Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-13 / 84. szám, hétfő

8 Popkultúra ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 13. www.ujszo.com Madonna farkasok közt Kijött a második klip Madonna Rebel Heart című új albumához. A gó­tikus-apokaliptikus dísz­letben felvett Ghosttown- ban az énekesnő mellett felbukkan Terrence Ho­ward színész is, aki olyan sorozatokból lehet isme­rős, mint az Empire vagy a Gagyi mami. A klipben minden van, ami egy zenés videót manapság izgal­massá tehet: harisnyakötő, farkasok, tűz és üdegelés is. A klipet Jonas Akerlund rendezte, aki nem először forgatott Madonnával. Ő készítette a Music, az Ame­rican Life és a Ray of Light klipjeit is, utóbbiért Grammy-díjat is kapott. A rendező dolgozott már a Rammstein zenekarral, Lady Gagával és David Guettávalis. (quart, juk) A rejtélyes Tame Impala Az ausztrál Tarne Impa­la, Kevin Parker zenekar a napokban végre kiadta az első kóstolót új, sorrend­ben harmadik albumáról. A lemez megjelenését ha­talmas érdeklődés kíséri, a zenekar előző, 2012-es Lonerism című albuma ugyanis majdnem minden rockmagazin éves listáján az élbolyban végzett. A Cause I'm a Man című új dal fogadtatása ehhez ké­pest meglehetősen vegyes: egyes kritikusok lelkesen magasztalják, mások a ze­nekar eddigi teljesítmé­nyéhez képest kissé lagy­matagnak tartják. Mi ez utóbbi csoporthoz csatla­kozunk. Az új album megje­lenésének dátumát még mindig homály fedi, a ze­nekar menedzsmentje ed­dig csak annyit volt hajlan­dó elárulni, hogy az év első felében várható, (juk) Pozsonyba jön a Stereo MC's A brit tánczene egyik legeredetibb és legsikere­sebb duója, a Stereo MC's május 29-én a pozsonyi Majestic Music Clubban lép fel. Bár általában hip- hop-produkcióként szokás elkönyvelni Rob Birch és NickHallam vállalkozását, sokkal közelbb áll az elekt­ronikus tánczenéhez. El­sősorban a Happy Mon­days által megteremtett rave-es house zenét fej­lesztették tovább. 1992-es Connected című slágerük valósággal letarolta Euró­pát, az azonos című album dalai hosszú éveken át a rádiócsatornák kedvencei voltak. Birch és Haliam immár ötven év felett jár­nak, de a Stereo MC's élő­ben állítólag még mindig lehengerlő, (juk) Különleges gitártechnikájával forradalmasította a hard rockot Ritchie Blackmore 70 Holnap, április 14-én ünnepli hetvenedik szü­letésnapját Ritchie Blackmore, a Deep Purple és a Rainbow le­gendás gitárosa, aki az utóbbi időben rene­szánsz hangulatú zenét játszik Blackmore's Night nevű zenekarával. MTl-ÖSSZEFOLALÓ A délnyugat-angliai Weston- Super-Mare-ban született fiú tizenegy évesen kérte a szülei­től első gitárját. Apja csupán egyetlen feltételt szabott: vagy megtanul a hangszeren rende­sen játszani, vagy a fején töri ketté. Ritchie az apai szigor ha­tására klasszikus gitárleckéket vett, ez alapozta meg technikai tudását. Az iskolát tizenöt évesen hagyta ott, mert magával ra­gadta a rockzene. A hatvanas évek elején a korszak több rö­vid életű formációjában fel­bukkant, stúdiózenészként is dolgozott, mígnem 1968-ban beszállt a Roundabout zene­karba, amely később Deep Purple néven vált ismertté. Az együttes nevét az 1930-as évek egyik slágere után kapta, amely Blackmore nagyanyjá­nak kedvence volt. Az együttesben akkor rajta kívül a Hammond orgonát mesterien kezelő Jon Lord, a basszusgitáros Nick Simper, a dobos lan Paice és Rod Evans énekes zenélt, első albumukról a kislemezként is megjelent Hush Amerikában a lista ne­gyedik helyéig jutott. Az együt­tes, amelyben már lan Gillan énekelt és Roger Glover basszusgitározott, 1970-ben forradalmi lemezt készített a londoni Royal Filharmonikus Zenekarral. A kritikusok nem győzték dicsérni őket, a közön­ség azonban nemigen vásárolta a korongot, ezért Blackmore nyomására a gitárcentrikus hard rock felé fordultak. Sorra követték egymást a jobbnál jobb (milliós példány­számban fogyó) albumok, az In Rock, a Fireball, a Machine Head és a Japánban készült dupla koncertlemez. A virtuóz stílusával iskolát teremtő Blackmore gitárszólói legen­dássá váltak, a Smoke on the Water című dal riffje pedig a Deep Purple védjegyévé vált. Az önfejű és összeférhetet­len gitáros egyre gyakrabban keveredett szakmai és szemé­lyes vitába lan Gülannal, még a színpadon is összeverekedtek, amit a közönség a show részé­nek hitt. Blackmore 1974-ben, miután nyíltan kifejezte nem­tetszését a Stormbringer című albumon felhasznált funk és soul elemekkel kapcsolatban, otthagyta az együttest. A ka­rizmatikus énekes, Ronnie Ja­mes Dió oldalán alapított ze­nekart Rainbow néven. A for­máció a korszak egyik legsike­resebb hard rock zenekara lett, ám a tagok gyakran cserélőd­tek, maga Dió is távozott 1979-ben. Az eredeti tagok 1984-ben újra összeálltak, a Deep Purple felvett két stúdió- és egy élő al­bumot, de a személyes ellenté­tek ismét szétfeszítették az együttest. Blackmore és Gillan ellenségeskedése kiújult, és az énekes 1989-ben kilépett. Glo­ver, Lord és Paice 1992-ben visszaédesgették őt, így 1993-ban, a Deep Purple hu­szonötödik évfordulóját ün­neplő koncerteken ismét a nagy felállás lépett fel és készí­tette el a The Battle Rages On című lemezt. Az album turnéja feszült légkörben kezdődött, aztán az év novemberében Helsinkiben Blackmore egy­szerűen lesétált a színpadról, és végleg otthagyta a zenekart. A gitáros 1994-ben ismét fel­támasztotta a Rainbow-t, amely három évig létezett. Éle­tében 1997-ben következett be újabb fordulat, amikor meny­asszonyával, Candice Night énekesnővel „reneszánsz folkzenét” játszó együttest ala­pított Blackmore's Night né­ven. Shadow of the Moon című bemutatkozó lemezük óriási sikert aratott Európában, Ja­pánban aranylemez lett. Zené­jük az akusztikus gitármelódi­ákkal, Candice Night éteri hangjával, mandolinok, billen­tyűs hangszerek, hegedűk, ka­tonai dobok kíséretével Black­more szerint úgy hangzik, mintha Mike Oldfield találko­zott volna Enyával. A formáció eddig kilenc stúdióalbumot adott ki, a legutóbbit 2013-ban Dancer and the Moon címmel. Ezen található egy gyönyörű dal, amelyben Ritchie Black­more a Deep Purple akkor el­hunyt billentyűsétől, Jón Lord­tól búcsúzik. Néhány válással és szerelmi ügyek sokaságával a háta mö­gött Blackmore végül 2008-ban megállapodott, fele­ségül vette Candice-t, akitől két gyermeke született. Frances Bean Cobain elárulta, hogy nincs túlzottan oda a Nirvánáért Cobain lánya sokkolta a világot Frances Bean (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ Kurt Cobain lánya nemrég hosszabb interjút adott a Rol­ling Stone magazinnak, amelyben egyebek mellett azt is elárulta, hogy nincs túlzottan oda a Nirvánáért. Sokkal job­ban szereti az olyan zenekaro­kat, mint a Mercury Rev, a Bri­an Jonestown Massacre vagy a brit Oasis. A most 22 éves, képző­művészként ismert Frances Bean már nem emlékszik az édesapjára, hiszen kétéves volt, amikor Kurt Cobain, a Nirvana frontembere 1994-ben öngyilkos lett. Számára apja mindig is egy olyasféle alak volt mindig, mint a Télapó, és a hamarosan mozikba kerülő Montage Of Heck című Kurt Cobain-film készítésénél is épp azért segédkezett (ő a doku­mentumfilm producere), hogy jobban megismerje édesapját. A film május 4-én kerül először adásba az amerikai HBO csa­tornán. (index, juk) Dupla válogatás a legjobb hippizenekar dalaiból Fél évszázaddal ezelőtt alakult a Grateful Dead MT1-HÍR A hippi zenekarok legjobbi­kának tartott Grateful Dead, amely húsz évvel ezelőtt, 1995-ben adta utolsó koncert­jét, idén ünnepli megalakulá­sának 50. évfordulóját. Leg­jobb dalaik a napokban egy dupla válogatáslemezen jelen­tek meg. A The Best of The Grateful Dead című album 32 dalt tartalmaz. A kaliforniai rockzenekar 1967 és 1990 között 14 stúdió­albumot (egyet Bob Dylannel közösen) és nyolc koncertle­mezt készített, ezek több mint 35 millió példányban keltek el világszerte. A rockot a folkkal, a bluegrass-szal, a blues-zal, a countryval, a dzsesszel és a pszichedéliával vegyítő csa­pathoz olyan sikerszámok fűződnek, mint a St. Stephen, a Casey Jones, a Sugar Magnolia, a Friend of the Devil, a Hell in a Bucket, a Touch of Grey, a Shakedown Street, az Unbro­ken Chain vagy a Box of Rain. A mostani válogatás a Grate­ful Dead valamennyi stúdióal- bumáról a legfontosabbnak számító dalokat tartalmazza, időrendbe állítva. A számok a banda fejlődését mutatják be mind zenei szempontból, mind a tagok vonatkozásában. A dupla kiadványon olyan dalok eredeti verziói is helyet kaptak, amelyek később a koncertek nélkülözhetetlen részeivé vál­tak. Ilyen például a Dark Star: a The Best of-on hallható ritka kislemez-verzió mindössze két és fél perc hosszú, míg a szín­padon sokszor 30 perces, imp­rovizációs showelemmé vará­zsolta az együttes. A Grateful Dead a hippi el­lenkultúra zászlóshajója volt. Állandóan turnéztak, úton vol­tak, híveik, a „deadheadek” szó szerint is követőik voltak, mo­torral rótták az utakat a zene­kar nyomában. A zenekar Grateful Dead né­ven 1995. július 9-én a chicagói Soldier's Fielden lépett fel leg­utóbb, pontosan egy hónappal később, 53 évesen meghalt Jerry Garcia énekes-dalszerző, a csapat lelke. A halálhír halla­tán Bili Clinton akkori amerikai elnök is nyilatkozatot adott ki - rockzenészek esetében ritkán történik meg, hogy az Egyesült Államok első embere méltassa érdemeiket. Garcia halála a Grateful Dead végét is jelentet­te. Az együttesben 1965-től 1995-ig 12 zenész fordult meg, közülük öten már nem élnek. A legendás zenekarról az idei jubileumi évben dokumen­tumfilm is készül. mm ¥ W jľ®jŕ pm 1 1« ♦ i jľ%_ M A Crateful Dead a kezdet kezdetén (Képarchívum) Kihirdették a Nagy-Szín-Pad idei döntőseit Ismét „tehetségmutató” AJANLO Akárcsak tavaly, idén is meg­rendezik a Nagy-Szín-Pad „tehetségmutató” versenyt a Petőfi Rádió és a VOLT Produk­ció szervezésében, olyan elő­adóknak, akik ugyan már ko­moly ismertséggel rendelkez­nek, de még rájuk fér egy kis plusz reflektorfény. A koncert­sorozat győztesei - sok más nyeremény mellett - Robbie Williams előtt léphetnek fel a Sziget fesztivál nagyszínpadán, a nulladik napon. Az idei döntő mezőnyébe kilenc produkció került, ismert sztárzenekartól a szerényebb rajongótáborral rendelkező formációkig. A Nagy-Szín-Pad tavaly ko­moly érdeklődés mellett zaj­lott, és a Mary Popkids győzel­mét hozta. A verseny a szerve­zők szándéka szerint idén is a már nagyszínpadérett zeneka­roknak szándékozik segíteni. Míg tavaly egy szakmai zsűrit kértek fel a szervezők az induló zenekarok kiválasztására, idén már egy 37 névből álló „elő- előzsűrizett” névsort küldtek szét a zenei szakembereknek, akik a listán szereplők közül ki­lenc előadót, illetve zenekart választhattak. Az így kialakult idei Nagy-Szín-Pad döntős me­zőnye a következő: Babel, The Biebers, Headbengs, Honeybe- ast, Kelemen Kabátban, Mar­garet Island, Middlemist Red, Ocho Macho, Soerii & Poolek. A három elődöntő május 21-22-23-án, a döntő pedig má­jus 30-án zajlik a budapesti Ak­várium klubban. Az egyes fordu­lókon 3-3 zenekar lép színpad­ra, egyenként 15 perces mini­koncerttel, majd a 9 színpadi produkciót követően a közönség szavazatai alapján hárman jut­nak tovább a döntőbe. A „tehetségmutató” elődöntő­it, valamint a döntőt egyenes adásban közvetíti a Petőfi TV az M2 csatornán, (recorder, juk) Az öntörvényű zseni (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents