Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-14 / 85. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 14. Kultúra 17 A világhírű német író nagy politikai vitákat kavart, de életműve kikezdhetetlen Elment Günter Grass (Képarchívum) Günter Grassnak pechje van: az utóbbi időben meglehetősen rossz volt a PR-ja. Jóval többet fog­lalkoztak múltjával és politikai nézeteivel, mint irodalmi munkásságá­val. Pedig valószínűleg csak azt nem tudta, mi­kor kell megszólalni és mikor tanácsosabb hall­gatni. De miért kellene tudnia ezt egy írónak? JUHÁSZ KATALIN Grass tavaly januárban beje­lentette, hogy leteszi a tollat. „86 éves vagyok. Nem hiszem, hogy sikerülne még összehozni egy regényt” - mondta, hozzá­téve, hogy egy-egy regény meg­írásához 5-6 éves kutatómunka kell, és megromlott egészségi állapota miatt nem tud ilyen hosszú időre tervezni. Igaza volt. Abban is, hogy megszólalt ez ügyben (így mél­tó búcsút vehetett olvasóitól, il­letve láthatta a róla készült életműméltató összefoglaló­kat), és abban is, amit mondott. Tegnapra virradóra ugyanis végzett vele egy közelebbről meg nem nevezett fertőzés. Azt is tudta, mikor lehet (teljes vértezetben) kilépni az irodalom porondjára. Első re­génye', az 1959-es A bádogdob rögtön elnyerte a Gruppe 47 nevű tekintélyes német iro­dalmi társaság díját, és világhírűvé tette Grasst. A művet néhányan obszcénnek és istenkáromlónak minősítet­ték ugyan, de többen vannak, akik a huszadik század egyik legjelentősebb regényének tartják. A bádogdobnak két folytatása készült (Macska és egér, Kutyaévek), így állt össze a Danzig-trilógia, Grass tisz­telgése szülővárosa, a mai Gdansk előtt. A bádogdobból egyébként film is készült, ame­lyet Cannes-ban Arany Pálmá­val jutalmaztak, Los Angeles­ben pedig megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Os- carral díjat. Günter Grass (1927-2015) Életművéért 1999-ben meg­kapta az irodalmi Nobel-díjat, azzal az indoklással, hogy „fa­nyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be”. A 20. század má­sodik felének legismertebb német írója volt. Emellett a vi­lágháború utáni Németország élő lelkiismeretének számított. Sokan felszisszentek, amikor Grass politizálni kezdett, illet­ve véleményezni politikai dön­téseket, döntéshozókat. A szo­ciáldemokratákat támogatta (többször részt vett a Német Szociáldemokrata Párt orszá­gos választási kampányában is), és gyakran hangoztatta, hogy fontosnak tartja nemzete náci háborús múltjának feldol­gozását. Viszont az is tény, hogy több mint fél évszázadon át, 2006-ig hallgatott arról, hogy a második világháború­ban néhány hónapig az SS-ben szolgált. (Szinte gyerekfejjel, 17 évesen kapott behívót, nem hinném, hogy a náci Németor­szágban egyáltalán lett volna más választása.) 2012-ben egy prózaverse kapcsán volt vele tele a világ­sajtó. A meglehetősen rossz, humanista klisékkel teli vers­ben azt fejtette ki, hogy Izrael nukleáris potenciálja egyre na­gyobb és ellenőrizetlenebb, a zsidó állam veszélyezteti a vi­lágbékét, és ezt feltétlenül el kell mondani, mert lehet, hogy „holnap már késő lesz”. Iránra utalva azt írta, hogy Izrael egy olyan országra mérhet csapást, ahol egyetlen atombomba létét sem sikerült bizonyítani. A vers nemzetközi vitát gerjesztett, melynek folyományaként a jobboldali izraeli kormány ki­tiltotta Grasst Izraelből, kímé­letlenül felhánytorgatva az író „náci” múltját. A politológusokat leginkább az Amit el kell mondani című vers naiv konklúziója lepte meg. Az író nemes egyszerű­séggel azt javasolta az izraeli­palesztin probléma megoldá­sában érdekelt feleknek, hogy tartsák be a nemzetközi egyez­ményeket, semmiképp se az erőszakot válasszák, hanem beszéljék meg értelmes embe­rek módján a dolgaikat. (Érthe­tetlen, hogy ez a pofonegysze­rű megoldás eddig senkinek nem jutott eszébe!) Az irodalmárokat elsősorban maga az ötlet, valamint a kivi­telezés minősége lepte meg. Feltették a kérdést, vajon miért gondolja az egyik legnagyobb író és nemzetközi tekintélyű ételmiségi, hogy a világpoliti­kai konfliktusok elrendezésé­nek a vers a megfelelő terepe. Az Amit el kell mondani min­denesetre alaposan megtépáz­ta az író nimbuszát. Ráadásul néhány hónap múlva Grass az izraeli atomtitkokat leleplező, a zsidó államban bebörtönzött idős tudóst méltató Napjaink hőse című versével borzolta a kedélyeket. A vitatható tények és meg­nyilvánulások ellenére az írót tisztelet és szeretet övezte. 2009-ben Gdanskban Günter Grass Múzeumot alapítottak, és évente Grassomania Feszti­vált rendeznek a tiszteletére. A tavalyi ünnepségen felavathat­ta saját szobrát. És róla nevez­ték el az 11496 Grass nevű kis­bolygót is. Újabb két társulat tiltakozik amiatt, hogy a szervezők elutasították Csáki Judit zsűritagságát Tovább dagad a botrány a POSZT körül ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. Tovább folyik az adok-kapok a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) zsűrijének összetételén kipat­tant vitában. Az Örkény Szín­ház után újabb két társulat je­lentette be, hogy tiltakozásul a szakmai döntések átpolitizált­sága ellen versenyen kívül mu­tatja be előadását Pécsett. „Reményünket fejezzük ki, hogy minden felelős és döntés­hozó azonos mértékben fon­tosnak tartja, hogy a közönség ne politikai csatatérre, hanem színházi fesztiválra érkezzen” - írja Boross Martin, a STEREO Akt és Kovács D. Dániel, a Szputnyik Hajózási Társaság nevében. Közleményükben úgy fogalmaznak: a versenyprog­ramba való meghívást nagy le­hetőségként fogadták, amely nagy felelősséget is jelent szá­mukra. Előadásaik, a Felülről az ibolyát és A heilbronni Kati­ca független, illetve egyetemis­ta alkotók munkája. Véleményük szerint a szín- házcsinálók az emberrel, a tár­sadalommal, a körülöttük zajló folyamatok megértésével és megértetésével foglalkoznak munkáikban, így azok egyike- másika szükségszerűen politi­kussá válik. „A színházi szak­mát alakító, szervező, döntés­hozó grémiumoknak viszont sohasem szabadna politikussá válnia, abban az értelemben, amit párt-politikainak szok­tunk nevezni. Ezért tiltakozá­sunkat fejezzük ki a mindenko­ri olyan döntések ellen, ame­lyek nem szakmai, hanem bármilyen irányultságú politi­kai alapon születnek” - írják a rendezők. A két társulat eleget tesz a fesztiválmeghívásnak, de nem vesz részt a versenyben, mert nem látják biztosítva, hogy a zsűri végleges összeállítása konszenzusos, átlátható for­mában történt. A magyar színházi szakma legújabb botránya Csáki Judit színikritikus körül robbant ki. A kritikusok céhe Csáki Juditot jelölte a POSZT zsűrijébe, ám személyét az egyik szervező, a Magyar Teátrumi Társaság in­doklás nélkül elutasította, a másik szervező, a Magyar Színházi Társaság pedig ezt hallgatólagosan jóváhagyta. A kritikusok céhe tiltakozásul ki­lépett az utóbbi társaságból, négy neves színikritikus beje­lentette, hogy bojkottálja az idei POSZT-ot, az Örkény Színház pedig csak versenyen kívül hajlandó fellépni a feszti­válon. A versenyelőadások száma így az eredetileg terve­zett tizennégyről tizenegyre csökkent. Csáki Judit szélesebb körben az Alföldi Róbertról írott köny­vével lett ismert. Nyilvános fó­rumokon, illetve a POSZT-on is éles vitákat folytatott Vid- nyánszky Attilával, a Nemzeti Színház