Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-16 / 87. szám, csütörtök
Jj ^ I Barkács 2015. április • www.ujszo.com ÚJ SZÓ HOBBI I M ár régebben is újrahasznosítottam néhány lámpaburát, azok mécses alakú üvegek voltak, máig a kertben és a verandán irányadó fényt szolgáltatnak a sötétben. Nem azért bámultam ezt a burát annyi ideig, mert semmi nem jutott eszembe róla, ellenkezőleg, sok ötletem volt, csak nem tudtam megtalálni köztük azt, ami a legszimpatikusabb és kivitelezhető is egyben. Végül rádöbbentem, hogy ez a bura rendkívül hasonlít egy esernyőre. „Készítek belőle egy esernyő alakú lámpát! Nem beltéri lámpát, hanem kültérit!" - mondta a belső hang, és elképzeltem, ahogy egy nyári, kinti, beszélgetős estén az asztalunk felett csüng egy esernyő formájú színes hangulatlámpa. Nem is rossz. Ezután már csak azt kellett kitalálni, hogyan fogom mindezt kivitelezni. A felfüggesztéssel nem lesz gond, mivel a fákra könnyen felerősíthető. A fényforrás kiválasztásakor maradtam az egyszerű mé- cseses megoldásnál. Viszont ki kellett még találni, hogy lesz ebből esernyő, hogyan fog lógni benne a mécses, az esernyő fogantyúja, és milyen anyaggal fogom bevonni a burát. Első lépésként elkészítettem a mécses helyét, azaz a befőttesüveget, amelyet drót segítségével lógatottam a lámpa közepébe úgy, hogy megfelelő távolságra legyen a konstrukciótól a tűzveszély elkerülése érdekében. Levágtam két lm hosszú drótot, amellyel körbefogtam az üveget, majd a lámpabura közepén rögzítettem. Ezután jöhetett a bura dekorálása. Az organza anyagcsíkokat rácsomóztam a bura egyik drótjára úgy, hogy egyenlő hosszúságú maradjon mindkét szalagKültéri esemyőlámpa befőttesüvegből Nemrég véletlenül rátaláltam egy régi lámpaburára. Igazából nem volt annyira régi, mert két évvel ezelőtt még a nyitrai albérletünk konyhájában lógott. Akkoriban irtó giccsesnek tartottam, mert volt rajta néhány virágokkal díszített üveglap. Most egy sötétbarna vaskonstrukció maradt belőle. Ebben a letisztultnak mondható formájában szépnek és inspirálónak találtam, így fogtam is rögtön, behoztam a házba, megtisztítottam, letettem a nappali szőnyegére és vagy fél órán keresztül ültem mellette és néztem. SDontán alkotási ösztön Kinézek az ablakon és elképzelem, milyen lesz a nyár. Hol milyen virág fog nőni, mekkora almák fognak gömbö- lyödni a fákon, milyen lesz az új járdánk, elég-e lesz három darab szék az Összes barátunknak egy hétvégi grillpartihoz. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akiben a még enyhe tavaszi napsugarak már valahol nyarat sejtetnek. így akarva- akaratlanul foglalkoztat a gondolat, mi mindennel kell még felkészülni avagy, mivel lehetne még különlegesebbé tenni a rohamosan közelgő nyarat. A kertes házakban élők tudják, hogy egy véget nem érő folyamatról van szó. Az ember mindig, minden évben alakítana valamit, felújítana, festene, cserélne, ültetne. Még ott is, ahol a kívülálló szeme teljes tökéletességet lát, ott is akadnak apró munkálatok, amelyek igazából nélkülözhetők lehetnének, de valamiért ragaszkodunk hozzájuk. Hasznos lehet terveinket az alábbi kategóriákba osztani: fontos, kevésbé fontos és egyáltalán nem fontos. Ezek segítségünkre lehetnek a „Mihez is fogjak---------- -------------------------------------, m ost?"- típusú igen lényeges és gyakori kérdéseknél. Vannak viszont esetek, amikor szükségét érezzük annak, hogy eltéijünk a tervtől és olyasmibe kezdjünk bele, ami igazából semmit nem mozdít a jelenlegi állapoton. Vagyis az „egyáltalán nem fontos" kategórián belüli tervünket valósítanánk meg. Ezt hívják alkotási ösztönnek, mert spontánjön, senki és semmi nem kényszerít az elvégzésére. Lényegében nem hajtunk vele túl sok hasznot, csupán esztétikai kielégülést, aminek viszont nagy értéke lehet a sorozatgyártott termékekkel túlzsúfolt világban. (vidu) Ezekre lesz szükségünk * Régi lámpabura konstrukció 6 színű organza anyag / kész organza szalag /bármilyen egyéb áttetsző függönynek való anyag -15 cm széles. Lelőhelyek: méteráru, 1 eurós bolt, ár. cca. 7€ Nagyobb befőttesüveg • Hosszúkás mécses • Régi gyermekesemyő Ragasztópisztoly • Drót • Fogó, olló 1 db. anyacsavar J vég. A befűzésnél hasonló technikát alkalmaztam, mint a cipófűzésnél szokás- középen X alakot öltve. Ugyanígy jártam el mind a hat színnel. A szalag két végét egyszerű csomóval egymásba kötöztem a belső oldalának jobb vagy bal oldalán. A széleknél elhelyezkedő anyagot pedig ragasztópisztollyal rögzítettem. Egy régi esernyőről lecsíptem a fogantyúrészt, majd hozzádrótoztam a befőttesüveg aljához. Biztonság kedvéért meg is ragasztottam, hogy ne hintázzon a dróton lógva. A burát harangvirág formára is elkészíthettem volna, csupán 2-3 színű organzából, vagy átfűzögethettem volna csipkés szalagokkal a vintage stílus jegyében. Az esernyő volt számomra a magától értetődő ötlet, amelyet még a kimaradt organza csíkokból kiegészítettem egy szivárványhatású függönnyel. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy bármikor lefűzhetem az anyagot a konstrukcióról, és lecserélhetem egy másikra. Ez a lámpabura jó példa arra, hogy takarításkor elgondolkodjunk azon, mi mindent lehet esetleg másképp felhasználni. Egy kis kreativitással egyes tárgyakba új életet lehelhetünk, és sze- rethetőbbekké tehetjük őket. Ne féljünk alakítani rajtuk, ne féljünk hozzáadni a személyiségünket valamihez, amiből jobbat, szebbet lehet alkotni. Vida Nikoletta (A szerző felvételei)
