Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-02 / 77. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 2. Vélemény És háttér 7 Ünnepekkor csak magáról az ünnepről vagyunk hajlamosak megfeledkezni Beárazott ünnepeink Olvasom a pénzügyi elemző nyilatkozatát a húsvéti költekezéssel kapcsolatban. Már az is sántít - nekem hogy miért kéne húsvét előtt költekeznünk. Hidegen zuhogó számsorok. KOCUR LÁSZLÓ Átlagban 150 euró készpénzt szoktunk kivenni húsvét előtt, de ha a fizetés közel van az ünnepekhez, akkor akár 169-et is. Zöldcsütörtökön meg- mondja egy másik analitikus- akár 30 eurót is otthagyunk az élelmiszerboltokban a kártyás fizetés során, noha amúgy csak húszat szoktunk. Még jó, hogy születésnapja meg névnapja mindenkinek máskor van, különben a pénzintézetek azt is beáraznák. Bár a bankok ezt is tudják, lehet, figyelik, hogy június 16. előtt mennyit szoktam kivenni, a kártyahasználatból pedig az is látszik, hogy jártam-e előzőleg élelmiszerboltban. Azt remélem, nem látja a banki rendszergazda, mit raktam a kosaramba. Ezért is utasítom el rendre a vásárlói klubokban való részvétel lehetőségét. Mert már ott tartunk, hogy az üzletláncok hűségkártyáit használók fogyasztói szokásait is tüzetesen feltérképezik, és célzott, mondhatni testre szabott ajánlatokkal bombáznak, születésnapunk közeledtekor pedig ár- kedvezménnyel kecsegtetnek... Visszatérve témánkra, mindkét ünnepünk, amelyet pénzügyi búvárlatnak vetettek alá a banki elemzők, vallási ünnepnek indult. Beárazatlanul, gazdasági dimenziók nélkül. Aztán az egyre növekvő, tájainkon részben kényszerű szekularizáció fokozatosan családi ünneppé transzformálta őket. A karácsonynál még úgy- ahogy megmaradt az ünnepi jelleg, a húsvétot azonban fokozatosan a hosszú hétvége pozíciójába tolták. Este talán még megnézzük a tévében Mel Gibsontól A Passiót, amelyet 2004 óta mindig lead valamelyik tévécsatorna. Amikor kezd bedurvulni az ostorozás, akkor átkapcsolunk valami családi vígjátékra, s mire a feltámadás megtörténik, tán el is szunyókálunk a tévé előtt. Csak az ünnepről vagyunk hajlamosak megfeledkezni. S a szerző most nem szükségképpen az elemzők által a pénztárcánkhoz való viszonyában vizsgálat tárgyává tett napok vallási vetületére, hanem az ünneplés általános, spirituális dimenzióira gondol. Ez az, ami egyre inkább halványodik, a nagymama születésnapjára érkező unoka talán még a virágcsokor átadását ki- bíija anélkül, hogy elővenné a telefonját, de az ünnepi asztalhoz már gyakran odaülnek velünk egyterűvé lett életünk gondjai, amelyeket korábban, legalább az ünnepi pillanatokra az ajtón kívül hagytunk. Ők minden vonatkozásában beárazott életünk kísérői. Adófizetők (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A nemzetközi szakok kiiktatása különösen pikáns lenne a külügyi „személyzet fiatalítása" idején Külügyi nyitás? Dehogy. Zárás! FELEDY BOTOND Ha van egy sikeres egyetemi szak, akkor egy normális országban azt az állam támogatja. Vannak országok, ahol nincs erre forrás, de legalább élni hagyják a szakot. Magyarországon egy sikeres szakot mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül bezárnának. Legalábbis úgy tűnik a Magyar Rektori Konferenciáról ki- szivárgott információk szerint, hogy a kormány a nemzetközi tanulmányok szakot levenné a 2016-ban indítható