igazgatójával, aki egy­ben a Magyar Teátrumi Társa­ság elnöke is. (szinhaz.hu, juk) RÖVIDEN Rendhagyó könyvbemutató Dunaszerdahely. Az Athenaeum Kiadó gondozásában je­lent meg néhány hete a dunaszerdahelyi Bíró Szabolcs leg­újabb regénye, a Liliom és vér, az Anjouk című nagyszabású, ti­zenöt kötetesre tervezett történelmi regényfolyam első része. A könyvet április 17-én 17.30-kor mutatják be a Vermes-villá­ban. A szerzővel Štefkovič Patasi Ági beszélget. A rendezvényt a Csallóközi Anjou Károly Bandérium hagyományőrző bemu­tató)' a színesíti, melynek során a XIV. század női és férfi viseleté­it és a kor fegyvereit ismerheti mega közönség, (juk) Kalóz, fizess! Sydney/Szingapúr. A Mielőtt meghaltam című Oscar-dí- jas amerikai film illegális letöltőinek ezrei kaphatnak fizetésre felszólító levelet Ausztráliában és Szingapúrban a Voltage Picturestől, miután a cégnek példátlan módon sikerült elérnie a két országban, hogy bíróság kötelezze a helyi intemetszol- gáltatókat a kalózok IP-címének kiadására. A Szingapúrban azonosított félezer „filmtolvaj” első, 77 fős csoportja már meg is kapta a levelet, amelyben figyelmeztetik, hogy kárt okozott a gyártónak és elváiják tőle, hogy járuljon hozzá az okozott veszteség kiegyenlítéséhez. Nem konkrét összeget követel­nek, hanem arra kérik az internetes kalózokat, hogy maguk mondják meg, mennyit lennének hajlandók fizetni a letöltött filmért. Hasonló levélre számíthatnak a „feketén mozizok“ Ausztráliában is, ahol a bíróság több mint 4700 IP-cím kiadá­sára kötelezte az ország intemetszolgáltatóit. (MTI) Az évad utolsó premierjére készülnek Kassán Nebántsvirág a Tháliában NÉMETI RÓBERT Kassa. A fennállásának negyvenötödik évfodulóját ün­neplő kassai Thália Színház Hervé-Meilhac-Milhaud: Ne­bántsvirág című, fordulatokkal teli operettjének bemutatójára készül. Az előadást a magyar- országi Mikó István rendezi. A színdarab nyilvános főpróbája szerdán, a premier pedig ápri­lis 16-án, csütörtökön lesz a kassai Tháliában. A nézők töb­bek között Nádasdi Pétert, Dégner Lillát, Kövesdi Szabó Máriát, Pólós Árpádot, vala­mint Varga Líviát láthatják a színpadon. A csavarokkal teli, néha már- már nehezen követhető operett a kétszáz évvel ezelőtti Fran­ciaországba repíti vissza a né­zőket. A cselekmény Ponterrey városában, az ottani leányisko­la színházában játszódik. A kassai előadást rendező Jászai-díjas Mikó Istvánt szí­nészként és rendezőként is el­sősorban a könnyebb műfa­jokból és zenés színdarabokból ismeri a közönség. Forgács Miklós dramaturg szerint a Nebánts virágot nem­csak a zene és a dalok teszik vonzóvá, hanem attól is külö­nösen érdekes, hogy a színészi alakításokra is izgalmas lehe­tőségeket kínál. Az előadás számtalan olyan epizódot tar­talmaz, amelyben jelentős sze­repet kap a helyzetkomikum. Ezeket a jeleneteket a társulat színészei különösen szeretik, mert alaposan kiélhetik magu­kat bennük. „A darab nézése közben az­zal az emberi tulajdonsággal szembesül a közönség, ami szinte mindenkiben ott van. Hogy mindig mások szeret­nénk lenni, és mindig takarga­tunk valamit. Az előadás olyan útra kalauzolja el a nézőt, me­lyen önmagát ismeri meg, még jobban. Ez az út nagyon egy­szerű és humoros módon ele­venedik meg. Ugyanúgy, mint minden más darabban, itt is vá­laszokat keresünk. Kik va­gyunk, mi rejlik bennünk, és ha a sors megáldott bennünket va­lamilyen tehetséggel, mit kezd­hetünk vele és magunkkal?” - mondta a tegnapi sajtótájékoz­tatón Forgács Miklós. A Nebántsvirág a 2015-ös év második, egyben az évad negyedik, utolsó bemutatója (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents