Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-17 / 88. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 17. Vélemény És háttér 7 Minden oligarchát ki lehet állami pénzből fizetni, vagy csak a smereseket? Veszélyes precedens Valószínűleg kevesen vannak azok, akik szíve­sen dotálnának egy bajba került milliárdost. Most mégis ezt fogjuk tenni, a Váhostav pórul járt be- szálh'tóit és hitelezőit vég­ső soron mi mindannyian fogjuk kifizetni. KOCUR LÁSZLÓ A valószínűleg inkompetens vezetésű, hiszen a nagy állami megrendelések besöprése elle­nére is csődbejutó óriásvállalat a benyújtott számlák 15 száza­lékának térítését vállalta - majd, valamikor. A jóságos kormány, élén a kisemberekért aggódó Robert Ficóval ezt az összeget negy­ven, majd ötven (vagy akár 100, mit számít) százalékra emelte, és az állami, Szlovák Kezes- és Fejlesztési Bankon keresztül fizetné ki. Ki nem ta­lálnák miből: közpénzekből. Az állami bank a kereskedelmi bankok által befizetett bank­adóból térítené a Váhostav számláját. A kereskedelmi bankok pedig a betétesek pén­zét kezelik. Robert Fico abból a pénzből, amelyet egy esetleges bankválság esetére gyűjtöttek össze, egy oligarchát kártala­nít. Igaz, a pénzt a leginkább kiszolgáltatottak, a Váhostav építkezésem kisvállalkozóként dolgozó szakmunkások és a be­szállítók kapják, akik számlá­juk ellenértékét, az elvégzett munkát és a beépített anyagot már nem tudják visszavenni. Aki már megtapasztalta, mi­lyen dühítő, egyben megalázó helyzet az, amikor az embert az elvégzett munkájáért nem fize­tik ki, nyilván együtt érez az óriáscéggel szemben egyenlőt­len helyzetben levő, kifizetet- lén munkásokkal. Az alvállal­kozók örülhetnek, hogy leg­alább a pénzük felét biztosan megkapják, a bizonytalan 15 százalék helyett. Ennyi a pozi­tívum, amit a döntés kapcsán elmondhatunk. Egy nyugatról jött szemlélő­nek azonban már az sem telje­sen világos, miért kell magán- személyek és magánvállalatok kereskedelmi kapcsolatába ál­lamilag beavatkozni? Miért nem elégséges a csődtörvény ennek szabályozására? Ha tud­ták, hogy a jelenlegi csődtör­vény foghíjas, miért nem mó­dosították? Úgymond demok­ratikus viszonyok között med­dig tartható fenn az az állapot, hogy a restrukturalizációnak csúfolt eljárás során a gazda­gok még gazdagabbak, a sze­gények még szegényebbek lesznek? Hova vezet az, ha a közpénzeket a kormány nem rendeltetésszerűen, hanem pil­lanatnyi érdekének megfelelő­en használja fel? Mi fog történni, ha más, be­dőlt nagyvállalatok hitelezői is hasonló elbírálást fognak kér­ni? Minden oligarchát ki lehet állami pénzből fizetni, vagy csak a smereseket? Kérdések, amelyekre a vá­laszt keresve azt láthatjuk, a Smer egyrészt veszélyes prece­denst teremt, másrészt átgon­dolatlan, alkalom szülte, nem transzparens döntéseivel tartós bizonytalanságot hoz a gazda­ságikörnyezetbe. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Mi a legfontosabb? LAMPL ZSUZSANNA sincs, amíg el nem veszítik, amijük van. A tanár aznap távutasokat oktatott, az életkort tekintve nagyon vegyes csapatot. Ön­ismeret, kommunikáció - csupa olyan dolog, amire még véletlenül sem lehet azt mondani, hogy, jaj, már megint elmélet, mire jó ez nekünk” (bár az idősebb kor­osztályt ez nem szokta za­varni, hiszen a fiatalokkal el­lentétben ők már tudják, hogy a legjobb gyakorlat egy működő elmélet). A tanár az­zal vezette fel az órát, hogy elmondta, manapság renge­teg olyan könyv létezik, amely azt állítja, hogy az em­ber mindent megtehet és mindent megszerezhet, kor­látlanok a lehetőségei, a csil­lagos ég sem határ, csak vég­telen önbizalom és jó mód­szer kell hozzá. Elmondta, hogy ő ezzel nem ért egyet, de az tény, hogy gyakran par­lagon hevernek a képessége­ink és a lehetőségeink, mert nem ismeijük magunkat eléggé. Az önismeret sokszor nehéz, fáradságos munka. Ezen az órán ő nem ígér vi­lágmegváltó recepteket. Csak eljátszanak majd néhány alaphelyzetet, megbeszélik őket, s aki akatja, otthon to­vábbgondolhatja ezeket. És önmagát. Amikor már kicsit bemele­gedtek, a cédulás játék követ­kezett. Mindenki kapott tíz kis cédulát. Mindegyikre felír­tak valamit, ami nagyon fon­tos számukra. Nem mindig egyszerű ám megfogalmazni, mi a legfontosabb az életünk­ben. Általában nem érünk rá ilyesmin gondolkodni. Hát még milyen nehéz elengedni a fontos dolgokat! Mert ez kö­vetkezett. Fokozatosan meg kellett szabadulni kilenc cédu­lától. Főleg a két utolsó jelen­tett nagy dilemmát. Melyik fontosabb? Végül mindenki­nek már csak a legértékesebb maradt. Aztán sorban el­mondták, hogy mi az, és mi­ért. Egészség. Gyerekek. Bol­dogság. Emlékek. Család. Az anyám ölelése. Mert mást is szeretünk, de az anya ölelése gyógyír a világra, mondta egy vagány lány. Ä beszélők tekin­tete sorra bepárásodott. A ta­nár ott ült szemben a megha­tódott, könnyeiket rejtegető hallgatókkal, akik szégyellve elérzékenyülésüket, nem for­dultak egymás felé, így nem látták, hogy a többiek ugyan­úgy meghatódtak. De a tanár látta. Nagyon meg kellett acé­loznia magát. Aztán egy fiú következett. Nekem csak egy a fontos, mondta. A szüleim és a testvérem. Mellette a pad- ban az édesanyja ült. Ettől a nyüvános vallomástól sírva fakadt. De akkor már a tanár sem bírta tovább, ő is köny- nyezni kezdett. S hirtelen fel­szabadultak a rejtőzködő ér­zések, és előkerültek a zseb­kendők. Már senki sem szé- gyellte magát. Sírt az osztály. Micsoda giccses, szentimen­tálisjelenet, gondolhatja va­laki. Pedig csak szép volt. Ilyen az, amikor az ember szembesül azzal, hogy mi­csoda kincsei vannak. KOMMENTAR Égi ajándék CZAJL1K KATALIN Ajóisten már többször bizonyította, hogy sze­reti a szlovák jobboldalt. S bár az javíthatatlan tékozló fiúként rendre elherdálja az ölébe pottyant lehetőséget, ajóisten nem adja fel. így küldte le az égből a Váhostav-botrányt. Hogy ez bő egy évvel a soron következő vá­lasztások előtt mekkora kincs a bomlófélben lévő jobboldal számára, azt a megajándékozott - szokásához híven -, most sem látja. Annál jobban látja Robert Fico. Ha akár csak néhány napra visszamenően követjük a miniszter- elnök üggyel kapcsolatos retorikáját, szinte óráról órára megfigyelhetjük, hogyan kezdett Ficónak leesni, mekkora nagy gáz van. Azaz lehet ebből, ha nem kezd gyorsan csele­kedni. S mivel a miniszterelnöknek (bár állítólag bérmálko­zott is), nincsenek a jobboldaléhoz hasonló kapcsolatai a leg­felsőbb helyeken, azonnal nekilátott. A múlt héten még az­zal ütötte el az újságírói kérdést, hogy „mi közöm nekem Široký úrhoz?”, most viszont már ott tartunk, hogy az állam fizeti ki a kárvallott kisiparosokat, s az ügyben le kell vonni a politikai felelősséget - a KDH-s Ján Figel parlamenti alelnöki tisztje tarthatatlan. Szóval Fico