes nappal gyilkolták meg. Kalasnyikovot a lépcsőházban lőtték fejbe, szintén pisztollyal. A gyilkosságokkal kapcsolatosan Anton Heras- csenko, az ukrán belügyminiszter tanácsadója kijelentette: Moszkvának érdeke olyan képet festeni Ukrajnáról, hogy az új politikai vezetés elteszi láb alól a régi képviselőit. Viszont Szyjatoszlav Piszkun volt főügyész valószínűbbnek tartja, hogy a Régiók Pártján belüli leszámolásról van szó: egymást gyilkolják az egykori párttársak, megszabadulnak azoktól, akik túl sokat tudnak törvényellenes cselekedeteikről. Azt tanácsolta a hatóságoknak, hogy nyújtsanak védelmet azoknak a volt Janukovics-párti politikusoknak, akik információkkal rendelkezhetnek az előző rezsim viselt dolgairól. Tarasz Csomovil, a Régiók Pártjának volt képviselője még egy verziót felvetett. Szerinte nem zárható ki, hogy a volt képviselőt üzleti vita miatt gyilkolták meg. Kalasnyikov a 2013 őszén kezdődött, kijevi hatalomváltást és európai integrációt követelő tüntetők elleni támadásokra provokátorokat szervezett. Ő volt a Majdan-ellenes megmozdulások főszervezője és anyagi támogatója. Csomovil elképzelhetőnek tartja, hogy Kalasnyikov valamelyik bűnözői csoportot nem fizetett ki az akciókban való részvételért, ezért ölték meg. (MTI)