képzések listájáról, tehát idén ősszel lehetne rá jelentkezni utoljára. Palkovics László államtitkár illetve az Emberi Erőforrások Minisztériumának e döntése nemcsak érthetetlen, de nélkülözne minden szakmai egyeztetést. Több szak léte és nem léte függ a várható áprilisi jogszabály-módosítástól. Áz állam dönthet úgy, hogy állami támogatást - tulajdonképpen tandíjmentességet - biztosít azokon a szakokon, amelyeket kiemelten fontosnak tekint. Ha ilyen támogatás nincs, akkor a szak önköltséges, vagyis tisztán piaci alapon dől el, hogy befizeti-e magát a hallgató egy diplomára. Ez a tandíj mértékétől függően a társadalmi mobilitásban már okozhat zavart. Az elmúlt években például teljesen önköltséges lett a jogászképzés. De ez még mindig életképesebb döntés, minthogy az állam egyszerűen eldöntse a hallgatók és szüleik helyett, hogy milyen szak létezhet egyáltalán. Mindez a rosszemlékű ötvenes éveket idézi, amikor a kommunista hatalom megszüntetett egyes, az ideológiájával összeférhetetlen képzéseket, például a pszichológiát. Na de azért a nemzetközi szakok kiiktatása különösen pikáns kérdés. Egyrészt épp a magyar külpolitikai „személyzet fiatalítása” idején azt a szakot kinyírni, ahonnan elvileg az utánpótlás érkezhet, magába foglal némi önellentmondást. Másfelől a nemzetközi szakok rendkívül sikeresek, még úgy is, hogy sok helyen tandíjat kell fizetni. Tehát úgy ítélik meg a 18 évesek, hogy megéri nekik ez a befektetés. Ez pedig nem véletlen. A nemzetközis hallgatók sok mutatóban jobban teljesítenek az átlagnál egy 2013-as Edu- catio felmérés szerint. Diplomájuk külföldön is versenyképes, itthon és külföldön is jól fizető munkahelyekre jutnak be. Az átlagos jövedelmük a végzés után nettó 200 ezer forint feletti, míg a magyar átlag alig 150 ezer. Miközben Magyarország célja, hogy a nemzetközi szervezetben helytálljon, külügyi nyitáspolitikákat hirdet, egyszer csak kiesik egy javaslat egy dossziéból, amely 16 felsőoktatási szak megszüntetését irányozza elő. Nonszensz. Kontraproduktiv. Antidemokratikus. A szerző külpolitikai szakértő KOMMENTÁR Átutaló magatartás MARIÁN LEŠKO A Legfelsőbb Bíróság hét év után megerősítette azt, amit 2008-ban is szinte biztosra vettünk: sose kellett volna eljutnia Ciprusra annak a 483 millió koronának, amit a Tipos állami vállalat Ján Počiatek akkori pénzügyminiszter áldásával átutalt egy ott bejegyzett fantomcégnek. És itt nem arról van szó, hogy a miniszter hibázott volna-szó sincs semmiféle hibáról. A Legfelsőbb Bíróság egyik tanácsa - amely csak úgy alakulhatott meg, hogy Štefan Harabin, a bíróság elnöke megsértette az ügyben törvényesen eljáró bíró alkotmányjogait - 2008 augusztusában úgy döntött, hogy a Tipos köteles csaknem kétmilliárd koronát kifizetni a Lemikon társaságnak. Počiateknek akkor kutya kötelessége lett volna mindent megtenni azért, hogy az ország ne veszítse el a milliárdokat. Mindenekelőtt a legfőbb ügyészhez kellett volna fordulnia, hogy az rendkívüli jogorvoslattal élve akadályozza meg a bírósági határozat végrehajtását - mint az történt a Ducký-váltók ügyében is. Csakhogy Počiatek nem tett semmit. A nyilvánosságot egyáltalán nem tájékoztatta arról, mi fenyeget, ehelyett 2008 novemberében jóváhagyta a megállapodást, hogy első körben a Tipos mennyi pénzt küldjön Ciprusra. Szlovákia csak úgy értesült az egész ügyről, hogy egy cseh újságíró, Miroslav Moteljek nyilvánosságra hozta a megállapodást. Hét éve Počiatek azzal próbálta védeni saját eljárását, magya- rázgatni a Lemikonnak átutalt óriási összeget, hogy „anyagi szempontból ez volt a legolcsóbb megoldás az adófizetők számára”. És persze azt hangoztatta, hogy nem is tehetett volna semmi mást, mert állítólag „tiszteletben kell tartanunk a bíróság jogerős döntését”. Eleinte Robert Fico is teljes mértékben egyetértett Počiatekkel. Egészen addig a pillanatig, amíg rádöbbent, mekkora felzúdulást keltett a hír, hogy a Lemikonnak átutalták az első részletet, 483 millió koronát. Ekkor a kormány pár óra alatt összecsapott egy törvénymódosítást, amely felhatalmazta a főügyészt a bírósági határozat végrehajtásánakfelfüggesztésére. Ennek köszönhetően nem utalták át a többi pénzt Ciprusra. Az ellenzék tiltakozása, a média nyomása és főleg a közfelháborodás híján azonban a Fico-kormány nem állította volna le Počiateket és a további utalásokat. De mindez most nem gátolja történetünk dicstelen főszereplőjét abban, hogy saját nem létező érdemeit hangoztassa. Árra a kérdésre, hogy a mostani fejlemények után esetleg levonná-e a megfelelő következtetéseket és vállalná-e a politikai felelősséget 483 millió korona (13,3 millió euró) elvesztegetése miatt, szóvivője útján Počiatek azt üzente, a Legfelsőbb Bíróság friss döntése annak köszönhető, hogy annak idején a minisztériuma állt elő a rendkívüli jogorvoslatról szóló javaslattal. És a villámgyors törvénymódosítás halasztó hatásánakköszönhetően„megmentettükaTipost a csődtől”. Hét év elteltével olyasmivel dicsekszik, amit éppen az ő ténykedése miatt kellett megtenni. Počiatek elintézte, hogy egy állami céghatalmas összeget utalt át egy fantomcégnek. Láthatjuk, nem történt itt semmi hiba, csak az, hogy Počiatek most is miniszter. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa FIGYELŐ A Jobbik fantomjai Vizsgálatot indított az EU csalásellenes hivatala a kémkedéssel is vádolt Kovács Béla jobbikos képviselő és egykori párttársa, Szegedi Csanád ellen. Azzal gyanúsítják őket, hogy fantomalkalmazottakat vettek fel. Tanúként hallgatta meg Molnár Balázst, az Éuró- pai Parlament volt szerződéses tisztviselőjét az EU csalásellenes hivatala, az OLAF, az Origó birtokába került dokumentum szerint. Molnár Balázs elmondta, még 2013-ban tett feljelentést a Jobbik két EP-képviselője ellen. Kovács Béla és a Jobbik sajtóosztálya is azt mondta, nem tud semmilyen OLAF-vizsgálatról. A csalásellenes szerv a képviselők gyakornoki, asszisztensi keretei miatt vizsgálódik. A gyakornokok alkalmazására a képviselőknek 21 ezer eurós keretük van. Hogy azt hogyan osztja fel, hány fő között, az a képviselőre van bízva. Az egyeden kikötés, hogy a pénzt mindenképpen az alkalmazottra kell költeni - így csalásnak számít, ha a képviselő ezt a pénzt egy csak papíron foglalkoztatott beosztott nevében felveszi és zsebre teszi. Molnár Balázs szerint Kovács Béla élt hasonló módszerekkel. Ilyen fantomgyakomok- ként említette Juhász Szabol- csot. „Egyszer volt kint egy csoporttal Strasbourgban, egyszer meg kijött Brüsszelbe aláírni a papírokat és meginni pár belga sört. Többé színét se láttuk, ahogy a többi hasonszőrűnek sem. Munkát pedig idekint nem végzett” - mondta Molnár Balázs. (origo)