vette az adást. A kormánypárttal haverkodó mil­liárdos, aki évek óta állami csöcsön lóg, átveri a kisiparoso­kat - ez a sztori talán minden eddiginél veszélyesebb lehet a Smer számára. Benne van minden, amire a párt ideológiai­lag felépítette magát: a gonosz tőkés kontra kizsákmányolt proletár, a kiszolgáltatott kisember, aki védtelen a hata­lommal szemben. A parlament előtt tüntető útépítő munká­sok - rémálom a Smemek. Már olyan hírek is felbukkantak, hogy a kárvallottak közt volt öngyilkosság is, miközben Širokýnak állítólag éppen a Bahamákon épül a villája. A pös- tyéni CT-ügy kismiska volt ehhez. Látja ezt Fico, és egyre idegesebb. Aki pedig ideges, az hibá­zik. Figeľ pellengérre állítása tiszta melléfogás. Háromévnyi smeres kormányzás után egyszerűen nem lehet már beadni senkinek, hogy mindenért az előző miniszter a felelős. A Váhostav-botrány óriási lehetőség az ellenzéknek, poten­ciálisan akár megfordíthatja a politikai kurzust is. Ehhez vi­szont az kéne, hogy a reaktív kommunikáció és rúgkapálás helyett a jobboldal átvegye az irányítást. A legnagyobb esé­lye az új pártoknak van, amelyek mindkét oldalra mutogat­hatnak, amivel - ha jól csinálják - nem kevés protesztszava- zat gyűjthető be. De a régebbi ellenzéki pártok is profitálhat­nak az ügyből, csak fel kellene ébredni végre. Ilyen esély ugyanis már aligha adódik a választásokig hátralévő időben. FIGYELŐ Meleg nagykövet a pápához Franciaország kitart amel­lett, hogy Laurent Stefanini személyében homoszexuális nagykövetet küld a Vatikán­ba - mondta Stéphane Le Foil francia kormányszóvivő. Pá­rizs és a Szentszék között há­rom hónapja diplomáciai konfliktust okoz a homosze­xuális diplomata kinevezése, a Vatikán semmilyen választ nem adott a januárban meg­hozott francia döntésre, ami elutasítással ér fel. A francia média tényként kezeli, hogy a diplomata vállalt homosze- xualitása okoz gondot a Vati­kán számára, jóllehet ezt egyik fél se mondta ki. Az 55 éves Laurent Stefanini soha nem titkolta homoszexualitá- sát. Gyakorló katolikusként egyébként 2001 és 2005 kö­zött Franciaország szentszéki nagykövetségén dolgozott tanácsosként, ahol elisme­réssel tekintettek munkájá­ra. 2007-ben hasonló eset okozott diplomáciai válságot a két állam között, akkor egy homoszexuális diplomata kinevezését szintén nem hagytajóvá a Vatikán. (MTI) Putyin bevallott utánfutója Megduplázódott tavaly Vlagyimir Putyin orosz elnök jövedelme: a Kreml honlapján közzétett vagyonbevallás sze­rint 3,6 mülió rubelről 7,654 millió rubelre nőtt (1 euró = 60 rubel). Ingatlanvagyona hivatalosan egy telekből, egy garázsból és egy 77 négyzet- méteres lakásból áll. Ezenkí­vül van három autója - két Volga és egy Niva -, valamint egy utánfutója. Putyin jöve­delme (átszámítva mintegy 150 ezer dollár), jóval keve­sebb, mint sok külföldi kollé­gájáé. Barack Obama ameri­kai elnök és felesége, Michelle Obama 2013-ban 481 098 dolláros jövedelemről adott számot. A szingapúri kor­mányfő, Li Hszien Lung - évi több mint 2 millió dolláros fi­zetésével - a világ egyik leg­jobban fizetett politikai veze­tője - írta a Lenta.ru hírportál. Az orosz elnöki szóvivő azt közölte: az államfőnek a fize­tésén kívül nem volt más jöve­delme. Putyin 2014-ben ren­deletben emelte meg több mint kétszeresére a saját fize­tését. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents