Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-15 / 86. szám, szerda

Közélet 3 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 15. A Váhostav nem először van ilyen helyzetben, Široký egyszer már eljátszotta ezt a történetet Váhostav-ügy: a Smer botránya A kormányfő és az oligarcha (Vladimír Šimíček felvétele) A Smer háromévnyi kormányzás után egy olyan botrányba futott bele, amelyből nehéz lesz komoly presztízs- veszteség nélkül kijön­nie. Kormánypárti oli­garcha által csődbe vitt cég, amely nem fizet a kisvállalkozóknak. Miért veszélyes Ficóékra nézve a Váhostav-sztori? MÓZES SZABOLCS Komoly botrányok nélkül - eddig ez volt a második Fico- kormány egyik jellemzője. A Váhostav-ügyben minden adott ahhoz, hogy ez megváltozzon. A történet tömören nem sokban különbözik a többi, csődbe ment vállalat esetétől: adott egy nagy cég, amely nem tudja kifi­zetni beszállítóit, csődvéde­lembe menekül, aminek követ­keztében a neki dolgozó kisvál­lalkozók pórul járnak. Kisemberek a pácban Amiben egyedi a történet: az a szereplők személye. Az egyik oldalon a Smer „házi sztráda­építője”, a Váhostav, melynek tulajdonosát, Juraj Širokýt a párt 1999-es alapítása óta a Smer egyik szponzorának tart­ják. Robert Fico a közelmúltig nem is tagadta, hogyjó kapcso­latot ápol a nagyvállalkozóval. A történet érdekes mellék­szála Široký múltja - egykori StB-ügynök, aki a privatizáció során gazdagszik meg, cégei­nek egy részét pedig adópara­dicsomokban bejegyzett válla­latokon keresztül irányítja (er­ről lásd külön cikkünket). A másik oldalon pedig ott állnak a kis beszállítók és az egyéni vállalkozók, sokszor kétkezi munkások, akik hosszú hónapokon keresztül dolgoz­tak kvázi ingyen a Váhostav- nak, abban a reményben, hogy a vállalat előbb-utóbb kifizeti tartozásait. Ám a cég a fizetés- képtelenség miatt a csődvéde­lembe menekült, ami azt jelen­ti, hogy legfeljebb a bankok kapják vissza teljes egészében a kinnlevőségeiket. Egyszer már eljátszották A Váhostav nem először van hasonló helyzetben. Az ezred­forduló után Širokýék egyszer már eljátszotta ezt a történetet: az adósságokat bennhagyták a csődbejutó Váhostavban, az ak­tívumokat - mindent, aminek értéke volt - pedig átmentették a Váhostav-SK nevű, pénzügyi­leg és jogilag tiszta vállalatba. Alapos a gyanú, hogy most is hasonló forgatókönyvben gon­dolkodtak Širokýék. Erre utal­hat, hogy hivatalosan a Váhos- tavnak több ismeretlen hátterű, ciprusi bejegyzésű cég is kölcsönzött pénzt - nagy a valószínűsége, hogy ezek mö­gött a cégek mögött is Široký állt, aki papíron adott saját cé­gének kölcsön, hogy a csődvé­delem során kifizesse „saját magáť’, a beszállítók előtt. Az állatorvosi ló A Váhostav-ügy a politiku­sok és az oligarchák kapcsola­tának, illetve a pártszponzorok cégvezetési képességének de­monstrációjaként szolgálhat. A Váhostav éveken keresztül pro­fitált tulajdonosának politikai kapcsolataiból. A Široký-impé- riumába tartozó cégek csak a második Fico-kormány három éve alatt 641 millió euró értékű állami megrendeléshez jutot­tak - ennek döntő többségét a Váhostav hozta a sztrádaépíté­seken keresztül, de ők végzik a pozsonyi vár költséges felújítá­sát is. A hátszél - 2010 előtt több esetben kartellgyanú is fenn­állt - viszont csak a tenderek begyűjtéséhez volt elég, a cég még így sem tudott hatéko­nyan működni és kénytelen lett csődvédelmet kérni. Ro­bert Ficónak nehéz lesz ebből a történetből jól kijönnie, ugyanis nincsenek jó megol­dások. Ha az állam kimenti a beszállítókat, több száz, más vállalat csődje miatt pórul járt vállalkozó is kárpódást köve­telhetne. Marketingszempontból ki­mondottan rosszul jött a Ficó- éknak a botrány, hiszen egy ve­lük kapcsolatba hozható oligar­cha nem fizeti ki azokat a mun­kásokat, akiknek a Smer 2012-ben biztonságot és stabili­tást ígért. Közben pedig az ügy apropóján sorban esnek ki a csontvázak a szekrényből, s de­rül ki, hogy milyen, az állammal kapcsolatban lévő cégek (pl. a Falck mentőszolgálat) tartoz­nak még a Široký-impériumba - stílszerűen ciprusi offshore cé­geken keresztül. Smeres politikai kapcsolatai segítették cégeit Široký, az ügynökből lett sikeres vállalkozó ÖSSZEFOGLALÓ Ügynök, privatizőr, média­mágnás, sportvezető, oligar­cha. Juraj Široký mindenbe be­lekóstolt az elmúlt évtizedek­ben, kivéve a politikát - erre nem is volt szüksége, ugyanis meg tudta találni azokat a pár­tokat, amelyek cégeinek ked­vező döntéseket hoznak, s ha szüksége van rá, kimentik őt. Az idén 62 éves Široký Kas­sán született, a műszaki egye­tem elvégzése után a csehszlo­vák külügyminisztériumba ke­rült. A 80-as években a wa­shingtoni nagykövetségen dol­gozott, ám mint később kide­rült, valódi megbízója nem a külügy, hanem az állambizton­ság volt: a diplomata ugyanis 1981-től az ŠtB ügynöke volt, a rendszerváltásig egészen a szá­zadosi rangig vitte. Široký jel­lemét mutatja, hogy még saját anyját is jelentette az állambiz­tonságnak, amiért az levelet írt az USA-ban élő nagybátyjának. A bársonyos forradalom után elbocsátották a minisztérium­ból, ám ő jól tudta kamatoztatni kapcsolatait és képességeit. Vál­lalkozni kezdett, Viktor Koženýval megalapította a Harvardi Alapokat (Harvardské fondy). Ehhez az alaphoz kötő­dik a vagyonjegyes privatizáció egyik legnagyobb csalása: va­gyonjegyek százezreit szerez­ték meg, majd átverték a kisbe­fektetőket. A cseh hatóságok Koženýt elítélték (a Bahamákra menekült), ám a szlovák ható­ságoknak nem sikerült vádeme­léssel zárniuk az ügyet. Široký a 90-es évek végére több egykori szocialista nagy- vállalatban szerzett többségi tulajdonrészt - ezek közé tar­tozik a Váhostav, a nyitrai Plastika vagy a Chemolak. 1995 és 2006 között a baloldali Pravda című napilap is az övé volt, és a sportban is megjelent befektetőként: tulajdonosként komoly összegeket ölt a pozso­nyi Slovan hokiklubba, majd bő egy évtizedig a honi jégko­rongszövetség igazgatói poszt­ját is ellátta. Háttér-információk alapján a Smer megalapítása és első évei során a párt egyik szpon­zora volt. Cégei főként a Fico- kormányok alatt jutottak nagy megrendelésekhez, ám távol­ról sem csak az építőiparban érdekelt. Minden bizonnyal ő a Dôvera társtulajdonosa is - az első Fico-kormány alatt ugyan­is az egészségbiztosító részvé­nyeinek 50%-át egy ciprusi, ismeretien hátterű cég vette meg. Annak, hogy a kormány „békén hagyja” a Pentát, állító­lag az volt az ára, hogy a pénz­ügyi csoport átengedte a bizto­sító felét Širokýnak. Szintén a smeres oligarchát sejtik a pös- tyéni CT-botrányban megmár­tózott Medical Group SK mö­gött is. Érdekesség, hogy lányát a Smer másik oligarchájának, Jozef Brhelnek (egykori HZDS- képviselő) a fia vette el. A Nový čas értesülései alapján Široký tavaly a Bahama-szigeteken építtetett magának sokmilliós villát. (MSz) Juraj Široký (TASR-felvétel) A cég beszállítóinak védelmére több elképzelés is született, de eddig csak az ellenzéknek volt fontos az ügy, a Smer rendre leszavazta a javaslataikat Hogyan védenék a Váhostav beszállítóit? ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. A Váhostav hitele­zőinek, a munkájukat elvégző, de ki nem fizetett kisvállalko­zóknak most már a Smer is segí­teni akar. A javaslatok eddig fő­leg az ellenzéktől érkeztek, job­bára a csődeljárásról szóló tör­vényt módosították volna, hogy azok a hitelezők is nagyobb mértékben jussanak hozzá kö­veteléseikhez, akiknek ez nincs biztosítva úgy, mint például a bankoknak. Ezeket a tervezete­ket a Smer eddig elutasította a parlamentben. A mai ülésre Fi- cóék saját javaslattal érkeznek, amelyről tegnap tárgyalt a kormány. Ezek az ötletek me­rültek fel eddig. 1. A kormány által tegnap el­fogadott, és ma már a parla­mentben tárgyalt javaslat sze­rint a csődeljárásba csak az a hi­telező cég léphetne be, amelyik rendes könyvvitelt vezet, tehát magánszemélyek nem, akkor sem, ha igazolásuk van arról, hogy jelentős összegű kölcsönt adtak a cégnek. A cég a jövőben nem fizethet osztalékot a tulaj­donosainak, ha a garanciával nem rendelkező hitelezők köve­teléseit 40 százalék alatt térítet­ték. A nyereségből előbb ki kell elégíteni a hitelezők követelése­it legalább 40 százalékos szin­tig. Ez megfelel Fico korábban tett javaslatának, amely szerint a Váhostav jövőbeli nyereségé­ből vonná le az építőcégekkel szemben felhalmozott tarto­zást. Ennek a megoldásnak a hátulütője, hogy a nyereség na­gyon nehezen ellenőrizhető. Ha a nyereségből kellene törlesz­tenie a tartozását, a cég úgy is beállíthatná a gazdálkodását, hogy nem mutat ki nyereséget. Az állam nehezen tudná ellen­őrizni, hogy hol végződnek a cég költségei, és hol kezdődik a nyeresége. 2. Ugyancsak Fico vetette fel, hogy a bankok ne kapják vissza az általuk folyósított va­lamennyi hitelt, miközben a kisvállalkozók az elvégzett munka értékének csak 15%-át kapják meg. A bankok ugyanis általában úgy hiteleznek, hogy a hitelért biztosítékot kémek, a cégnek például zálogba kell tennie ingatlanjait. A bankok ezért általában - ahogyan a Váhostav csődegyezségi javas­lata is tartalmazza - visszakap­ják a teljes kihelyezett hitelt. Ez a megoldás azzal fenyeget, hogy a bankok máshonnan hajtják be a veszteséget, példá­ul megemelik a jelzáloghitelek kamatait a többi jelzáloghitel, vagyis a például a lakossági kölcsönök esetében. Ez azt je­lentené, hogy a Váhostav tarto­zását a bankok ügyfelei fizet­nék ki. Ezt a javaslatot a tegnap elfogadott változat nem tar­talmazza. 3. Akkor fizessék az áfát, amikor megkapták az elvégzett munka árát. A kisvállalkozókat valójában nagyobb kár éri, mint az a 85 százalék, amit a Váho­stav nem akar/tud nekik kifi­zetni. Az áfát ugyanis jelenleg már akkor be kell fizetni az ál­lamnak, amikor a számlát a kis­vállalkozó kiállította a Váho- stavnak, vagyis az összeg 20 százalékát áfa formájában már megkapta az állam. A Smer már régóta fontolgatja, hogy beve­zetné, az áfát csak akkor kelljen befizetni, amikor a teljesítés megtörtént, vagyis a cég meg­kapta a számlán szereplő össze­get. Ez a megoldás azonban az adócsalóknak kedvez, a pénz­ügyminisztérium ezért szigorú­an behatárolná, hogy mely cé­gek élhetnének az utólagos áfa­fizetés lehetőségével. A pénz­ügyminisztérium tegnap beje­lentette, hogy évi 75 ezer eurós forgalom alatt élhetnek a cégek ezzel a lehetőséggel, a vállalat pedig nem állhat csődeljárás és felszámolás alatt. A törvény- módosítás csak 2016 januárjá­ban lép életbe. 4. A csődegyezséget kötött vállalat ne indulhasson állami közbeszerzéseken. Ezzel a módosítással azonban a csődegyezség értelmét kérdő­jelezné meg a kormány. A csődegyezséget ugyanis a bí­róságnak is jóvá kell hagynia, és ezt csak akkor teheti meg, ha a hitelezők több pénzhez jutnak, ha a vállalat tovább működik, mintha ténylegesen csődbe menne. Feltétel az is, hogy a cég az állammal is köt­het üzletet. 5. Az ellenzék több javasla­tot is tett. A Híd törvénymódo­sítási javaslata 50 százalékban határozta volna meg a kisvál­lalkozók követeléseinek meg­térítését. Emellett megnehezí­tette volna a kizárásukat a csődegyezségről folyó tárgya­lásból, vagyis a hitelezők taná­csából. Jelenleg ugyanis a csődbiztos kizárhatja a tanács­ból azokat a hitelezőket, akik­nek a követelése megkérdője­lezhető. Ez utóbbit tartalmazza a kormányjavaslata is, amelyet ma tárgyal a parlament. A Sieť javasolta, hogy a ki nem elégí­tett vagy csak részben kielégí­tett adósok váljanak a csődeljá­rás alatt álló vállalat részvé­nyeseivé. Ezáltal részesülné­nek a későbbi haszonból, vagy a cég talpra állása után elad­hatnák részvényeiket. 6. Az utolsó megoldás a csőd, ami egyáltalán nem biz­tos, hogy a legrosszabb megol­dás. A Váhostavnak több élő, még nem teljesített szerződése is van több százmillió euró ér­tékben, ami ugyanúgy vagyon­nak tekinthető, tehát értékesít­hető. Az ellenzék szerint jelen­leg önállóan vagy konzorciu­mokban összesen 1,5 milliárd euró értékben szerződött az ál­lammal. A céget elméletileg to­vább vezethetné a csődbiztos is. A Váhostavot egyben is el­adhatják, a már aláírt szerző­désekkel együtt, (lpj, SITA)

Next

/
Thumbnails
Contents